Minek is nevezzelek, minek is nevezzelek? Rákóczi-túrós tortának? Végül is, olyan jellegűnek indult... Pontosabban volt egy álmom, de a megvalósítása nem egészen úgy jött össze, ahogyan én szerettem volna. Ugyanis az volt az elképzelésem, hogy egy habcsók alapot megpakolok majd sárgabaracklekvárral, vaníliás túrókrémmel, végül a tetejét ropogósra sütött kekszmorzsával szórom meg. De az élet közbeszólt (vagy a bénaságom?), és valamiért a tojásfehérjét sehogyan sem sikerült kemény habbá vernem. Folyós marad sajnos, de rendesen. Így a tepsiben is szépen szétterült, olyannyira, hogy már majdnem sírtam... De erős voltam ám, így leginkább csak szitkozódtam, de azt is csak finoman (van egy Csöppségem is, ugye) és halkan (jaaaa, persze, mert úgy marha könnyű kiadni magunkból bármit is)... Másik Felem is abszolút mellettem állt ám: "Én mondtam, hogy ne csinálj tortát! Nem?" Ööm... hát köszi! A torta egyébként a Keresztfiam és az Unokahúgom (elmaradt) szülinapi partijára készült (volna) még múlt hétvégén. De visszatérve a tojáshabhoz: már a sütés felénél láttam, ebből habcsók tuti nem lesz, maximum a máglyarakás tetejéhez hasonlítható hab. Amit mellékesen ahhoz, hogy használni is tudjam még formára is kell majd igazítanom, mert azzal az amorf formával, amit felvett, nem sokat tudtam volna kezdeni. Ezért nem is szárítottam ki teljesen. Miután egy újabb adagnak éjjel 11-kor nem szerettem volna nekiállni, a gyerekfürdetés, fektetés, meg egyéb mizéria után, úgy döntöttem, lesz ami lesz, lefekszem aludni én is. Reggelre pedig ez a hipergyors változat született meg. Pontosabban a terve, mert azért még készen nem várt a hűtőben. De igazán nagyon hamar megvolt. Pláne, ha van egy kész tojásfehérje hablapunk is már, amit a tetejére nyomhatunk. Sajnáltam, hogy nem sikerült összehozni az eredeti ötletet, de utólag már nem bántam, mert egyrészről mindenkinek nagyon ízlett a lenti változat, másrészről pedig így, a puha tojáshabbal a tetején, talán még inkább hasonlított a Rákóczi túróshoz.
Hozzávalók (egy 25 cm átmérőjű tortaformához):
- kb. 13 db babapiskóta, félbevágva
600 g sovány, natúr, krémes túró
1 csomag Zselatin Fix (hidegen keverhető)
200 g tejszín
kb. 150-160 g (igazi) vaníliás cukor (nekem nem olyan tömény a vaníliáscukrom, ha valakinek nincs ilyen, helyettesítse 2-3 cs. Bourbon vaníliáscukorral összekevert porcukorral)
kb. 6-7 púpos evőkanál sárgabaracklekvár
200 g háztartási keksz, aprítóban morzsásra dolgozva (nem baj, ha maradnak benne kicsit nagyobb darabok)
kb. 140 g olvasztott vaj
A hablaphoz:
Úgy gondolom, hogy itt elegendő kb. 3-4 tojás fehérjéje is, kb. 100 g porcukorral (én ugyan vaníliással készítettem, de nem feltétlenül szükséges), 1 csapott evőkanál kukoricaliszttel (vagy étkezési keményítővel) és 1 teáskanál világosabb borecettel, csipet sóval.
A hablaphoz a sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, vagy szilikonlappal. A fehérjét elkezdjük habbá verni egy csipet sóval, majd ha már lágyan habos, hozzákeverjük kisebb adagonként a porcukrot is, mindegyikkel jó pár percig keverve és kemény, fényes habbá verve az egészet. Végül óvatosan beleforgatjuk a lisztet (vagy keményítőt) és az ecetet is. Formázzunk a habból a sütőlapra úgy kb. egy 23-24 cm átmérőjű kört. Vegyük le a sütő hőmérsékletét kb. 140-150 fokra (én légkeverésen sütöttem 150 fokon), majd tegyük be a habot sülni, úgy 30 percre. Figyeljük, és ha már kezd egy kis színt kapni a teteje elzárhatjuk a sütőt és hagyjuk benne kihűlni. Rövid idő után támasszuk ki fakanállal a sütő ajtaját és hagyjuk úgy kihűlni, különben bepárásodik. (De mindezek nagyon sütőfüggő dolgok!!!!)
Egy kapcsos tortaforma alját kenjük ki egy pici olajjal. Keverjük össze a darált kekszet és az olvasztott vajat, majd lapogassuk bele kézzel egyenletesen a tortaformába. A tetejére kanalazzuk a sárgabaracklekvárt (ez ízlés szerint lehet több-kevesebb a fent leírtnál), terítsük el egyenletesen, majd rakjuk ki a félbevágott babapiskótákkal a szélét. A tejszínt verjük kemény habbá. A krémtúrót, szintén gépi habverővel kezdjük el keverni, keverjük hozzá a zselatin fixet, keverjük rövid ideig, majd adjuk hozzá a cukrot is (ezt is ízlésünk szerint) és keverjük készre. Forgassuk bele a tejszínhabot, majd kanalazzuk a tortalalapunkra a krémet, helyezzük a tetejére hablapot és hűtsük jó pár órán át az egészet.
Készíthetjük tejszínhab nélkül teljes egészében csak túrókrémből, akkor úgy gondolom lehet kb. 800 g, és akkor lehet picit több zselatin fixet is hozzáadni.
És az ünnepi banzájról, a bájos Jázmin unokahúgomról három fotó... Szegénynek pont a szemébe sütött a nap, így nem sikerült senkinek olyan fotót készítenie róla, amin pont a kamerába nézne, és nem lóg be virág (na igen, Anyukám erről nem tud leszokni és mindig mindennel körbepakolja az ünnepelteket), ill. senkinek a haja, keze, arca, meg miegymás... :)
A fiúsabb kinézetű tortát kapta ő végül (na meg a kisebbet), és az általam készített, pont a lányosabb kinézetű lett végül a Keresztfiaménak kikiáltva. Na nem mintha nem evett volna utána mindenki mindenből.
Jah, és hogy miért ez a képfelirat? Hát mert mi a Másik Felemmel, néha Dzsezzminnek (jó fonetikusan) hívjuk őt. Csöppségem csak Zámbinak hívja... :)
És mielőtt bárki azt gondolná, hogy én is hazacipeltem egy fél ólajtót, hogy rusztikus hatású képeket tudjak készíteni, sajnos nem. Ez a drága asztal a mi imádott Zsámbékunkon (Szüleim hétvégi háza itt van), a vénséges, öreg körtefa alatt található, ahol a gulyásfözős szülinapi partit is rendeztük.
