2009. április 1., szerda

A mi mindennapi kenyerünk


A kenyérsütésre akkor kaptam rá, amikor jó pár évvel ezelőtt a Másik Felemtől karácsonyra kaptam egy kenyérsütő gépet. Több kevesebb sikerrel gyártottam benne aztán jó ideig a kenyereket, aztán egy időre megfeledkezdtem róla. De amióta külön élünk, és saját "konyha birodalmam" van, de leginkább amióta a Csöppségem is eszik kenyérféléket, azóta újra belefogtam a kenyérgyártásba. És azt kell hogy mondjam egyre jobban sikerülnek. Érdekes módon a kenyérsütő gépemet már elő sem veszem, mert egy olyan "technikával" készítem, hogy nem kell fél órákat dagasztgatni a kenyeret sem géppel, sem kézzel. Ennek ellenére nagyon jól szoktak sikerülni, még nem csalódtunk.. Ha esetleg mégsem sikerül, akkor (ebben az esetben is finom, csak esetleg nem emelkedik meg annyira stb.) abban sok minden más is szerepet játszik (játszhat). Liszt minősége, időjárás, víz, páratartalom stb. és ez komoly... :)
Nagyon sokan írnak kenyerekről. Az enyéimben, legalábbis amit legtöbbször készítek, nem nagyon van extra dolog. Ennek ellenére úgy érzem mégis érdemes írni róla. Méghozzá azért, mert azzal a módszerrel, ahogy én szoktam készíteni, szerintem nagyon egyszerűen lehet otthon finom (adalékmentes) kenyeret "gyártani". És hátha van 1-2 trükk, amit még valaki nem ismer.
Ezt az alapreceptet szoktam használni legtöbbször, és ezt variálom. Akár úgy, hogy más formát alakítok ki, vagy kelesztés után gyúrok még hozzá pl. aszalt paradicsomot, olívabogyót, magvakat, igazából bármit (na jó, nem). Bár eredetileg a ciabatta hagyományosan bigával, azaz 12 órán keresztül érlelt előtésztával, kovásszal készül. Ha ehhez hasonló jellegű kenyeret szeretnék készíteni, de gyorsabban, akkor azt szoktam csinálni, hogy kicsivel több vizet teszek az egészhez, és kicsit tovább is kelesztem, nem 40, hanem mondjuk 30 fokon. Egyébként ha valakinek nem tud ilyen alacsony hőfokot a sütője, szerintem semmi gond, csak egy picit melegítse be a sütőt, hogy melegebb legyen benne, mint a kinti levegő, mert így sokkal gyorsabban megy az egész.

Hozzávalók (1 cipóhoz):
  • 150 g rétesliszt
  • 100 g sima liszt (1 evőkanálnyi sikérrel)
  • 150 g teljes kiőrlésű liszt/tk. tönkölybúza vagy rozsliszt vagy fehér rozsliszt vagy graham liszt
  • 100 g kukoricaliszt
  • 1 evőkanál burgonyapehely (bio boltban kapható, nem a bolti püré porra gondolok, amihez egyéb adalékokat is adnak)
  • 2 teáskanál só
  • 7 g szárított élesztő
  • 1 teáskanál barnacukor, nádcukor vagy méz
  • 3-3,5 dl meleg víz (a lisztek minőségétől függ mennyit vesz fel)
  • 2 evőkanál olívaolaj
A sütőt bemelegítem 40 fokra. A liszteket egy nagyobb tálba szitálom, hozzáadom a sót, a cukrot, az élesztőt. A vízbe belekeverem a burgonyapelyhet és az olajat, majd egy villával hozzákeverem a liszthez. Addig keverem a villával, amíg össze nem áll az egész. Ezután még kézzel kb. 5 percig gyúrogatom. Ha kell még adok hozzá egy kis lisztet, de nem túl sokat. Vizet csak akkor érdemes utólag hozzáadni, ha még nem állt össze annyira a tészta, mert különben könnyen egy ragacsos maszlagot kapunk. Cipót formálok belőle, kicsit beolajozom a tetejét, hogy ne száradjon ki a kelesztés alatt, majd berakom a sütőbe. A sütőt nyugodtan kikapcsolhatom. Elég meleg lesz benne. Valamikor ki is támasztom még egy fakanállal az ajtót, hogy "friss" oxigént kapjon a tészta. Ekkor magára hagyom általában 1 órára, de min. addig, amíg a duplájára nem kel. Ezután újra átdögönyözöm (ekkor teszem hozzá az egyéb dolgokat is), majd eldöntöm, hogy milyen fomát szeretnék. Én valamikor ketté választom a tésztát, egy kicsit hosszúkásabbra formázom, csavarok rajta egyet, és így sütöm meg. Van úgy, hogy sima cipót formázok belőle, aminek bevagdosom a tetejét, ha újra megkel. Vagy megszóróm valamilyen maggal: napraforgó, tökmag, szezámmag stb. Készítettem már belőle kenyérrudacskákat, amit a két tenyerem közt sodortam hosszú vékonyra. És a legjobb módszer arra, hogy igazán finom, ropogós héjú kenyerünk legyen, szerintem az, ha sütőzacskóban sütjük meg (ilyen az alsó képen látható kenyér). Ebbe a formázás után teszem bele és ebben történik a második kelesztés is, ami egységesen mindegyiknél kb. 30 perc szokott lenni. Ez még mindig a langyos sütőben történik. Ezután kiveszem a sütőből, és felmelegítem 210-220 fokra, majd ha ez megtörtént visszateszem a kenyeret, és szép aranybarnára sütöm. A trükk arra, hogy átsült-e, továbbra is az, hogy megkopogtatom az alját, és ha kongó hangot ad, akkor késznek nyilvánítható.

Az én Csöppségem legjobban egy kevés extra szűz olívaolajjal megspriccelve, vagy natúr ricottával megkenve szereti.


8 megjegyzés:

Maimoni írta...

Gyönyörűek a kenyereid, gratulálok!
Szóval, azt mondod, az igazán ropogós héjt-héjat(?) sütőzacsiban lehet elérni?

trinity írta...

Van Nálad választék-gratulálok!!A tippek jól jönnek, köszi!

Ildinyó írta...

Nagyon köszönöm!!! Nálam ez a sütőzacskóban történő sütés tényleg nagyon bevált! Így eddig még tényleg mindig jó ropogós lett a héj. Persze nyilván csak frissen, aznap ropog igazán. Másnapra már megpuhul. De ez más kenyérnél is így van szerintem... Örülök ha a tippek másoknak/másoknál is beválnak majd! Pedig nem áll szándékomban "tönkretenni" a pékeket, de tényleg olyan jó érzés saját magunk sütni a kenyeret! Hát még megenni (azóta nem mennek le azok a fránya plusszkilók...hi-hi)!
Üdv Mindenkinek!

duende írta...

Nagyon-nagyon szépek! :)

Fruzska írta...

Igazi kis pékség:) nagyon szépek a kenyereid, gratulálok.

Ildinyó írta...

Nagyon köszönöm! Nagyon kedvesek vagytok!

Nikóca írta...

Drága Ildi!
Gyönyörű kenyereket sütsz, gratulálok hozzá! Én is mostanában próbálkozom a sütőzacskós kenyérsütéssel, eddig nem igazán mertem bevállalni, csak a kenyérsütőgép készítette nekem... Mi is úgy szeretjük, ha ropogós a héja, a kenyér kizárólag úgy az igazi!
Eddig csak zsömlécskéket és baguette-ket sütöttem, azok isteniek voltak... A kenyérrel még most próbálkozom...
Gyönyörűszép napot kívánok Nektek Ildinyó!

Ildinyó írta...

Drága vagy Niki! Nagyon köszönöm!