"Nyár van, nyár, röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár..."

Gurulós málnák...

mézédes szeder a Nagymama kertjéből...

 

mosolygós barackok...

ropogós cseresznyék és lédús meggyek...

zümmögő bogarak...

virág...

 

virág...

 

virág...

 

virág mindenhol...

fűben heverészni...

vagy épp

virágos réteken...

tóparton hasalva, nézni a vizet...

a kertben ücsörögve, csendben lesni egy hűsölő gyíkot...

hallgatni a szomszéd háztetőn éneklő madarat...

kapkodni a lábunkat a forró homokban...

árnyékot adó, hűs lugasban bort iszogatni és elmélkedni...

figyelni az időnként felhők mögé bújó nap sugarait...

mezitláb rohanva, fedezéket keresni egy gyorsan érkező zápor elől...

miközben elbóbiskolunk afrikai szavannákon járni

felébredve egy napraforgómezőn találva magunkat...

fák ölelésében lenyugodni...

figyelni a csillagos eget...

hold fényében elaludni...