Újra egy kis más... Nagyon szeretek virágokat fotózni. Abból az időből, amikor csak sima analóg gépem volt (nem is olyan rég, a blogolás elindítása után 1 hónappal lett digitális gépem) rengeteg virágfotóm marad. Több album tele van vele. A virágfotózás szeretete azóta is megmaradt. Hargitai Bea virágfotóitól pl. mindig elvarázsolódom (na meg a többitől is persze). Ha már jön a tavasz, legyen hát jácint. Anyukámtól kaptam, és akkor még csak bimbós volt, mint a fenti képen is látszik. 2 napra rá virágba borult, és azóta is csak ontja és ontja. Jelenleg 4 szál van rajta és még újabbakat hoz. Nem is bírja el a saját súlyát, omlik le mindenfelé. Az alábbi fotók némelyike nem annyira hagyományos, kissé talán "elvont", de úgy látszik mostanában eluralkodik rajtam mindenféle érzés és ez mozgat...
Az első kép... mindent megér. A női lélek finomsága van benne, vélhetőleg a fotósé, de az övén keresztül mindé. Azé is, amelyik szereti a pálinkát (is), mert az csak finom lélek lehet :) (S bár itt a smile, nagyon komolyan gondolom, minden felhang nélkül.)
VálaszTörlésNagyon köszönöm Nagylátószög! Másik Felemnek is az tetszett a legjobban, meg az utolsó. Azt mondta, olyan különlegesek :) Megtisztelő számomra, hogy tetszett.
VálaszTörlés