Először a Duendénél olvasott versről jutottak eszembe ezek a fotók. Végül DebiGabi csodaszép fotói sarkalltak arra, hogy megmutassam én is, hogy nekem mim van (na nem kell megijedni). A felső képet pár napja készítettem a teraszról, ahonnan sajnos pont a lényeg nem látszódott. Az alsó két kép még tavaly készült, a középső tipikus nyári felhővonulás, a legalsó pedig... na igen, az egy kicsit kilóg a sorból...
Felhők közé vágyom, álmodozva, lebegve...
Hát igen... ezek mennek...
És a tűzgolyónak megnyílt a föld...
Valóban ritka szép pillanatokat sikerült elkapnod...
VálaszTörlésGyönyörűek.
VálaszTörlésMeseszépek:)))
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm Nektek!!!
VálaszTörlésÓ jaj!
VálaszTörlésMeseszépek! Gratulálok!
Az ember ha nem fotózik rendszeresen, talán annyira nem is figyel ilyenekre oda.
Sok sok apró és nagyobbacska csodáról maradtam le eddig én is. Most igyekszem bepótolni. :)
Nagyon szépen köszönöm Raindrop! Persze ezeket a pillanatokat őrzi magában is az ember, de jó ezeket megörökíteni, aztán néha-néha megnézni és elmerengeni az ilyen képeken. Egyébként tényleg másképp látja az ember a dolgokat, ha le is fotózza. Az apróbb vagy éppen nagyobb, de más szemének talán "láthatatlan" dolgokat is meg tudja így örökíteni a "saját szemével".
VálaszTörlés