2013. augusztus 29., csütörtök

Őszibarackos pulykamell saláta


Régen nem írtam már. Igazság szerint valahogy nem ment... Nem is tudom miért... Talán drága Mamám halála, letompultság, a gyerekekkel járó sok elfoglaltság... Régóta itt áll ez a poszt is, félbehagyva. De következzen most akkor ez. Csak mert Mamáéknál is volt a kertben egy őszibaracktól roskadozó fa, és ebbe az egyszerű, de nagyon finom salátába is került barack. Most nyáron különösen sok volt azon a fán. És isteni finom volt! 
Ha nem haragszotok mennyiségeket nem adok meg a recepthez, mert nem igazán mértem semmit, így ezt most ötletadónak szánom inkább. Volt egy csomag salátám, arányában nézve kicsivel több pulykamellem (de ez nem zavart, mert megettük mással a maradék húst), és néhány szem barackom. Könnyű ebéd vagy vacsora.


Őszibarackos pulykamell saláta
Hozzávalók:
  • pulykamell
  • fűszerkeverék a húshoz *
  • keményebb őszibarack vagy nektarin
  • kevés méz
  • vegyes saláta (pl. jégsaláta, endívia v. radicchio saláta, vöröskáposzta csíkok, sárgarépa csíkok stb.)
  • kókuszolaj
  • balzsamecet 
A pulykamellet megmosom, megtörölgetem, kockára vágom, majd egy serpenyőben kókuszolajat hevítek és megsütöm benne a fűszerkeverékkel befűszerezett húst. Ha elkészült a hús tálba szedem és félreteszem. A visszamaradt fűszeres olajon átsütöm 1-2 perc alatt a megmosott, magjától megszabadított, gerezdekre vágott barackot, közben pedig kevés mézet is csorgatok rá. Ha ez is elkészült, a salátát egy tálba rendezem, rászedem a húst és a barackot. A serpenyőt még mindig a lángon hagyom - de csak egészen rövid ideig -, és a lesült ízeket fellazítom egy kis balzsamecettel, majd ezt az egészet ráöntöm a salátára, mint egy öntetet. 

Tipp:
* Én egy kész fűszerkeveréket használtam (ez itt az ingyen reklám helye :) ) Vegeta Naturella Arnybarna sültcsirke - ízfokozó mentes!), még nyaraláskor használtuk a gyors ételekhez és maradt belőle, így most elhasználtam. Ez a keverék alábbi fűszereket tartalmazza a són kívül: édes és csípős fűszerpaprika, szárított vöröshagyma, szárított fokhagyma, kurkuma, gyömbér, köménymag, koriander, fekete bors, szerecsendió, görögszéna, fahéj, szegfűszeg.
Barack helyett használhatunk körtét is akár

Miközben a fenti sorokat írtam, elgondolkodtam, hogy amíg régebben sok személyes dolgot is megosztottam az olvasókkal, addig ez valahogy az utóbbi időkben elmaradt. Nem is tudom miért. De akkor most hozok személyes dolgot is, hisz végül is ez egy napló, melybe sok minden belefért még régen. Csak néhány fotó, és emlékezés a Nagyszüleimre. És egy nagyon szép vers, amit egy nagyon kedves blogger társam Lívia ismertetett meg velem. Nekem nagyon megtetszett! 
Papám 7 éve ment el, Mamám pedig két héttel ezelőtt.  Még nagyon frissek a sebek, így nehéz megállni az emlékezést sírás nélkül. Mindketten 96 évesek voltak. Örökké szívemben hordom az emléküket és a ránk hagyott érzelmi és családi örökségeket, melyeket nem lehet egyszerű szavakba önteni.
Nekem már nem volt lehetőségem elbúcsúzni drága Mamámtól, mert mikor meglátogattuk őt, éppen aludt és azt mondták, inkább ne keltsük fel. Egy puszit adtam csak a vállára és megsimogattam őt. A kicsi fiam, pedig a lábát simította végig. Ő volt a legkisebb dédunokája... Már nem vehette őt kézbe, csak a jelenlétét érzékelhette talán... Ebben bízom, ezért is vittem el hozzá... Pár napra rá jött a hír, hogy elment... Elfáradt... Sóhajtott egy nagyot és itt hagyott minket... Másnap délelőtt egy madárka repült a teraszunkra és csicsergett. Nem ment el, pedig mindig megijednek, ha a közelükbe megyünk ilyenkor a nagyobbik fiammal. Ez a madár kétszer is visszajött és dalolt. Papám nagyon szerette a madarakat! Mindig a konyhából nézték őket a Mamával, mert ott volt egy vízgyűjtő, aminek a tetején összegyúlt vízből ittak a kis madarak, vagy épp fürödtek. Tudom, hogy ez a madár a hírüket hozta! Tudom! Egyszerűen éreztem!  "A daloló madár vagyok..." Azt csicseregte, hogy jól vannak, együtt vannak és most már nem fáj semmi sem, hogy foghatják egymás kezét... :( 


Ezen a képen a Balatonalmádiban található barackfa és az ott található régi "kisháznak" az ajtaja látható (az első kis ház ami a telekre épült, amikor odaköltöztek a Nagyszüleim valamikor a 70-es évek végén) és a mellette lévő sufni, melyek öregek és kopottak, de sok mindent mesélni tudnának... Pl. hogy a kis házat görgőkre kellett emelni annak idején és 1 méterrel feljebb görgetni (emelkedőn felfelé). Az unokák közül sokan máig nem tudják elképzelni - köztük én sem -, hogy ezt hogyan is lehetett kivitelezni. Egy házat felemelni és feljebb tolni? Hihetetlen! Kicsi ház, de azért annyira nem kicsi.  



1998. Mamám születésnapján

Mary Elizabeth Frye: 
Ne jöjj el sírva síromig 

Ne jöjj el sírva síromig, 
Nem fekszem itt, nem alszom itt; 
Ezer fúvó szélben lakom 
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény, 
Szelíd esőcske őszi estén, 
Ott vagyok a reggeli csendben, 
A könnyed napi sietségben, 
Fejed fölött körző madár, 
Csillagfény sötét éjszakán, 
Nyíló virág szirma vagyok, 
Néma csendben nálad lakom 
A daloló madár vagyok, 
S minden neked kedves dolog... 
Síromnál sírva meg ne állj; 
Nem vagyok ott, nincs is halál.

Az esküvőjük 1937. május 8.-án

Hatalmas a család! Mamáéknak 5 gyereke, 13 unokája, 34 dédunokája és már 5 ükunokája van.

A gyerekek, középen Apukám

Apukám, az elsőszülött fiúk még babaként, valamikor 1938. nyarán

"Azt mondják, az emlékezet életet ad a halál után. Talán van benne némi igazság, de csak ha elfogadjuk, hogy az emlékeinket kellemes távolságból szemléljük, mint múló lobbanásokat vagy alkalmi szikrákat. Ha mohók vagy kétségbeesettek vagyunk, ha nagyon akarjuk, ha utánuk nyúlunk, és megpróbáljuk őket elérni, mi történik? Olyan gyorsan eltűnnek a szemünk elől, hogy azon tűnődünk, léteztek-e egyáltalán. A trükk talán az, hogy meg kell szelídítenünk őket. Ha megtanuljuk a tenyerünkbe zárni, kincsként őrizni az apró, de ragyogó pillanatokat, és ebben találni valami megnyugvást. Különben semmi másra nem jók, mint hogy eszünkbe véssék: elkéstünk. Hogy ami elveszett, örökre elveszett."


Szőlő a kertben háttérben a Balatonnal




2013. augusztus 13., kedd

Kendermaglisztes kenyér


Jelszó: Fő az egészség! :)

Barbitól és Brigitől kaptam felkérést még korábban, hogy a "Fő az egészség!" felhívás jegyében posztoljak ételt a blogra. Kissé megkésve hozom ugyan ez alkalomból a receptet, de ennek csak az az oka, hogy most épp ezt a receptet tartottam a legalkalmasabbnak arra, hogy az egészséget képviselje jelen pillanatban az én olvasatomban. Igen, tudom, az egészséges táplálkozás mindenkinek mást jelent. Főleg mostanában, mikor annyiféle dolgot lehet olvasni, hogy az ember csak kapkodja a fejét. De egy valamiben azért mindenki megállapodhat ill. egyet is érthet. Mégpedig abban, hogy a legfontosabb dolog mindig arra törekedni, hogy táplálkozásunk során a legértékesebb alapanyagokat vigyük be, melyeket a legkönnyebben tud hasznosítani a szervezetünk. Valamint hogy az ételeink minél kevesebb adalék-, és káros anyagot, valamint cukrot tartalmazzanak. Azt hiszem ezen nem lehet vitatkozni.  
Az utóbbi hónapokban az én egészséges táplálkozásomhoz az is hozzátartozik, hogy igyekszem elkerülni többek közt a gabonaféléket ill. a gluténtartalmú dolgokat. Nem mindig eszem feltétlenül ilyen kenyereket helyette, hiszen így nyáridőben sokszor a zöldségek is remekül helyettesítik ezt pl. egy vacsoránál. Csak próbáljátok ki pl. milyen remek együtt a nyers cukkini és hozzá a finom kolbász (jó minőségű, nem adalékokkal teletömött, mert jó estben ez csak húsból, zsírból, sóból, fűszerekből és a füstből áll), amit némi musttárral is pikánsabbá lehet tenni. Ezt a kenyeret még pl. nyaralás előtt sütöttem, mert gondoltam, hogy jó lesz magunkkal vinni. Így is lett, bár hozzá kell, hogy tegyem, hogy ilyen melegben érdemes 1-2 nap után hűtőben tárolni, mert a nagyobb nedvességtartalom miatt penészesedére hajlamosabb.


A játékfelhívást nem adom konkrét személynek tovább, hanem bárki, akinek kedve van hozzá, alkosson valamit a blogjára ezzel a felhívással, ha szeretne részt venni ebben kampányban.

Néhány hasznos információ a kenyérben felhasznált alapanyagokról.
Útifű maghéj
A nyers konyha egyik kedvelt alapanyaga. Talán nem véletlenül. Remek kis alapanyag! Bár ebben az esetben nem nyersen fogyasztjuk, csak a nedvszívó hatását (tömegének húszszorosát képes magába szívni) használjuk, valamint azt hogy remek rostforrás (100 g 87,8 g rostot tartalmaz). A gluténmentes ételekben előszeretettel használják, pontosan ezek miatt a tulajdonságok miatt. Nyers ételekben, pl. dermesztőanyagként használva (úgy működik, mint egyfajta zselatin), sok folyadékkal fogyasztva remekül helyreállítja a bélműködést. Függetlenül attól, hogy a nagy dolgainknál melyik problémával küszködtünk. :) Másik neve még a bolhafű egyébként.
De ezen az oldalon pl. még többet olvashattok erről az alapanyagról: http://videkielet.hu/blog/eleskamra/egy-meregtelenito-csodaszer-utifu-maghej

Kendermagliszt
A kendermagliszt kiváló fehérje- és rostforrás, mindemellett pedig alacsony szénhidráttartalommal rendelkezik. 100 g-ban csupán 6 g van belőle. Viszont bőven tartalmaz E- és B-vitamint, mindemellett kálciumot, magnéziumot és káliumot is, valamint esszenciális aminosavakban is gazdag. A kendermagot préseléssel zsírtalanítják, majd lisztté őrlik, így optimális az omega 3 és 6 tartalom aránya is. 

Lenmagliszt
A lenmaglisztről szintén elmondható, hogy magas fehérje-, rosttartalommal rendelkezik és alacsony szénhidráttartalmú (ez utóbbi 100 g-ban 9 g). És mindemellett szintén még több vitamint tartalmaz. Pl. B-, C-, D- és E-vitamin, az ásványok közül pedig nagy mennyiségben van benne kálium, foszfor, magnézium, kalcium, cink, mangán stb. Cukorbetegség esetén is rendkívül hatásos alapanyag, valamint a legkiemelkedőbb Omega-3 (linolénsav) forrás. Mindemellett alacsony az Omega-6 zsírtartalma. 
A lisztté őrlés során itt is érvényes, hogy a beltartalmi értéke lényegesen magasabb lesz.

Kendermaglisztes kenyér
Hozzávalók:
  • 5 tojás
  • 1,5 dl víz
  • 3 evőkanál útifű maghéj
  • 8 dkg kendermagliszt
  • 8 dkg lenmagliszt és tökmagliszt keveréke (eleve így árusítják, de összekeverhetjük mi magunk is fele-fele arányban)
  • 3 evőkanál szezámmag
  • 1 teáskanál méz
  • 3 evőkanál kókuszolaj
  • 1 bő teáskanál (Himalája) só
  • A tetejére: lenmag és szezámmag keverék
A sütőt melegítsük elő 170 fokra légkeverésen. Egy hosszúkás kenyérsütő formát béleljünk ki sütőpapírral. A tojásokat kezdjük habosra keverni, adjuk hozzá a mézet, a sót, majd a kókuszolajat is. Keverjük hozzá az összevegyített száraz hozzávalókat: a liszteket, útifű maghéjat és a szezámmagot is, majd a vizet is keverjük hozzá. Tegyük félre pár percre, amíg a tészta kicsit besűrűsödik (ha nagyon sűrűnek ítéljük, adhatunk még hozzá max. 1/2 dl vizet), majd simítsuk az előkészített formába, szórjuk a tetejére a magokat és süssük kb. 40-50 percig. A sütőből vegyük ki, helyezzük rácsra és hűtsük ki teljesen.

Megjegyzés, tippek:
A lisztek alatt ebben az esetben mindig olajtalanított lisztről van szó, tehát pl. a lenmag és a tökmag nem csak simán meg vannak darálva ill. őrölve, hanem olajtalanítva is vannak. Ezt azért fontos tudni, mert más a folyadékfelvevő képességük és egész más lehet a tészta állaga, ha csak simán így használjuk.
Akár (zöld)fűszereket adhatunk ehhez a kenyérhez ízlés szerint. Pl. köményt, kakukkfüvet, bazsalikomot, oregánót, borsot stb.
Sütés után pedig akár csíkokra vagy szeletekre is vághatjuk, majd újabb 10 percre visszatehetjük a sütőbe, hogy megpiruljanak kissé (lásd a lenti kenyérnél). Így egy tányér leves mellé is remek levesbetét, vagy amolyan bruschetta-szerűség is lehet belőle.


A legelső ilyen kenyér, amit készítettem még pár hónapja az alábbi kenyér volt egyébként. Erre még rásütöttem szeletelés után (fotózva is így lett), így egy kicsit ropogósabb lett. Ennél a kenyérnél jobban ki lehet érezni a tojás ízt, bár nem tolakodóan. A fenti kenyérre viszont ez nem jellemző, nekem ezért is tetszik jobban. De érdemes kipróbálni mind a kettőt, mert finomak!


Hozzávalók (1 kisebb hosszúkás kenyérhez, kb. mint a fenti):
  • 4 tojás
  • 4 dkg tökmag
  • 2 dkg napraforgómag
  • 4 dkg mandula
  • 2 dkg szezámmag
  • 4 evőkanál kókuszreszelék
  • 2 evőkanál (tökmag)olaj
  • 1 /2 teáskanál méz
  • ½ teáskanál Himalája só
  • ½  teáskanál szódabikarbóna
  • ½  teáskanál almaecet
A sütőt melegítsük elő 180 fokra, egy hosszúkás kenyérsütő formát pedig béleljünk ki sütőpapírral. A tökmagot, napraforgó magot, mandulát, szezámmagot és a kókuszreszeléket tegyük egy késes aprítóba és dolgozzuk lisztfinomságúra. Nem baj, ha maradnak benne pl. a kókuszból, vagy a szezámmagból nagyobb darabok, csak nagy része azért legyen sima. A tojásokat kezdjük habbá verni a mézzel és a sóval. Adjuk hozzá a megőrölt száraz alapanyagokat, majd keverjük hozzá az előzőleg almaecetben feloldott szódabikarbónát is, valamint a tökmagolajat is. Simítsuk az előkészített formába és süssük kb. 30 percig. Vegyük ki a sütőből, várjunk pár percet míg kissé lehűl, szeleteljük fel, helyezzük egy sütőpapírral bélelt sütőlemezre a szeleteket, majd 180 fokon légkeverésen (sima sütés 200 fok) süssük még pár percet, míg megpirulnak kicsit.





2013. augusztus 7., szerda

Barackos sajttorta kókuszos alappal, sütés nélkül


Kicsit elmaradtam most egy kis pihenés miatt, de újra itt vagyok és igyekszem frissíteni a blogot és hozni az újabb recepteket. Ez a sütés nélküli torta még július 21.-én készült a családnak, Dániel nap alkalmából. Egyszerű, gyors, nagyon finom, és ami a legjobb benne, hogy a sütőt be sem kell kapcsolni hozzá. Ebben a melegben, gondolom ez nem egy utolsó szempont. :) Na persze nem kell hozzá liszt és tojás sem. Ez sem rossz azért. Sőt, még tejmentessé is tehetjük, ha lenti tippet megfogadjuk. ;) 

Hozzávalók (sok szelethez :) )
Az alaphoz:
  • 200 g kókuszreszelék
  • 10 evőkanál kókuszolaj
  • 2 evőkanál méz vagy pl. eritrit
  • 1 evőkanál cukrozatlan kakaópor
A krémhez:
  • 500 g mascarpone 
  • 1 vaníliarúd
  • kevés méz
  • 2 dl nektarinból, őszibarackból és néhány szem hámozott sárgabarackból készített püré
  • 3 teáskanál útifű maghéj (Psyllium Husk)
  • 1 púpos teáskanál fahéj (el is maradhat, de én imádom)
A díszítéshez:
  • 2-3 szem nektarin
  • 2 kis marék áfonya
Az alaphoz a hozzávalókat tegyük egy késes aprítóba, dolgozzuk nagyon pici darabosra. A masszát nyomkodjuk bele egy kb. 26-27 cm átmérőjű kapcsos tortaforma aljába, amit előtte pici kókuszolajjal kikentünk. Ezt az alapot helyezzük legalább fél órára a fagyasztóba, vagy amíg teljesen megkeményedik. Közben készítsük el a krémet. Ehhez keverjük el a gyümölcspürében a fahéjat és az útifű maghéjat, majd hagyjuk, hogy kissé besűrűsödjön az egész. A mascarponét keverjük habosra a mézzel és a vaníliarúd kikapart magjaival, majd márványosan vegyítsük össze ezt a krémet a besűrűsödött gyümölcspürével. Végül ezt az egészet simítsuk rá a kókuszos alapra és hűtsük le alaposan az egészet. Tálalás előtt éles késsel válasszuk el a forma oldalát a krémtől, az alját is lazítsuk meg egy nagy éles késsel, majd csúsztassuk tálra a tortát. Díszítsük áfonyával és szeletekre vágott nektarinnal, esetleg menta vagy citromfű levelekkel.

Tipp:
Ha tehéntejmentesen szeretnénk készíteni, a mascarpone helyett használjunk pl. 600 ml Cocomast, melyet verjünk fel habbá és keverjünk hozzá kevés kókusztejben felolvasztott zselatint is, vagy 3-4 teáskanál útifű maghéjat.