2011. január 31., hétfő

Túrós-narancsos pohárkrém


Megint egy gyors poharas desszert. Ugyan megint nem megúszni akartam valamit (tudjátok, ez amolyan megúszós édesség nálam), csak volt itthon pár narancsom, túrókrémem, meg kakaós kekszmorzsám, és alkottam belőle gyorsan egy ilyen finomságot. Szóljatok, ha már nagyon unjátok! :) Bízom benne, hogy hamarosan ennél értelmesebb táplálékok receptjével is jöhetek majd... Bár az elkövetkezendő napokban biztos, hogy lesz még egy pár édesség is, mert jó pár szülinapot készülünk ünnepelni és a főétkek ilyenkor többnyire az anyukám vagy a nővéreim keze munkáját dicsérik. Egyébként akárhányszor ránézek ezekre a képekre, nekem mindig kis méhecskék jutnak eszembe róla.... :)
Hozzávalók (5 kicsi pohárkához):
A kakaós réteghez:
A narancsos réteghez:
  • 300 ml frissen facsart narancslé, narancshússal együtt (kb. 3 narancs)
  • 3 bő evőkanál méz (vagy ízlés szerint)
  • 2 púpos evőkanál étkezési keményítő
A túrós réteghez:
  • kb. 250 g natúr, sovány túrókrém (ez helyettesíthető egy kevés tejföllel elturmixolt sima túróval, csak krémes legyen ez a lényeg)
  • kb. 3 teáskanál reszelt, cukrozott narancshéj
  • kb. 2 evőkanál narancslé
  • ízlés szerint kevés vaníliás cukor és méz
Pár kanál narancslében elkeverem az étkezési keményítőt. A többi narancslevet édesítem ízlés szerint, majd forrpontig hevítem, hozzáadom a feloldott keményítőt és kevergetve besűrítem. Félreteszem hűni, időnként átkevergetem (ilyen hidegben egyébként hamar lehűlt a teraszon). Közben a túrót alaposan kikeverem a fenti hozzávalókkal, ízlés szerint édesítem. Majd a kekszmorzsát, a túrókrémet és a narancsos zselét (vagyis pudingot) rétegesen, átlátszó poharakba osztom, minden réteget egy kanállal kissé lenyomkodva. Alaposan behűtve tálalom.

2011. január 28., péntek

Sütőtökös muffin, a gyors reggeli


Mint írtam az előző bejegyzésben is, Csöppségem a héten megkezdte az ovit. Ezen a héten még pont úgy vittem oda, hogy otthon még nem tudott reggelizni miután felkelt, de amikor beért az oviba meg már nagyon nem foglalkozott a reggelivel, hanem rohant inkább játszani. Így gyanúm szerint pont a reggeli, a nap legfontosabb étkezése valahogy elmaradhatott. Gondoltam ezt nem hagyhatom. Volt itthon sült sütőtök, ami most úgy magában nem annyira fogyott, ezért gondoltam adok hozzá még egy-két tápláló finomságot és sütök belőle egy muffint. Ha valakinek túl "divatjamúlt" esetleg ez a süti (bár hogy ez milyen baromság... pfff... de kérem, ha valami jó az jó, és kész), nyugodtan süsse meg egy formában az egészet, amit utána meg is lehet tölteni sajtkrémmel is akár. Bár ez a muffin forma lényegesen praktikusabb volt most az én esetemben, mert ezt a kocsiban is a kezébe tudtam "nyomni", így amíg beértünk az oviba pont megevett egyet, ami vélhetően majd a tízórai gyümölcsig pont ad egy kis energiát. Lévén, hogy csupa olyan anyag van benne, amely lassabban felszívódó, nem pedig olyan, mint a fehér lisztből készült péksütik. Nem akartam nagyon édesre készíteni, így csak kevés barna nádcukrot tettem bele, hiszen a sült sütőtök már eleve édes amúgy is. A tetejére még tökmagot is szórtam, így ez még inkább elviszi az édes irányból, bár ennek ellenére azért mégis ide sorolnám.
A blogon már szerepel egy másik sütőtökös muffin, amibe akkor mák került éppen. Ez a mostani inkább egy "klasszikusabb" változat, már ha van ilyen belőle és lehet ezt rá mondani.
Hozzávalók (12 muffin és 1 kisebb mackóforma lett belőle):
  • 100 g zabpehelyliszt
  • 100 g teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
  • kb. 3 bő evőkanál búzacsíra
  • 1 púpos teáskanál szódabikarbóna
  • fél teáskanál só
  • kevés szerecsendió, őrölt gyömbér, fahéj, szegfűszeg (nem sok, mert nem akartam, hogy mézeskalács ízű legyen)
  • kb. 400 g sült sütőtökhús
  • 100 g puha vaj
  • 80 g barna nádcukor
  • 100-150 ml tejföl és tej keveréke 
  • 2 nagy tojás
  • A tetejére: hántolt tökmag (sótlan)
A sütőt melegítsük elő 180 fokra (légkeverésen 160 fok). A sütőformát vajazzuk ki. A vajat egy habverő segítségével keverjük ki alaposan a cukorral és a sóval, adjunk a sütőtökből kb. 200-250 g-ot hozzá, majd a tojásokat is, és ezekkel is keverjük el alaposan. Ekkor mehetnek bele a száraz hozzávalók, amit előtte mérjünk ki és keverjünk össze kissé egy külön tálban. Attól függően mennyire lett sűrű a massza, lazítsunk rajta 100-150 ml tejfölös-tejes keverékkel, végül keverjük hozzá a maradék sütőtököt, amit csak kisebb kanállal szaggassunk bele, hogy megmaradjon darabosnak. Kanalazzuk a sütőformába, tetejét szórjuk meg a tökmaggal, majd süssük a forma méretéről függően kb. 25-30 percig. A formában hagyjuk állni kb. 5 percet, majd rácsra téve hűlni hagyjuk.

Tipp:
Készíthetünk hozzá egy nem túl édes krémet is, pl. mascarponéből vagy natúr, tejszínes krémsajtból és kevéske mézből, habverővel alaposan kikeverve.

2011. január 26., szerda

Csőben sült tejszínes-sajtkrémes-hagymás burgonya, valamint fetás-csicseriborsós saláta és fekete erdei sonkával töltött pulykamelltekercs

Nem, a fenti ételeket természetesen nem együtt tálaltam. A burgonyás és a salátás-húsos fogás is külön napon volt. De most így összesűrítem egy kicsit a dolgokat, ha már így jó pár napra elmaradoztam most.
Tudom, ez leginkább egy gasztroblog, szóval nem is kívánom babanaplóvá avanzsálni, de egy kicsit azért hagy büszkélkedjek. Kicsit hihetetlen gyorsasággal ugyan, de eljött ez az idő is és Kicsi Lovacskám hétfőtől megkezdte az ovis életét. Ezen a héten még egyelőre csak "részmunkaidőben", beszoktatás címén. De ő nagyon élvezi. Egyelőre! Mikor az első nap után megkérdeztük tőle, hogy milyen volt az ovi, ő azt mondta: "Csodálatos!". Hát bízom benne, ilyen marad a hozzáállása a későbbiekben is! :) Mondjuk, azt már második nap megjegyezte az ovónő, hogy nem egy szívbajos, elveszett gyerek, elég élénk és rögtön be is vetette magát a sűrűjébe. Hát életrevaló és vagány egy kislegény, az már biztos. Nap, mint nap csak tanulok tőle! 
Szóval részemről most ezért is ez a kis elmaradozás, mert nagyon izgulok, de azért hoztam két finomságot még múlt hétről. Csak gyors fotókkal, semmi fakszni most! A második recept már szerepel a blogon, csak az a kezdeti időkből származik, és akkor még nem volt hozzá fotó, így most a recepteket csak belinkelem hozzá. 

Csőben sült, tejszínes-sajtkrémes-hagymás burgonya
Hozzávalók:
  • kb. 1,5 kg burgonya
  • kb. 500 ml tejszín (nálam ismét a Rama főzőkrém, így a vajból csak nagyon kevés kellett)
  • 1 kicsike fej hagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 200 g tejszínes sajtkrém
  • pár deka vaj
  • só, frissen őrölt bors, (esetleg frissen reszelt szerecsendió)
A sütőt előmelegítem kb. 180 fokra (nekem az első 1 órát légkeverésen töltötte 170 fokon). A burgonyákat meghámozom, megmosom, majd nagyon vékony szeletekre gyalulom (na ez nekem nem annyira jött most össze), újra átmosom egy kissé, majd leitatom róla a vizet. Egy nagyobb tűzálló tálat (ha laposabb és szélesebb inkább, az a jobb) bőven kivajazok. Összeturmixolom a megtisztított és apróra vágott hagymát, fokhagymát, tejszínt, sajtkrémet, sózom, borsozom, reszelek bele egy kis szerecsendiót is esetleg, majd összeforgatom a burgonyaszeletekkel, és szépen a tálba rendezem. (Könnyebben és hamarabb megsül, ha ebben a tejszínes keverékben főzzük kb. 10 percig.) A tetejére is reszelhetünk még sajtot, vagy morzsoljunk még rá egy kevés vajat. Fedjük le alufóliával, majd 1 órát süssük így. Végül vegyük le róla az alufóliát (ha sajtot is akarunk rá tenni, akkor ezt ekkor tegyük meg), és süssük még kb. 30 percet.
Egy friss salátával tálalva, nagyszerű kis húsmentes főétel lehet (mi így ettük), de fogyaszthatjuk akár sült húsok vagy halak köreteként is.

Megjegyzés: alapvetően a francia, csőben sült burgonya (Gratin Dauphinios) receptjéből indultam ki. Abba, valamivel kevesebb burgonya, ill. fokhagyma kell (sima hagyma nem is), és nincs benne tejszínes sajtkrém, helyette a tetejére tesznek egy jó adag reszelt ementálit. Valamint a burgonyát - ahogy fentebb írom is -, előfőzik a fokhagymás tejszínben.

Az lenti étel receptje pedig még 2008-ból származik. Ennek a leírását itt megtalálhatjátok:

2011. január 21., péntek

Könnyed menü zöldségekkel: Sajtkrémes karfiolleves és répapuding ropogós réteskosárban

Egy kicsit már olyan tavaszt váró, csupa zöldséges menü, ami, ha hűvösebb is van még esetleg, lélekmelengető is azért. Nem egy olyan menü, ami után ágyat kívánunk az biztos, de velem együtt, több olyan embert (na jó leginkább hölgyeményt, na meg a fiamat pl., aki ugye gyerek) ismerek, akiknek egy, max. 2 tányér leves után bőven elég egy könnyed desszert is akár. (Hogy őszinte legyek, nekem többnyire egy tányér leves is elég, és max. a kávé az édesség... :) ). A desszert jelen esetben egy nem túl sós, de nem is annyira édes, inkább a kettő közti (ez leginkább azért attól függ, mennyi cukrot ill. sót teszünk bele) második fogás. Egyébként szerintem előételként, de akár köretként is megállná a helyét, bár akkor érdemes inkább sósabbra készíteni, mint édesebbre. Sőt esetleg egy kis reszelt sajtot is elbír akár, amit rásütünk a tetejére.
Sajtkrémes karfiolleves
Hozzávalók:
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • kb. 350-400 g karfiol (ez nálam egy fél volt) torzsájával, zsengébb leveleivel együtt
  • 2 tömlős natúr sajtkrém (össz: 200 g)
  • 200 ml zsírdús tejszín
  • 2 evőkanál keményítő
  • olívaolaj, kevés vaj
  • a tálaláshoz opcionálisan: frissen reszelt szerecsendió, durvára tört pirított dió darabok, esetleg pirított fűszeres kenyérkockák, frissen örölt bors, gyerkőcöknek meg a favorit levesgyöngy
A hagymát, fokhagymát megtisztítom, apróra vágom, majd kevés vaj és olaj keverékén elkezdem pirítani, ekkor picit sózom is. Közben a karfiolt kisebb rózsákra szedem, a vastagabb szárakat felaprítom, majd hozzáadom a hagymához és rövid ideig így pirítom. Felöntöm kb. 1,2-1,3 liternyi vízzel, majd sózom és puhára főzöm a karfiolt. Ekkor a szebb, egész karfiolrózsákból kiveszek egy keveset, majd a többihez hozzáadom a keményítővel és a sajtkrémmel elkevert tejszínt (nálam megint csak Ráma főzőkrém). Egyet forralok rajta, majd jó simára, habosra turmixolom az egészet. Kóstolom, ha szükséges utánaízesítem, majd beleteszem az egész karfiolokat is, és a fentiekkel tálalom.
Sárgarépapuding ropogós réteskosárban
Hozzávalók 12 darabhoz:
  • 1 csomag réteslap (nálam 6 lapos és 40x40 cm-es)
  • a kenéshez sok olvasztott vaj
  • kb. 600 g sárgarépa
  • 1 evőkanál vaj, pici olívaolaj
  • 1-2 teáskanál barnacukor
  • kb. 100-150 ml tejszín (nálam Rama Cremfine profi főzőkrém)
  • 2 tojás
  • A tetejére: kevés reszelt szerecsendió, sósabb változatnál reszelt sajt
A répákat megtisztítjuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük, majd kevés olaj és vaj keverékén, hozzáadva a cukrot és kevés sót kb. 10 perc alatt megpároljuk.
A sütőt előmelegítjük 190 fokra.
Közben a muffinsütő mélyedéseit kikenjük vajjal, majd a réteslapokat is megkenjük olvasztott vajjal, felvágjuk kockákra és kibéleljük vele a muffinformákat. Az előmelegedett sütőbe toljuk és 5 percig elősütjük.
A megpárolódott sárgarépához hozzáadjuk a tejszínt és alaposan elturmixoljuk, majd belekeverjük a tojásokat is, és ízlés szerint még kevés sót.
Megtöltjük vele a réteskosárkákat, tetejére reszelünk kevés szerecsendiót, majd a sütő hőmérsékletét visszavesszük 180 fokra (én 160 fokon sütöttem légkeverésen), és kb. 15-20 perc alatt megsütjük (addig, amíg a puding megszilárdul kissé a réteslap pedig ropogós aranybarnára sül).

2011. január 18., kedd

Mákos-citromos minitorta sütés nélkül


Ismét egy édesség. Lassan már csak jövök  sós ételekkel is valamikor. Remélhetőleg odajutok végre. Annyi minden van a fejemben. Pl. ezer éve szeretnék készíteni kávés-vörösboros marhapörköltet, mondjuk kis burgonyagombóckákkal tálalva. Aztán hamburgert is, persze úgy, hogy a zsömlét is én sütöm meg hozzá, nem csak a húst (ráadásul ezt külön egy kedves barátnak ajánlanám :)). Akkor jöhetne egy kis saját sütésű gyökérkenyér féleségbe rejtett tonhal pástétom, jó sok lilahagymával, paradicsommal, meg uborkával. Sőt még a kenyér is elmaradhat. :) De jöhet akár egy kis fetás-lilahagymás-csicseriborsó saláta (ezt fent van a blogon, csak fotó nincs róla), fekete erdei sonkával töltött, sült csirkemellszeletekkel. Vagy egy kis réteskosárkában megsütött sárgarépa puding, vagy valami jó kis könnyed, sós, zöldséges torta, vagy mexikói hagymás-sajtos sült bab... huhhh le sem bírok állni, még sorolhatnám napestig. Egyébként pont a héten mondtam valakinek, hogy jövő héten csak főzelékeket szeretnék enni. Gyors is, no meg zöldséges is. (jövő héttől Kicsi Lovacskámnak ovibeszoktatás lesz, azt hiszem, kemény hétnek nézünk elébe). Egyébként nagyon kívánom mostanában a zöldségeket. Biztos ez az enyhe idő is meghülyített, mert olyan "tavaszérzetem" volt már sokszor. Tegnap pl. Csöppségemmel vacsorára bevágtunk majdnem egy egész uborkát, meg egy csomó paprikát. No de visszatérve a nem zöldségre. (Tökre illet ide most ez a bevezető, mi? :)) 
Íme a torta, ami citromimádóknak kötelező lesz. Na jó, nem vagyok ennyire nagyképű, de tényleg nagyon finom és baromira citromos lett.
A leleményes háziasszony egyébként nem kesereg azon, hogy nem tudja megvenni a méregdrága, mini tortakarimákat az ilyen jellegű sütik elkészítéséhez. Hanem fogja magát, és elkobozza apukájától a kiürült nagy őszibarack konzervdobozokat, majd ezt használja fel ezen célra. Előtte természetesen az alját is vágjuk ki, hogy üreges legyen, és simítsuk le az esetleges éles részeket, nehogy elvágja a kezünket. Nekem még csak hármat sikerült kimenteni, ezért is lettek egy kicsit vastagabbak a tortácskáim. Amúgy ez a mennyiség szerintem simán elég 4 db nagyméretű konzerv dobozba is. Sőt ha kisebbe tesszük, még több lesz belőle.
Hozzávalók (kb. 4 db 10 cm átmérőjű kis tortához):
Az alaphoz:
A krémhez:
  • 500 ml Rama Cremefine profi főzőkrém (lásd lent a megjegyzésnél)
  • 50 g (kb. 5 evőkanál) étkezési keményítő
  • 1-2 evőkanál reszelt, cukrozott citromhéj
  • pár evőkanál porcukor (ízlés szerint)
A limonádézseléhez:
  • 1 csomag színtelen tortazselé (2,5 dl folyadékhoz)
  • 100 ml frissen facsart citromlé (kb. 2 nagyobb citrom)
  • 150 ml víz
  • ízlés szerint porcukor vagy méz (pár evőkanál, tehát annyi, amennyitől a saját szánk íze szerint kellemes lesz a limonádénk)
  • 1 evőkanál reszelt, cukrozott citromhéj
  • A díszítéshez: egész mák, reszelt citromhéj
A konzerves dobozok aljához és oldalához tegyünk sütőpapírt vagy zsírpapírt (csak hogy egyszerűbb legyen a leválasztás. Az olvasztott vajat keverjük össze a kekszmorzsával, egyenletesen osszuk el a formák alján, majd tegyük hűtőbe, amíg a krém készül. Ehhez a főzőrkémet melegítsük fel a citromhéjjal, vegyünk el még hidegen belőle egy keveset és ebben keverjük el csomómentesre a keményítőt, majd adjunk hozzá ízlés szerint porcukrot, vagy akár mézet. Ha forr a főzőkrém, húzzuk le e tűzről, keverjük el alaposan benne a keményítős keveréket, majd tegyük vissza a tűzre, és folyamatos keverés mellett főzzük sűrűre. Hagyjuk kissé kihűlni, majd osszuk el ezt is a kekszmorzsás alapon és tegyük hideg helyre. Közben készítsük el a zselét is a tetejére. Ehhez keverjük össze a citromlevet és a vizet, majd ízesítsük mézzel vagy porcukorral úgy, hogy közben megkóstoljuk, nem túl savanyú-e (az enyém kellemesen savanyú lett, de nekem kifejezetten tetszik, hogy szinte megüt a frissesége). Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat is, keverjük el benne alaposan a tortazselé port is, majd folyamatos keverés mellett forraljuk fel, sűrítsük kissé be, majd hagyjuk rövid ideig hűlni. (Ez az általam használt tortazselé leírása volt. Azért mindenki olvassa el a sajátját is, hogy így kell-e készíteni.) Ha már kezd egy kissé dermedni, ezt is osszuk és egyengessük el a torták tetején. Ezután legalább 1 éjszakára tegyük hűtőbe, hogy jól összeálljon, vagy a fagyasztóba is betehetjük rövid időre, hogy még gyorsabban elkészüljön. Tálalás előtt egész mákszemekkel és citromhéjjal díszítsük.

Megjegyzés: egy kis ingyen reklám a Ráma Cremefine profi főzőkrémnek. Ez egy nagyrészt íróból és növényi zsiradékból álló, tejszínszerű főzőkrém. Mostmár több ízben is dolgoztam vele. És nagyon jó! Sajnos! Azért sajnos, mert vannak benne nem természetes anyagok is. Stabilizátorok és emulgeálószer. Talán ez még nem annyira vészes, de azért jobban szeretem az adalékanyagokat mellőzni az étrendünkből. Csak "sajnos" ez a krém annyira bevált nekem. Mindenhez szinte. Ebből készítem újabban a hamis marcipánt is. Amúgy sima tejszínnel (esetleg jó zsíros tejszín és tejföl keverékével) is lehet szerintem helyettesíteni, csak akkor lehet, hogy valamivel több keményítőre lesz szükségünk. Ill. akkor tényleg csak a legvégén adjuk hozzá a citromhéjat, nehogy összekapja. Mert ennek a fenti főzőkrémnek megvan az a tulajdonsága is - ahogy írja a dobozon is -, hogy hőstabil és savas és alkoholos közegben sem esik szét. Ez is nagyon pozitív dolog.

2011. január 16., vasárnap

Kakaós angyalszem meggydzsemmel


Minap Anita barátnőhöz mentem borozgatós, élet nagy dolgairól elmélázós traccspartira. Valamit szerettem volna vinni, ezért gyorsan összedobtam ezt az angyalszem szerű süti. Kakaós, kissé marcipános beütésű omlós tészta, közepén Anyukám féle, nagyon finom meggy-cseresznye dzsemmel. Ez most sötét angyalka. Na de nem az elméjét illetően, hanem leginkább a szemét nézve. Később eszembe jutott az is, milyen jó lehetne úgy is akár, hogy a lyukakat sütés után töltjük csak meg, és nem is akármivel, mascarponéval és meggy-, vagy cseresznye dzsemmel. Így amolyan fekete-erdő szerű süti lesz belőle.

Hozzávalók (kb. 30-32 db-hoz)
  • 260 g sima liszt
  • 40 g kakaópor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 220 g puha vaj (egy része lehet zsír is)
  • 1 nagy tojás
  • 100 g cukor
  • 1 púpos evőkanál (házi) vaníliás cukor
  • csipet só
  • 1 teáskanál színtelen keserűmandula aroma
  • tehetünk még bele étcsoki darabkákat is.
  • A tetejére: meggy vagy cseresznye dzsem
A sütőt előmelegítem 180 fokra, 2 tepsit pedig kibélelek sütőpapírral. A vajat a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a tojást és az aromát is. Beleszitálom a lisztet, a kakaóport és a sütőport, hozzáadom a csipet sót - ill. a csokidarabkákat is ekkor adhatjuk hozzá -, majd alaposan elkeverem, összedolgozom, ha kell kézzel is kissé. Kisebb gombócokból korongokat gyártok, a tepsire pakolom őket, majd a közepükbe egy lyukat készítek, amit megtöltök meggy-cseresznye dzsemmel. Tepsinként kb. 15-18 percig sütöm őket. Ekkor még kicsit puhának tűnnek, de ahogy hűlnek, megszilárdulnak.




Almás-zabpelyes kocka

Egy sütivel is jövök így vasárnapra. (És még jön a többi is nemsokára). Egy finom almás sütivel, ami simán lehetne egy gyors, almás lepény helyettesítő is akár. Kísérleteztem, és bár nem teljesen ilyen eredményre számítottam, de nagyon jó lett. Igazából az ötlet az volt, hogy egy zapbeplyes cookie tésztareceptet használok alapként, majd ezt töltöm meg finom, citrushéjakkal elkevert, reszelt almával. A végeredmény pedig egy igazi teljes kiőrlésű, nagyon finom, puha (bár én pont nem azt szerettem volna, de így is jó), lepényszerűség lett. Igaz, semmi extra, de nekünk nagyon bejött!  
Jah, és hát a tészta elfelezése: amint látszik ezt nekem sikerült szemmérték alapján úgy elszúrnom, hogy nem fele-fele arányban került a tészta alulra és felülre, hanem kb. 2/3-1/3 arányban.... Jó volt nagyon a szemmértéken mi? :)

Hozzávalók (egy kb. 28x22 centis kerámia sütőformához):
A tésztához:
  • 160 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
  • 80 g zabpehely
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál fahéj
  • 150 g puha vaj
  • 80-100 g nádcukor (ebből 1 evőkanál vaníliáscukor, nekem 100 g cukor volt benne, így egy ici-picit nekem édes volt)
  • 2 kisebb tojás
Töltelék:
  • 4 közepes alma, meghámozva, nagylyukú reszelőn lereszelve
  • 1-1 evőkanál reszelt, cukrozott citrom-, és narancshéj
  • kb. 1-2 evőkanál cukor
  • 2 púpos evőkanál keményítő
A sütőt előmelegítem 180 fokra (nálam légkeverésen 160 fok). Egy tűzálló tálat kivajazok. A vajat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a tojást is, majd belekeverem a száraz hozzávalókat is. Elfelezem a tésztát, az egyik felét belesimítom a sütőtálba, rákanalazom az almás tölteléket, majd óvatosan elegyengetem a tetején a tészta másik felét. Sütőbe teszem és kb. 30-35 perc alatt megsütöm.

2011. január 14., péntek

Csicseriborsó leves gesztenyével

Már nem is tudom milyen régóta készültem a csicseriborsó és a gesztenye összeházasítására. Leginkább leves formájában, bár másként is el tudom képzelni. Nagyon kíváncsi voltam milyen lesz az eredmény! És nem csalódtam! Igazi lélekmelegítő, lelket simogató, tápláló leves. Nem is jöhetett volna jobbkor. Mondjuk én eleve elfogult vagyok, hiszen a csicseriborsót, a gesztenyét és a rozmaringot is imádom. Na meg a leveseket is!
Épp volt itthon gesztenyém, amivel már nagyon kellett kezdeni valamit, mert már kezdett kicsit... nem is tudom... száradni? Aztán gondoltam beáztatom és megsütöm. De a beáztatás kicsit több, mint 1 napig húzódott, amivel sikerült rádöbbenem arra, hogy így milyen könnyedén meg lehet hámozni még nyersen is a gesztenyét. Utána már simán csak elő kellett főzni kissé, és készen is állt a felhasználásra. A pucolás így nem vett több időt igénybe, mint kb. 5 perc.

Hozzávalók:
  • 1 nagy fej hagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 400 g csicseriborsó (konzerv)
  • 400 g főtt vagy sült, tisztított gesztenye
  • kb. 1 teáskanálnyi rozmaring (mozsárban összetörve)
  • 1 kisebb babérlevél
  • frissen őrölt bors, só
  • kb. 1,5 liter húsleves (vagy sima víz)
Adhatunk még hozzá ízlés szerint:
  • kevés sűrített paradicsomot is (ettől kicsit frissebb lesz a levesünk), ezt főzés közben tegyük hozzá
  • apróbb tésztát, levesbetétként (pl. egy kisebb méretű szarvacska, vagy apróra tört makaróni remekül illik hozzá),
  • piríthatunk alá a hagyma előtt, kevés húsos, füstölt szalonnát is.
Ha nem előfőzött, vagy konzerv gesztenyét használunk, akkor a következőképp járjunk el. Én legalábbis így tettem és nekem nagyon jól bevált. Kb. 500 g gesztenyét héjastól, áztassunk be legalább 1 napra. Ekkor annyira megpuhul, hogy egy éles kés segítségével, a belső héjával együtt könnyedén le tudjuk hámozni. Ezek után fedő alatt főzzük elő, annyi vízben, amennyi ellepi, kb. 20-30 percig. A főzőlevet is használjuk fel a leveshez majd.
A hagymát felkockázzuk, majd kevés sót szórva rá kissé átpirítjuk. Hozzáadjuk az összezúzott fokhagymát, majd a rozmaringot is. Ezután adjuk hozzá a csicseriborsót és a gesztenyét is, majd öntsük fel a levessel (vagy sima vízzel és sózzuk meg), és fedő alatt kb. 30 percig főzzük. Végül egy botmixer segítségével turmixoljunk le egy keveset, mert ezt fogja sűríteni a levesünket. Tálaláskor locsolhatunk még egy kevés extra szűz olívaolajat a tetejére, ill. őrölt borssal is szórjuk meg. Ropogós gyökérkenyérfélével tálaljuk. Remek lesz kitunkolni vele a levest. 

2011. január 13., csütörtök

Bento box; avagy az ebédcsomagolás művészete

Hallottatok már a Bento boxokról, azaz Bento ételdobozokról? Én kb. 2 éve először. Egész mást kerestem a neten, és megláttam megint egy pár ilyen fotót. Gondoltam megmutatom nektek is, mert fantasztikusak szerintem.
Ezek a roppant látványos, Japánból eredő ételdobozkák kezdetben egyszerűen csak rizsből, valamilyen húsból és zöldségfélékből, savanyúságból álltak. Persze ezek is szépen, szabályosan elrendezve. Később, hogy nagyobb kedvet csináljanak pl. a gyerekeknek az ételhez, elkezdték cifrábban, formákat kialakítva az ételekből, még szebben díszítve pakolni a dobozokba. Később pedig valóságos művészeti alkotások is készültek, amiből még versenyeket is rendeznek.
Megmondom őszintén, én némelyiket sajnálnám megenni, mert annyira szépek. De hihetetlen milyen kreatív boxokat lehet készíteni, és némelyik szerintem nagyszerűen beválhat pl. akkor is, ha egy gyerek nem vevő valamilyen ételre.
Nézzétek ezt a sok szépséget! Hát nem fantasztikusak?

Ez csúcs! Csöppségemnek nagyon bejönne! :)

Itt egyébként még rengeteg jópofa képet találtok az ilyen dobozokról! Nézzétek meg!

Ez a szépség is fenti helyről származik:








Bár karácsony már elmúlt, de hó még azért jöhet: :)

Látogassatok el ezekre az oldalakra, ill. nézzétek meg ezeket az albumokat, mert írtó jópofa, fantasztikus dolgokat, ötleteket lehet ezeken a helyeken látni, találni!
De ha a google képkeresőjébe beírjátok, hogy bento vagy bento box, még több képet találhattok.

2011. január 12., szerda

Gyógyító golyók: Aszalt barackos-mézes-búzacsírás golyók


Jól eltűntem... Mint szürke szamár... de hát köd is volt, na meg szürke is lettem kissé... de előbújok egy kicsit megint. De nem valami most készült dologgal jövök ám, mert ez a gyógyító golyó is lassan 1 hónapja várja, hogy közzé tegyem. No meg kissé alkotói válságban is vagyok, de a vicc az, hogy nem azért mert ne lenne ötletem (azok, ha akarom, ha nem, akár az éjszaka közepén is bevillannak... :) ), hanem mert nem hagynak sütni-főzni... Az utóbbi napokban "válságkonyhán" éltünk, és a nagymamák, dédnagymamák láttak el minket mindenféle jóval. Az elmúlt napokban pl. a hatalmas kulináris élvezetet nyújtó, és igen bonyolult gasztronómiai szaktudást igénylő pattogatott kukorica és pizza készült kis konyhámban. :D
No meg lázban is égek, elsősorban ovi lázban, ugyanis Csöppségem bizony óvodába megy februártól. Tudom, közhely, de jesszusom, mikor telt el ez a 3 év?? Kicsit ijesztő! Szerintem, ez inkább nekünk nagyobb trauma, nem pedig nekik, úgyhogy már készülök... És a másik láz, amiben égek - bár ezt nem láznak mondanám, hanem inkább kőkemény fejfájásnak -, az az, hogy februártól a munkám is megszűnik, ezért "nagy álláskeresésben" is vagyok. A gond csak az, hogy el kellene döntenem, mit is keresek. Közgazdasági végzettséggel és több év irodavezetői munkával a hátam mögött, elvileg erre kellene vennem az irányt... De mégis mit tegyek, ha ennyire a szívemhez nőtt ez a gasztronómia (no meg a fotózás is)? És persze az is kérdés, hogy az élet majd milyen akadályokat gördít elém... Ill. azt leginkább én gördítem majd magam elé. No mindegy, ill. nem, de majd lesz valahogy, hisz úgy még sosem volt, hogy sehogy se lett volna. Nem igaz? És ha van valami, amit az elmúlt évből tanultam az az, hogy sose add fel, még akkor sem, ha a lelked legmélyebb részéről is kell felemelkedned. Mindig légy pozitív és optimista - még ha látszólag semmi ráció sincs benne -, és higgy önmagadban. Hit! Ez nagyon fontos! Ez talán a legfontosabb! Mindegy, hogy miben hiszel, a legfontosabb higgy önmagadban. Amit elhiszel magadról, hogy meg tudod tenni, azt meg is fogod tudni tenni, mert úgy alakítod majd. Nagy szavak, de tényleg így van. Már csak meg is kellene tanulni e szerint élni... :) No de azért biztos némi szerencse is kell hozzá.... de jöjjön csak az a hullám, én szívesen meglovagolom... Ez egy új korszak kezdete lesz! És muszáj lesz, hogy jól alakuljon! :)
De akkor jöjjön a címadó is. Hogy mitől gyógyító golyó? Hát kérem szépen, mert van benne búzacsíra, méz, és aszalt barack ... na és a többi. Hát kell ezt még magyarázni? Jól van, megteszem. Az igazság az, hogy ez a golyó még tavaly készült, és leginkább nekem, ugyanis súlyos B1 vitamin hiányban szenvedtem, ami már komolyabb bőrproblémát is okozott (ezt is jelezheti pl. a száj sarkában, a gyógyulni nem akaró, folyamatosan berepedő bőr). Aztán kiderült, hogy a búzacsíra remek B1 vitamin forrás, és akkor még ott van a méz és az aszalt sárgabarack is, amik szintén remek vitamin és ásványianyag pótlók. Persze simán egy kefirbe, vagy joghurtba is keverhettem volna a búzacsírát, de nekem akkor ilyen kedvem volt, hogy édes kis golyókat készítsek belőle. 
Íme néhány hasznos infó az aszalt barackról (biztos valami isteni sugallat vezetett rá, hogy hozzátegyem ezt is, ááá nem, igazából a búzacsíra kissé talán dióra emlékeztető aromája vitt rá, hogy beletegyem):
"Az aszalt sárgabarack mint kiváló káliumforrás
A vízháztartásért, az idegi ingerátvitelért és a szívműködésért felelős káliumot már a friss sárgabarack is gazdagon tartalmazza (280mg/100 gr gyümölcs), de a gyümölcs szárított formájában még magasabb káliumtartalommal rendelkezik. 100 gr. aszalt sárgabarack elfogyasztásával szervezetünket 1370 mg káliummal látjuk el, azzal az ásványi anyaggal, amely leginkább erős verejtékezés, pl. sportolás vagy nehéz fizikai munka következtében vész el. A vízhajtó szerek és a kortikoidok is hozzájárulhatnak a kálium gyors kiválasztásához, és ezzel szükségessé teszik a kálium pótlását. A rendszeresen szedett hashajtók túlzott folyadékvesztéshez vezetnek, így a szervezet „kiszáradhat" és fennállhat a káliumhiány veszélye. Az ásványi anyag hiánya fejfájásban, lassú sebgyógyulásban, izomgyengeségben és renyhe székletürítésben nyilvánulhat meg.
Káliumban gazdag táplálkozással, melyhez az aszalt sárgabarackon kívül más szárított gyümölcsök, pl. mazsola, füge vagy banán, ill. a burgonya, a teljes kiőrlésű termékek, a hüvelyesek és a zöld színű zöldségek is hozzájárulnak, a hiánytünetek megfelelően orvosolhatók.
A sárgabarack nem csak kiváló káliumforrás, de különösen sok A vitamin is található benne, így napi három friss gyümölcs elfogyasztásával fedezhetjük egy felnőtt szervezet A vitamin szükségletének a felét.
A szárított sárgabarack egyben elsőrangú vasforrás is. A vas életfontosságú jelentőséggel bír az oxigén szállításában, felhasználásában és raktározásában.
Különösen a nőknek kell ügyelnie arra, hogy táplálékukkal elegendő vasat vegyenek magukhoz (diófélék, hüvelyesek, magvak, piros színű gyümölcsök és zöldségek, hús, melasz), hiszen a menstruáció miatt hajlamosak a vashiányra.
A vasban gazdag sárgabarack (4,4 mg) mellett a füge (3,2 mg), a szilva (2,3mg) és a szárított banán (2,8 mg) is ajánlott."

És íme az én gyógyító golyóm receptje:
Hozzávalók (kb. 30 kis golyóhoz):
  • 120 g aszalt barack
  • kb. 1 dl narancslé (100 %-os)
  • 5 evőkanál méz
  • annyi búzacsíra, amennyit felvesz (egy keveset helyettesíthetünk kekszmorzsával, de ne sokat, hiszen a búzacsíra a lényeg benne)
  • kókuszreszelék a hempergetéshez
A barackot beáztatjuk a narancslébe, ami lehet meleg is. Az idő attól függ, mennyi nedvességtartalma van, ill. mennyire puha a barackunk. Szóval beáztatjuk, majd késes aprítóban a mézzel és búzacsírával együtt összedolgozzuk. Először csak keveset adjunk hozzá, majd simán egy kanállal, még annyit keverjünk hozzá (akár kevés kekszmorzsát is), amennyivel sűrű masszánk lesz. Ezt tegyük rövid időre a hűtőbe, hogy összeálljon kissé és könnyebben formázható legyen, majd készítsünk belőle nedves kézzel kis golyókat, amit forgassunk meg kókuszreszelékben. A reszeléket száraz serpenyőben előtte meg is piríthatjuk kissé.

2011. január 7., péntek

Egy gyors ebéd: balzsamos sült csirkemell, lilahagymalekvárral, sült sütőtökpürével és héjában sült burgonyával

Tényleg gyors, baromira egyszerű és világian finom! Sütőtökkrémlevesnek indult a tök... Aztán előkaptam hozzá még ezt is, azt is, és hirtelen ez lett a gyors, ám annál fejedelmibb ebédünk. Másnap a sima burgonya helyett, rösztit sütöttem hozzá, és úgy még finomabb volt.

 
 
Hozzávalók személyenként:
A körethez:
  • kb. 1-2 sütőtökszelet
  • kb. 1-3 db nem túl nagy méretű burgonya
  • kevés rozmaring
  • a tálaláshoz: kevés nagyszemű só, és örölt bors
A sütőt előmelegítjük kb. 190 fokra (én légkeverésen sütöttem), a sütötökszeleteket egy tespire pakoljuk. Az alaposan megsikált burgonyákat néhány szál rozmaring társaságában, alufóliába csomagoljuk, a tepsire pakoljuk a sütőtökök közé, majd az egészet megsütjük. Mire a burgonya megpuhul (villát, vagy fogpiszkálót beleszúrva tudjuk ellenőrizni), a sütőtök is meg fog sülni. Én a burgonyát nem hámoztam meg, csak egyszerűen felszeleteltem és megszórtam egy kis durva szemű tengeri sóval, és a végén egy kis frissen örölt bors is került rá. Én ilyen állapotában kifejezetten szeretem, ha rajta marad a héja, persze ezt ízlése válogatja, úgyhogy ha mást zavar, pucolja meg, miután kicsomagolta az alufóliából.
 
A húshoz:
  • 1-3 csirkemellfilé szelet (nekem 1 is elég, de némely férfitársunk ugye azért némileg nagyobb bendőjű)
  • só, frissen őrölt bors
  • balzsamecet
  • a sütéshez: pár evőkanál olívaolaj

Mikor már majdnem kész a köret, a csirkemellszeleteket (én szeletelve vettem most, és azt is kettévágtam, hogy még gyorsabban átsüljön) sózzuk és borsozzuk mindkét oldalán. Egy serpenyőbe pici olívaolajat melegítünk, majd elkezdjük sütni benne a húsokat, közben kevéske balzsamecetet is locsolva rá. Ne süssük túl sokáig, mert hamar kiszárad. És vigyázzunk, mert az ecettől kicsit spiccelhet az olaj, tehát óvatosan.
 
A hozzá tálalt lilahagymalekvár recepjét pedig itt találjátok. Annyit módosítottam ahhoz a recepthez képest, hogy most némi őrölt szegfűbors is került bele, ill. az erdei gyümölcsös balzsamecetet kihagytam. Csak sima balzsamecet került bele, és abból picivel több, valamint kevés víz is, amit a végén, a fedőt levéve kissé elfőztem/párologtattam.
 

2011. január 5., szerda

Szülinapi cupcake és egy újabb harmincas csaj a csapatban...

Az új év első bejegyzése kezdődjön hát egy szülinapos bejegyzéssel. Kedves Toncsi barátném, tegnap töltötte be 30.-ik életévét. Még egyszer, és ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánunk Neki! Szóval ő is beállt mellénk a sorba, a harmincasok táborába. Meglepetés bulifélét szerveztünk neki, és én készítettem neki ez alkalomra a tortát. Pontosabban a kis tortácskákat, vagy hogy nevén nevezzük cupcake-eket (nem ezek még mindig nem muffinok, még ha hirtelen úgy is néznek ki :) ). Először az volt a tervem, hogy kirakom belőle a 30-as számot, de nem tudtam mire tenni ezt, hogy utána jól szállítható is legyen. Végül így sikerült! 
Volt kulcsunk a lakásához és tudtuk, nagyjából mikorra fog hazaérni. Úgyhogy addig mi - másik 4 barátnő, az egyik nővére, és én -, belopóztunk az otthonába, szépen elrendeztük a dolgokat, sütit, lufit, ajándékot... Lekapcsoltuk a villanyokat, és a sötét lakásba vártunk, kikukucskálva az ablakon, a lehúzott redőny egy keskeny résén, hogy mikor jön... Közben suttogva kuncogtunk, mint a csínytevő gyerekek... Mikor megláttuk az ablakból, hogy jön, mindenki elbújt, lebukott... Nyikorgott a nagy zár és ő hazaérkezett a sötét, és csendes lakásba... Az előszobában szépen levette a kabátját, a cipőjét, majd elindult a szoba felé, felkapcsolta a lámpát, mi meg felpattantunk a helyünkről és elkiáltottuk magunkat, hogy meglepetéééééés... Még sírva is fakadt örömében... :)

A mini, egyszemélyes torták, csokis-narancsos ízben készültek. Kandírozott narancshéjas, csokidarabos, kakaós kevert tészta, melyet étcsokis-tejszínes-narancsos-vajas krémmel töltöttem meg, a díszítés pedig hamis marcipánból készült hozzá ismét.

A tészta: Rumos-narancsos-csokis kevert tészta (1,5-szeres adaggal számolva, tehát 300 g liszt....stb., ez kicsit több lett, mint kellett, de mindig jól jön a tartalék, ha eltörik pl., meg ha a gyerek el akar kunyizni egyet, és aztán jön apa is...)
A töltelék: 100 ml tejszínt megmelegítünk, hozzáadunk legalább 2 evőkanál reszelt, cukrozott narancshéjat és felolvasztunk benne 150 g étcsokoládét, majd az egészet jól kihűtjük. 100 g jó puha vajat, ízlés szerinti mennyiségű porcukorral (pár evőkanál) jó habosra kavarunk, ehhez is adunk egy kevés tejszínt, és pár teáskanál reszelt narancshéjat (lásd fent), majd kanalaként a kihűtött tejszínes csokoládékrémet és az egészet jó habosra, könnyűre keverjük gép habverővel.
Díszítés: hamis marcipán. Hogy könnyebb legyen a formázás, alaposan hűtsük le előtte. A lapos formákat 2 sütőpapír, vagy szétvágott zacskó között nyújtsuk ki. A virág formázásához használjunk kevés porcukrot, vagy keményítőt, ha kell. A barna virág, kakaóporral van színezve (próbálok a természetesnél maradni) nálam, és ebben az esetben érdemes hozzátenni egy kis olajat, mert hamar elkezd repedezni, szakadozni különben a sok por állagú anyagtól. Én a hamis marcipánt most egy tejszínszerű főzőkrémmel készítem, és így még finomabb lett szerintem. A töltelékből hagyjunk meg egy keveset, és ezzel tapasszuk oda a díszítést.


És egy képeslap, amit szintén neki készítettem. Kicsit franciás, amolyan igazi, harmincas, elegáns, nőcis stílusban. Mindenféle papírból, szalagból, kartonból, kétoldalas ragasztóval ragasztva és filccel továbbcifrázva.