2011. augusztus 29., hétfő

Fetás-cukkinis lepény

Már jó régóta várakozik ez a bejegyzés arra, hogy közzé tegyem, de a múlt heti dög melegben valahogy nem akartam a sütő bekapcsolásával riogatni itt a népet. De már újra emberi idő van, hát nosza neki, próbáljátok ki. 
Egyik este valamit kerestem a neten - már fogalmam sincs mit, de általában így van, hogy közben rábukkanok valami olyanra, amit nem is kerestem, és tök jó. És persze egyből eltereli a figyelmem az eredeti keresésről. Szóval keresgettem, és ráleltem Chocolate&Zucchini oldalán egy nagyon kis szimpatikus receptre. Ezen az oldalon mi másra, mint egy cukkinis lepény receptjére. :) Ami önmagában nem is lenne annyira érdekes, de ennek egy különleges - legalábbis számomra - tésztája volt. Egy jó kis joghurtos alapú, gyúrt tészta. Persze ki is kellett próbálnom egyből. Ahogy gyúrtam össze, rájöttem, hogy engem nagyon emlékeztet valamire. Hát persze! A gyerekkori könyvemből, a sajtos rúd receptjére, ill. annak tésztájára, csak az tejföllel készül.  Bár az is igaz, annál inkább levelesebb-puhább, itt pedig inkább vékonyabb-ropogósabb a végedmény. Én itt-ott módosítani kényszerültem az eredeti recepten. Egyrészt azért, mert nekem. ilyen lisztaránnyal nem állt össze gyúrhatóvá a tészta (nyilván más típusú lisztekkel dolgoz(t)unk), ill. nem volt itthon szezámmagom sem (ez került nála a tésztába), ezért pirított napraforgómagot használtam helyette. És én nem is nyersen tettem rá a cukkinit, ahogyan ott látható, hanem megsütöttem a lepénnyel együtt. A cukkini alá pedig petrezselyem pesto-t kentem, és megszórtam még egy kis kockára vágott feta sajttal is. Gondolván, hogy mindezek nem árthatnak neki. Nem is ártottak! Sőt, nagyon finom lett! Ajánlom nektek is! Egy jó kis salátával egy könnyed vacsoraként, vagy egy baráti beszélgetéshez bor-, sör-, vagy fröccskorcsolyaként nagyszerű lesz.
A eredeti recept csak 180 g lisztet ír, de így nekem ugye nem lett gyúrható állagú a tészta, mint ahogy azt fentebb is írtam. Én hozzátettem még legalább 2 jó púpos evőkanál lisztet, és lent is már kb. ezzel a mennyiséggel írom a receptet. Én egyébként 3 féle lisztet használtam sima lisztet, ill. egy nagyon kevés kukorica és réteslisztet is.  Nyilván ezek is számítanak.
Hozzávalók (kb. 4-6 személyre):
  • A tésztához:
  • kb. 220 g liszt
  • 60 g hideg vaj
  • 120 g joghurt
  • 1 mokkáskanál só
  • kb. 2 bő evőkanál napraforgó vagy szezámmag (száraz serpenyőben átpirítva kissé)
A feltéthez:
  • 1 kisebb, zsenge cukkini (végei levágva, és nagyon vékonyan felszeletelve)
  • kb. 2-3 evőkanál petrezselyem pesto (lehet bazsalikom is ízlés szerint)
  • 250 g feta felkockázva
  • kevés só és frissen őrölt bors
A lisztet átszitálom a sóval, majd elmorzsolom benne a hideg vajat, végül hozzágyúrom a joghurtot is. A tésztának lágynak kell lennie, de azért kézzel formázható legyen (tehát ne legyen kemény, de ragacsos sem). Becsomagolom, és legalább 30 percre a hűtőbe teszem pihenni. Ha kipihente magát, a sütőt előmelegítem 180 fokra, a tésztát vékonyra nyújtom, majd megszórom egyenletesen a napraforgómaggal (vagy szezámmal) és kettéhajtom, majd ismét kinyújtom jó vékonyra. Egy sütőpapírral bélelt tepsire teszem és az előmelegített sütőbe tolva, kb. 15 percig elősütöm. Ha letelt, kiveszem a sütőből, megkenem a pesto-val, kirakom a cukkiniszeletekkel (ha nagyon kell egy icipicit még sózom, bár a sajt és a pesto is sósak már), elosztom rajta a sajtot, tekerek rá kevés borsot még, majd visszatolom a sütőbe és addig sütöm, míg a sajt meg nem pirul kissé. Ezt már lehet légkeverésen is nyugodtan, és kb. még 15 percre lesz szüksége. Hidegen, langyosan egyarán finom volt!

2011. augusztus 27., szombat

Ismét egy nyári menü


Olyan melegekben, mint amilyen az elmúlt pár napban is volt, azt mondják, hogy csak egy őrült vagy egy hős áll a konyhába. Szerintem inkább őrült... De komolyan! De én vállalom! Különben is, ki mondta, hogy én normális vagyok? :) Igaz, ehhez a menühöz pl. a sütőt nem kellett bekapcsolni, csak a gázt/főzőlapot kétszer, de akkor is csak rövid időre. Szóval igazán barátságos mind elkészítési idő, mind konyhai bemelegítés szempontjából. Csütörtök este fél tízkor beálltam a konyhába, mert a lakás hőmérője ekkor már csak 30 (!!!!) fokot mutatott, szemben azzal, hogy napközben az autóban 42 fokot mértem. Igaz, félig a napon álltam. Szóval a baráti(bb) 30 fokba beálltam és gyorsan összedobtam a levest meg a tortát, ami másnapra pont jól lehűlt. Másnap már csak a lepényt kellett megsütni (tényleg gyorsan meg van), elkészíteni hozzá a zöldségeket, ill. a sajtot kellet mé megsütni. Hát nem jól hangzik? Pont jókor hozom, mi? Amikor már emberibb lett az idő, és éjjel sem katlanban kellett aludni végre, és nem keltünk fel 10 percenként homlokot törölni.....  Sebaj! Jól fog esni így is!
Ja, és az már látszik, hogy szeretem egy asztalhoz ültetni a különféle nemzetségeket. Van itt egy kis magyaros, paprikaleves formájában, egy kis olasz a Piadina (részletesebb leírást erről a kis lepénykéről itt találtok) részéről, és egy kis ciprusi a halloumi sajt (erről a sajtról pedig itt olvashattok, ha valaki többet szeretne tudni róla) személyében. Szerintem ők sem bánták ezt az "összehozatalt". Mi tutira nem!


Hideg paprika-krémleves
Hozzávalók:
  • 1 fej hagyma (nálam most lila)
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 kg paprika vegyesen (kápia, lecsó, vastagabb húsú színes stb.)
  • 1 liter zöldségleves (nálam most 1 db bio leveskocka került ennyi vízbe, vagy egyéb ízfokozó nélküli ízesítőt is használhatunk)
  • 200 g tejszín
  • kevés füst ízű só (ha épp van)
  • csipet cukor
  • frissen őrölt bors
  • olívaolaj
  • A tálaláshoz: olívaolaj, újhagymakarikák (vagy apróra vágott friss petrezselyem), frissen őrölt bors
A hagymát felaprítom, kevés olívaolajon átpirítom, majd hozzáadom a kimagozott, feldarabolt paprikákat és fedő nélkül alaposan átsütöm, pirítom-párolom az egészet. Beleteszem az összedarabolt fokhagymát is, majd felengedem a forró levessel (ill. vízzel és ebbe teszem a kockát). Ízesítem még füst ízű sóval, csipet cukorral, borssal, majd forrástól számítva kb. 10 percig főzöm. Felengedem a tejszínnel, még egyet forralok rajta, majd alaposan leturmixolom. Át is passzírozhatjuk, hogy még simább és krémesebb legyen az egész. Miután én este készítettem el, kihűlni már nem volt ideje (esélye sem nagyon volt a meleg miatt), így egy nagy kád hideg vízben végezte, majd hajnalban betettem a hűtőbe és ebédre jó hidegre hűlt.
Tálalás előtt szórjuk meg karikára vágott újhagymával (én inkább a zöld részét használtam hozzá, a többi ment a lenti salátába), vagy friss, aprított petrezselyemmel, valamint locsoljunk rá kevés olívaolajat és ízlés szerint tekerjünk rá egy kis borsot is.

 

Piadina
Hozzávalók (6-8 db kisebb lepényhez)
  • 250 g liszt
  • 1 csapott teáskanál só
  • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 50 g zsír (vagy kb. 3-4 evőkanál olívaolaj)
  • langyos víz (nekem kb. 1 dl-re volt szükségem)
  • kevéske olívaolaj a sütéshez és lehetőleg egy vas serpenyő (ebben jobban tudjuk sütni)
A lisztet átszitálom a sóval és a szódabikarbónával, majd elmorzsolom a zsírral és jól formázható, nem ragacsos, de nem is túl kemény tésztát gyúrok belőle a langyos víz hozzáadásával. Amíg felmelegítem alaposan a vasserpenyőt és picikét kiolajozom, pihentetem pár percet a tésztát. Utána 6-8 kis gombócot szakítok belőle, majd vékonyra nyújtom és a forró serpenyőben mindkét oldalát átsütöm. Igen rövid idő elég neki. Ha már látjuk, hogy kezd néhol színt kapni, lehet is fordítani. Minden lepény előtt én vékonyan kiolajoztam. Egyébként sem ragad oda, de így ízletesebb lett szerintem és egyenletesebben is sült nekem. Sütés után egyből csavarjuk egy tiszta konyharuhába, hogy a saját gőzétől vissza tudjon puhulni és ketté tudjuk majd hajtani.


Az összeállításhoz:
  • 250 g halloumi sajt
Az salátához:
  • uborka
  • paradicsom
  • újhagyma
  • petrezselyem pesto (sajt nélküli ez is, napraforgómaggal, jó sok petrezselyemmel és jó sűrűre készítve)
Az uborkát és a paradicsomot, tisztítás, pucolás után felkockáztam, majd összekevertem a pesto-val. Nekem ez nem volt olyan sós, így ment még hozzá egy kevés só és frissen őrölt bors is. Hűtőben hagytam kicsit összeérni az ízeket.
Nekem jó érett paradicsomom volt, ami íz szempontjából tökéletes volt, de tálalás szempontjából már kevésbé volt elegáns.
A sajtot egyszerűen csak szeleteljük fel kb. fél centi vastagra, majd egy vékonyan kiolajozott, felforrósított bordás serpenyőben (kontakt grillen stb. stb.) süssük meg mindkét oldalát. 


Kókuszos-nektarinos-joghurtos torta sütés nélkül
Hozzávalók:
  • Az alaphoz:
  • 100 g babapiskóta
  • 100 g mézes gabonapehely vagy müzli
  • 100-120 g vaj (attól függően mit teszünk bele
A joghurtos krémhez:
  • 200 g tejszín
  • 1 zacskó zselatin fix (főzés nélkül készíthető zselatin, 1/2 l folyadékhoz való)
  • kb. 80-100 g porcukor, 2 evőkanál belőle házi vaníliás cukor (ízlés szerint, ill. egyéb más édesítőt is használhatunk hozzá)
  • 400 g görög joghurt 
  • 50 g kókuszreszelék
  • 2 nektarin
  • A tálaláshoz: nektarin, kókuszreszelék/chips stb.
A babapiskótát és a gabonapelyhet (vagy müzlit) egy késes aprítóban összedolgozom, majd hozzákeverem az olvasztott vajat és belenyomkodom egy kapcsos tortaforma aljába (én 25 cm-est használtam, de lehet ennél kisebb is, és akkor magasabb lesz az egész), majd beteszem a hűtőbe, amíg a krém elkészül. A krémhez elkezdem habbá verni a tejszínt, majd belekeverem a zselatin fixet, majd ha már kemény, hozzádolgozom a porcukrot és a görög joghurtot is. Végül óvatosan belekeverem a kókuszreszeléket és a kis kockákra vágott nektarint is. A morzsalap tetejére simítom, majd alaposan lehűtöm és tálalás előtt díszítem.
Így egyébként, hogy egy picivel több folyadék került bele, mint amennyi a zselatinhoz kell, még szeletelhető maradt, viszont nem lett remegősen zselés, hanem inkább krémesebb maradt, de azért nagyon jól összeállt.


2011. augusztus 23., kedd

Komplett menü egy nyári ebédhez


Ezt a menüt vasárnapra szerettem volna hozni, de sajnos nem jött össze a bejegyzés megírása. De most végre elkészültem vele! Megint úgy hoztam össze ezeket az ételeket, hogy éppen mit találok itthon. Hát ezeket találtam. Egyszerűek, de nagyszerűek lettek! A levesbe a betét is azért került, mert már fel kellett használni a friss tortellinit. Így egy kicsit laktatóbb lett, mint szerettem volna, de nem baj. Másnap egyébként megkóstoltam hidegen is, és szerintem úgy még finomabb volt. Talán furán hangzik, de még a hideg tészta is jól esett hozzá (még ha azt nem is szokás hidegen enni).
A patisszon (tényleg, elbizonytalanodtam... ez patiszon vagy patisszon???) elkészítésének ötlete, ebből a nagyon finom csőben sült tejszínes-sajtkrémes-hagymás burgonya receptjéből jött, és azt kell, hogy mondjam, ebből a zöldségből is remek lett. Sőt, még talán jobb is! Ez már így önmagában is megállná a helyét, mint főétel, de én most köretként tálaltam a töltött hús mellé. Finomak voltak együtt!
Minden recept úgy legalább 5-6 főre elegendő kb. Egyedül a húsból nem volt annyi most, csak fél kg, ami úgy kb. 5 felső csirkecomb filé. Egy nőnek, gyereknek, vagy kisebb étkűnek elegendő 1 tekerccsel számolni, de férfi embernek azért kell legalább 2. Ezt csak azért írom, hogy abból lehet többel is kalkulálni, ha a lenti körettel tálaljuk és több embernek.

Hozzávalók:
Paradicsomleves
  • 1 nagy fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 500 g paradicsom
  • kb. 1,4 l víz vagy zöldségleves (nálam egyszerű só és víz most)
  • pár szál petrezselyem (nálam csak a szára)
  • 1 evőkanál balzsamecet
  • só, frissen őrölt bors
  • 1 nagy evőkanál cukor (kb., de ez paradicsomtól is függ)
  • A levesbetéthez: spenótos tésztából készült, ricottával töltött tortellini (kb. 150-200 g elegendő ebbe a leves mennyiségbe, nálam ez valamivel több volt most)
A hagymát felaprítom, a fokhagymát összezúzom, a paradicsom zöldjét kivágom, felkockázom. A hagymát, fokhagymát kevés olajon elkezdem pirítani, hozzáadom a feldarabolt paradicsomot, majd felengedem vízzel (vagy levessel). Hozzáadom a petrezselyemszárat, ízesítem cukorral, sóval, borssal, majd forrástól számítva, kb. 15-20 percig lassú tűzön főzöm. Ha kész, leturmixolom és egy szűrőn átpasszírozom. Ízesítem még a balzsamecettel, ill. egyéb mással, ha szükséges. Tálaláskor egy kevés olívaolajjal is meglocsolhatjuk még, ill. őrölhetünk rá kevés borsot is.
A levesbetétet én külön sós vízben főztem ki, és úgy tálaltam mellé. Ez nálam most bolti volt.

Petrezselyem pesto-val és paprikával töltött sült csirkecomb filé bacon-be göngyölve
  • 500 g csirke felsőcomb filé (ez kb. 5 db volt)
  • 200 g szeletelt bacon
  • 1 közepes pritaminpaprika
  • 1 nagyobb szelet színes paprika (nálam narancssárga, de nem kaliforniai, persze lehet az is)
  • 3 evőkanál petrezselyem pesto
  • kevés só, frissen őrölt bors
  • pici olívaolaj
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy laposabb tűzálló tálat picit kiolajozok (de csak éppen, hiszen ott lesz a húson a bacon is). A húsokat kiterítem, kívül-belül nagyon picit sózom, ill. borsozom. A paprikákat kicsire felkockázom, összekeverem a pesto-val, majd megtöltöm vele a húsokat. Kiterítem a bacon szeleteket, majd belecsavarom a comb filéket. A sütőtálra teszem és kb. 30 perc alatt megsütöm. Az első 10 percre letakarom fóliával és így sütöm, hogy könyebben puhuljon saját gőzében a hús.

A csőben sült tejszínes-sajtkrémes patisszon
  • 2 közepes patisszon (csillagtök), ez kb. 1300 g volt nálam
  • 500 ml tejszín
  • 200 g tejszínes sajtkrém (2 db tömlős sajtkrém)
  • 1 fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • kevés só, frissen őrölt bors
  • 4 evőkanál kukoricaliszt
  • pici vaj és zsemlemorzsa (nálam házi)
A sütőt előmelegítem úgy 190 fokra (én légkeverésen sütöttem kb. 170-180 fokon). Egy tűzálló tálat kikenek vajjal, majd megszórom zsemlemorzsával. A patisszont meghámozom, kimagozom, majd felszeletelem, fél cm-nél lehetőleg nem vastagabbra. A sütőtálba rétegezem úgy, hogy közben minden réteget nagyon picit meg is sózok. A tejszínt összeturmixolom a sajtkrémmel, a kisebb darabokra vágott hagymával, fokhagymával és a kukoricaliszttel. Cseppet sózom (vegyük figyelembe, hogy a sajt is sós egy kicsit és a patisszonra is tettünk már) és borsozom, majd a patisszonra locsolom és elegyengetem, ill. megütögetem egy kicsit az alját, hogy mindenhová oda tudjon folyni a mártás. A tetejét megszórom egy kis zsemlemorzsával, majd az előmelegített sütőbe tolom és kb. 60-70 perc alatt megsütöm. Egy hústűvel ellenőrizni tudjuk, hogy puha-e már a patisszon. Ha hagyjuk kicsit kihűlni, könnyebb lesz szeletelni és szedni belőle.

Tejberizs, forró karamellizált őszibarackkal
  • 1 l tej
  • kb. 4 evőkanál nádcukor (vagy ízlés szerint)
  • 160-180 g rizs
  • 200 g habtejszín
  • A karamellizállt barackhoz: személyenként egy nagyobb barack felével számoljunk és úgy 1 evőkanál nádcukorral
A tejet felforralom, beleszórom a rizst, átkeverem. 10 perc főzés után ízesítem a cukorral, lefedem, és kb. 20 percig főzöm még takarékon, vagy amíg megpuhul a rizs (rizstől is függ). Közben időnként alaposan átkeverem, hogy nehogy letapadjon. Ha késznek ítéljük, teljesen lehűtjük, majd hűtőbe tesszük és ha már jó hideg, óvatosan hozzáforgatjuk a kemény habbá vert tejszínt. Tálalásig visszatesszük a hűtőbe, de akár a mélyhűtőbe is mehet rövid időre. Tálaláskor a barackokat meghámozzuk, kimagozzuk, kicsire felkockázzuk. Egy teflonos serpenyőben karamellizáljuk a cukrot, majd hozzáadjuk a barackot. A hidegebb barack ekkor kicsit visszahűti a karamellt, és visszakeményedik kissé, de addig forgassuk-melegítsük az egészet, amíg újra fel nem olvad. Poharakba kanalazzuk, rá a hideg tejberizs és tálalhatjuk is. 1-1 levél mentát vagy citromfüvet is tehetünk rá díszítésnek.

Megjegyzés:
Ez a menü szerintem nagyon jól előkészíthető, így ha vendégeket várunk, nem a vendéglátás napján kell sürögni-forogni egyfolytában a konyhában. A levest már előző nap megfőzhetjük, és akár betét nélkül is elegendő, ill. hidegen is nagyon finom. A patisszon szintén előre előkészíthető. Egy fóliával letakarva hűtőbe tehetjük, ahol már csak a sütést kell megvárnia. A hús szintén ugyanígy előkészíthető, akár úgy, hogy kissé elősütjük, de nem teljesen készre. Tálaláskor pedig már csak teljesen meg kell sütni, ami a patisszonnal együtt is történhet.. A tejberizs szintén előző nap elkészíthető. Sőt, ott javasolt is, hogy jól le tudjon hűlni.




2011. augusztus 19., péntek

Mandulás-almás tortácskák

A Sárgarépás-mandulás almadzsem adta az ihletet ehhez a kis tortácskához. Bár ebben nincs sárgarépa, de nagyon finom! Az említett dzsemet használva, a lenti alma+mandula+cukor (egyéb édesítő) helyett, szerintem ugyanilyen finomságot készíthetünk belőle. Nem mintha nem lenne mindig alma meg répa (még télen is), de így még egyszerűbb, mert pucolni sem kell majd semmit. A tortát nagyban is elkészíthetjük, de akár több kisebb tortácska is készülhet belőle. Sőt, kis kosárformákat is lehet használni szerintem, és akkor valami olyasmi lesz az eredmény, mint a diós kosárkánál (hűűű, anyukám de sokat csinálta egy időben ezt a sütit), csak itt ugye más ízek játszanak szerepet. Ez a süti is hamar megvan egyébként és nem kell vele sokat bajlódni, ha egyben sütjük ki. Bár szerintem sokkal aranyosabb kicsiben! Ja és igaz, nem annyira nyári jellegű, inkább őszre, télre való süti.

Hozzávalók: 
A tésztához (egy 26 cm-es formához vagy kb. 6 kicsi formához):
  • 120 g nem túl hideg vaj + egy kevés a formához
  • 150 g liszt (ebből nekem kb. 100 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt volt, a többi pedig sima és egy kevés kukoricaliszt keveréke) + egy kevés sima még a nyújtáshoz és esetleg az összegyúráshoz
  • 1 bő evőkanál gyümölcscukor vagy kb. 50 g nádcukor
  • fél citrom héja és kevés leve
A töltelékhez:
  • 3 alma (kb. 150 g tisztítva)
  • 100 g őrölt mandula
  • 50 g nádcukor
  • 1 evőkanál házi vaníliás cukor
  • 1 tojás
  • 1 mokkáskanál őrölt fahéj
A tészta elkészítése: A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy pitesütő formát kissé kivajazok. A liszteket átszitálom, hozzáadom a cukrot és egy csipet sót, belereszelem a citromhéjat, kevés levet is adok hozzá, majd elmorzsolom és összegyúrom a vajjal. Ha nagyon lágy lenne, adok még hozzá kevés lisztet, de ne túl sokat, csak éppen hogy kezelhetőbb legyen. A tésztátból lecsípek egy keveset és félreteszem a diszítséhez. A többit, egyenletesen belenyomkodom a formába, úgy hogy az oldalára is jusson. Sütőbe tolom, és kb. 10-15 percig elősütöm.
A töltelék elkészítése: A almákat meghámozom, magházát kivágom, majd feldarabolom, és a többi hozzávalóval alaposan összeturmixolom. A masszát az elősütött tésztára kanalazom, elegyengetem, tetejét díszítem a maradék tésztával, majd visszateszem a sütőbe, és kb. 10-15 percet sütöm még. A formában hagyom kihűlni kissé, majd leveszem, és rácsra téve hűlni hagyom.
És megint hoztam két fotót is még mellé, csak úgy:
Mindkettő még régebbi (tavasz és nyár eleji), és a nővéremék kertjében készítettem még őket.

2011. augusztus 17., szerda

Sárgarépás-mandulás almadzsem


Előző bejegyzésemben már említettem, hogy készült egy ilyen lekvár/dzsem/krém is a napokban, a sok felhalmozódott sárgarépa miatt (és most hétvégén újabb adaggal tankoltam fel sárgarépából). Most meghoztam a receptet is végre. Nagyon finom krém lett belőle. Inkább krémnek hívom, mint dzsemnek, mert az jobban illik rá szerintem. Még nem tudom pontosan mi fog készülni belőle, de majdnem tuti, hogy ez nem kenyérre, kalácsra kenve fogja végezni. Inkább mondjuk egy poharas desszert elemeként, vagy pl. egy omlós tésztából készült torta töltelékeként (ehhez hasonló recepttel majd még jövök a napokban).

Hozzávalók (nálam 2 nagy, és kb. 3 kicsi üveg lett belőle):
  • 1500 g alma (tisztán mérve, felkockázva)
  • 500 g zsengébb sárgarépa (tisztán mérve, felkarikázva)
  • 400 g nádcukor (vagy ennek megfelelő arányban gyümölcscukor, kb. 300 g)
  • 100 g őrölt mandula
  • pár csepp színtelen mandulaaroma/kivonat
  • 1 citrom leve
  • 1 csomag dzsemfix (3:1)
A sárgarépát annyi vízben, amennyi épp ellepi, csipetnyi sóval (ízerősítő) feltesszük főni és forrástól számítva kb. 10-15 percig főzzük (a répa nagyságától függően). Majd leöntjük róla a vizet (ezt pl. leves főzéskor fel lehet használni) és pépesre turmixoljuk az egészet. A citromlével meglocsolt almát is leturmixoljuk a cukorral, majd összevegyítjük a répapürével és hozzáadjuk a dzsemfixet is. Elkezdjük forralni, majd kb. 10 percig főzzük (vigyázzunk, mert pöfög!!), végül belekeverjük a darált mandulát is és pár csepp színtelen mandulaaromát is (ezt a mandula íz erősítése miatt). Forrón, alaposan kifertőtlenített üvegekbe töltjük és pár percre fejjel lefelé fordítjuk, majd mehet pár napra alaposan plédekbe csomagolva.

Megjegyzés:
Mind az alma, mind a sárgarépa magas pektintartalommal rendelkezik, így nem igazán van szükség a dzsemfixre. Én most a tartósítás miatt tettem csak bele, mert más egyéb nem volt itthon erre a célra. Önmagában is jó állagú lesz egyébként, különösen, ha még a mandulát is hozzákeverjük és ez ebben az esetben nyugodtan lehet akár 200 g is.

Ez az alma amiből én készítettem most ezt a lekvárt, Anyukámék féle, nyári alma Zsámbékról. Idén iszonyat mennyiséggel árasztotta el (szerencsére) a családot. Lehet, nem ez a legalkalmasabb a  befőzésre, de nekem pl. kifejezetten tetszett, mert ez egy kicsit savanykásabb almafajta, ami jól ellensúlyozta a répa édességét.

És még tavaszról néhány fotó, az almafa virágzás időszakából (bár ahogy elnézem az egyik ebből pont a birsalmafa).

2011. augusztus 15., hétfő

Sárgarépás-fetás krém


A napokban elég sok sárgarépát összevásároltam, meg volt itthon egy doboz megbontott fetám is. Az édeskésebb ízeket én meg egyébként is szeretem a sósakkal összepárosítani, mert meglepően jó dolgok szoktak kisülni belőle. Így bátran összedobtam most is a fetából és a sárgarépából egy gyors és finom kis kencét az esti vacsihoz. Ismét egy jó alternatíva arra, hogy mivel váltsuk ki az adalékanyagokkal feltuningolt felvágottakat. Családomnak az agyára megyek ezzekkel a dologgal (folyton papolok), de mit tegyek, ha tényleg nem egészségesek!? És attól, hogy valamiről nem veszünk tudomást, attól az még ugyanúgy kárt okoz bennünk, legfeljebb mi nem vagyunk tudatában. De ettől jobb lesz nekünk? Hát nem! És kérem szépen igen, ezért is meg kell dolgozni kicsit, na de ha még ennyit sem kellene, akkor hol maradna az alkotás öröme. Pár perc alatt elkészül, ennyit azért kibírunk talán. Az ősember sem a polcról emelte le a mamutot, hanem megdolgozott azért kicsit vele  és nyilván emiatt sokkal jobban is esett neki. Főleg, ha azt az ősasszony készítette el helyette. Mondjuk nyilván nem borsos steaket készített. És tudom tudom, nem kell jönni azzal, hogy, de ő nem is dolgozott, meg ilyenek, mert a nem akarásnak csak nyögés lesz a vége úgyis... ;)
Bár ez nem kencefice, de a másik kedvenc sós-édes párosom, szintén fetával:
Fetás-lilahagymás görögdinnye saláta.
Ne hagyjátok ki semmiképpen, mert eszméletlen finom!
A napokban pedig jövök majd egy másik különleges lekvár receptjével is, ami szintén a felgyülemlett sárgarépáknak köszönhetően készült. Ez pedig nem más, mint a Sárgarépás-mandulás almalekvár. Ill. én ezt inkább krémnek hívnám, mert nem annyira kenyérre szántam, hanem inkább sütikbe. Nagyon finom lett!

Hozzávalók:
  • 300 g feta sajt, feta jellegű vagy krémfehér sajt (nálam most a papírdobozos változat, ami krémesre keverhető simán villával is)
  • kevés só, frissen őrölt bors
  • kb. 3 evőkanál tejföl
  • 3 szál sárgarépa (kb. 200 g)
  • kb. 1 szál újhagyma, apróra vágva
  • kevés reszelt citromhéj (esetleg kevés lé is mehet hozzá)
A sárgarépákat kicsi lyukú reszelőn lereszeljük. A fetát krémesre keverjük a tejföllel, ízesítjük frissen őrölt borssal, citromhéjjal, hozzákeverjük a reszelt sárgarépát és a felaprított újhagymát , majd  alaposan összekeverjük. Megkóstoljuk, és ha szükséges sózzuk még egy picit, de ezek a sajtok általában nagyon sósak (nem mindegyik, az enyém sem volt az), így erre nem biztos, hogy szükség lesz. Jól behűtve tálaljuk pl. egy jó sötét rozskenyér társaságában. Ha még finomabbá szeretnénk tenni, még egy kis olívaolajat is csurgathatunk rá tálaláskor. Ez a sárgarépában található zsírban oldodó vitaminoknak egyébként is szükséges és jót tesz.

2011. augusztus 13., szombat

Egy könnyed nyári ebéd vagy vacsora: Pestós-cukkinis-paprikás lepény és őszibarackos-sárgadinnyés turmix bodzás mézzel

Azért sem hívom pizzának! Végül is az is lehetne akár, habár nem klasszikus paradicsomos alappal készült, de végül is lehetne az. De neeem, inkább nem, nehogy megsértsek bárkit is... :)
Szóval kenyeret készültem sütni, a tészta egy részéből pedig ilyen lepényt készítettem. Jó kis ropogós tészta lett (legalábbis a széle). A liszt egy része teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt volt most, amit én nagyon szeretek! Némely tésztát nagyon jó ropogóssá tesz. Én legalábbis ezt vettem észre. Csak ne lenne ilyen nagyon drága! A kenyértésztához én most ezt a gyors receptet használtam, bár én sokkal tovább kelesztettem most. Beírom ide is a receptet, hogy egyszerűbb legyen. Ezekből a mennyiségekből 1 közepes kenyerem és egy közepes tepsi, vagy kb. 2 közepes kör lepény lesz. A lepényre tett hozzávalók ízvilága remek volt, ezért is írok róla.

Hozzávalók (1 kenyér és 1 közepes tepsi lepény):

  • 3 bögre sima liszt és rétesliszt vegyesen (én egy evőkanál sikért is tettem hozzá, vagy lehet kenyérliszt teljes egészében)
  • 2 és 1/2 - 3 bögre teljeskiőrlésű tönkölybúzaliszt
  • 1 csapott evőkanál szárított élesztő
  • 1 csapott evőkanál cukor
  • 1 bővebb evőkanál só
  • 1 evőkanál ecet
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • kb. 3 bögre langyos víz (a liszttől is függ, pontosan mennyi kell, most nem kell, hogy annyira lágy legyen a tészta, mint az eredeti recepnél, lehet kicsit keményebb is)
A feltéthez:
  • kb. 3 bő evőkanál petrezselyem pesto (nálam maradék)
  • 1 kisebb cukkini
  • 2 marék zöld olajbogyó, sós levét mossuk le
  • 1 nagyobb színes paprika (nem kell kaliforniai, csak vastagabb húsú legyen)
  • kb. 5-6 szem lucullus paradicsom
  • reszelt mozzarella (nem a lében árult)
  • kevés oregánó, frissen őrölt bors és só
A langyos vízhez hozzákeverem a cukrot és az élesztőt, pár percig állni hagyom, majd hozzáadom az ecetet is és megvárom míg kissé habos lesz. Hozzáadom a sót, az olívaolajat és villával belekeverem az átszitált liszteket. Letakarom, jó meleg helyre teszem, és a duplájára kelesztem. A tésztát kettéosztom, az egyik legyen picit nagyobb. A kisebb darabot vékonyra húzgálom a két kezemmel, majd belenyomkodom egy kevés olívaolajjal kikent közepes méretű tepsibe. Félreteszem és pihentetem még kb. 20-30 percet. Közben a sütőt előmelegítem 220-230 fokra. A paradicsomokat megmosom, zöldjét kivágom, majd hosszában felkarikázom. A cukkinit szintén megmosom, végeit levágom, majd szintén vékonyan felkarikázom (vagy hosszában is vághatjuk). A tésztát egyenletesen megkenjük a petrezselyem pestóval, kirakjuk a paradicsomszeletekkel, kicsit sózzuk borsozzuk, majd betesszük kb. 10 percre a sütőbe elősütni. Majd rárakjuk a többi hozzávalót is, a paprikát, a cukkinit, az olajbogyót, ezt is icipicit megsózzuk,  oregánóval megszórjuk (még jobb, ha van friss), elosztjuk rajta a reszelt mozzarellát, visszatesszük a sütőbe és készre sütjük. Olvadjon meg rajta a sajt, de az alját is figyeljük, hogy megsült-e. 


Ez a lenti szintén egy kelt tésztás lepény. Még tavasszal készítettem, de csak most találtam meg a fotót. Jobb későn, mint soha! Ez is nagyon finom volt! Tejfölös alap, erre bacon kockák és póráhagyma. Azt hiszem... De lehet, hogy sült császárszalonna/hús kockák voltak. :)

És egy rém egyszerű, frissítő turmix a lepény mellé. Vvagy nem mellé, hanem csak úgy magában. Néhány egyszerű hozzávaló, de remek lesz, ezt garantálom! Mennyiséget nem írok, csak ötletadó az ízpárosításban.

Hozzávalók:
  • sárgadinnye (bármilyen fajta, ehhez a kevésbé intenzív ízű dinnyék is megfelelőek)
  • őszibarack
  • bodzás méz (vagy bodzaszörp és méz)
  • joghurt és kevés tejföl
A fenti hozzávalókat összeturmixoljuk, majd jéghidegen tálaljuk. Salátaként is nagyszerű lehet: a gyümölcsöket kockázzuk fel, locsoljuk meg sűrűbb joghurttal, majd csurgassunk rá bodzás mézet (vagy a mézhez keverjünk bodzaszörpöt).

2011. augusztus 11., csütörtök

Vaníliás körtelekvár



Nálunk anyukám készíti a klasszikus dzsemeket, amivel nem nagyon érdemes versenyeznem/versenyeznünk egyelőre, mert ő ezekkel mindig ellát minket (nagy örömünkre). Klasszikus alatt azt értem, hogy mindenféle különleges fűszerezés nélkülieket, de nem agyonfőzött változatokat készít. Ezért nálam mindig valami extrával megspékelt dzsem változat készül, amolyan különleges csemegeként. Ennél az adagnál épp nem sok körtém volt, de azt gyorsan fel kellett használni. Kevés volt, de kiegészítettem almával, így azért lett egy pár üveg, amit most vaníliával tettem még finomabbá. A belekerülő alma is nagyon jó tett  mind az állagának (nyilvánvaló), mind az ízének. Ha maradt volna még körtém, akkor biztos készült volna pl. gyömbéres, fahéjas és karamellás változat is. Bár ebbe a dzsembe nádcukor került, ami szintén egy kis karamelles jelleget kölcsönöz neki - ha olyan fajtát választunk. A  körtét még a Mamámtól kaptuk, amikor nála nyaraltunk, a fajtája pedig Clapp kedveltje. Ez egy nagyon finom és zamatos körtefajta. Ajánlom mindenkinek!  A Körtés-csokoládés-fahéjas koszorú is ilyen körtéből készült. A dzsemfix miatt úgy érzem egy picit szabadkoznom kell, mert ezt talán nem annyira nézik jó szemmel mostanában sokan. És már bocsánat a kifejezésért, de amennyi szart próbálnak megetetni velünk manapság, ezt cseppet sem csodálom. Szóval utánajártam pontosabban (merthogy halvány fogalmam azért eddig is volt, hogy talán nem eszünk/teszünk ezzel olyan káros dolgot...), hogy mit is takarnak az általam használt márka dzsemfixei. És mielőtt még valakiben felmerülne, hogy... senki nem fizetett le!!! Csak, és kizárólag a saját magunk érdekében akartam utánajárni annak, hogy ez még talán egy elviselhető tartalmú zacskós alapanyag, aminek köszönhetően nem kell agyonfőzni, ill. egyéb mással tartósítani és agyoncukrozni a dzsemet.  Az agyonfőzés és a teljes cukornélküliség egyébként is szerintem csak a szilvalekvárnak áll jól. Bocs, de részemről ez van! Még ha ettől kevesebbnek is tűnök az "őslekvárbefőzök" szemében... ;) Ellenben az egyéb zacskós dolgok... nahhh hát azok kifejezetten felháborítanak! Pl. a főzelék alap... :S Én még csak neten láttam ezeknek a reklámját, de őszintén nem tudom megérteni aki ilyeneket vásárol Könyörgöm, minek??? Ennyire azért vegye már a fáradságot az ember, hogy megtanuljon ellátni magát és a családját alapvető ételekkel (a főzeléknél jelen esetben csak az arányokat kell hogy megtanulja... de még azt sem, mert az is bárhonnan puskázható dolog és a "zacskós plusztól" nem lesz gyorsabban kész még a főzelék sem). Legyen már ennyi igénye arra, hogy mit eszik, és hogyan. Nem kell új recepteket kreálnia senkinek, ha nem érez indíttatást erre, de tanuljon meg legalább alap ételeket főzni. A nagyitól, anyutól, aputól, nagyobb tesótól, szakácskönyvből, újságból, internetről, vagy egy baráttól, vagy akitől lehet, vagy menjen el egy főzőtanfolyamra. Tök mindegy! A lényeg: legyen meg az alap tudása ahhoz, hogy ha az összes zacskós ételgyártó céget, gyorsétkezdét bezárják egyszer, és mindenki más eltűnik mellőle, aki főzni tud, ételt, valódi ételt tudjon tálalni maga elé/családja elé, ha kell. Mert főzni és sütni bárki tud! Ezt muszáj elhinni: tényleg bárki tud, és még jó dolog is! Nagyon jó dolog! És nem csak azért mondom, mert nekem ez nagy szerelem, és mert gasztroblogot írok. Megalkotni magunknak vagy másoknak egy ételt, ami jól sikerül, remek érzés. Különösen, ha még meg is dicsérik! Az nem olyan jó móka, amikor az ember leveszi az "egyenízt" a polcról. Nincs meg a különösebb alkotás öröme, még egy egyszerű főzeléknél sem. Főzéskor-sütéskor hozzátenni azt a pluszt, amik mi vagyunk - még akkor is, ha egy pontos receptet követünk - jó érzés. És a lelkünkből tálalni aztán egy darabot másoknak, szintén nagyon jó érzés. Senki nem úgy születik, hogy tud főzni és sütni! A gyakorlat teszi a mestert, ez itt is így működik! Mint ahogy az is, hogy valakinek nyilván jobb érzéke van hozzá, de ettől még meg kell hogy legyen az embernek az az alapvető igénye, hogy főzni tudjon és a legfontosabb talán: akarjon.

Összetevők:
fruktóz
Ezt mindenki tudja szerintem, ez a gyümölcscukor. De, csak hogy kicsivel még részletesebbek legyünk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Frukt%C3%B3z

zselésítőanyag: pektin
http://hu.wikipedia.org/wiki/Pektin
A lényeg: "A pektin (E440) egy heteropoliszacharid (szénhidrátokkal rokon vegyület), melyet a magasabb rendű szárazföldi növények (húsos gyümölcsök például alma, körte; valamint húsos gyökerek például sárgarépa, murok) sejtfalából állítható elő."

zselésítőanyag: dextróz
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dextr%C3%B3z
A lényeg: "Élő szervezetben a glükóznak csak a D enantiomerje fordul elő, melyet dextróznak neveznek." 

tartósítószer: szorbinsav (E 200)
http://tudatosvasarlo.hu/eszam/e-200-szorbinsav és http://hu.wikipedia.org/wiki/Szorbinsav
A lényeg:
"A szorbinsav, amely a természetben a madárberkenye (Sorbus aucuparia) gyümölcsében fordul elő, gátolja az élesztők, a penészgombák és néhány baktérium növekedését. Nincs csíraölő hatása, ezért csak higéniailag kifogástalan termékek eltarthatóságát hosszabbítja meg. Hatékonysága savas közegben (ph<6,5) a legnagyobb. A szorbinsav zsírban és vízben oldódik. A tartósítóhatáshoz szükséges mennyiségben nem befolyásolja az élelmiszer ízét, ezért sokoldalúan használható.
Előállítás
A szorbinsavat többlépcsős kémiai reakcióval szintetikus úton állítják elő.
Biztonság
A szorbinsav veszélytelennek számít.
Az anyagot az emberi zsíranyagcsere teljes mértékben lebontja."

Hát talán inkább ezek, mint egy "jó" kis penész vagy gomba. Mindezek mellett persze nagyon-nagyon fontos az üveg megfelelő fertőtlenítése és a tető megfelelő zárása is. Előbbinél a forró vizes, alapos elmosás és még esetleg a sütőben történő kiszárítás a legmegfelelőbb. A tetők pedig nagyon fontos, hogy alaposan zárjanak. Az alapos zárást segíti elő a fejjel lefelé fordítás. Ilyenkor a forróság miatt vákuum keletkezik és ez alaposan lezárja az üveget.


Vaníliás körtedzsem
Hozzávalók (5-6 kisebb üveghez):
  • 1 kg körte (tisztán mérve, felkockázva)
  • 350-400 g alma (tisztán mérve, felkockázva)
  • kb. 200-250 g nádcukor (ízlés szerint, de még jobb, ha xilitet, eritritet használunk)
  • 1 vaníliarúd kikapart magja (a legfrissebb, legpuhább, legducibb vanília érdemes erre a sorsra)
  • 1 csomag 3:1 dzsemfix
  • 1/2 citrom leve
A megtisztított gyümölcsöket leturmixolom a citrom levével, a vaníliamagokkal és a cukorral, majd alaposan elkeverem benne a dzsemfixet is. Felforralom és kb. 5-6 percig főzöm, majd az előkészített kis üvegekbe töltöm, és fejjel lefelé fordítom pár percre. Ezek után plédekbe csavarom alaposan az üvegeket, hagyom kihűlni, majd alaposan letörlöm őket és felcímkézem őket.

Ötletek még ízesítésre:
- őrölt fahéj
- kevés friss, reszelt gyömbér, vagy szárított, őrölt változat (akár kandírozott gyömbérdarabokat is lehet ekkor beletenni)
- levendulás cukor
- karamellizált cukor
- mandulakivonat vagy aroma, vagy Amaretto likőr stb.
- fahéjrudat főzzünk bele, vagy néhány szem szegfűszeget
Megjegyzés:
A dzsemfixhez elvileg 1250 g gyümölcsöt ír (tisztán), de az alma jó sűrítő anyag, ezért mertem kicsivel többet beletenni belőle, és teljesen jó lett így is az állaga.
A fenti eljárással egyébként egy nagyon friss, tiszta gyümölcsízű dzsemem lett. Anyukám máshogy készíti az almadzsemet. Ő citromos vízben puhára főzi a feldarabolt almát, majd leszűri (a levéből ívólevet készít) és a megfőtt almából készíti a lekvárt. 
 


2011. augusztus 9., kedd

Sárgarépaleves sajtos-diós tortellinivel


Ez a leves még tegnap ebédre készült. Bár még ma is ezt ettük, mert igen kiadós és laktató volt ezzel a tésztabetéttel. Nem a legnyáribb leves, inkább az őszhöz tudnám kapcsolni, ha már valamelyik évszakhoz kellene, de ettől függetlenül teljesen jól esett most is nekünk. A tortellinit én most készen vettem, így ez most inkább csak egy ötlet, semmint bonyolult recept. De ettől még jó, így megosztom veletek! Nagyon jól passzoltak benne az ízek, így bátran ajánlom.

Hozzávalók (kb. 4-6 főre, 4 főre igencsak kiadós lesz, főleg ha 250 g tortellinit teszünk bele):
  • 1 csomag újhagyma, de még jobb a póráhagyma
  • 2-3 gerezd fokhagyma
  • 500 g sárgarépa (ebből kb. 3 kisebb szál fehérrépa volt)
  • só, bors
  • frissen reszelt szerecsendió
  • olívaolaj, kevés vaj
  • 250 g sajttal és dióval töltött friss tortellini (nekem ennyi volt 1 doboz, de ha nem akarjuk nagyon sűrűre, elég bele 200 g is bőven)
A hagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk, majd kevés vaj és olívaolaj keverékén kissé megdinszteljük. Hozzáadjuk a megtisztított, szintén feldarabolt zöldségeket, majd ezzel is alaposan átpirítjuk-pároljuk. Közben belekeverjük az apróra vágott fokhagymát is, sózzuk és borsozzuk is kissé. Felengedjük kb. 1,5 liter hideg vízzel, ízesítjük még, majd felforraljuk és puhára főzzük a zöldségeket. Lehetőleg lassú tűzön, hogy szép lassan tudjanak kiolódni az ízek. A végén adjunk hozzá frissen őrölt szerecsendiót, ill. a tortellinit is, és a csomagoláson található utasítás szerint főzzük meg a tésztát is a levesben. Nálam ez 2 perc volt. Tálaláskor reszeljünk még rá szerecsendiót.

Tipp:
Természetesen, ha mi magunk készítjük el hozzá a tortellinit, az még jobb. A tészta töltelékenként használjunk ricottát, reszelt parmezánt és eidami vagy ementáli típusú sajtot, darált diót, sót és borsot.

2011. augusztus 8., hétfő

Körtés-csokoládés-fahéjas sütemény


Múlthét előtti hét vasárnap Anyukámékhoz voltunk hivatalosak ebédre. Ezt a sütit vittem magammal a délután kávé mellé. Megint nem volt konkrét recept és határozott koncepció, csak annyi, hogy csokis legyen és legyen benne körte is. Végül a csoki mellé még fahéj is került, de ez szerintem lehet egyéb más fűszer is. Én pl. még gyömbérrel is nagyon el tudom képzelni. És kérem szépen ilyen egy elsietett, de végül helyrehozott süti. Hogy miért lett elrontva? Mert ott kellett volna már lennünk Anyukáméknál, én meg még mindig a sütit sütöttem. Amikor kivettem a sütőből, persze, hogy várni kellett volna vele, míg lehűl kicsit, de én nem nagyon vártam és melegen próbáltam meg ezt. Komoly baja nem lett végül, de a késsel, amivel körbevágtam, kicsit lehasítottam a puha tésztából. Hogy ne legyen olyan nyomi, gondoltam bevonom étcsokival. Még egy kis csoki sosem árt alapon! Igen ám, de így jár, aki közben öltözködik, meg kapkod és nem figyel oda rendesen. A csokit kissé túlolvasztottam, ill. nem ez talán nem túl szakszerű kifejezés, de a lényeg, hogy összeállt, ahelyett, hogy olvadt lett volna (de nem égett meg legalább). Ezt úgy oldottam meg, hogy  alaposan kikevertem pár evőkanál felmelegített tejszínnel, és így legalább kenhetővé vált. Így - bár nem lett ropogós a csokibevonat -, egy finom, kicsit keményebb állagú, ganache szerű bevonat lett a tetején. Lényeg, hogy a problémamegoldó készségem működött! :)

Hozzávalók:
  • 150 g étcsokoládé (min. 60 %-os kakaótartalmú)
  • 250 g nagyon puha vaj
  • 200 g nádcukor
  • 5 tojás
  • fél mokkáskanál só
  • 150 g rétesliszt
  • 150 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
  • 1-1,5 evőkanál őrölt fahéj
  • 1,5 teáskanál sütőpor
  • fél teáskanál szódabikarbóna
  • 6 púpos evőkanál tejföl
  • 3 közepes, nem túl puha körte (kb. 1/2 kg)
  • kevés vaj és sima liszt a formához
 A tetejére:
  • 100 g étcsokoládé
  • pár evőkanál tejszín
Én ez a süteményt egy 27 cm átmérőjű kapcsos tortaformában sütöttem, ami koszorú formává alakítható egy betét behelyezésével. Ezt készítettem elő, tehát vajaztam és liszteztem ki. De nyugodtan süthetjük kisebb tepsiben is akár. A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). A tésztához szánt étcsokoládét megolvasztom, félreteszem hűlni. A liszteket átszitálom a sütőporral, szódabikarbónával, fahéjjal (a fennmaradó korpát is adjuk hozzá). Habverővel a vajat habosra keverem a cukorral és a sóval, hozzákeverem az olvasztott csokoládét, majd egyenként hozzádolgozom a tojásokat is. Belekeverem az átszitált szárazanyagot, majd a tésztát lazítandó belekeverem a tejfölt is. Habverővel keverve, simára dolgozom az egészet. A körtéket megtisztítom, kockára vágom, kevés liszttel összeforgatom (ezt azért, hogy ne süllyedjen le a tészta aljára sütés közben, én ezt most elfelejtettem megtenni), végül hozzáadom a tésztához. Az előkészített formába öntöm, majd az előmelegített sütőbe tolva, kb. 55-60 percig sütöm. Ha kissé kihűlt, leveszem róla a karimát, majd a megolvasztott, tejszínnel elkevert étcsokoládéval bevonom a tetejét, majd hagyom, hogy kissé megdermedjen és már tálalhatom is.

Tippek:
Fahéj helyett használhatunk hozzá kevés őrölt gyömbért is. Ekkor adhatunk még hozzá feldarabolt, kandírozott gyömbérdarabokat is.
A bevonathoz adhatunk még kevés vajat is, hogy még krémesebb legyen. De el is hagyhatju belőle a tejszínt, hogy abszolút ropogós csokibevonatot kapjunk.
Kicsit keményebb, de zamatos körtéket válasszunk hozzá. Én "Clapp kedveltje" körtét használtam.


2011. augusztus 6., szombat

Recept helyett most virág: Orchidea

Már nem is mondom, ill. írom, milyen szégyenteljes, hogy ilyen ritkán járok a blog felé. Mármint érdemben. Hozok receptet is nemsokára pedig. Az előző bejegyzésemben említett körtés-fahéjas-csokoládés koszorú receptjét. Csak a róla készített fotókkal nem vagyok elégedett, mert eléggé kutyafuttában készültek, meg valahogy mostanában egyre jobbant bosszant, hogy nincs értelmes fotózási hátterem. Nem elég folyton az egyéb korlátokkal küzdeni, meg a fényviszonyokkal (vagy túl sok, vagy túl kevés), de még a nekem tetsző/megfelelő kiegészítőkkel sem rendelkezem és itt sokszor már a fantázia és a kretivitás sem segít nekem. No mindegy! Addig viszont, amíg nincs reccept, fogadjátok szeretettel ezeket a virágfotókat! Minap az egyik nővéremnél vendégeskedtem és kedvem támadt fotózni egy kicsit, csak úgy. A konyhaablakában áll ez a csodálatos orchidea! Folyton virágzik és fáradhatatlanul árasztja el a szépségével az embert. Mint minden orchidea. Irigylésre méltóak, kecsesek, elegánsak, egzotikusak, bájosak, ha kell, szenvedélyesek, és egyáltalán, úgy gyönyörűek, ahogy vannak. Ezt a bejegyzést Viola nővéremnek ajánlom, és nem csak azért mert az ő virágait fotóztam. Ő tudni fogja miért! ;)




2011. augusztus 1., hétfő

Piros ebéd: ribizlis görögdinnyeturmix, paradicsomos-kukoricás-bazsalikomos krémes rizs tonhallal


Múlthét pénteken, annak örömére, hogy kisütött a nap és úgy tűnt, mintha valamiféle nyári időjárás szeretne lenni, készítettem egy igazi nyári hozzávalókból összeállított, piros színben pompázó gyors ebédet, menüt. Jó... menünek talán túlzás lenne hívni, hiszen csak egy turmixról (jelen esetben ez helyettesítette a levest), és egy rizses főételről van szó. A rizses főételt most szándékosan nem hívom rizottónak, nehogy szúrja valakinek a szemét, hogy nem túl autentikus. Bár parmezán és vaj is került bele, és igazán krémes és finom is volt, de nem kerekszemű rizst használtam hozzá, hanem jázmin rizst, és még alkoholt, pl. fehérbort sem löttyintettem hozzá az elején. A tonhal el is maradhat róla akár, nélküle is teljes lesz az étel. De ha szeretnénk, feldobhatjuk vele. Na, de ettől a szép színekben pompázó ételtől meg is ijedt az időjárás, és védekezésképpen, hétvégén vissza is ijesztett egy kis "ősszel". Körtét, almát, őszibarackot fotóztam, őszi hangulatban...  A vasárnapi ebédre pedig, amire anyukámékhoz voltunk hivatalosak, egy fahéjas-körtés-csokoládés koszorút készítettem desszertnek... Ahelyett, hogy a szép napsütésben a dinnyét vagy a fagyit faltuk volna pl.... Na mindegy! Nem panaszkodom tovább, ha jó kedve lesz az időjárásnak, úgyis kiderül majd az ég! És akkor még többre fogjuk értékelni a napsütést és a jó időt! Ugye? ;)

Paradicsomos-kukoricás-bazsalikomos krémes rizs tonhallal
Hozzávalók (kb. 4-6 személyre):
  • 1 közepes fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • kevés olívaolaj
  • kb. 8-10 dkg vaj
  • 3 dl rizs
  • 1 liter paradicsomlé (házi vagy 100 %-os bolti)
  • 2 púpos evőkanál sűrített paradicsom
  • 1/2 l zöldségleves (lehet kocka, csak ne az ízfokozós változat, hanem mondjuk dm-es bio)
  • 2 nagy marék kukorica (nekem most fagyasztott volt, kissé felengedve)
  • 1 nagy marék friss bazsalikomlevél + a tetejére díszítésnek
  • kb. 2 marék reszelt parmezán + forgácsok a tetejére
  • ízlés szerint: tonhal konzerv (az olaj, vagy ha olyan, akkor a leve nélkül)
A hagymát felaprítom, majd üvegesre pirítom picike olívaolaj, és a fele vaj keverékén. Hozzáadom az apróra vágott fokhagymát is, a kukoricát, majd hozzáadom a rizst is, és többször átkeverve üvegesre pirítom. Szép lassan elkezdem felönteni a felforrósított paradicsomlével, amihez hozzákevertem a levest is és a sűrített paradicsomot is. Én kb. 5 részletben adtam a rizshez a folyadékot, mindig megvárva, hogy beszívja az előzőleg hozzáadott adagot. Közben kóstolom is, és ha nem elég ízes, adok még hozzá sót, ill. frissen őrölt borsot is. Mikor megpuhult a rizs - nekem ez elég hamar megtörtént -, hozzákevertem az apróra vágott, friss bazsalikomot, a maradék vajat, ill. a parmezánt is.

Tipp:
Csöves, főtt kukoricát is használhatunk hozzá. Ekkor vágjuk le a csőről a kukoricaszemeket, morzsoljuk szét szemekre, majd a végefelé adjuk az ételhez.
Tehetünk hozzá apróra vágott, olajban eltett aszalt paradicsomot is.
Sűrített paradicsomot lehet tubusos változatban is kapni, ami roppant praktikus olyan esetekben, amikor csak kevésre van egyszerre szükségünk.


És a roppant egyszerű leveshelyettesítő: jégbehűtött ribizli és görögdinnye, kevés mézzel elturmixolva, szűrőn átszűrve (bár akit nem zavar némi ribizlimag, azzal együtt is ihatja/eheti). Fel lehet még dobni kevés lime levével, a héjával pedig díszíthetjük is akár.


És az őszi... nem, nem is az, inkább antik hangulatú, egyszerű kis fotók. Vagy nem tudom milyenek... :)