2010. július 22., csütörtök

Ribizlis-kókuszos muffin


Az alábbi muffin szintén a múlthét szombati gulyáspartira készült. Most sem volt határozott koncepció. Egész egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy a ribizli és kókusz jól mennek majd egymáshoz. Szóval megint csak egy ilyen találomra "beledobálok" mindent recept. Ehhez képest - ami úgy gondolom nagy dicséretnek számít -, az a Sógorom, akit korábban már említettem, hogy nem igazán van oda, a nem habos-babos, muffin, kevert tészta és társai típusú sütikért, állítólag elismerte a Nővéremnek, hogy ez bizony finom.  Köszi Sógorkám! :)
És a pöttyök? Hát azok meg tényleg nagyon kellettek a kis piros ribizlipöttyözte muffinok mellé. Legalább a kedvem kicsit jobb lesz tőle... :)

 

Hozzávalók (24 kisebb méretű muffinhoz):
  • 150 g zabpehelyliszt (sima zabpehely, késes aprítóban 1-2 perc alatt lisztfinomságúra darálva, száraz serpenyőben át is piríthatjuk előtte egy kicsit, úgy még ízletesebb lesz)
  • 100 g sima liszt
  • 50 g kókuszreszelék (lehet 100 g is, hogy még kókuszosabb legyen, ekkor a sima lisztből vegyünk el 50 g-ot)
  • 200 g ribizli
  • csipet só
  • 2 teáskanál sütőpor
  • ½ teáskanál szódabikarbóna
  • 120 g nádcukor
  • 2 púpos evőkanál (igazi) vaníliáscukor
  • 2 tojás
  • 270 g joghurt
  • 125 g puha vaj
A sütőt előmelegítjük 180 (légkeverésen 160) fokra. Egy tálban összekeverjük a tojást a cukrokkal, hozzáadjuk a puha, szinte folyós vajat, majd a joghurtot is belekeverjük. Egy másik tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd óvatosan, hogy össze ne törjön nagyon, belekeverjük a ribizlit is. Így a liszt bevonja a szemeket és nem fog lesüllyedni a tészta aljára. A száraz és a nedves összetevőket összekeverjük, majd a muffin formába adagoljuk őket. Én szilikon formában sütöttem, ha normál formában sütjük, tegyünk bele papírkapszlikat, vagy vajazzuk, lisztezzük ki előtte a mélyedéseket. Kb. 25 percig sütjük, majd 10 percet pihentetjük a formában és kivesszük. Csak hogy fokozzuk az élvezeteket (na meg a kalóriákat), tálalás előtt megszórhatjuk porcukorral is, vagy készíthetünk hozzá egy ribizlipürével ízesített, tejszínhabot is.

2010. július 21., szerda

Tejfölös karalábéleves, csirkemájas gombócokkal

A legnagyobb dicséret erre a levesre? Ha az adott ételt egy olyan valaki - jelen esetben a Másik Felem - is megeszi, aki nagyon nem szereti a karalábé levest. Legalábbis nem szerette eddig. És nemcsak hogy megeszi, de hozzá még hangosan hümmög is, hogy ez bizony tényleg nagyon finom... és nem csak udvariasságból. :)
A karalábé és a csirkemáj szerintem nagyon jók együtt. Ezért a 2 fej zsenge karalábémból, amit csak úgy céltalanul vettem, és egy kevés maradék csirkemájból, megint úgy hasraütészerűen ezt a gazdag és tartalmas levest hoztam össze. Ez után is elég már csak valami könnyed desszert, és már kész is az ebéd. 
A csirkemájról eszembe jutott, hogy érdemes kisebb adagokban is lefagyasztani belőle, és akkor könnyedén lehet belőle készíteni pár perc alatt májgombócot a levesbe (persze miután kiengedett). Az én gombóckáim most elég emberesek lettek. Amúgy a kisebb és takarosabb gombócokat kedvelem, de én most igyekeztem gyorsan a levesbe gombócolni őket, mert már nagyon éhesek voltunk, így nem volt idő elaprózni a dolgot...
  
Hozzávalók a karalábéleveshez:
  • 2 karalábé (kb. 600 g), megtisztítva, felkockázva
  • a karalábé zsengébb levelei felaprítva
  • 1 nagyobb fej hagyma, finomra vágva
  • 2 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 1 evőkanál vaj + kevés olaj
  • 2 púpos evőkanál étkezési keményítő
  • 1 nagy dobozos tejfölnek a fele
  • aprított petrezselyem
  • só (vagy ételízesítő, vegamix stb.), frissen őrölt bors
Hozzávalók a májgombóchoz:
  • kb. 14-15 dkg máj elkaparva
  • 1 tojás
  • pár evőkanál zsemlemorzsa
  • 1 evőkanál hagyma vajon megdinsztelve (a levesbe szánt hagymából vegyük el)
  • 1 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 1-2 evőkanál aprított petrezselyem
  • só, frissen őrölt bors
A májgombóc hozzávalóit egy villával összekeverem, ízesítem és annyi zsemlemorzsát (pár evőkanál) adok hozzá, amitől egy nem túl kemény masszát kapok. A leveshez való hagymát a vaj és kevés olaj keverékén elkezdem dinsztelni. 1 evőkanállal kiveszek belőle és a májgombóchoz keverem, majd félreteszem. A dinsztelt hagymához hozzáadom a karalábét, a fokhagymát, kissé átpárolom, borsozom, sózom is kissé. Hozzáadom a karalábé leveleket is, majd felengedem kb. 1,5-1,7 l vízzel. Ízesítem sóval, vegamixel, vagy vegetával. Amikor a karalábé kockák már majdnem puhára főttek 2 kiskanál segítségével gombócokat gyártok a levesbe a májas masszából. Pár percig főzöm őket, majd behabarom a keményítővel elkevert tejföllel, amihez hozzákeverem a petrezselymet is. Csipet cukorral is ízesítem ill. még sózom és borsozom, ha szükséges, hogy kerekké tegyem az ízeket. 


2010. július 20., kedd

Ribizlis-kekszes-tejfölös desszert

Na ez milyen hülye név... Ha valakinek van valami jobb ötlete rá, szívesen fogadom...
Mielőtt a kókuszos-ribizlis muffin receptjét is bepötyögném, jöjjön előbb egy szintén ribizlis, ámde sütés nélküli desszert. Ez amolyan nem túl komoly szakácstudományságot igénylő recept. No de én nem is vagyok az.  Néha azért egy gasztrobloggernél is beleférnek az ilyen "ezt egy gyerek is könnyen megcsinálja" receptek. Én meg még nagy gasztrobloggernek sem számítok... :)
A puding zacskós, bóóóti, a keksz nem saját sütésű, hanem bóóóóti háztartási, és a tejfölt sem én készítettem hozzá... De a vaníliáscukrot viszont igen. Nah, legalább valamit igen. Azt hiszem ma egy kicsit cinikus vagyok. Mindegy!
Viszont a lényeg, hogy ez a gyorsan elkészíthető édesség nagyon-nagyon finom volt. Volt, merthogy már réges-rég elfogyott!
Szerdától megint nagyobb meleget mondanak (bár túlzottan nagy lehűlés, most sem érzékelhető). Ez a recept akkora majd pont jól jön. Jó, az igaz, hogy sütögetni nem kell, csak egy pár percet főzőcskézni. Én még a nagy melegekben készítettem. 

Hozzávalók:
  • szögletes háztartási keksz
  • 1 csomag erdei gyümölcsös főzős puding (én az Aldiban vettem még ilyet régebben, mert olyan szép színe volt)
  • 1/2 liter tej
  • kb. 4 evőkanál cukor (vagy egyéb édesítő anyag ízlésünk szerint)
  • 1 evőkanál vaj (el is hagyható)
  • pár marék ribizli, leszárazva, lemosva, lecsepegtetve
  • 1 nagy doboz frissföl (ez némileg könnyebben emészthető tudomásom szerint és a tartása is valamivel jobb)
  • pár evőkanál igazi vaníliáscukor
A pudingot a csomagoláson lévő használati utasítás szerint megfőzzük, majd még melegen hozzákeverjük a vajat és langyosra hűtjük. Közben a frissfölt alaposan elkeverjük a vaníliáscukorral. Úgy sacc/kb. egy 1-1,2 liter űrtartalmú formát vegyünk elő, és ebbe kezdjük el rétegesen, váltakozva belepakolni a hozzávalókat: keksz - puding - keksz - vaníliás tejföl, ribizli - keksz - és a tetejére kevés puding, majd rá kevés tejföl és díszítésnek ribizli. Kb. 1 napot, de legalább 1 éjszakát pihentessük hűtőben. Tálalás előtt, akár fagyasztóba is tehetjük rövid időre, mert úgy még könnyebb lesz majd szeletelni.

2010. július 19., hétfő

Kenceficék


Ilyen kolbász nélküli "kolbászzsíros" kencét tavaly készítettem először és nekünk nagyon-nagyon ízlett. Azóta már többször is terítékre került, csak mindig elfelejtettem róla írni. Az eredeti receptet a 100 legjobb vegetárius étek című szakácskönyvben találtam még régebben. A könyvbéli verzióban zöldpaprikából készül, és a sütés után kikerül belőle a hagyma és paprika is, mert ezeknek csak ízesítőszerepet szántak. Én viszont úgy gondoltam benne hagyom és leturmixolom. Így ugyan már lehet, hogy leginkább paprikakrémnek lehetne nevezni, de ettől még kolbász beütésű marad, ami az ízvilágát illeti. Szóval én bátran ajánlom, mert tényleg nagyon finom és "némileg" egészségesebbnek mondható (pláne egy gyereknek), mint mondjuk egy szelet párizsi... ;)

Kolbász nélküli "kolbászzsír"
Hozzávalók:
  • 1 nagy fej hagyma, félkarikára vágva
  • 4-5 duci gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 2 nagyobb paprika, felkarikázva
  • kb. 1 dl olaj
  • pár evőkanál margarin (jó minőségű! vagy vaj a nem vegáknak) (Update: vagy leginkább kókuszsír a margarin helyett :) )
  • só (ha van füst ízű, azzal még finomabb), borsikafű, majoránna, őrölt kömény, pirospaprika
A hagymát az olajon elkezdjük pirítani, lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a köményt, a majorannát, a pirospaprikát (mindegyikből kb. 1-2 teáskanál, a pirospaprikából lehet kicsit több is), és a fokhagymát, elkeverjük, hozzáadjuk a paprikát, ízlés szerint sózzuk is, és visszatesszük a tűzre. Pár perc alatt átpirítjuk, amíg összeesik a paprika, ízesítjük borsikafűvel, majd botmixerrel összepürésítjük és még melegen hozzákeverünk ízlés szerint margarint (vagy vajat). Ha csak olajat használunk hozzá (nyilván az a legegészségesebb), akkor nem lesz olyan jól kenhető, de nyugodtan próbáljuk ki úgy is.

Tipp: 
Kevés zöldfűszerrel, pl. aprított petrezselyemmel megszórva, akár tésztaszósznak is el tudom képzelni. Akár hidegen is. Használhatunk kókuszzsírt is teljes egészében a zsiradékok, ill. olaj helyett.


Az alábbi recept pedig, megint egy amolyan maradékfelhasználás eredményeként született. Volt egy kis maradék tököm, amit kaptam és elvileg azért adták, hogy rántsam ki, de nekem nem volt kedvem hozzá, ezért ezt a kencét agyaltam ki belőle. Nem egy hagyományos Bruschetta, vagy Crostini feltét, de szerintem mindenképp megéri kipróbálni. Ízlésünk szerint tehetünk bele más fűszert is, ill. készülhet pl. durvára/finomra tört tökmaggal 

Tökös-hagymás-szezámmagos kence
Hozzávalók:
  • 1 nagy fej hagyma, felkockázva (készülhet 1 csokor újhagymával is)
  • kb. 250 g főzőtök, apróra felkockázva (lehet cukkíni is)
  • olívaolaj
  • só, borsikafű, picike pirospaprika (csak a színe miatt, de el is maradhat akár))
  • 1/2 csokor petrezselyem, apróra vágva
  • 1 nagy marék szezámmag (száraz serpenyőben megpirítva)
A hagymát pár evőkanál olívaolajon megdinsztelem kissé. Hozzáadom a főzőtököt, ízesítem sóval, majd fedővel letakarom. Ha már majdnem megpuhult, hozzáadom a petrezselymet és a borsikafűvet is és készre párolom. Ha kész hozzákeverem a szezámmagot, majd hidegen, forró pirítósra, vagy kenyérre kenve tálalom. De akár le is turmixolhatjuk az egészet és adhatunk hozzá valamivel több szezámmagot is.

2010. július 18., vasárnap

Petrezselymes lepény

Szombaton bográcsos babgulyáspartira voltunk hivatalosak a Nővéremékhez. Sógorkám, innen is üzenem, hogy nagggggyon-naggggyon finom volt! Még úgy is, hogy a három kis kanál só helyett, 3 nagy bográcskeverő fakanállal került bele... De semmi gond, mert ugye amikor levetted a láncról a bográcsot gondolom a sör és a meleg hatására -, már nem volt olyan fix a kezed, ezért vagy fél liter lé a tűzben landolt, és az pont jót tett neki, hogy ezután még fel kellett még engedni egy kis vízzel, hogy meglegyen a mennyiség. 
Valamit szerettem volna vinni a vendégségbe, ezért reggel mikor felkeltem, úgy gondoltam, megpróbálom a legnagyobb őrültséget, amit ekkora melegben elkövethet az ember lánya. Beálltam a konyhába és nekiálltam sütögetni. A fenti lepényt sütöttem, ill. egy kókuszos-ribizlis muffint (ennek a receptje kicsit később majd, de jön). Én akkor ugyan még a legnagyobb melegben álltam neki dagasztgatni és a sütőt üzemeltetni 220 fokon, ami felért egy finn szaunában való résztvétellel. (Szóval a méregtelenítés megvolt.) De most, hogy lehűlt (vagy legalábbis lassanként kicsit "hűlöget") az idő, talán több mindenkinek lesz kedve kipróbálni az alábbi receptet. Én ebéd utáni kis "rágcsának" szántam, de olyan éhes volt már mindenki, hogy nagy részét megettük még előétel gyanánt. Ja és megint, csak úgy találomra pakolgattam bele, ill. hozzá a dolgokat.

Hozzávalók (2 nagy tepsi méretű lepény lesz belőle, amit én után felkockázva tálaltam):
  • 300 g rétesliszt
  • 200 g sima liszt (ebből 1 evőkanál sikér)
  • 1 evőkanál só
  • 1 teáskanál cukor
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 evőkanál joghurt
  • 1 evőkanál ecet
  • 1 kocka friss (vagy 1 csomag (7 g) szárított) élesztő
  • kb. 3,5 dl meleg víz
A tetejére:
  • 3 csomag petrezselyem
  • 1 nagy doboz frissföl
  • 3 tojás
  • só, bors, pici dijoni mustár
  • 1 csomag újhagyma
  • 1-2 gerezd fokhagyma
  • pici olívaolaj meglocsolni még sütés előtt
A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval. A langyos vízben elkeverem a cukrot, majd elmorzsolom benne az élesztőt, megszórom pici liszttel, majd pár percet állni hagyom és felfuttatom kissé. Hozzákeverem az ecetet, a joghurtot és az olajat, majd fokozatosan hozzáadagolva a liszthez egy villával hozzávegyítem. Amikor a villával már nem tudom keverni, kézzel dagasztom tovább 5-10 percig. Letakarom, majd kb 1-1,5 óra alatt a duplájára kelesztem. Közben felaprítom a petrezselymet, majd összekeverem a tejföllel és a tojásokkal, ízesítem sóval, borssal, pici mustárral, apróra vágott hagymával és összenyomott fokhagymával. A megkelt télsztából kiütögetem a levegőt, átgyúrom megint egy kissé, majd két részre osztom. Mindkettőt kinyújtom, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Elosztom rajta a petrezselymes-tejfölös krémet, picit olajjal meglocsolom, 10-15 percet pihentetem, közben a sütőt előmelegítem légkeverésen 200 fokra.  Én egyszerre sütöttem most a két tespivel, de ha külön sütjük sima sütésen is mehet 220 fokon. Kb. 20-30 perc alatt szép aranybarnára sütöm.
A tésztájába is tehetünk kevés frissen őrölt borsot ill. összezúzott fokhagymát.



2010. július 14., szerda

Ribizlifagylalt, vagy inkább sherbet

Ekkora melegben én nagyobb előnyben részesítem a savanykás gyümölcsökből készített fagyikat, mint a klasszikus csoki-vanília párost. Citrom, szeder, málna, ribizli és társai. Valahogy ezek a változatok jobban lehűtenek ilyenkor. Hétvégén hazakérezkedett velem a piacról 1 jó nagy zacskónyi ribizli. Annyira szépen mosolyogtak rám - mármint a ribizlik -, hogy nem tudtam otthagyni őket. Ráadásul nagyon jó áron is adták. Csak 300 Ft volt kilója. Szerintem ez nem rossz ár egy hatalmas zacskó tömény C-vitaminért. Bár macerás gyümölcsnek számít, már ami a felhasználást illeti, én nagyon szeretem. Részletesebben itt olvashatunk jótékony hatásairól. Az alábbi fagyireceptnél pedig mentem a saját fejem után, de tényleg remek lett. Másik Felem és Csöppségem is élvezettel falták este.
Nekem nagyon jó állagú fagyi, ill. sherbet (tejtermékkel lazított, vízes alapú sorbet) lett belőle. Nem fagyott kőkeményre és nagyon jégkristályosra, még úgy sem, hogy kb. négyszer kevertem csak át botmixerrel.


Hozzávalók:
  • 500 g piros ribizli, leszárazva, alaposan megmosva
  • kb. 150-200 g nádcukor
  • 200 ml víz
  • 3-4 evőkanál áfonyaszirup (nekem ez az Ikeából való, tulajdonképpen szörp)
  • kb. 4 evőkanál tejföl (joghurttal "lightosabb" lesz, tejföllel egy kicsit krémesebb, mascarponéval pedig még gazdagabb és selymesebb)
  • + ízlés szerint porcukor még, ami nagyban függ a gyümölcs savasságától ill. az ízlésünktől (vagy készíthetjük eleve több cukorral - tehát 200 grammal - a szirupot, de így azért jobb, mert tudjuk szabályozni, hogy mikor a legmegfelelőbb nekünk az édessége)
A cukorból és a vízből szirupot főzünk. A ribizlit egy szitán - kevés ásványvíz segítségével (így könnyebb minél többet kisajtolni belőle szerintem), áttörjük. Összekeverjük a kissé lehűtött cukorsziruppal, hozzáadjuk a tejfölt és az áfonyaszirupot. Megkóstoljuk, és ha nem találjuk elég édesnek, ízlés szerint adunk még hozzá porcukrot, majd átturmixoljuk kissé. Az alapnak annyira kell édesnek lennie, hogy az kissé már túlzásnak tűnjön, mert miután megfagyott, úgy lesz kellőképpen finom. Kb. 1 literes, laposabb, műanyag dobozba öntjük, majd amint elkezd fagyni kissé, kb. óránként átkeverjük, egy botmixerrel, legalább 4-6 alkalommal. Ha van fagyigépünk természetesen abban készítjük el.

Tipp:
Egészségesebb verzióban a cukorszirupot készítsük eritrittel (Mammától tudom, hogy működik ezzel is a szirup), tejföl helyett pedig használjunk krémes kókusztejet. 







2010. július 13., kedd

Görög gyümölcsleves


Nem tudom, hogy ez a leves a görögöknél valóban létezik-e. Nem mernék rá mérget venni. Bár én itthon már több helyen is találkoztam vele, Görögországban még nem ettem. Szóval, hogy autentikusnak autentikus-e, azt nem tudom megmondani. De mindenesetre nagyon finom, rendkívül gyorsan elkészül, nem kell a tűzhelyet sem bekapcsolni hozzá, és miután nem kell főzni sem, a sok-sok vitamin megmarad a gyümölcsökben. Ennyi pedig elég nekem, hogy már meg is legyek győzve.
Hozzávalók:
  • 800 ml 100 %-os narancslé (hogy kevésbé savas legyen, keverhetjük egy kevés 100 %-os almalével is)
  • 200 ml tejszín
  • ízlés szerint porcukor, vagy egyéb édesítő (pár evőkanál)
  • 2 nagy marék ribizli, leszárazva, alaposan megmosva
  • 2 sárgabarack
  • 2 őszibarack, vagy nektarin
  • kisebb szelet görögdinnye (tehetünk bele sárgadinnyét is)
A gyümölcsöket, megpucolom, kimagozom, felkockázom. A narancslevet és a tejszínt összekeverem, majd ízesítem a cukorral.  A gyümölcsöket a tejszínes narancslébe vegyítem, majd alaposan behűtve tálalom. Előző este is elkészíthetjük, így megfelelően össze tudnak érni az ízek. Tálaláskor tehetünk bele jégkockát is, vagy jégkockatartóban lefagyasztott narancslevet is akár.

2010. július 12., hétfő

A legjobb dolog, ami a görögdinnyével történhet: Fetás-lilahagymás görögdinnye saláta



mármint a mi szemszögünkből nézve, az övéből már nem biztos...
Ezt a salátát már jó pár éve készítem így nyaranta és nyugodtan mondhatom, hogy valami fenséges. Biztosan sokan ismerik már, de hátha van, aki még nem találkozott vele. Nagy hiba lenne kihagyni! Akinek ellenérzései vannak a hozzávalók párosítását illetően, annak azt kell, hogy mondjam, nyugodtan felejtse el, mert isteni finom ez az étel. Ennek a salátának vannak különböző feltuningolt verziói is - pl. fekete olajbogyóval, mentával, petrezselyemmel dúsítva - de szerintem így, a legegyszerűbb verzióban a legfinomabb, a végén a lecsorgó levet egy kis kenyérrel kitunkolva. Mmmm, nem zengek több ódát róla! Egyszerűen meg kell kóstolni!


Fetás-lilahagymás görögdinnye saláta
Hozzávalók (kb. 2 főre):
  • 1 kisebb fej lilahagyma
  • 250 g feta sajt vagy krémfehér sajt
  • pár szelet görögdinnye
  • tengeri só, frissen őrölt bors
  • olívaolaj
A hagymát, megtisztítom, majd először félbe, utána hajszál vékony szeletekre vágom. Besózom, majd állni hagyom pár percet. Addig a dinnyét kimagozom, felkockázom. A feta sajtot úgyszintén kockára vágom. Mehet egy tálba az egész, rászórom a lilahagymát, meglocsolom egy kevés olívaolajjal, majd kissé megborsozom. Összeforgatom és ha minden hideg volt, azonnal tálalhatom is. Egyébként jól behűtve a legüdítőbb.



És a végére egy hétvégi fotó a rengetegből.

Árnyék

2010. július 9., péntek

Pillanatnyi hangulatok







Immmmádoooommmm! Énekelni, hallgatni, szeretni, nézni...

2010. július 8., csütörtök

Kivi sorbet


Mielőtt valaki furcsállná, hogy nem idény gyümölcsöket használok mostanában, leszögezném gyorsan, ezt is kaptuk. Az idény gyümölcsöket többnyire frissen megesszük, de a kivihez ilyentájt annyira nem vagyok hozzászokva. Ezért is készült ebből ez is jó kis sorbet. Ez melegben mindig nagyon jól beválik. Kellemesen savanykás, üdítő és frissítő. Ha valaki észrevette esetleg, hogy a sorbet címkék mellett ezeket a hűsítőket előétel cimkével is felaggatom, akkor jelzem ezt jó okkal teszem. Hiszen ezeket nem csak kizárólag egy menüsor levezetésenként lehet tálalni, hanem két étkezés között "átvezetőnek", ill. szerintem akár előételként is. Egy nyári menű előételeként én pl. nagyszerűen el tudok képzelni egy bazsalikomos-paradicsomos sorbetet is. Azt hiszem ez hamarosan el is készül majd nálunk.

 
 
Hozzávalók:
  • kb. 700 g kivi
  • 150 g cukor
  • 150 ml víz
  • 1-2 evőkanál méz (a gyümölcs "édességétől" függően)
  • kb. 200 ml 100 %-os narancslé
  • löttyintésnyi Blue Curacao likőr (tudom, hogy így nem helyes, nincs speckó c betűm)
A cukorból és a vízből sűrű szirupot főzünk, majd kihűtjük. Közben a kiviket megpucoljuk, leturmixoljuk, majd szitán áttörjük a narancslé hozzáadásával (ez nem olyan egyszerű a rengeteg mag miatt, bár lehet, hogy csak én szenvedtem meg vele... öööm talán nem egy picike teaszűrön kellett volna elvégezni ezt a műveletet). Hozzákeverjük a cukorszirupot, és annyi mézet még, amennyit igényel (jó édesnek kell lennie), ill. a Blue Curacao likőrt is (persze ha gyerkőc is kap belőle ezt hagyjuk inkább ki, bármennyire is kevés mi belekerül egy adagba). Fagyasztóba tesszük, majd miután elkezd megfagyni párszor átkeverjük botmixerrel. Mint írtam már, szerintem a sorbeteknél (nekem legalábbis) nem zavaró, ha kicsit szemcsés és nem annyira sima, mint egy fagylalt.

 

2010. július 7., szerda

Petrezselyem pestós spagetti, ropogós szalonnával


Ismét egy igen gyorsan elkészíthető tészta étel, nem túl sok hozzávalóval. Sietős, vagy épp fáradt hétköznapokra. Petrezselyem rajongóknak - mint amilyen én is vagyok -, különösen ajánlom. Szalonna nélkül, nagyszerű körete lehet akár - persze némi friss, vegyes salátával egyetemben, - egy jó kis csirkesasliknak is, ami pl. alábbiakból állhat: hagyma, csirkemellfilé kockák, kolbászkarikák, paprika, cukkini és gomba. A pestóhoz tehetünk pl. parmezánsajtot is, de én most nem tettem. 

Hozzávalók:
A pestóhoz:
  • 3 csokor petrezselyem (egy keveset félretehetünk belőle a tálaláshoz)
  • 1 nagyobb marék (kb. 4 dkg) szárazon megpirított napraforgómag (lehet dió, tökmag, mandula, fenyőmag)
  • 2 duci gerezd fokhagyma, összenyomva
  • só, frissen őrölt bors
  • kevés frissen facsart citromlé
  • olívaolaj
  • 1 csomag (500 g) spagettitészta (a tészta főzővizéből tegyünk félre keveset)
  • pár szelet bacon, felcsíkozva
A pestóhoz valókat egy késes aprítóban, annyi olajjal, amivel lágyan folyó szószt kapok, összeturmixolom. Közben kezdjük el kifőzni a tésztát. A főzővizéből egy keveset tegyünk majd félre. A szalonnát egy sepenyőben süssük ropogósra, öntsük le alóla a kisült zsírt (az már túl sok lenne a olajos pestóval eggyütt), dobjuk rá a tésztát, rakjunk rá a petrezselymes pestóból és egy pici tésztafőző vizet is tegyünk hozzá, ha túl száraz lenne. Keverjük össze, majd pirítsuk át egy kissé. Frissen, petrezselyemmel megszórva tálaljuk.


Morzsás-meggyes pite


Az alaptörténet úgy kezdődik, hogy sok-sok éve nem volt ilyen, de kénytelen voltam piacon vásárolni meggyet. Csak hogy legalább egy picit meglegyen a "feeling". És hogy miért nem kellett szinte soha vennem még? Hát mert Anyukámék telkén kilószámra termett. Eddig. 
Anyukám ilyenkor nyáron ki se jött a konyhából. Sorra dolgozta fel, a kilószámra leszedett gyümölcsöket: magozta, fagyasztotta, befőttet, lekvárt készített belőle. Idén pedig - köszönhetően gondolom az időjárásnak -, 2 szem meggyet és kb. ugyanannyi cseresznyét vettek volna le a fáról, ha nem hagyják fent inkább azt is a madaraknak. Ez elég elszomorító. A piac viszont tele volt a hétvégén meggyel és cseresznyével is (bár érthetetlen számomra, hogy a cseresznye miért került majd háromszor annyiba, mint a  meggy) és én meg elcsábultam. De ennek a meggynek valahogy nem volt olyan íze, mint a Zsámbékon termettnek. Össze sem lehetett hasonlítani. Ezért frissen nem is volt kedvem megenni, hanem inkább sütit sütöttem belőle.  
Az alábbi receptet egy régi Burda receptes újságban találtam. Jók voltak azok a magazinok. Én nagyon szerettem őket. Kár, hogy megszűntek már réges-régen. A recepten némi változtatást eszközöltem. Pl. a morzsához barna nádcukrot használtam és több fahéjat tettem bele, a liszt egy részét pedig zabkorpával helyettesítettem. De tehetünk bele őrölt, vagy durvára tört diót, mandulát, mogyorót, napraforgómagot. A tésztájába pedig kukoricalisztet is tettem, ill. reszelt citromhéjat (mert ugye az szinte minden sütinek jót tesz). Na és persze igazi vaníliáscukor is került bele. Nem részleteztem most külön, de én többféle cukrot is tettem bele: nád-, por-, és gyümölcscukrot is, sőt még némi méz is került bele. Az én változatomba most nem került annyi meggy, amennyit írtam (nem volt már annyi), de kell bele, mert úgy lesz igazán "szaftos".
  
 
Hozzávalók:
A morzsához:
  • 150 g sima liszt
  • 50 g zabkorpa
  • 2 teáskanál fahéj
  • 80 g barna nádcukor
  • 125 g folyékony vaj
A tésztához:
  • 225 g vaj
  • 225 g cukor (ebből kb. 2 evőkanál nekem vaníliás)
  • 1 púpos teáskanál reszelt citromhéj
  • 4 tojás
  • 300 g rétesliszt
  • 50 g kukoricaliszt
  • 1 csomag (főzős) vaníliás pudingpor
  • 1 teáskanál sütőpor
  • kb. 80 ml tej
  • kb. 500-600 g meggy, kifejtve
A morzsához a száraz hozzávalókat összekeverem, majd a vajjal morzsásra dolgozom, gyors mozdulatokkal. Amíg elkészítem a kevert tésztát hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem kb. 175-180 fokra. Egy tepsit kibélelek sütőpapírral. Én egy tűzálló kerámiaformába sütöttem és még 6 nagyobb zsemleméretű "muffinom" is lett belőle. Szerintem nyugodtan lehet rendes, nagy tepsiben is készíteni, és vékonyabbra simítani a tésztát. A tésztához való puha vajat és a cukrot, gépi habverővel jól elkeverem, majd egyenként, kb. 2-2 percig verve mind, belekeverem a tojásokat is. A tejjel felváltva, hozzákeverem az átszitált és összekevert sütőporos, pudingporos liszteket is. Akkor jó a tészta, ha nehezen válik el a kanáltól. A tepsibe simítom, elosztom rajta a meggyet, majd a morzsát is és a sütőbe tolva kb. 35 percig sütöm.  
 




2010. július 6., kedd

Fahéjas almafagylalt és mézes fügedzsem



Az alábbi fagylalt receptje Nigellától származik, némi módosítással. Én kicsivel több almát tettem bele, és emiatt ugye cukrot is, és persze nekem elmaradhatatlan volt belőle a fahéj is. Lassan már vagy 1,5 hónapja vár ez is a közzétételre, úgyhogy éppen itt volt az ideje már ennek is. A fotó sajnos nem a legjobb. Kissé elkezdett olvadozni már, mire odajutottam, hogy gyorsan lefotózzam. A dzsemmel való tálalás ötlete onnan jött egyébként, hogy valahol olvastam (de hol???), hogy fahéjfagylaltot fügelekvárral (vagy friss fügével?) tálaltak. Lényeg a pontosság... Igaz? :) De mindegy, mert finom! Meg kell kóstolni! 
A fügének tudom, hogy még nincs szezonja. Én tavaly nyár vége felé és ősszel igen szerencsés voltam, mert Anyukámék telek szomszédja megengedte, hogy időnként megdézsmáljuk a fügefája termését. Anyukám hozta is haza, de miután senki nincs oda érte frissen (Én meg igen!! Össze sem lehet hasonlítani a szárítottal. Sőt egy lapon sem lehet említeni, de egy könyvben sem...), én kaptam meg az összeset mindig. Az utolsó adag már igen érett volt, ezért egy részéből a lenti nagyon egyszerű dzsemet készítettem, hogy legyen majd az "ínségesebb" időkre is belőle.

Fahéjas almafagylalt
  • Hozzávalók:
  • kb. 1,2 kg alma, tisztítva, kockára vágva
  • kb. 120 g cukor
  • 3 dl tejszín + 2 dl
  • 3 tojássárgája
  • 1 citrom leve
  • őrölt fahéj
  • 1 fahéjrúd, pár szem szegfűszeg
Az almát kb. 60 g cukorral, az egész fűszerekkel, pici citromlével és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi puhára főzöm, majd leszűröm és alaposan összeturmixolom (persze a fűszerek nélkül). Szitán át is passzírozhatjuk, hogy még simább legyen. Én most nem tettem. A levét félreteszem, behűtve nagyszerű üdítő ital lesz belőle. Tulajdonképpen kompót lé. A tojásos alaphoz forrósítsuk fel a 3 dl tejszínt, közben a tojássárgáját keverjük ki a maradék cukorral. Óvatosan, folyamatosan kevergetve öntsük hozzá a tejszínt a cukros tojáshoz, majd öntsük vissza a főzőedénybe, és nagyon alacsony lángon, folyamatosan kevergetve főzzük sűrűre. Ízesítsük ízlés szerint citromlével és őrölt fahéjjal, majd hagyjuk kihűlni. A maradék tejszínt verjük kemény habbá. A kihűlt, főzött krémet és a almapürét keverjük össze, majd óvatosan beleforgatva lazítsuk fel a tejszínhabbal. Tegyük egy kb. 1 literes műanyag, lapos dobozba, majd tegyük fagyasztóba. Amint elkezd fagyni, óránként keverjük át botmixerrel, legalább ötször-hatszor. Mindezt akkor, ha nincs fagyigépünk. Ha van, akkor természetesen sokkal egyszerűbb dolgunk van, de ez a botmixeres dolog sem egy ördöngösség.

Mézes fügedzsem
Hozzávalók:
  • kb. 500 g megmosott, tisztított füge (szárai levágva, én néhol a vékony héját is lehúztam, mert már nem volt annyira szép)
  • kb. 3 evőkanál méz
  • kb. 2-3 evőkanál barna nádcukor
A mézet és a cukrot nagy lángon elkezdem karamellizálni. Ha már bugyog, hozzáöntök egy egészen kevés vizet (kb. fél dl), majd ha habzik hozzáadom az összedarabolt fügét is. Közepes tűznél, fedő alatt kb. 15 percig főzöm, majd a fedőt leveszem, és kb. 5 perc alatt kissé "beforralom". Forró vízzel kimosott (vagy kifőzött) kisebb üvegbe töltöm, rácsavarom a tetőt, majd egy plédbe becsavarom és teljesen hagyom kihűlni. Én ezután hűtőben tartottam és miután megfeledkeztem róla csak most nem olyan régen lett kibontva. Annak ellenére, hogy nem volt benne semmiféle tartósítószer, semmi baja nem lett. Lehet, hogy másnak több cukor kell majd bele. Nekem nagyon érettek voltak már a fügéim, így igen édes volt magában is, nem igényelt több cukrot.


2010. július 5., hétfő

Fish and chips és zöldborsópüré, kicsit átdolgozott kiadásban

A fenti, ill. a lenti recept is már jó ideje várakozik arra, hogy írjak róla pár sort. Szintén egy tavaly készített étel. Abból az időszakból, amikor hosszas pihenőre kényszerültem a blogírás terén, ezért sok minden kimaradt innen. De most megint pótolok egyet belőle. Ehhez az ételhez - amely az angolok egyik nemzeti eledelének számít -, alapvetően Jamie Oliver recepjét használtam. Annyit változtattam rajta (na nem azért, mintha az nem lenne jó, csak a kíváncsiság vezetett), hogy a sörtésztába, amelyben a hal sül, sima helyett, citromos sör került. A hal mellé cukkinikarikák is kerültek most, ill. a mentás zöldborsópüré helyett, egy petrezselymes-citromos változat készült hozzá "mártogatósnak". Ja, és persze a hagyományos formában sütött hasábbburgonya helyett, egy különleges reszelővel vágott sült krumpli került mellé az asztalra. Bár ez a változat ropogósabbra sül ugyan, de ez az íz szempontjából most tényleg lényegtelen, csak azért írtam, mert ugye hagyományosan ugye egyszerű, sima sült burgonya dukálna mellé. Egy gondom van csak. Nem emlékszem pontosan mennyi halat és cukkinit használtam hozzá, amiért elnézést kérek. Ha legközelebb készítem fel fogom jegyezni. Egyébként érdekes, de én annyira nem szeretem az olajban sült dolgokat, pláne nem így egyszerre, ha a "hús" és köret is olyan jellegű. Pontosítok, inkább csak ritkán eszünk, ill. készítek ilyen dolgokat. Engem túlságosan is eltelítenek. Persze azért ez nekem is ízlett, de én utána "1 napig nem eszem" úgy jóllakom vele. De ugye van egy erős, férfiember Másik Felem, aki viszont igényli az ilyen jellegű ételeket, ezért időnként meglágyul a szívem, és nekiállok olajszagban úsztatni a lakást...

Hozzávalók:
A sült halhoz és a cukkinihez:
  • pár szelet fehér húsú, tengeri halfilé (tőkehal)
  • 1-2 kisebb cukkini vastagabban felszeletelve, besózva
  • 300 ml hideg, citromos(!!!) sör
  • 200 g liszt + a hal hempergetéséhez még egy kevés
  • kb. 30 g kukoricaliszt
  • só, frissen őrölt bors
  • 3 púpozott kávéskanál sütőpor
  • A tálaláshoz: citrom
A körethez:
  • kb. 1 kg burgonya, megtisztítva, ízlés szerint felvágva
A zöldborsópüréhez:
  • kb. 4 marék fejtett zöldborsó
  • 1-2 evőkanál vaj
  • fél csokor petrezselyem, apróra vágva
  • kevés frissen facsart citromlé
  • só, frissen őrölt bors
A zöldborsópüréhez a borsót kevés vízben megpárolom, sózom, borsozom, majd botmixerrel pürésítem. Hozzákeverem a vajat, ízlés szerint citromlevet, ill. a felaprított petrezselymet.
A sörtésztához az liszteket átszitálom a sütőporral és elkeverem ízlés szerint sóval, borssal (kb. fél és 1 teáskanál kell belőle), majd csomómentesen belekeverem egy habverő segítségével a sört is.  A cukkinit és a halat ízlés szerinti nagyságra vágom, sózom és borsozom kissé, lisztben megforgatom, majd a sörtésztába mártom és bő olajban kisütöm. A hasáburgonyát egyszerűen csak ízlés szerint felvágom, majd forró olajban kisütöm. Azon frissiben tálalom!

2010. július 4., vasárnap

Sonkás-paprikás kifli


Pénteken kedves Dia barátném belépett a harmincasok táborába, aminek alkalmából egy remek kis kerti partira voltunk hivatalosak hozzájuk. Sütöttem egy kis sós rágcsát, mert úgy gondoltam jól jön majd az italozás mellé. A tésztája ugyanaz, mint az Aszaltparadicsomos-tökmagos kifliknél, csak most kevesebb vajat és több zsírt használtam hozzá, ill. tettem a tésztájába 2 evőkanál ecetet is. Finom lett!

Hozzávalók (3 tepsinyi adag lesz belőle):
  • 700 g rétes liszt
  • 300 g sima liszt
  • 2 tasak (14 g) szárított élesztő
  • 2 evőkanál tengeri só
  • 2 teáskanál cukor
  • 250 g vaj
  • 100 g zsír
  • 2 tojás
  • 4 dl langyos tej
  • 2 evőkanál ecet
Töltelék:
  • kb. 4-5 evőkanál olvadt (liba vagy kacsa) zsír
  • kb. 220 g füstölt, főtt sonka apró kockákra vágva
  • pirospaprika, kevés frissen őrölt bors
  • a kenéshez: 1 tojás + pici tej összekeverve
A langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt, hozzáadom az ecetet is. A liszteket átszitálom, összekeverem a sóval, majd az élesztős tejjel elkezdem összedolgozni, közben hozzáadom a két tojást is, végül pedig a jó puha zsiradékokat is és alaposan kidolgozom a tésztát. Kenyérsütő géppel egyszerűbb lett volna, de én most ezt kézzel tettem meg. Letakarom egy konyharuhával, majd meleg helyre teszem (ez most nem nehéz :) ) legalább 1 de inkább 1,5-2 órára és duplájára kelesztem. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tésztából kiütögetem a levegőt, majd kb. 4-5 gombócra osztom és lisztezett deszkán kinyújtom. Megkenem zsírral, megpaprikázom, borsozom is kissé, majd 1-1 kinyújtott gombócot kb. 16 cikkre vágok fel. Elosztok rajta kevés sonkakockát, majd a szélesebb részénél kezdve kiflivé tekerem és sütőpapírral bélelt, vagy zsírozott, lisztezett tepsire pakolom és kb. újabb 20-30 percet kelesztem. Ha megkelt, megkenem tojással a tetejét és megsütöm. Én az első két tepsit egyszerre sütöttem, légkeverésen 180 fokon, úgy kb. 20-25 percig (sütőfüggő!!!). A harmadik tepsi már sima sütésen, 180 fokon sült.


Boldog szülinapot még egyszer kedves Barátném!


Ő a barátnőm húga, és tök véletlen vettem észre ezt a részletet az egyik képen. Gyorsan le is szabtam róla (ezért egy kicsit szemcsés is sajnos), mert szerintem nagyon jó pofa. Remélem nem haragszik meg érte, ha felteszem ide.



2010. július 3., szombat

"Bellini koktél" gyerekeknek...


Hehehe... újabb trükközés...  Ááá, igazából csak megint fotózgatni támadt kedvem. :) Amikor elkészítettem ezt az újabb gyümölcsös finomságot a fiamnak, eszembe jutott, hogy ez lehetne akár a virgin Bellini koktél kicsiknek és alkoholt nélkülöző felnőtteknek. Tulajdonképpen tényleg egy sima joghurt, őszibarackkal és átpasszírozott málnával, mégis mennyire látványos tud lenni. És egyszerűsége ellenére (vagy talán pont amiatt) jól behűtve, roppant finom is. Ja és persze ez a trükk nem csak "a gyümölcsöt már csak azért is dacból nem eszem meg" gyerekeknél jó, hanem a hasonló érzésekkel rendelkező felnőtteknél is. :D
Anyának meg hogy lenyugodjon kissé, joghurt nélkül egy kis könnyű és jégbehűtött Proseccoval... :)
A Bellini koktél egyébként Velencéből, a híres Harry's bárból származik és valamikor 1934-ben alkotta meg Giovanni Bellini (XV. századi olasz festő) emlékére Giuseppe Cipriani. "Színezésre" pedig nemcsak málnát, hanem cseresznye, meggy, vagy gránátalmaszirupot is szoktak használni.
A levendula aromája is nagyon jól passzol ehhez a joghurtos édességhez.
Hozzávalók a gyerek változathoz, azaz a joghurtos pohárkrémhez:
  • 1 kisebb őszibarack
  • 1 marék málna (pici porcukorral megszórva és teaszűrőn átpaszírozva)
  • pár kanál (krémes, lecsöpögtetett) natúr joghurt
  A barackot meghámozom, villával összenyomkodom, majd a többi hozzávalóval rétegesen egy pohárba kanalazom. Ha nagyon jól behűtjük, még a málna sem lesz folyós, hanem remegőssé válik kissé.

És ha tényleg ital formájában, de szűz (azaz alkoholmentes) változatban szeretnénk felszolgálni, akkor a barackot pürésítsük le egy nagyon kevés porcukorral, öntsük fel alkoholmentes, habzó almaborral, majd keverjük hozzá a málnapürét is.  
Hozzávalók a felnőtt :) Bellini koktélhoz:
  • őszibarack (eredetileg fehér húsú, mert úgy lesz igazán szép színe), kevés cukorral pürésítve
  • jéghideg száraz Prosecco a felöntéshez (vagy száraz pezsgő)
  • málnapüré
  • a díszítéshez: barackszeletek, málna stb.
 A barackpürét egy hosszú, pezsgőspohárba kanalazzuk, felöntjük a jéghideg Proseccoval, majd a málnapürével szépen megszínezzük és elkeverjük.

Barackpüré nélkül, egyszerűen málnával is nagyon finom a jégbe hűtött prosecco:




2010. július 2., péntek

Jamie féle ananász, tört mentás cukorral és joghurttal

 
Barátkozunk a mentával. Mojitoban, akár virgin, akár alkoholos verzió nekem nagyon megy. Sőőőt! Másban eddig még nem annyira (próbálkoztam vele). De ez az ananászos verzió most megint egy kivétel lett, mert tényleg nagyon finom. A rágóval viszont még mindig ki lehet kergetni a világból. Szóval barátkozunk. Na nem a rágóval (soha ne mond, hogy soha, de azzal sohaaaaa...), hanem a friss mentával. Az alábbi frissítő, gyümölcsös édességet, nasit, vagy nem tudom minek nevezzem, egy könnyed ebéd vagy vacsora utáni desszertnek ajánlom. Bár én valamelyik nap ebéd gyanánt ettem, de ez már "szoc' probléma"... :)
 
 
Hozzávalók (kb. 2-4 személyre):
  • 1 közepes ananász (jó hidegen)
  • pár evőkanál kristálycukor (a nád valamivel "egészségesebb" lenne, de fehérrel mutat jobban :) )
  • pár levél menta
  • pár evőkanál joghurt
Az ananászt megtisztítom, fás közepét kivágom, majd nagyon vékonyan felszeletelem. A kissé összetépkedett (vagy vágott) mentaleveleket, a cukorral alaposan összetöröm egy mozsárban. Jamie szerint legalább 1 perces kitartó csuklómunka kell hozzá. :) A jó hideg ananászt megszórom a mentás cukorral, majd jéghideg joghurttal együtt tálalom.