2010. június 30., szerda

Grépfrútos-zöld teás sorbet



Volt otthon egy grépfrútom, amiből ebben a jó melegben valami hűsítő  finomságot szerettem volna készíteni. Ezért adtam hozzá némi cukorszirupot, jó erősre főzött, kissé fűszeres zöld teát, majd lefagyasztottam. Nagyon finom, hűsítő és roppant frissítő sorbet lett az eredmény. Biztosan sima zöld teával is működik. Nekem egy Ikeából való fűszeres változat volt most otthon. Egy karácsonyi kiadás, de ez egyáltalán nem úgy érezhető benne. Ha valakinek csak sima zöld teája lenne, és a fűszeres verziót szeretné kipróbálni, adjon hozzá kevés szárított alma, narancs és hibiszkuszvirág darabokat, fűszerezésképpen pedig koriandermagot, fahéjat és szegfűszeget. 


Hozzávalók:
  • 400 ml fűszeres zöld tea (kissé erősebbre főzött a szokásosnál, nálam kb. 500 ml vízhez ment kb. 4 bő evőkanál teafűkeverék)
  • 200 ml vízből és 200 g cukorból főzött szirup
  • kb. 200 ml grépfrútlé (kb. 1 gyümölcsből)
  • kevés citromlé (pláne akkor, ha nincs pont 2 dl a grépfrút leve)
Az egészet összekeverem, majd amikor elkezdett fagyni, óránként, kb. ötször-hatszor átkevertem botmixerrel.
És ennyi az egész. Ennél mondjuk szerintem nem baj, ha kissé kristályos marad. Annyi belefér, mert úgy is kellemes lesz.



2010. június 28., hétfő

Nyaraljunk otthon

 
Ha nincs kertünk, de mondjuk van egy bordázott belsejű vas serpenyőnk, némi darált húsunk, friss zöldségeink, fokhagymánk, joghurtunk és némi padlizsánunk, akkor nagyszerű török ebédet vagy vacsorát tudunk kerekíteni belőle. És roppant érdekes módon a nyílt tűz hiánya nélkül is nagyon sok füstös ízt tudunk belevarázsolni egy ilyen kis vas serpenyővel a nyárson sütött török fasírtjainkba. Ez a húsnyárs egy roppant érdekes étel egyébként. Hogy miért? Mert nem áll másból, mint darált húsból, fűszerekből és tojásból, tehát gondolhatnánk azt, hogy egyszerű fasírt. De mégsem. A végeredmény egy egészen más, nagyszerű kis mediterrán hangulatot varázsoló étel lesz a tányérunkon.
Ezt a darált húsból készült ételt sokfelé készítik. Megtalálhatóak az arab országoktól kezdve, a mediterrán és balkáni vidékeken is, pl. köfte, kefte, kufta néven. De Észak-Afrikában is, pl. Egyiptomban és Indiában is kofta néven fellelhető. Sok helyen ez a név nem nyárson sült hús jelent, hanem egy darált húsból készült félig párolt, félig sült, különböző mártásokkal tálalt húsgolyót takar. Többnyire darált bárány, birka vagy marhahúsból készítik, de pl. Indiában előfordul zöldségből készült, vegetáriánus változata is, amiket mindig különféle fűszeres szószokkal, mártásokkal tálalnak. A következő saláta pedig az egyik nagy kedvenc salátám. Először, a blogon már régebben is említett, Szeráj nevű gyorsétteremben találkoztam vele. Ne tudom náluk pontosan hogyan készül, de én megpróbáltam itthon reprodukálni és persze kiegészítettem némi aprított petrezselyemmel is a végeredményt, mert szerintem nagyszerűen illik hozzá. Tavaly készítettem először, és azóta már nem először kerül az asztalunkra. Erre a salátára mondtam én anno, hogy teljesen olyan, mintha fokhagymás-tejfölös lángost enne az ember. Csak épp az állaga más.
Valamilyen lepénykenyér jól illet volna még ehhez a kreációhoz, de arra sajnos már nem futotta az időmből, ezért egy egyszerű dagasztás nélküli kenyér -  abból is az extragyors verzió, ami ismét kicsit laposabbra sikerült a kelleténél - tálaltam hozzá.
De ha mégis kicsit több időnk van (vagy épp előbb ráeszmélünk, mint én, hogy mit is szeretnénk akkor most igazából készíteni) akkor próbáljuk ki még a török pidét hozzá, mondjuk sajtos-tojásos változatban. Recept nálam itt és itt.
Joghurtos padlizsánsaláta
Hozzávalók:
  • 2 nagyobb padlizsán
  • kb. 6-8 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb csokor petrezselyem
  • 1 nagy pohár joghurt
  • 1-2 evőkanál tejföl
  • só, bors
  • olívaolaj
A padlizsán végeit levágom, felkockázom. A fokhagymát megtisztítom, összezúzom. Egy serpenyőben pár evőkanál olívaolajat hevítek, beledobom a fokhagyma felét, majd a padlizsánkockáknak a felét is (így jobban sül), sózom, borsozom, majd szépen megsütöm-pirítom. Kiszedem egy tálba, a padlizsán másik felét is megsütöm ugyanígy, majd hagyom, hogy egy kissé kihűljön. A joghurthoz hozzákeverem a tejfölt (használhatunk lecsepegtetett joghurtot is hozzá, úgy még finomabb lesz), sózom, borsozom kissé, majd belekeverem a felaprított petrezselymet és a sült padlizsánkockákat. Behűtve tálalom.
"Bátrabbak" mentával is próbálkozhatnak a petrezselyem helyett, amiből akár a húsba is kerülhet egy kevés, felaprítva.
Köfte
Hozzávalók (kb. 10-12 nyárshoz):
  • 700 g darált hús (én most pulykából készítettem, és az is nagyon-nagyon finom)
  • 3-4 evőkanál aprított petrezselyem
  • só, bors
  • 1-1 teáskanál szegfűbors (őrölt) és római kömény (mozsárban összetörve)
  • 2 vastagabb szál újhagyma, finomra vágva (vagy lilahagyma)
  • 2-3 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 1 tojás
  • esetleg kevés zsemlemorzsa, ha szükségét érezzük
A fenti hozzávalókat alaposan összekeverjük. Két tenyerünk közt kis kolbászkákat formázunk belőle, majd beáztatott nyársra húzzuk őket és forró serpenyőben kisütjük (húsfajtánként változik a sütési idő, de nyilván a szárnyasból készülteknek kevesebb is elég, hogy ne szárítsuk ki nagyon). Még könnyebb sütni, ill. a nyársakat elkészíteni, ha a keveréket előtte alaposan lehűtjük. 
A kisült húst tálaláskor meglocsolhatjuk egy kevés frissen facsart citromlével is. Nagyon jót tesz neki!
   

2010. június 26., szombat

Trükközés, avagy hogy etessünk meg a gyerekkel egy barackot? Joghurtos őszibarack csokis gabonapehellyel

Hogy mit tegyünk akkor, ha a gyerek úgy dönt, hogy azt a gyümölcsöt, amit valójában szeret, dacból nem hajlandó megenni? Hát trükközzünk egy kicsit. :) Tegyük némileg tetszetősebbé, és tegyünk még hozzá egy kicsit abból, amivel garantáltan le lehet venni a lábáról. Majd tálaljuk fel neki úgy, mintha mi sem történt volna és valójában nem is az lenne a pohárban, amire az előbb még fújolt. Ez megint inkább egy ötlet, mintsem recept. És persze, hogy megint a kis mécsestartó poharamban feltálalva, mert az olyan gusztaaaaaa. :)

Adott egy őszibarack, amit megpucolunk, villával összenyomkodunk, majd a pohár aljára kanalazunk. Megcsorgatjuk kevés mézzel, majd nálunk itt jön a képbe az az "adalék", amivel a Csöppségemet bármikor le tudom venni a lábáról: ez a natúr joghurt. Ehhez keverhetünk esetleg némi tejfölt is, csak hogy krémesebb legyen a végeredmény. Végül szórjuk meg a tetejét egy kis "jopogóssal", azaz kissé összetört csokis gabonapehellyel. Ez az "adalék" gyerkőcöknél szintén jól beváló dolog, ám szerintem elég cukros, így a nem túl egészséges kategóriába sorolható nálam. De ez a kis mennyiség még nem árthat szerintem, viszont éppen elég arra, hogy kicsit kívánatosabbá tegyük nekik is a délutáni uzsonnázást, amiben legalább friss gyümölcs is van.   

(Jaaa, és utána kegyetlen anyaként hallgassuk végig, amíg Csöppünk kérlel minket: Anyaaaa! Ne fotózz! Ne fotózz má'!!! Merthogy tudja, hogy neki készült és szeretné is lehetőleg minél gyorsabban belapátolni.)

2010. június 25., péntek

Tojáskrém, egy kis csavarral

Az egész úgy kezdődött, hogy megláttam még régebben Duendénél a csicseriborsókrémet, és a kommentek között olvastam, hogy tulajdonképpen házilag is készíthetünk tahinit, azaz szezámmagkrémet. Az egész csak annyiból áll, hogy száraz serpenyőben kissé megpirítjuk a szezámmagot, majd egy kevés olajjal (én még némi sót is tettem bele, de csak nagyon picit) krémesre dolgozzuk egy késes aprítóban. El is készült ez a finomság, és persze, hogy a humuszba is került belőle. Viszont nekem egy picit talán erőteljesebbre sikerült a pirítás, mint kellett volna, mert a Másik Felem váltig állította, hogy ennek a pasztának bizony van egy kis darált tepertő beütése. Már ami az ízét illeti. Nosza neki, több se kellett nekem, máris eszembe jutott a tojáskrém, amit igen régen nem készítettem már. És az is eszembe jutott, hogy ez a kis tepertős beütés szerintem igen jót fog tenni ennek a nagyszerű kenyérre való kencének. Úgy is lett! Aki nem hiszi, járjon utána... :)
Íme a tojáskrém, ahogy én készítem, a benne lévő tahini persze elhagyható és akkor máris a hagyományos verzióhoz jutunk.
Ez a mennyiség elsőre talán soknak tűnik (kb. 60-65 dkg), de egy 3 fős családban is bőven elfogy 2 nap alatt ez az adag.

Hozzávalók:
8 főtt tojás (hideg vízben feltéve, forrástól számítva 7-8 perc nálam, majd azonnal hideg víz alá dugva, így még langyosan is könnyen megpucolható szépen)
2 vastagabb szál újhagyma
3-4 teáskanál nem túl csípős (csak a gyerek miatt) dijoni mustár
3-4 evőkanál joghurt
3 evőkanál puha vaj
3-4 púpos teáskanál tahini
só, bors, nagyon pici pirospaprika  

A főtt tojások sárgáját krémesre keverem a vajjal, a mustárral és a joghurttal, ízlés szerint ízesítem sóval, frissen őrölt borssal, pirospaprikával, majd hozzákeverem a nagyon finomra vágott újhagymát is (a zöld részét tegyük félre a tálaláshoz), ill. ízlés szerint a tahinit is. Nagy lyukú reszelőn hozzáreszelem a főtt tojásfehérjét (vagy apróra kockázom), elkeverem, majd jól behűtve, friss zöldségekkel és kenyérrel tálalom.

2010. június 24., csütörtök

Karamellás banánfagylalt


És még mindig süt a nap. Hurrá!!! Akkor jöjjön még egy fagyirecept. Na nehogymá' csak én maradjak le ennyire ezen a téren. :)  Ismét egy maradék felhasználás eredményeként született. Tudom, nem épp a banánnak van most szezonja, de ilyenkor is mindig tartunk itthon, mert egy 2,5 éves gyereknél az mindig nagyszerű adu ász. Ráadásul nagyszerűen szállítható. Sajnos a napokban egy pár igen gyors érésnek indult, ezért sürgősen kezdeni kellett vele valamit. Került a kakaós-banános kiflicskék tésztájába is egy (ennek a receptje is jön majd később), a másik három pedig, némi - szintén maradék - karamellszósszal a "botmixerem kezei között" végezte, aztán zsupppsz be a fagyasztóba. Annyira rém egyszerű, hogy ez már szinte nem is recept. Persze nyilván nekem könnyű dolgom volt, hogy volt kész karamell a hűtőben... Ja, és annyira kalóriadús is... Ez van! Időnként kell egy kis léleksimogató (pedig én nem is vagyok a szomorkodások alatt, titokban csokit magába tömő csajszi).

Hozzávalók :
  • 200 ml sűrített tej (dobozos, Lidl - ből , nem cukrozott)
  • 3 közepes banán
  • 10-12 evőkanál Dulce de leche, azaz sűrített tejből főzött karamellszósz
Az egészet összeturmixolom egy botmixerrel, egy lapos műanyag dobozba öntöm, majd a fagyasztóba teszem. Ahogy elkezd fagyni, minél sűrűbben és minél többször (legalább négyszer-ötször) átkeverem botmixerrel. Szerintem itt a villával összetöröm módszer nem elég, mert azzal nem tudjuk eléggé kicsire zúzni a kialakuló jégkristályokat. Szóval a botmixer a legjobb barát ilyenkor.

...na meg utána az ember két lába, amivel szaladhat néhány kört a házak körül, nehogy másnap apró kis hurkák formájában jelenjen meg rajta ez a kis élvezkedés... :)

Tipp:
Sűrített tej helyett használhatunk mascarponét is hozzá (kb. 200-250 g-ot).
Tálaláskor feldobhatjuk még mogyoró, mandula, vagy diókrokanttal (megkaramellizálunk cukrot, ehhez adjuk a csonthéjasok valamelyikét, majd tálra öntjük, hagyjuk megszilárdulni, és késes aprítóban darabosra dolgozzuk).
Nagyon finom jeges kávéhoz vaníliafagyi helyett, vagy egy kis sós karamellaöntettel meglocsolva.

A fotókon sajnos erősen tükröződik a borús idő, merthogy sajnos akkor fotóztam, de már nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. 



2010. június 23., szerda

Cseresznyés poharas desszert és Fekete-erdő fagylalt


Végre kicsit kisütött a nap. Az ember így legalább egy kicsit azt érezheti, hogy tulajdonképpen nyár van. Előveszem hát a tarsolyomból azt a két receptet, amely épp aktuális, és már jó ideje várakozik a sorára. Talán most - köszönhetően a kicsit "melegebb" időnek - nagyobb kedvvel készíti el majd mindenki. A fenti kép még tavaly készült. Leginkább akkor voltam rákattanva ezekre a kis poharas desszertekre. Egyszerűek, de valahogy - talán pont azért, mert kisebbek - elegánsabbnak hatnak, mintha csak egy tálkába belekanalaznék mindent. Még tavaly találtam meg az Ikeában régebben vásárolt, 4 db-os mécsestartó készletet, amely használaton kívül volt, ezért befogtam édesség tálalásra. Néhány hasonló recept a blogról, melyeket a kis poharak ihlettek (nyilván ezek nem a klasszikus értelemben vett pohárkrémek, én csak a tálalás miatt hívom így):

Cseresznyés poharas édesség
Hozzávalók:
1. réteg
Pár darab csokis keksz morzsa (pl. ilyen kekszből készítve)
Mondjuk egy mozsárban, vagy erősebb zacskóban összetörve, morzsásra-darabosra.

2. réteg
2 marék magozott, jó érett cseresznye (pl. Meteor)
2-3 evőkanál valódi vaníliás cukor (ízlés szerint)
½ teáskanál fahéj (ízlés szerint)

Csak összekeverjük a fentieket, pár csepp vizet öntünk rá, majd felforraljuk és pár perc alatt összefőzzük kicsit. Kissé kihűtjük, majd rákanalazzuk a csokis kekszmorzsára.

3. réteg
5 evőkanál tejföl
5 evőkanál joghurt
édesítő anyag ízlés szerint, pl. méz

Szintén alaposan összekeverjük a tejfölt, a joghurtot és az édesítő anyagot (tehetünk ebbe is egy kevés vaníliáscukrot), majd rákanalazzuk ezt is a cseresznyére, és jól behűtve tálaljuk az egészet.

A fenti fagylalt még valamikor tavasszal készült. Csak azért nem került fel eddig a blogra, mert a Másik Felem közölte, a fotó nem lett túl jó róla, mert kicsit olyan a tetején a cseresznye (mármint ezen a képen), mintha húscafatok lennének rajta. Viszont nagyon finom volt, ezért úgy gondoltam egy béna fotó miatt csak ne maradjon már ki. Pláne, hogy rém egyszerű az elkészítése is.( Igazából egy maradékfelhasználás eredményeként született meg.) Alapnak az itt megtalálható, TV-ben látott fagyireceptet használtam, csak narancshéjat nem tettem most bele. Kevertem hozzá viszont ebből a tortából kimaradt sütimorzsalékból és persze került mellé némi cseresznye is a fagyasztóból. De most már van friss, úgyhogy az is mehet bele akár. 

Fekete-erdő fagylalt 
Hozzávalók:
  • 200 ml habtejszín
  • 200 ml sűrített tej (cukrozatlan, Lidl-ben kapható dobozosat használtam)
  • cukor és vaníliáscukor (igazi) ízlés szerint
  • kakaós vagy csokis sütimorzsalék (piskóta, kevert tészta, muffin stb., nekem a Vatikáni kenyérből került bele)
  • kb. 2 marék magozott cseresznye, de lehet esetleg meggy is
A tejszínt elkezdem habbá verni, hozzáadom a cukrot majd teljesen keményre verem, végül beleforgatom a sűrített tejet is. Laposabb dobozba öntöm, majd elkezdem lefagyasztani és amikor elkezd megfagyni, kb. óránként átkeverem úgy legalább négyszer-ötször egy botmixerrel. (Ez a fagyigép nélküli készítés, ha valakinek van gépe, lényegesebben egyszerűbb dolga van :) ) Az utolsó keverés után beleforgatom a sütimorzsát is, a tetejét pedig kirakom a cseresznyével. Tálalás előtt röviddel kiveszem a fagyasztóból.


2010. június 22., kedd

Két elmaradt recept: Medvehagymás-paprikás spanyol omlett és Csőben sült tojásos kenyérrel töltött paprika


Még tavasszal készült ez a tortilla, a korábban készített "natúr változat" alapján. Akkor egy szombat délelőtti piacozásból hazaesvén, feltuningoltam némi összeaprított medvehagymával, összedarabolt, megmaradt salátalevéllel és kockára vágott paprikával is. Ezeket akkor tegyük az ételbe, amikor már majdnem megpuhult a burgonya (a paprika előbb is belekerülhet). Bár a fotók nem lettek a legjobbak, mert tényleg evés közben, gyorsan fotóztam csak le, de azért írok róla, hogy megmutassam, tényleg rengeteg dologgal lehet felturbózni ezt az ételt. És még akkor is fejedelmi lakomát csaphat belőle az ember, ha tényleg nem túl sok ideje maradt az ebéd elkészítésére. Lévén, hogy a medvehagyma szezonnak már régen vége van, tehetünk bele helyette pl. spenótlevelet, amihez természetesen akkor némi összezúzott fokhagyma is dukál. 


A lenti ételt pedig még tavaly nyár végén készítettem (hát igen, csak akkor épp nem blogoltam). Volt egy időszak, amikor rengeteg paprikát kaptunk rokonoktól, innen-onnan, és már nem tudtam mit kitalálni belőle. Gyors ebédnek készült ez is, de szerintem vacsorára is ideális lehet. Szerintem még hidegen is, vagy legalábbis szobahőmérsékleten is finom. Egy könnyű salátát is tálalhatunk mellé, ill. a kolbász helyett, akár húsos füstölt szalonna is kerülhet bele. 

Csőben sült töltött paprika

Hozzávalók:
  • 4 nagyobb paprika (nálam piros és narancs színű), kicsumázva, félbevágva
  • kb. 10 dkg szikkadtabb kenyér, kisebb kockákra vágva
  • kb. 2 tojás
  • só, bors, oregáno
  • 10 centis paprikás kolbász, apróra felkockázva
  • opcionálisan kerülhet bele: apróra vágott hagyma, fokhagyma, petrezselyem, bazsalikom 
  • kevés reszelt sajt (pl. mozarella)
  • néhány szem koktélparadicsom
  • a tetejére kb. 10-15 dkg mozarella
  • kevés olívaolaj a sütőedénybe
A sütőt előmelegítjük 180-190 fokra. A tojást összekeverjük a fűszerekkel, esetleg egy pici tejjel, tejföllel, lazíthatunk rajta eg kicsit. Ekkor tegyük hozzá az opcionálisan választható dolgokat is. A tojásba beleáztatjuk a kenyérkockákat és hozzákeverünk kevés lereszelt sajtot és a kolbászkockákat is. Enyhén kiolajozott tűzálló tálba, helyezzük el a félbevágott paprikákat, majd osszuk el bennük a tölteléket, szórjuk meg a reszelt mozarella sajttal, majd helyezzük el rajta a félbevágott koktélparadicsomokat és süssük szép aranysárgára.


2010. június 21., hétfő

Káposztás-paradicsomos lepény

Ennek az ételnek az eredeti receptje, ill. ihletadója tulajdonképpen fent van már a blogon. Most csak azért írok róla ismét, mert akkor nem került fel róla fotó, ill. a mostani egy kicsit másképp is készült. Más alapanyagokkal, kicsit más arányokkal, és egy kicsit nyáriasabb változatban. Érdemes kipróbálni és mindenképpen érdemes hozzá új fejeskáposztát használni, mert az sokkal zsengébb, és szerintem abból lesz igazán finom.
 
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 100 g kukoricaliszt
  • 150 g sima liszt
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • 3 tojás
  • kb. 300-350 ml tej (annyi, hogy nokedlitészta sűrűségű masszát kapjunk)
  • só, frissen őrölt bors, kevés pirospaprika
  • 1/2 csokor petrezselyem, felaprítva
  • 1 kisebb fej hagyma, apróra vágva
  • 3 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 2 vastagabb szelet (húsos), füstölt szalonna, kisebb kockákra vágva
A töltelékhez:
  • 3-4 szem közepes paradicsom, kockákra vágva
  • 1/2 fej új/zöld fejes káposzta, durvábbra gyalulva, vágva
  • só, frissen őrölt bors
  • 1/2 csokor petrezselyem, felaprítva
  • kevés olívaolaj
A tálaláshoz:
  • tejföl, petrezselyem, fokhagyma, só, bors
A sütőt előmelegítjük 180-190 fokra és egy enyhén kiolajozott sütőedény megmelegítünk benne. Közben a káposztát kevés olajon átpirítjuk kissé, ízesítjük sóval, borssal, majd összekeverjük a paradicsommal, de azzal már nem sütjük, és hozzáaadjuk a petrezselymet is. A tojáshoz hozzákeverjük a hagymát, fokhagymát, a szalonnát, a  petrezselymet, valamint az átszitált sóval, borssal, pici pirospaprikával elkevert sütőporos lisztet, és felöntjük annyi tejjel, hogy jól keverhető masszát kapjunk. A felforrósított sütőedénybe öntjük a tészta egyik felét, elegyengetjük rajta a káposztás paradicsomot, kiicsit le is nyomkodjuk, majd befedjük a maradék tésztával és 40-45 percig sütjük (sütőfüggő; nekem még az utolsó 10 percben 200 fokon rá kellett pirítanom a tetejére egy kicsit, mert túl haloványnak találtam). Petrezselyemmel, sóval, borssal, kevés összezúzott fokhagymával elkevert tejföllel tálalom.

2010. június 18., péntek

Rizsleves


Ismét egy roppant egyszerű étel. Szerintem már párszor írtam itt a blogon, hogy mennyire szeretem a leveseket (na meg a petrezselymet), szóval nem írom le újra. :) Ebben a kissé hűvösebbre fordult időben egy melegebb levest ajánlok inkább. Nem jéghideg gyümölcslevest, hanem egy melengetőbb, tápláló, ám nagyon egyszerűen és roppant olcsón elkészíthető, magyaros fűszerezésű levest. Ugyan az én blogomon nem sok magyaros étel található, pedig némelyiket nagyon szeretem ... pl. a bácskai rizseshúst imádom.
Bár sokakat ki lehet kergetni a világból a rántott levessel, a tojáslevessel, meg a társaival, de azért szerintem mindenképp megér egy próbát (merthogy az alapja ennek is az) mindenkinek ez a rizses változat is. (Bár én mar a tojáslevest is sikeresen megszeretettem a Másik Felemmel, úgyhogy hajrá ... :) )

Hozzávalók:
  • 1 fej hagyma, apróra vágva
  • 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 1 csapott evőkanál pirospaprika
  • 1 púpos evőkanál liszt
  • kb. 1 dl rizs
  • olaj
  • só, kevés bors
  • 1 csokor petrezselyem felaprítva (szerintem zellerrel is lehet készíteni, bár az már megint egy teljesen más ízvilág lesz akkor)
  • ezen kívül tehetünk bele apróra vágott paradicsomot és paprikát is, hogy még ízletesebb legyen a leve
A hagymát olajon elkezdem dinsztelni, majd rádobom a fokhagymát is, és kissé megsózom. Lehúzom a tűzről, megszórom pirospaprikával, átkeverem, majd visszateszem a tűzre és megszórom a liszttel is. Alaposan elkeverem, kissé átpirítom, majd fokozatosan felengedem kb. 1,8 l vízzel (valamennyit a rizs is magába szív). Ízesítem sóval, borssal, a petrezselyem felével (vagy a szárával is, ha van), majd felforralom. Beleszórom a rizst, megkeverem, majd puhára főzöm. Petrezselyemmel megszórva tálalom.



2010. június 17., csütörtök

Szalonnás-hagymás újburgonya, fokhagymás juhtúróval sütve


Egy tipikusan olyan étel, amely valószínűleg nem a szépségével fog elvarázsolni minket. Annál inkább az ízével és a belső értékeivel. Bár nyilván a nem túl jó megjelenés most az én bénaságomnak köszönhető leginkább. Legalábbis, ami a tálalást illeti. Pedig még azt is megvártam, hogy kihűljön kissé, és ne essen szét atomjaira, de reménytelennek tűnt... Ez csak "hűtőhidegen" sikerült. Mindegy. Muszáj lesz a fenti fotó alapján bízni benne, mert tényleg nagyon finom. Mondhatnám azt is, hogy olyan, amit ha elkezdünk enni, nehéz lesz majd abbahagyni, mert az íze magával ragad... Szerintünk! :) Nem ragozom tovább. Jöjjön a recept. Igazából rém egyszerű.
Hűű, és mennyi mindennel el vagyok maradva még mostanában. Jó pár kép várakozik, hogy megírjam hozzá a bejegyzést is. De ami késik, nem múlik...

Hozzávalók:
  • kb. 1-1,2 kg újburgonya, megsikálva, felkockázva
  • 1-2 kisebb cukkini, felkockázva (ki is maradhat, nekem éppen volt otthon, így került bele ez is)
  • 1 nagyobb fej hagyma, félkarikára vágva
  • 1 vastagabb szelet füstölt szalonna kisebb kockára vágva
  • 250 g juhtúró
  • kb. 7-8 evőkanál tejföl
  • kb. 4-5 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • só, bors
  • kevés olívaolaj
A szalonna zsírját egy nagyobb, lefedhető serpenyőben, icipici olaj segítségével (vagy lehet pl. libazsír is, ehhez az dukál) kisütöm, rádobom a hagymát, majd elkezdem pirítani. Hozzáadom a burgonyát, majdnem teljesen puhára párolom. A vége felé hozzáadom a cukkinit is és azzal is kissé átpirítom, közben sózom, borsozom (vigyázzunk a szalonna és a juhtúró is sós), kevés petrezselymet is teszek még ekkor hozzá. Közben a juhtúrót kikeverem a tejföllel, ízesítem fokhagymával, kevés sóval, borssal. A sütőt előmelegítem kb. 200-210 fokra. A pirított burgonyát egy nagyon picit kiolajozott tűzálló tálba rendezem, a tetejére kanalazom a juhtúrót, majd sütőbe téve kb. 20-30 percig sütöm, vagy addig, amíg megpirul kissé néhol a teteje. Petrezselyemmel megszórva tálalom. Hidegen-melegen egyaránt finom szerintem. Lehet gazdagítani kockára vágott csirkemellel is, amit a burgonyával együtt sütök meg előre.


2010. június 16., szerda

Csak, mert... tetszik


"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz. Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes."

/Veronica A. Schoffstall/


A fotót hétvégén készítettem a Nővéreméknél.

2010. június 14., hétfő

Kókuszos sárgadinnyetorta



Hétvégén nagy családi banzáj volt, ünnepeltünk. Nővéremékhez voltunk hivatalosak ébédre. Volt jéghideg gyömölcsleves, zsályával, fokhagymával és citrommal, sütőben sült csirkecombok, meg mindenféle sütemény. 2 névnap és 2 szülinap is volt mostanában. Nővérem még 10.-én lett 42 éves, Másik Felem pedig ma (előre ittunk a maci bőrére :) ) krisztusi korba lépett. Azt már jó pár napja elhatároztam, hogy egy kókuszos sárgadinnyetortát fogok neki készíteni (a kókuszos sárgadinnye-krémleves ötlete nyomán). Kerestem is, kutattam is mindenhol: neten, újságokban, könyvekben, de nem találtam sehol ilyen tortát. Így megint alkottam egy saját verziót. Hát ilyen lett. Mindenkinek ízlett egyébként. Először azzal hülyítettem a népet, hogy uborkatorta. Egy pillanatig még be is vették, de sejtették, hogy valami nem stimmel. Bár nem is rossz ötlet. Sósabb ízeket kedvelőknek, mondjuk egy dzazíki (úgy tűnik ez a jövevény szó magyar helyesírása) torta. :D Kinézetre szebbet szerettem volna, de most a nagy rohanásban (persze, hogy késésben voltunk) ezt sikerült összehozni. Még fotót sem tudtam értelmeset kreálni róla (pont a rohanás miatt), arról nem is beszélve, hogy felvágás után meg már tökre kiment a fejemből, hogy "belülről" is le kellene fotózni. De akkor elmondom: két vékonyabb, kb. 1-1,5 centis, kókuszos piskótalap között, kb. 4-5 centi vastag sárgadinnyés hab volt. Roppant üdítő torta. Különösen ilyen nagy melegben ideális szerintem. Már leginkább a frissessége miatt. Amúgy lehet, hogy nem, mert mint a képen is látszódik talán egy kicsit, egy idő után elkezd "leolvadozni" róla a vakolat. Bár ilyen időben kiről nem? (Lehet, hogy az sem árt meg neki, ha tálalás és díszítés előtt betesszük a fagyasztóba - már akinél van akkora hely, nálam nincs :) - és jéghidegen tálaljuk. A lényeg, hogy tényleg finom volt. És, mint írtam fentebb, nem találtam ilyen tortát sehol. Úgyhogy levédetem! :)) Csak vicc volt!!!
Szóval kedves Nővérkém és Férjecském, ezúton is nagggyon bódog szülinapot Nektek! 

Hozzávalók (25 cm-es tortaformához):
A kókuszos tortalaphoz:
  • 5 tojás, sárgája és fehérje külön
  • 5-6 púpos evőkanál porcukor
  • 5 csapott evőkanál keményítő
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • kb. 4 evőkanál víz
  • 100 g kókuszreszelék, száraz serpenyőben átpirítva kissé
  • 1 citrom reszelt héja
  • csipet só
A sárgadinnyés krémhez (habhoz):
  • 500 g sárgadinnye hús, megtisztítva (nálam most zöld belű, de lehet sárga is, a lényeg, hogy jó érett, illatos és zamatos legyen)
  • pár levél citromfű (el is maradhat)
  • 2-3 evőkanál tejföl vagy joghurt
  • 1 citrom leve
  • 30 g zselatin (kb. 3 evőkanál)
  • 2 dl tej
  • 6-8 evőkanál porcukor (ízlés szerint, nekem kb. 6 ment bele)
  • 200 g tejszín
A díszítéshez:
  • 200-300 g tejszín
  • 1 csomag habfixáló
  • 1 evőkanál porcukor
  • pár szelet sárgadinnye
  • pár evőkanál, száraz serpenyőben kissé megpirított kókuszreszelék 
  • nálam most még levél gyanánt: zöldalma héja, de lehet, zöldcitromhéj, vagy citromfű is
A tortalap elkészítése:
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy 26 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját kibélelem formára vágott sütőpapírral, az oldalát pedig kivajazom, lisztezem. A fehéjét a cukor felével és csipet sóval kemény habbá verem. A sárgáját szintén habverővel, jó alaposan kikeverem a cukorral, hozzáadom a vizet is, majd a citromhéjat is, és hozzákeverem óvatosan a fehérje habhoz. A keményítőt, a sütőport és a kókuszreszeléket alaposan összekeverem, majd óvatosan, alulról felfelé keverő mozdulatokkal beleforgatom a tojáshabba. A masszát az előkészített tortaformába öntöm, majd kb. 30 perc alatt (sütő függő, ne nyitogassuk, de figyeljünk rá) megsütöm. Hagyom kihűlni, majd óvatosan (vékony lesz) kettévágom és az egyik felét visszarakom, az elmosott tortaforma aljába.

A sárgadinnyés krém elkészítése: 
A zselatint feloldom a tejben, majd kevergetve megmelegítem, de nem forralom. Hagyom kihűlni. A sárgadinnyét összeturmixolom a porcukor felével, a citromfűvel, a citrom levével és a tejföllel. A tejszínt kemény habbá verem a cukor másik felével. A kissé kihűlt zselatinos tejet hozzákeverem a dinnyepüréhez, majd óvatosan (leginkább kézi habverővel érdemes) beleforgatom a habbá vert tejszínt is. Hűtőbe teszem, és hagyom, hogy elkezdjen kissé szilárdulni. A kettévágott tortalap alsó részén, egyenletesen elosztom a dermedni kezdő krémet, ráhelyezem a másik lapot is, majd hűtőbe teszem és legalább 1 éjszakán át hagyom hűlni, dermedni.
Díszítés:
Tálalás előtt nem sokkal, a fixálóval és a porcukorral kemény habbá vert tejszínnel bevonom a külsejét, majd a sárgadinnyével, a kókuszreszelékkel és az egyéb dolgokkal kidíszítem.

2010. június 11., péntek

Hidegen tálalt kapros-paradicsomos cukkinikrémleves

Mondtam már, hogy bírom a meleget? Tényleg! Nekem semmi bajom nincs ebben az időjárásban. Viszont azért nekem is jobban esik ilyenkor valami hűsítőbb, hidegebb étel, mondjuk ebédre, a forró húsleves helyett. Ma pl. ez a leves készült. Melegnek indult, de aztán egy kád hideg vízben végezte, aminek köszönhetően már sokkal frissítőbb lett az eredmény. Bár megjegyzem, szerintem azért langymelegen sem rossz, mondjuk egy hűvősebb időben. Hozzá pedig akár pirított kenyérkockát is készíthettem volna, mint ahogy a korábbi leveseimnél is tettem. De nagyon megtetszett Dolce Vita kenyérrudacskája, így most ilyen formában készült hozzá a levesbetét.   

Hozzávalók:
  • 1 közepes hagyma (lehet lila is), felaprítva
  • 3 duci gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 3 közepes cukkini, felkockázva
  • pár salátalevél, összetépkedve (ez csak azért, mert éppen volt, amúgy ki is maradhat)
  • 1 nagy dobozos joghurt
  • 3 közepes paradicsom, felkockázva
  • aprított kapor, só, bors,
  • olívaolaj
A tálaláshoz: paradicsomkockák, kapor, pirított kenyérkocka (vagy rúd :) )

A hagymát kevés olajon megfuttatom, rádobok 2 gerezdnyi fokhagymát is, majd jöhet a cukkini, amit pár percig pirítok, végül hozzáadom a salátát, és a paradicsomot is. Felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, sózom, kissé borsozom, majd felforralom és pár percig főzöm (de csak épphogy összeérjenek az ízek). A joghurtot kikeverem a kaporral és a maradék fokhagymával, majd hozzáöntöm a leveshez. Egyet forralok rajta, majd botmixerrel, vagy turmixgépben alaposan elturmixolom. Át is lehet passzírozni.
A kenyérrudacskákhoz én most egy megszikkadt cipókenyeret használtam fel, amit sóval és szárított bazsalikommal fűszereztem, és egy serpenyőben felhevített olajban pirítottam meg.  

2010. június 10., csütörtök

Amikor a hab csókol


Hűűű, de régen írtam már. Egész pontosan egy hete. Jó lenne, ha azt mondhatnám, hogy valamelyik melegebb éghajlaton nyalogatta a lábamat a tenger, vagy az óceán (de még a Balaton is jóóóó lenne), de saaaajnos nem. Még csak nem is voltunk még nyaralni. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy néha még levegőt is elfelejtettem venni. De ez nem valamiféle pihentető kikapcsolódás volt. Most agyilag fáradtabb vagyok, mint előtte... Ez van! Lesz ez még így se! 
Ehhez a bejegyzéshez tartozó képek is már majdnem 1 hónapja várnak itt a sorukra, hogy a hozzá tartozó szöveget is megírjam és közzétegyem. 
Általában nem szoktam beszállni az éppen aktuális divatőrületekbe. Én már csak ilyen, "csakazértse" (vagy épp "csakazértis") vagyok némely dologgal kapcsolatosan! Sőt, ha valamit sokan szeretnek azt én valamiért egy ideig nem is nagyon szoktam szeretni. Pl. így voltam az Avatar című filmmel is. Amíg nem láttam, csak hallottam róla, hogy híííí, meg húúúú, milyen jól meg van csinálva, meg húúú, de fantasztikus. Azt mondtam, na én már csak azért sem fogom megnézni ezt a filmet. Aztán valahogy mégiscsak úgy történt, hogy megnéztem, ugyan nem moziban, hanem csak otthon, és így valószínűleg pont erről a hiii-húúú látványról le is maradtam kissé. Viszont a film maga nagyon tetszett, de nem annyira a látvány miatt (persze az is brutál jó), hanem leginkább a történet, ill. a mondanivaló maga, ami nagyon jó. Érdekes, hogy azok akik látták, többnyire nem erről beszélnek elsősorban. A benne szereplő navik - akik engem leginkább az indiánokra emlékeztettek - kapcsolata a földdel, az állatokkal, a növényekkel, és egyáltalán a temészettel magával nagyon sokat mondó volt. Ez volt szerintem a fantasztikus benne leginkább, persze a látvány mellett, de nem helyette!!!
Persze azért ha ételekről van szó, nem vagyok ennyire "szigorú". Sőőőőt! Bár a "divatba" annyira nem szálltam be most sem. Pl. macaronokat nem készítek. Még. Túl gyenge az én idegállapotom mostanában ahhoz, hogy körmöt rágva várjam, hogy kialakulnak-e majd a kis habcsókjaim talpacskái, vagy sem. :) Viszont "sima habcsókot" készítettem. Sőt csokis Pavlova tortát is, eperrel és vaníliás tejszínhabbal, csak épp fotó nem készült most róla. Na de nem baj, hiszen jön ő még az én utcámba! Szóval a fenti, ill. a lenti habcsóknál alapvetően Nigella receptjéből indultam ki (bár ahogy körülnéztem az arányok másnál is hasonlóak), kisebb módosításokkal. Pl. kevesebb cukrot használtam, mint ő, és tettem a sima fehér habcsóktésztába (Vagy mini Pavlovába, hívja mindenki úgy, ahogy neki tetszik. Bár az igazi Pavlova hivatalosan tejszínnel és gyümölcsökkel készül, nem pont ilyen felállásban, mint az enyém.) kevés céklaport is, hogy megszinezzem vele kissé. Legközelebb ebből azért bátrabban kerül majd bele, mert így csak halovány rózsa-barackszínű lett tőle. De a kókuszos töltelék azért még így is szépen érvényesült benne szerintem. Ez a habcsók, nem az a habcsók, ami hullára ki van szárítva, és tulajdonképpen csak szétporlik az egész. Nem. Ez kívül finoman roppanós, belülről pedig ragacsosan lágy, ahogyan szerintem is tényleg a legfinomabb. Viszont én itt nem a tetejére halmoztam a dolgokat, mint ahogy azt a Pavlova tortáknál szokás (ezért nem is hívom inkább annak), hanem mintegy szendvicset készítve, a közepébe kanalaztam, majd kettőt összeborítottam.    


Habcsók:
Hozzávalók:
  • 140 g tojásfehérje (ez kb. 4-5 normál méretű tojásnak a fehérjéje volt, azért így mértem, mert a fagyasztóból is került is elő, csak arra nem emlékeztem már pontosan az mennyi lehetett)
  • 180 g finom szemcséjű cukor (sütőcukor, vagy kristálycukor késes aprítóban kissé átdolgozva)
  • kb. 2-3 evőkanál igazi vaníliáscukor
  • 1 púpos evőkanál kukoricaliszt (helyette esetleg étkezési keményítő)
  • 1 jó púpos evőkanál céklapor (ha a sötéteb szín miatt többet szeretnénk beletenni, szerintem a kukoricaliszt el is maradhat belőle)
  • 2 teáskanál világosabb borecet
  • csipet só
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojásfehérjét, a sóval elkezdem habbá verni, amikor már volt tartása, szép lassan, adagonként elkezdem belekeverni a kétféle cukrot is, és szép fényesre és simára vertem pár perc alatt. Majd óvatosan beleforgattam a kukoricalisztet és a céklaport is, ill. az ecetet is. Egy nyomózsákból, (vagy kanál segítségével) kb. 5-6 cm átmérűjű kis kupacokat csináltam egy sütőpapírral bélelt tepsire (ill. egész pontosan kettőre), majd levettem a sütő hőmérsékletét 150 fokra és betettem mindkét tepsit kb. fél órára süldögélni-szárítkozni (erősen sütőfüggő, a külseje roppanós kell, hogy legyen, de belül még ragacsos kissé, a hülés közben is sül még valemennyit egyébként). Ezek után a sütőt elzártam, az ajtót kitámasztottam egy fakanállal és kb. egy órát hagytam hűlni, majd megtöltöttem a lenti töltelékkel.


Kókuszos töltelék:
(ez nem lesz elég, ha az összeset meg akarjuk tölteni, de mi párat (különösen a Csöppségem) magában is megettünk :) )
  • kb. 80 g kókuszreszelék
  • kb. 100 ml tejszín
  • 100 g vaj
  • kb. 40 g porcukor (nálam, amúgy ízlés szerint természetesen)
A kókuszreszeléket beáztattam a tejszínbe még akkor, amikor elkezdtem készíteni a habcsókot (egy icipicit rá is melegítettem mikróban). A vajat kihabosítottam kissé a porcukorral, majd hozzádolgoztam a puha kókuszreszeléket (a tejszínt elvileg mind magába szívja, de ha pici marad rajta szerintem nem fogja folyóssá tenni a tölteléket).
Persze még finomabb (és persze könnyebb) lett volna mondjuk mascarponéval készíteni, vaj helyett, de az most sajnos nem volt. Akik pedig megkóstolták, egyáltalán nem panaszkodtak. Sőőőt! :)
A maradékot egyébként én hűtőben tároltam és az az adag is nagyon finom volt még másnap is.

2010. június 3., csütörtök

Kukoricalepény lilahagymalekvárral


Persze a lilahagymalekvárhoz a libamáj jobban dukálna... de hát hétköznapi "gyors" ebédre most csak ez van... :) Jut eszembe! Ez most ugyan egy hús nélküli verzió. De ha a kását nem sütöm meg, viszont a hozzá tálalt kacsacombot igen, akkor ahhoz is nagyon jól menne ez a lekvár szerintem. Na meg egy jófajta, száraz vörösbor. Igen, talán kissé őszies hangulatú ez az egész. De ki a fene kíván ilyen időben fagyit, meg ilyeneket, amikor este polárpulcsiban, meg takaróval a lábamon gubózok be a tévé elé, és azon gondolkodom, a fenébe, mégis csak be kellene kapcsolni azt a fránya fűtést, mert megfagyok (még a 40 fokos zuhany után is, amikor is egyszemélyes gőzfürdőt vagyok képes csinálni...).

Kukoricalepény
Hozzávalók:
  • 1 bögre kukoricadara
  • 3 bögre víz (1 bögre lehet esetleg tej is, bár nekem most csak vízzel készült)
  • 3-4 evőkanál vaj
  • kevés reszelt sajt
A vizet felteszem forrni egy vastagabb aljú lábasba. Amikor épp elkezd forrdogálni a víz, sózom kissé, majd folyamatos keverés közben, szép lassan beleöntöm a kukoricadarát. Lefedem, majd takarék lángon, időnként megkevergetve (nem baj, ha az alján lesül kissé, az a legfinomabb része :) ) megfőzöm. Nekem most kb. fél órát főtt így, de általában kevesebb idő is elég nekem. Ha kész, és túl sűrűnek találom, keverek még hozzá kevés vizet, majd a vajat és a sajtot is hozzáadom és nagyon alaposan elkeverem. A sütőt előmelegítem kb. 190-200 fokra (nálam légkeverésen ment 190 fokon, hogy szárítsa). A kukoricakását nagyon picit kiolajozott, lapos tűzálló tálba öntöm, elsimítgatom a tetejét, majd kb. 40 percig sütöm. A sütési idő persze függ attól, hogy milyen vastagon van a tálban a kása (nekem kb. 1,5-2 centi vastagon volt) és attól, ki mekkora szárazabb és krémesebb részt szeretne a végén.

Más kukoricadarás receptek nálam: itt.

Lilahagymalekvár
Hozzávalók (na itt nem méricskéltem pontosan, csak úgy érzésre ment minden):
  • kb. 5-6 nagyobb lilahagyma, megtisztítva, felkarikázva
  • kevés olívaolaj
  • kevés barnacukor
  • frissen őrölt bors
  • kb. 3 evőkanál balzsamecet
  • nálam most egy egészen kevés erdeigyümölcsös balzsamecet is került bele
A kissé felhevített olajra rádobom a hagymát, kicsit megfonnyasztom, majd hozzáadok kevés (talán 2 csapott evőkanál) barnacukrot, amit kissé megkarammellizálok. Mehet hozzá kevés só, bors és a balzsamecetek is, majd lefedem és takaréklángon kb. 20-30 perc alatt megfőzöm, közben egyszer-kétszer átkeverem.
  

2010. június 2., szerda

Piña Colada "leves"

(Képfeliratnál sajnos nem tudtam ilyen ñ betűt írni, így elnézést a közönséges elnevezésért... :) )

Pár napja Lekvároskukta írta a sárgadinnykrémlevesemnél kommentben, hogy nemrég evett nagyon finom ananászkrémlevest egy étteremben. Tegnap eszembe jutott, hogy jó volna valami ilyesmit enni. Ha már az idő nem mutatja a nyarat, legalább az ételek által varázsolódjunk valami melegebb éghajlatra. :) Előkaptam hát egy ananászkonzervet, meg volt még kevés finomra őrölt kókuszom is, így az is került bele. Így lett belőle " Piña Colada" leves, merthogy én most leves gyanánt ettem. Persze nagyképűség egy egyszerű turmixot levesnek nevezni, de ezen szerintem ne akadjunk fent. Végül is minden a tálaláson és az elfogyasztás módján múlik, már azt illetően, hogy minek hívjuk. Ha pl. löttyintek hozzá még kevés fehér rumot is, és nagy pohárban tálalom szívószállal, már koktélnak is hívhatom. És persze még autentikusabb lett volna, ha igazi kókusztejjel készítem, de most még ahhoz is lusta voltam, hogy a "kamrám" (olyanom nincs persze, csak egy szekrény) legfelső polcáról lehalásszam (ahhoz fel kellett volna másznom :) ).
A szűrt ananász, azaz a Piña Colada történetéről egyébként itt olvashatunk egy kicsit bővebben.


És ami ebbe a "levesbe" került most:
  • 340 g töltőtömegű ananászkonzerv, ami enyhén cukrozott volt, így külön nem is került már cukor az egészbe
  • kb. 100 ml tejszín
  • kb. 100 ml joghurt
  • kb. 4-5 evőkanál "kókuszkrém" (egyszerű kókusreszelékről van szó, amit aprítóban egy kicsit finomabbra daráltam, így össze is áll egy kicsit)

Az egészet nagyon alaposan összeturmixolom, esetleg át is passzírozhatom, szűrhetem. Alaposan behűtve tálaljuk.

Legközelebb meg majd valami ilyesmit fogok kipróbálni:
1 kisebb friss ananász, megtisztítva (esetleg megint konzerv)
1 doboz kókusztej (esetleg még tejszín is egy kevés)
édesítéshez esetleg nagyon kevés méz, gyümölcscukor, nádcukor stb.
tálaláshoz: kókuszchips, vagy kissé átpirított kókuszreszelék, vagy friss kókusz


És igen, így néz ki, ha fotózás közben összedől az egész tákolmány. Ááá, nem kaptam idegbajt. De végül is vicces volt, ahogy az alátétről nyalogattam le utána a turmixot... :)