2010. március 30., kedd

Újabb locsolóváró süti húsvétra: Őszibarack sütemény


A fenti süti, Anyukám keze munkáját dicséri, és természetesen az engedélyével - sőt, kifejezett ajánlásával -, teszem fel ide a receptet. A fotót azért már én készítettem. Csakhogy valamennyire az én kezem nyoma is benne legyen a dologban : ). Amennyire látványos ez a süti, annyira talán nem bonyolult. Inkább csak egy icipicit pepecselős, de igazából az sem túlzottan. Locsolóvárónak (is) tökéletes. Szóval szerintem érdemes nekiállni, mert roppant látványos kis süteményt varázsolhatunk az asztalra, ha elkészítjük. Ráadásul hűvös helyen jól tárolható, úgyhogy előre is elkészíthető.

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 300 g porcukor
  • 200 g vaj
  • 2 tojás sárgája
  • 2 dl tej
  • 700 g liszt
  • 2 csomag sütőpor
A felsorolt hozzávalókat alaposan összedolgozzuk, majd 1 órát pihentetjük. Dió nagyságú gombócokat formázunk belőle, majd sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és 180 fokra előmelegített sütőben, 10-12 perc alatt megsütjük. Ha kisült, késsel a közepüket óvatosan kiszedjük, majd megtöltjük az alábbi töltelékkel:
  • a gombócokból kiszedett tésztát jól elmorzsoljuk,
  • majd 1 dl rummal meglocsoljuk.
  • Kakaóporral,
  • baracklekvárral és
  • cukorral ízesítjük.
Anyu azt mondta, hogy neki legtöbbször szüksége szokott lenni még egy kevés darált kekszre is, hogy elég legyen a töltelék, de ez változó.

A fenti masszával megtöltjük a kivájt gombócokat, majd egyet-egyet összeragasztunk. A maradék tojásfehérjével bekenjük (előtte egy picit keverjük el, hogy könnyebb legyen) kívül a gombócokat, beszínezzük narancs és erdőmester (vagy színezékkel - tudom-tudom nem egészséges egyik sem) aromával, majd finomszemcséjű cukorba hempergetjük.

Valaki mondja már meg, hogy helyesen írtam-e azt, hogy locsolóváró (vagy külön kellett volna)?

2010. március 29., hétfő

Locsolóvárók húsvétra: sósak-sósak, jó ropogósak...

Azért elrejtek 1-2 húsvéti receptet is itt az antioxidáns bejegyzések között, hiszen már csak pár nap van hátra addig. A címre utalva: na jó, nem pont ropogós. Az egyik inkább omlós, a másik viszont finom, puha. Az elsőt még Csöppségem szülinapjára késztítettem februárban, a másodikat pedig még tavaly szilveszterre. Hát igen. Így el vagyok maradva. De gondoltam most mindkettő pont jó lesz húsvéti, locsolócsábító rágcsának. Mindkét recept ötlete csak úgy jött a "semmiből". Finomak lettek/voltak!
Aszalt paradicsomos, tökmagos kiflicskék
Hozzávalók:
  • 700 g rétes liszt
  • 300 g sima liszt
  • 2 tasak (14 g) szárított élesztő
  • 2 evőkanál só
  • 2 teáskanál cukor
  • 300 g vaj
  • 60 g zsír
  • 2 tojás
  • 4 dl langyos tej
A töltelékhez:
  • kb. 120 g puha vaj
  • 80 g olajban eltett aszalt paradicsom, lecsepegtetve, összeaprítva
  • 1 teáskanál szárított, összemorzsolt rozmaring
  • 100 g durvára darált (vagy vagdosott) tökmag
  • pici só, frissen őrölt bors
  • A kenéshez: 1 tojás, esetleg aprított tökmag
Az élesztőt kb. 1-1,5 dl tejben, a cukorral felfuttatom. Közben a liszteket egy nagy tálba szitálom és összekeverem a sóval. A közepébe mélyedést csinálok, beleöntöm a felfuttatott élesztőt, majd elkezdem összedolgozni, közben fokozatosan adom hozzá a többi tejet és a tojást. Végül a zsiradékokat is hozzádolgozom és kb. 5-10 perc alatt szép ruganyosra dolgozom a tésztát (persze könnyebb a dolgunk, ha mindezt pl. a kenyérsütővel végeztetjük el). Kb. 1 órára meleg helyre tesszük letakarva és a duplájára kelesztjük. Ha megkelt, összekeverjük a töltelékhez valókat, majd a tésztából kiütögetjük a levegőt. Több részre oszjuk - ha jól emlékszem én 8 részre osztottam, és minden részt 16 cikkre vágtam fel, így egész kicsi kiflicskék lettek belőle -, és lisztezett deszkán kerekre nyújtjuk, majd megkenjük a töltelékkel. Ezek után cikkekre vágjuk, a cikkeket hosszanti oldaluknál fogva feltekerjük és félretesszük újabb 20 percre kelni. Közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra, a kifliket megkenjük tojással, sütőbe tesszük és szép aranybarnára sütjük (ne szárítsuk ki, figyeljük az alját, ne legyen túl sötét). És így tovább a többit is... Könnyebb dolgunk van, ha 2 tepsivel dolgozunk, mert ebből az adagból nem egy tepsi lesz bizony, hanem jó sok. De nyugodtan felezhetjük a mennyiségeket.  
Sajtkrémes-zöldfűszeres, sós rúd
Hozzávalók:
  • 300 g rétesliszt (lehet sima is, vagy egy része kukoricaliszt)
  • 200 g sima liszt
  • 250 g vaj
  • 200 g tömlős sajtkrém (2 db)
  • 1 tojás
  • 1,5 teáskanál só (vagy ízlés szerint, de a sajt is sós)
  • 1-1 teáskanál szárított oregánó és bazsalikom
  • 1/2-1/2 teáskanál sütőpor és szódabikarbóna
  • A tetejére: tojás, reszelt sajt v. pir. szezámmag, lenmag
A sütőt előmelegítem 180-190 fokra. A liszteket egy tálba szitálom a sütőporral, a szódabikarbónával és a sóval, majd hozzákeverem a fűszereket is. Elmorzsolom a zsiradékkal, majd hozzáadom a sajtkrémet és a tojást is, és gyorsan összedolgozom. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtom, megkenem tojással, majd derelyevágóval, vagy lisztezett késsel ujjnyi vastag (na jó, az enyémek nem igazán azok), tetszőleges hosszúságú csíkokat szabok belőle. Végül megszórom a fentiek valamelyikével (de lehet akár vegyesen is), sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom, majd mehet is az előmelegített sütőbe, ahol szépen megsütöm (amíg az alja kap egy kis színt és a sajt is szépen megpirul/olvad), ez kb. 10-15 perc (sütőtől függően).


2010. március 27., szombat

Antioxidáns hatású ételek I. rész: Együnk, hogy fiatalodjunk...


vagy legalább, hogy a sejtjeink ne öregedjenek! Na de nem mindegy, hogy mit!
Ezen bejegyzés megírásának az ötlete onnan jött, hogy még tavaly Dia barátném említette, szívesen elmenne egy dietetikushoz, vagy táplálkozási tanácsadóhoz, hogy megtudja, miket egyenek, hogy "lassabban öregedjenek", ill. hogy melyek azok az ételek pl. amik a rák ellenszerei. Na jó, nem így mondta pontosan, de ez volt a lényege tulajdonképpen... Ezért úgy döntöttem utána járok egy kicsit a dolgoknak, és írok ezekről a táplálékokról egy pár sort. Rengeteget olvasgattam utána a neten, könyvekben, újságokban a témának, és remélem hasznát veszi majd. És remélem a többi kedves olvasó is!
Itt a tavasz, a nagytakarítások, méregtelenítések és fogyókúrák ideje. Én mondjuk nem valamiféle új fogyókúráról vagy diétáról szeretnék írni. Sokkal inkább arról, hogy melyek azok a antioxidáns hatású táplálékok, melyekkel lassíthatjuk az öregedés folyamatát, vagy akár a betegségek, rákos sejtek kialakulását, túlburjánzását. Az antioxidánsok egyébként az anyagcserénk során, ill. a baktériumok elleni védekezés során keletkező szabad gyökök ellen védik meg a szervezetünket. Ezek a gonosz szabad gyökök a sejtjeink membránját, azaz a sejthártyát próbálják meg tönkretenni, előidézve ezzel a sejtek öregedését. Vagy ne adj Isten beljebb jutva már a sejtmagot támadják meg és változtatják meg a sejtosztódást irányító DNS programot. Ez lenne a rák. Napjaink egyik legádázabb ellensége. A mai körülmények között, amikor ilyen mértékű a légszennyezettség és amikor az ember lánya nyáron 10 perc alatt rákvörösre ég a napon az eszeveszett ultraibolya-sugárzás következtében (kérek mindenkit ne aszalódjon (szó szerint) a tűző napon, ha nem muszáj) ez a veszély még inkább fennáll. De a szabad gyökök termelődése ugyanúgy fokozódhat akár betegség, stressz, tartósítószerek, adalékanyagok fogyasztása (érdekes, minket miért nem tartósít?), cigarettázás (még ha passzív is) vagy pl. kicsit keményebb italozás következtében is. Abba most nem mennék bele, hogy mi számít alkoholizmusnak, vagy ún. "probléma-ivásnak", de napi 1-2 pohárka vörösbor azért még kifejezetten jó hatással van ránk. Részben azért sajnos természetes ezeknek a szabad gyököknek a megléte. Hiszen ezek következtében öregszünk meg... De azárt lassíthatunk rajta egy kicsit... A szervezetünk egyébként maga is állít elő antioxidáns hatású vegyületeket, de a fenti dolgoknak köszönhetően már nem mindig tud mindennel egyedül megbírkózni. Azzal gondolom senkinek nem mondok túl nagy újságot, hogy ha azt mondom együnk minél több zöldséget, gyümölcsöt. Na de milyet? Nyilván mindegyik egészséges a maga módján. És az alábbi ételek is nyilván a vitamin és ásványianyag tartalmuknál fogva a legjobb antixidáns hatású élelmiszerek.

Az alábbi vitaminok és ásványi anyagok antioxidáns hatásúak:
C-vitamin
Legtöbb zöldség és gyümölcs, különösen citrusfélék, fekete ribizli, eper, paradicsom, zöldpaprika, brokkoli, csipkebogyó, kivi
E-vitamin
Napraforgóolaj, napraforgómag, szezámmag, mandula, mogyoró, mogyoróvaj, avokádó, olajos hal, tojássárgája, brokkoli, kelbimbó, búzacsíra
Szelén
Gabonafélék, avokádó, lencse, paradió, hús, hal, tejtermékek
Réz
Gabonafélék, dió, máj, rák, kagyló, osztriga, olajos magvak, gomba, kakaó
Mangán
Búzacsíra, kenyér, gabonafélék, dió, barna rizs, hüvelyesek
Cink
Osztriga, vörös hús, földimogyoró, napraforgómag, kenyér, dió, tojás
Béta karotin
Sárgarépa, piros paprika, spenót, paradicsom, mangó, sütőtök, sárgabarack, sárgadinnye, zöld levélzöldségek
Alfa-és gamma-karotin
Piros gyümölcsök, vörös és zöld színű zöldségek
Canthaxantin és likopin
Paradicsom, görögdinnye
Flavinok és polifenol
Gyümölcsök, zöldségek, tea, kávé, vörösbor, fokhagyma, hagyma
Allicin saponins
Fokhagyma, hagyma, póréhagyma
Glucosinolates
Brokkoli, karfiol, káposzta, kelbimbó
D-limonén
Citrusfélék, narancs, grapefruit, citrom
Ellagsav
Szőlő, eper, cseresznye
Kvercitin
Hagyma, fokhagyma, alma, szőlő
Fenolok, resveratrol
Szőlő, szőlőlé, vörösbor
Adatok forrása: dietakucko.hu


És íme a top 10 zöldség és gyümölcs, melyek antioxidáns hatása, mind közül a legmagasabb:
Top 10 antioxidáns tartalmú gyümölcs:
Aszalt szilva
Gránátalma
Mazsola
Fekete áfonya
Földi szeder
Tőzegáfonya
Eper
Málna
Szilva
Narancs


Top 10 antioxidáns tartalmú zöldség:
Kelkáposzta
Fokhagyma
Spenót
Tök
Kelbimbó
Párolt spenót
Brokkoli
Cékla
Avokádó
Paprika


Adatok forrása: http://www.fogyas.info/antioxidansok_antioxidans-meres_antioxidans-kapacitas.php

Mind közül a legjobb az első 4 gyümölcsféle. 200 g feketeáfonya, vagy 100 g aszalt szilva pl. már fedezi a napi antioxidáns szükségletünket. De nyilván nem egyféléből fogunk megenni ennyit (bár az is előfordulhat).
A következő ételek is nagyon kedvező hatásúak még:
cseresznye, kivi, bab, grapefruit, hagyma, kukorica, karfiol, borsó, burgonya, káposzta, alma, banán, sárgadinnye, répa, paradicsom, őszi-, és sárgabarack. Bár ezekből valóban sokkal többet kell megennünk, hogy fedezzük a napi szükségletet. De ugye eleve napi 500 g zöldség, gyümölcs a napi ajánlat.
És csak hogy néhányat kiemeljek:
A káposzta jótékony hatását szerintem már sokan ismerik, rendkívül magas vitamin és ásványianyagtartalma van. Erőteljes csíraölő hatású, ami miatt nagyon jó antibiotikumnak tekinthető. Valamint egy sajátos anyag, amely benne található: a glükozinolát, nagymértékben gátolja a rákos sejtek szaporodását.
A zöldborsó nagy mennyiségben tartalmaz B1, B2, C-vitamint, valamint vasat, káliumot, foszfort és magnéziumot. Kitünően gátolja a rákos sejtek szaporodását.
A brokkoli tizenötször több karotint, ötször annyi kalciumot és kétszer annyi vasat tartalmaz, mint fehér társa a karfiol. Sokféle B-vitamint, folsavat, és C-vitamint is tartalmaz még.
A kelbimbó is nagyon hatásos a rákos sejtek ellen, ami a keserűanyagainak köszönhető.
A kelkáposzta  nagyon jó C-vitamin forrás és magas glükozinolát, valamint E-vitamintartalma nyújt védelmet sejtjeinknek. 
A bab rendkívül gazdag B1 és B6 vitaminban, valamint vasban és magnéziumban. Rendszeres fogyasztása pedig koleszterincsökkentő hatású.
A cékla nagyszerű vérképző hatású és jó hatással van a szervezet sav-bázis egyensúlyára. Leginkább nyers formájában lenne érdemes fogyasztani. Mondjuk készülhet belőle céklalé, vagy egy finom céklasaláta. Rákellenes hatását festékanyagának, a betainnak köszönheti.
Az avokádó pedig szintén rendkívül hasznos, mert bár zsíros gyümölcsnek számít (elérheti a 30%-ot is a zsírtartalom), de ennek 75 %-a telítetlen zsírsav. Tartalmaz még karotinoidokat, valamint C-, és E vitamint is. Remek "bőrbarát" gyümölcs!
A grapefuitot leginkább a fehér, vattaszerű termésfalával együtt érdemes fogyasztani - de ez ugyanúgy elmondható a többi citrusféléről is -, mert rendkívül sok értékes alkotóelemet tartalmaz, köztük flavonoidokat is. És ha nem is hangzik túl jól, néha érdemes a magját is elrágcsálni, mert roppant egészséges!
A szeder  magas vas- és réztartalma pedig jó oxigénellátást biztosít a szervezetünknek, ezenkívül magas karotinoid tartalma véd a szabadgyökök sejtroncsoló hatása ellen.
A görög-, vagy sárgadinnye karotin és likopin tartalma miatt sorolható a rákellenes táplálékok közé, azonkívül, hogy magas C-vitamin és káliumtartalma is van.
A cseresznye is rengeteg hasznos anyagot tartalmaz, úgymint kálum, kálcium, vas, kovasav, karotin, B-vitaminok, C-vitamin.
Naponta egy alma, az orvost távol tartja, még a mondás is így szól. Tartalmaz C- (a jonatán többet), és B-vitamint, karotint, káliumot, kálciumot, foszfort, vasat. Polifenolokban gazdag (pl. katechin, epikatcehin és a quercetin), melyek erősen antioxdáns hatásúak. De ezenkívül háromszáznál is több értékes anyag található benne. Pl. szerves savak, melyek méregtelenítik a májat, valamint cserző és illóolajok, melyek megölik a káros baktériumokat, de nagyon hasznos még a pektintartalma is számunkra. És ha tehetjük ne pucoljuk meg (csak alaposan mossuk meg), mert éppen, közvetlenül a héja alatt található a sok értékes anyag.
A sárgabarack is leginkább magas karotintartalma miatt sorolható ide, de kiváló káliumforrás is.
Az őszibarack pedig bőségesen tartalmaz A, B és C-vitamint, valamint káliumot, kálciumot, magnéziumot és cinket is.
Egyébként van egy úgynevezett Perricone (nekem erről a Pecorino sajt jut eszembe) nevezetű antioxidáns hatású diéta, ami kifejezetten a bőr megfiatalítására öszpontosít, mindamelett, hogy azért másra is igen jó hatással van. Bővebben itt lehet olvasni róla. Ebben még megemlíti többek közt, mint "fiatalító" ételt, az Omega-3 zsírsav tartalmú ételeket, amelynek legjobb forrása köztudottan a tengeri halfélék (makréla, pisztráng stb.) amelyekből, mi magyarok sajnos nagyon keveset fogyasztunk.

Ezenkívül nagyon jó Omega-3 zsírsav forrás a lenmag is. De rendkívül gazdag még többek közt a következő vitaminokban és ásványi anyagokban is: B-vitaminok, C-, D-, E-vitaminok, alfa-linolénsav, béta-karotin, magnézium, kalcium, foszfor, vas, cink, mangán, réz. Belőle készül az egyik legtöbb és legtisztább esszenciális zsírsavat tartalmazó növényi olajok egyike. De megemlíthetjük még itt a szójababot, a tökmagot és a diót is. Az emésztésre és az anyagcserére is rendkívü jó hatással van. Viszont tudni kell, hogy a magot akkor tudja hasznosítani a szerevezetünk, ha a külső nyálkaanyagtól megszabadítják (ez egy magyar szabadalomnak köszönhetően már megoldott). Vagy őrölt állapotában esszük. Tudomásom szerint ez azért alakult így, hogy miután az állatok megeszik még akkor is csíraképes maradjon. Azáltal, hogy a mag nyálkával van bevonva és emiatt emészthetelen marad. De vigyázzunk vele, mert kéksav, azaz hidrogén-cianid tartalma miatt csecsemőknek és kicsi gyermekeknek nem szabad adni belőle!
Természetesen hasonló jó hatással bírnak még pl. a tökmag, napraforgómag, szezámmag, fenyőmag stb. vagy akár a mandula, dió, mogyoró stb. is.

Másik - talán nem a legelterjedtebb növény (bár bioboltokban már jó pár éve kapható) -, mely szintén rendkívül jó antioxidáns hatással bír, mindamellett, hogy erősíti az immunrendszert, jó hatással van a májra, a vesére, a szemre, a magas vérnyomásra és a vércukorszintre, fokozza a nemi vágyat és a termékenységet, erősíti a csontokat, védi a bőrünket stb. Ez a csodagyümölcs a gojibogyó, vagy más néven kínai farkasbogyó. Melynek többek közt rendkívül magas a C-vitamin és béta-karotin tartalma, azonkívül, hogy más hasznos vitaminokat (A, B1, B2, B6, E), ásványi anyagokat (kalcium, kálium, vas, magnézium, réz, cink, foszfor, szelén) és Omega zsírsavakat is tartalmaz. A Tibeti fennsík és Belső-Mongólia közötti síkságon termesztik és fogyasztják leginkább. A hagyományos keleti gyógyászat több ezer éve alkalmazza és hasznája. Talán többek közt ezért is élnek sokkal tovább az arrafelé lakó emberek. A kínai farkasbogyó, azaz a lícium termése nem összetévesztendő a nálunk is megtalálható közönséges ördögcérnával (Lycium halimifolium), mert az bizony mérgező.
Ebben a felsorolásban megemlíthető még néhány gabonaféle is: pl. az árpa, mely magas magnéziumtartalma miatt sorolható a rákellenes élelmiszerek közé.
A rozs, melynek magas vastartalma fokozza a vörösvérsejtek fejlődését. De megtalálhatóak benne a különféle B-vitaminok, az ásványi anyagok közül, pedig a kálium, magnézium, nyomemelemek közül pedig a cink és a mangán.
A gabonafélékből a búza tartalmazza a legtöbb vasat, ezenkívül sokféle hasznos B-vitamin, és fiatalító E-vitamin (ez leginkább a csírában található) is található benne. Magas a karotin, biotin, és folsavtartalma is.
Ezenkívül nagyon hasznos még a zabpehely, mely rengeteg létfontosságú aminosavat tartalmaz, és minden más gabonapehelynél több kálium található benne. Valamint pozitívan hat a szerevezet sav-bázis egyensúlyára is.

folyt. köv.

2010. március 25., csütörtök

Több dolgok vannak a földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes. (Hamlet)

Tavaly tavasszal már készítettem hasonló fotókat, de akkor ugye sajnos tönkrement a gépem és az összes rajta tárolt fotó egyenlőre úgy néz ki, hogy menthetetlen lett (de azért még mindig bízom benne, hogy valamit még lehet tenni. Sógorkám segííííts). Így jár az, aki nem megfelelő helyen tárolja a képeit. Na mindegy! Komolyabb fotós felszerelés hiányában, ezek a képek készültek tegnap. A pillanat, amikor fényes nappal látható a Hold, és ráadásul ilyen szépen...







2010. március 23., kedd

Tortilla de patatas, azaz a spanyol krumplis rántotta

Egy meg nem született lélek emlékére....
Tavaly december 1.-jén egy rendkívül megrendítő dolog miatt kórházba kellett vonulnom, hogy megműtsenek. Bár a műtét maga, igen rövid volt, mégis altatásban kellett, hogy elvégezzék. Persze ez engem kicsit jobban kiütött talán, mint kellett volna. Másik két szobatársamat később műtötték ugyan, mint engem, mégis már csevegtek (egy kicsit ugyan tompán), amikor én még mindig annyira kábult voltam, hogy egyetlen porcikámat sem tudtam megmozdítani, a szememet ki sem tudtam nyitni, beszédre meg végképp alkalmatlan voltam. De azért egy-két mondat eljutott a fülemig (és az agyamig) abból, amiről a két szobatárs beszélgetett (bár akkor még nem tudtam, hogy most álmodom, vagy tényleg valóság):
"- Húúú... Éhes vagyok! Úgy ennék most krumplis rántottát!
- Micsodát? Krumplis rántottát?
- Igen! Nem hallottál még róla? Tényleg nem ettél? A krumplit tojással megsütöd... Nagyon finom...Vacsorára szoktam ilyet készíteni..."
Lehet hogy nem szó szerint idéztem, de valami ilyesmiről folyt a diskurzus. Arra emlékszem, hogy az én fejemben közben végig az zakatolt, hogy AZ A SPANYOL OMLETT, AZ A SPANYOL OMLETT. Amikor magamhoz tértem megkérdeztem a szobatársaimat, hogy ők beszélgettek-e ilyenről, vagy csak én vagyok már ennyire gasztromán', hogy egy műtét utáni ébredezés közben, félig kómás állapotban is ilyeneken agyaljak. Azóta el szerettem volna készíteni, de valahogy nem tudtam rávenni magam a műtét miatti rossz emlék miatt. De aztán januárban mégis rávettem magam és elkészítettem, egyfajta terápiás jelleggel, szombati ebéd gyanánt, amikor is egy kellemeset sétáltunk a szakadó hóesésben (na jó Másik Felem szegény havat is lapátolt rendesen). Sokáig gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, de úgy döntöttem, még ha rossz is erre gondolni, ennyit még mindeképpen megérdemel a meg nem született kis lélek... 
Az étel egyébként roppant finom és laktató, a képekből a finomság jól látszik (vagy csak egy igen éhes ember), mert mire értelmesebben le szerettem volna fotózni, Másik Felem meglógott a tányérral , és két pofára tömte magába. Lényegében hívhatjuk akárhogyan: spanyol omlett, spanyol tortilla, krumplis rántotta... így is, úgy is finom! 
Nehéz megmondani, az alábbi recept pontosan hány személyre elég. Attól függ, hogy laktató ebédként, vacsoraként tálalom, mondjuk egy jó kis saláta társaságában, vagy kisebb kockákra vágva (ekkor hidegen tálalják), egy finom borocska (na jó, akinek az megy: sör) mellé, egyfajta tapasként. Igazából itt sem kell patikamérlegen mérni a hozzávalókat. Mehetnek bele ízlésünk szerint más dolgok is: paprika, zöldborsó, cukkini, szalonna, gomba, garnéla, olajbogyó stb.  A készítésén is lehet vitatkozni. Van aki pl. előre, héjában megfőzi a burgonyát, majd úgy kezdi el sütni stb. Szerintem az alábbi készítési mód a legautentikusabb. De a lényeg, a lényeg, hogy mindkét oldalát meg kell sütni a végén az omlettnek.

Hozzávalók:
  • 3-4 szem nagyobb burgonya, hámozva, kisebb kockákra vágva (vagy hosszában kettévágva, majd vékonyra szeletelve)
  • 1 jó nagy fej hagyma, felkockázva (nem szükséges apróra, és lehet 2 közepes fej is)
  • kisebb darabka kolbász (persze a legstílusosabb hozzá a chorizo)
  • 5-6 tojás
  • olívaolaj
  • pici tej (na ez valószínűleg eredetileg nem kell bele, de szerintem egy kicsit könnyeb lesz tőle a tojás)
  • só, bors

És ahogy én készítettem:
Egy serpenyőben a hagymát és a burgonyát bő, nem túl forró olajban puhára sütöm, majd kiszedem, kissé sózom, borsozom és félreteszem. Közben a tojásokat habosra keverem és egy löttyintésnyi tejet is adok hozzá, sózom, borsozom kissé. A serpenyőből a felesleges olajat kiöntöm, csak egy keveset hagyok benne, ezen kisütöm a kolbászdarabkákat is. A hagymát, kolbászt és a burgonyát a tojásos keverékhez adom, átkeverem, majd beleöntöm a serpenyőbe és elterítem. Megsütöm az egyik oldalát, kb. addíg, amíg már nem túl folyós a tetején a tojás, az alja pedig jól megsült, majd egy tányérra, vagy egy fedőre (a fedő valamivel praktikusabb jelen esetben) csúsztatom és visszaborítom a sületlen oldalával is a serpenyőbe, majd azt is megsütöm. Ennyi!


2010. március 21., vasárnap

Nagyon gyors és nagyon finom "pizza" kicsit másként


Tényleg irtó gyors, és nagyon finom. Egy gyerekeknek való szakácskönyvben találtam a receptet. Nem is értem eddig miért maradt el a kipróbálása, mert abban a könyvben eddig csak jó recepteket találtam (Könnyen, gyorsan, finomat sorozat Főzzünk a gyerekeknek). Gyorsaságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a mosás és takarítás, meg némi felfordulás után tegnap 3/4 12-kor még ott álltam a konyhában és téptem a hajam, hogy jesszusom, most mi a fenét csináljak gyorsan ebédre (a leves szerencsére már készen volt). Aztán rápillantottam a hűtőben a túróra és eszembe jutott ez a recept. 1/2 1-kor már kisölve tömte magába mindegyikőnk a kész pizzát : ). Elég gyors, nem?

Hozzávalók:
  • 250 g túró 
  • 1 tojás (elvileg csak a sárgája kellett, de én most lusta voltam szétválasztgatni, így is jó)
  • 6 evőkanál olívaolaj
  • 1 teáskanál só (esetleg fűszerek)
  • 300 g liszt (nálam most búzacsírás)
  • 3 teáskanál sütőpor
  • 2-4 evőkanál tej
 A pizzamártáshoz (most gyorsan így készült) és a feltéthez:
  • kb. 150 g sűrített paradicsom 
  • só, bors
  • kevés pistou (vagy pesto)
  • kevés hagyma, finomra vágva
  • 1 gerezd fokhagyma, összenyomva 
  • pizzamozarella, nagylyukú reszelőn lereszelve (itt most tényleg az a legjobb választás, mert a sütés után is finom puha marad, nem keményedik meg)
  • ezenkívül mindenféle finomság, amit csak jónak látunk és szeretünk: cukkini, kaliforniai paprika, sonka, hagyma, sült húsfalatkák, olajbogyó, kukorica, brokkoli, friss bazsalikomlevek, rukkola, egyéb zöldségek stb.
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tésztához valókból rugalmas tésztát gyúrunk. Annyi tejet adjunk csak hozzá, amennyit felvesz, lehet, hogy nem kell mind, pláne, ha egész tojást használunk. Majd egy sütőpapírral bélelt (vagy kiolajozott) normál méretű tepsibe nyomkodjuk. A pizzamártáshoz összekeverjük a sűrített paradicsomot a hagymával, fokhagymával, kevés sót, borsot adunk hozzá, és némi pistou-t is (vagy friss bazsalikomlevelet), majd elosztjuk a tésztán. Megszórjuk a sajttal és csöpögtetünk rá még kevés pistou-t. Az előmelegített forró sütőben kb. 20 perc alatt szép pirosra sütjük.




Kávés-narancsos marcipántekercs



Úgy történt, hogy sógoromnak pénteken név-, és szülinapja volt. Tortát szerettem volna sütni neki, de nem tudtam mikor jutunk el hozzájuk. Ezért péntek este ott álltam, hogy azért valami jelképeset csak kellene neki készíteni, ha másnap mégis eljutunk hozzájuk. Volt egy kis maradék hamis marcipánom. Ők pedig nagy marcipánimádók hírében állnak. Ezért gondoltam egyet és megfeleztem a marcipánt, összegyurmáztam a lenti dolgokkal, majd kinyújtva, egymásra fektettem és felcsavartam, mint egy csigát. Ez nem az a 'megeszem belőle egy vastag szeletet' típusú édesség, inkább amolyan vágjunk egy vékonyka szeletkét. De nagyon finom! A visszajelzések alapján meg főleg. És a narancs-kávé-marcipán társítás, szerintem nagyon jók együtt. Pontos recept nincs, semmit nem mértem, csak találomra tettem bele, így a lentiek, mint ötletadó szolgálnak.

Hozzávalók:
  • marcipán (nekem a hamisból volt egy kis maradékom)
  • reszelt narancshéj és kandírozott narancshéjkockák
  • instant kávé ici-pici vízben feloldva + egy kevés "feloldatlanul" belekeverve (de az csak akkor, ha fagyasztva szárított fajtájú kávénk vank, ennek a minősége és az íze is jobb)
  • az összeállításhoz porcukor és keményítő
  • a tetejére cukrozatlan kakaópor

2010. március 19., péntek

Narancsos sütőtökleves csilivel

...csak, hogy abszolút ellent mondjak a nagy lábakon érkező tavasznak. És hogy legyen egy sütőtökkrémleves is a blogon. Igaz sütőtökkel készülő leves van már itt, de az nem krémleves, viszont az is nagyon finom. Na és persze azért is készítettem, hogy elfogyjon a maradék sütőtököm. (Pedig hétvégén még egyet kaptunk. Ó jaj!) Ez elég indok, nem? Különben is, ez a narancsnak köszönhetően egy kicsit "lightosabb" változat. De azért a csili egy kicsit megbolondítja.

Hozzávalók:
  • kb. 650-700 g sütőtök, tisztítva, felkockázva
  • 1 kisebb fej hagyma, finomra vágva
  • egy kicsi darabka gyömbér, megtisztítva, lereszelve
  • olívaolaj
  • 1,5 dl frissen facsart naranslé (vagy 100 %-os)
  • 1,25 l csirkehúsleves
  • kb. 1-1,5 dl tejszín
  • kevés só, bors, csilipehely
A hagymát kevés olajon megdinsztelem, hozzáaadom a gyömbért, majd rádobom a sütötökkockákat, kissé sózom borsozom és pirítom pár percig. Felöntöm a narancslével, kissé megmelegítem, majd hozzáöntöm a levest is, és puhára főzöm a tököt. 1 bögrényit kiveszek a sütőtökkockákból, a maradék levest felöntöm a tejszínnel, egyet még rottyantok rajta, majd botmixerrel pürésítem. Végül visszateszem bele a sütötökkockákat és csilipehellyel megszórva tálalom. Tökmag is jöhet hozzá, de én azt most kifelejtettem.
Utólag még annyit hozzátennék, hogy megkóstoltam hidegen is, és nagyon finom. Ezért én azt javaslom, ha van még sok sütőtök, elfekvőben a kamránkban, pincénkben, vagy egyéb helyen, pár perc előpárolás után tegyünk el belőle a fagyasztóba is egy keveset. Mert bár a sütőtök igazi őszi-téli étel, és a nyár egyébként is tobzódik a sok-sok gyümölcsben és zöldségben, a magas béta-karotin és A-vitamin tartalom nagyszerűen alkalmassá teszi arra, hogy védje a bőrünket (is) a napsugárzás okozta káros hatásoktól (mert igen vannak, még akkor is, ha nem vagyunk hajlandóak ezt tudomásul venni).   

2010. március 18., csütörtök

Emlékül...

Kit illet e bejegyzés, fogja tudni, hogy Neki szól. Ennyit muszáj volt, hisz könnyem csordult...

2010. március 17., szerda

Bazsalikomos zöldborsóleves, burgonyával és pistou-val

Az egész úgy kezdődött, hogy hétvégén vásároltunk egy gasztro kiszerelésű - tehát jó nagy -, cserepes bazsalikomot (ami ráadásul öko termesztés, úgyhogy tök jó). Valami olyan levesre vágytam tegnap, amibe a bazsalikom is jó. Ez kerekedett belőle. Végül is egy egyszerű leves, szerintem mégis csodásan finom lett. És zöld! Egy kis tavaszt idézve. A pistou, ami rákerült majdnem olyan, mint az olaszoknál a pesto, annyi különbséggel, hogy nem kerül bele sajt és fenyőmag, na és persze francia eredetű. Csak fokhagyma, friss bazsalikom, olívaolaj és só, bors van benne. Az egyik francia szakácskönyvemben is leveshez eszik a pistou-t. Egy finom, fehérbabból készült leveshez. A sajt itt most a leves tetejére került, hogy tovább gazdagítsam. A Mimolette nevezetű sajt akciósan került a kosaramba (most ettem ilyet másodszor), egyébként a számomra már kissé horrorisztikus árú sajtokhoz tartozik. Kb. 4 ezer forintos kilóáron mozog, legnagyobb bánatomra, pedig finom kis sajt. Lentebb írok róla pár érdekességet is. És én még megspékeltem a levest egy kevés brokkolicsírával is, ami meglepően finom volt hozzá. Na nem az volt meglepő, hogy a csíra finom, mert azt tudom. Hanem, hogy ilyen jól passzolt a leveshez. Természetesen nyersen tettem a tetejére, mint egy levesbetétet.

Hozzávalók:
  • 400 fagyasztott zöldborsó
  • 2 jó nagy darab krumpli
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, bors
  • hús-, vagy zöldséglevesleves, vagy natúr vegamixes víz (ekkor persze több só kell)
  • olívaolaj
  • 2 evőkanál kukoricaliszt (el is maradhat)
A pistou-hoz:
  • olívaolaj
  • fokhagyma
  • friss bazsalikom
  • só, frissen őrölt bors
A tálaláshoz:
  • brokkoli csíra
  • Mimolette sajt
A pistou-hoz valókat összeturmixolom és kész is. Mennyiségeket szándékosan nem írtam, mert ez ízlés dolga. Kb. 1 csokornyi friss bazsalikomlevélhez adtam, kb. 1 dl extra szűz olívaolajat, 4 gerezd fokhagymát, és kevés sót, frissen őrölt borsot.
A felkockázott hagymát kevés olívaolajon megdinsztelem, hozzáadom az összenyomott fokhagymát, majd a megtisztított, kisebbre felkockázott burgonyát is, és azt is pirítom egy keveset. Beleteszem a zöldborsót is, megszórom a kukoricaliszttel, átkeverem, végül felöntöm kb. 1,5 liter langyos húslevessel (vagy vegamixes, sós vízzel), majd puhára főzök mindent. Végül hozzáadok pár levél, felaprított bazsalikomot, frissen őrölt borsot, és a leves egy részét botmixerrel pürésítem. De úgy, hogy nagy része darabos maradjon inkább. A pistou-val, reszelt sajttal megszórva és opcionálisan a brokkoli csírával tálalom, egy magos zsömle, vagy egy finom kenyérke kíséretében. Ez egy tartalmas leveske szerintem, különösen, ha kenyérrel esszük. De ha anélkül szerintem jól illene hozzá másodiknak egy jó kis túrós palacsinta. A fenébe, hogy nincs itthon bubis vizem.
 
A Mimolette nem más, mint egy francia, nyers tehéntejből készített, félzsíros, kemény sajt, melyet az Achiote vagy más néven Annato nevű, trópusi cserje termésének magjából készített színezékkel színeznek meg. Ettől lesz ilyen szép narancssárga a sajt (na jó, ez a képen már annyira nem látszik, mert beleolvadt a meleg levesbe). A növény magját használják még más élelmiszer színezésre is. Az adalékanyagok listáján E160b a hivatalos jelölés. Dél-Amerikában és a Karib-tengeri régióban fűszerként is használatos. 

Kókuszos-mangós muffin

Ez a recept is már egy ideje vár arra, hogy közzétegyem. Most itt az ideje. Talán már írtam, hogy nagyon szeretem a mangót. De én frissen még akkor szeretem leginkáb, amikor a húsa még jó kemény és ízre van egy kis pikáns, borsos beütése. Ilyenkor talán még egy kicsit éretlen. Ez lehet, hogy akkor valami perverzió?  Na jó, végül is akkor is nagyon szeretem, amikor már finom érett és az íze, egy finom őszibarackra emlékeztet...mmm... Na mindegy! Ebbe a muffinba jó éretten került, mert éppen volt egy "elfekvőben". Amúgy alapreceptet használtam és ehhez adtam hozzá az alábbi dolgokat, amiből egy ilyen remek, trópusi hangulatú; finoman kókuszos, a mangótól pedig kellemesen gyümölcsös kis muffin lett. Némelyik kissé csálé, de ez csak azért van, mert időnként (sőt sokszor) elkövetem azt a "hibát", hogy nagyon telerakom tésztával a mélyedéseket. De ez van! Ettől még azért finom!
  
Hozzávalók (kb. 12 nagy, vagy 24 közepes méretű muffinhoz):
  • 120 g fehér rozsliszt (lehet ez is sima liszt)
  • 130 g sima liszt
  • csipet só
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • kb. 8 dkg kókuszreszelék
  • 1 mangó, megámozva és kisebb kockákra vágva
  • 1 tojás
  • 140 g barna cukor
  • 2 evőkanál igazi vaníliáscukor
  • 1-1 teáskanál cukrozott, reszelt narancs-, és citromhéj
  • 125 g puha vaj
  • 280 ml joghurt 
A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). A sütőformát kivajazom, majd a hűtőbe teszem, amíg összeállítom a tésztát (én szilikonban sütöttem, így ez a lépés kimaradt). A liszteket átszitálom, a száraz hozzávalókat összekeverem, majd beleforgatom a mangóhúskockákat is. A tojást és a cukrokat kézi habverővel habosra keverem, hozzáadom a citrushéjakat, a puha zsiradékot, alaposan kikeverem, majd hozzákeverem a joghurtot is. Végül hozzáadom a lisztes keverékhez, és párszor átforgatva csak addig keverem, amíg összeelegyedik minden. Kanállal a formákba adagolom és kb. 25 perc alatt kisütöm. 5 perc után kiveszem a formából és hagyom kihűlni. 1 pohár frissen facsart narancslével igazi trópusi lesz a hangulat. ; )
Most, ahogy rápillantottam a narancslére, eszembe jutott, hogy a tetejére készíthettem volna egy narancsos, amerikai mázat is (vaj, porcukor, narancslé, narancshéj). Na majd legközelebb!

2010. március 16., kedd

Díjat kaptam ismét : )

Kb. 4 napja kicsi Lovacskámmal együtt trombitálunk, meg köhögünk, mint a göthös lovak. Na meg hasonló jók még, amik még ilyenkor szoktak lenni. Úgy látszik egy kicsit jobban fel kellett volna turbózni a télen kissé megtépázott immunrendszerünket (és talán nem összezárni magunkat pár órára egy fülgyulladásos beteg kisgyerekkel), mert minket bizony valamelyik gonosz baktériumtörzs túszul ejtett pár napra. Egy kicsit hanyagoltam most a blogot is emiatt. De mire visszajöttem, Adri a Falatnyi öröm gasztroblog írója megint megtisztelt engem egy díjjal, a Kreatív blogger díjjal és én egyből meg is gyógyultam tőle. Nagyon köszönöm Neki ezúton is! Nagyon jól esik, hogy így gondol rám!  És roppant jó érzés, hogy mások ily módon értékelik azt amit csinálok!

És a kötelezettségek, melyek hozzá tartoznak:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
Megtettem! De itt is köszönöm, köszönöm, köszönöm...!!!
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
Megvan.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
Megvan.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
Lásd lentebb.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Na itt megint gondban vagyok, ezért ha nem gond, én ezt megint kikerülöm egy kicsit. Na nem azért, mert ilyen gonosz vagyok, hanem mert szívem szerint mindenkinek küldeném, akit olvasok. És az ugye megint egy kicsit több lenne mint hét!? Tudom, hogy közhelyesen hangzik. De komolyan, mindegyikőjüket nagyon kreatívnak tartom!!!

7 dolog rólam (megint csak úgy írok mindenfélét, ami éppen eszembe jut):
1.
Két nővérem van, egyiknek 2, másiknak 3 gyermeke van +az unokahúgom barátja, így ha csak egy szimpla szülinapot összejövünk megünnepelni, akkor is 15 ember díszeleg az asztal körül. Ilyenkor nagy a zsivaj! Igazi olaszos család vagyunk! Mindenki egyszerre beszél, a gyerekek fel-alá rohangálnak, visonganak! Ezt nagyon szeretem!
2.
Második szakmám lakberendező (amúgy közgazdasági suliba jártam). A vizsgáimat dicsérettel tettem le (nem dicsekedni akarok vele, de olyan nagyszerű érzés volt, amikor kiemelték a nevemet!) már 2,5 vagy már talán 3 éve, de gyakorolni eddig még nem volt alkalmam a szakmát, mert akkor már ott lapult a pocakomban egy bérlő. (Lent megmutatom egy pár rajzomat.)
3.
Nagyon érdekel az ókori egyiptomi kultúra. Régebben nagyon sok, ebben a korban játszódó könyvet olvastam. Nagyon szerettem pl. Mika Waltari Szinuhe c. könyvét. 
4.
Ez most Adriról jutott eszembe! Én nem nagyon szeretem a gyorséttermi kajákat. Pontosabban inkább csak a mekit nem. Attól olyan érzésem van, mintha egy műanyag darabot nyeltem volna le. A burger király már jöhet. Viszont régen a Másik Felemmel nagyon sokat jártunk Wendy's-be. Nagyon szerettük! És azóta is csak sajnáljuk, hogy nálunk bezártak. Nekik pl. nagyon guszta salátabárjuk volt (ami ugye nem igazán jellemző egy gyors). És a Chili Cheese and Chips meg a töltött krumpli...hmmm
5.
Bármilyen furcsán is hangzik (pedig szerintem egyáltalán nem az, tessék csak kipróbálni egyszer), én sokszor ketchup-el eszem a túróstésztát. Szerintem nagyon finom! A túró, a tejföl és a paradicsom nagyon is finom együtt! Tényleg!!!
6.
Nagyon szeretem a rajzfilmeket (na meg a Másik Felem is, elég gyermekiek vagyunk néha mindketten)! Úgy értem, amik az elmúlt pár évben mennek/mentek. Azok talán inkább animációs filmek. De mindegy, mert nagyon szeretem/szeretjük! Még jó, különben gondban lennénk, hogy néha a Kicsi Lovacskám csak azt szeretne nézni. (Kicsi Lovacskámat egyáltalán nem akarom én inkognitóban tartani, Ő Beni baba, azaz Benedek)
7.
Nagyon szeretem Svájcot! Eddig 3x volt szerencsém ott járni (egy kedves rokon jóvoltából), de nagyon szeretnék még visszajutni legalább egyszer! Na jó! Lehet 2x is! És még nagyon szeretnék eljutni Toszkánába és Provence-ba is! 
Megjegyzem, szívesen veszem bármely utazási iroda szíves ajánlatát az ingyenutazásra : ))) !!!

És íme néhány lakberendezős rajzom (egy albumból fotóztam le, úgy, hogy közben kicsi fiam autózni próbált az albumon, így a képek nem lettek a legjobbak):







2010. március 13., szombat

Sütőtökös tócsni, ha maradt még egy kis tökünk...

Tócsni, tócsi, lepcsánka, lapcsánka és még sorolhatnám. Én speciel tócsni néven találkoztam vele előszőr, kb. 15 éve, amikor Szabolcs megyében nyaraltam az Olcsván lakó rokonaimnál. Nagyon jó vot!!! A rokonaim szomszédai készítettek ilyet akkor és nekem nagyon ízlett. Ez ugye eredetileg egy csak krumpliból álló massza. Nyilván a krumplis változat a konyhában forgók körében egyáltalán nem újdonság. Én viszont jó ideje készítem ősszel és télvíz idején úgy, hogy sütőtököt is adok hozzá. Eddig valahogy  mindig kimaradt, hogy írjak is róla. Talán azért, mert akkor vagy nem írtam még blogot, vagy már nem volt szezonja, vagy pont szünetet tartottam... Na mindegy! Gondoltam már arra is, hogy káposztával is jó lenne esetleg. Hmm... A lényeg: ha már a tél így visszavágott nekünk, akkor én is visszavágok neki. Most biztosan nagyon meg fog ijedni! Még maradt egy utolsó sütőtököm, így egy részéből ilyen fnomság készült tegnap.
Visszatérve még egy percre a hóesésre. Na igen! Szeretjük a havat, de ez már talán annyira nem normális. Az, hogy Mallorcát is ellepte pl. a hó, az tuti nem. Valaki szerint most örülhetnek a globális felmelegedés ellen harcolók, hiszen nincs itt semmi gond. Nincs meleg és még van hó is. Ez jó nagy butaság!!!  A globális felmelegedés nem azt jelenti, hogy innentől kezdve nálunk télen is majd rövidnaciban lehet rohangálni. A felmelegedés miatt hatalmas jégtömbök válnak le (köszönhető ez a hatalmas ózonlyuknak, ami ott van) pl. az északi sarkon, amik a óceánokba jutva megváltoztatják a Golf-áramlatot. Ennek következményeképpen az időjárás szélsőségessé válik, és olyan helyeken is eshet pl. hó, ahol azelőtt sosem. Vagy éppenhogy nem is lesz már nálunk nyár, hanem pont a fentiek következményeképpen nagyon hideg lesz. Szóval nem! A klímaharcosok szerintem egyáltalán nem örültek most!!! 
Bocsi a kis kitérőért csak olvastam valakinél egy kommentet és megakadt rajta a szemem, hogy vannak olyan emberek, akik azt gondlják a globális felmelegedés azt jelenti, hogy mindenhol meleg lesz.
De térjünk is inkább vissza a receptre. Érdemes kipróbálni, mert nagyon finom! Szerintem még az is megeszi, aki alapból nincs oda a sütőtökért, mert nem érezhető benne intenzíven. Fiam jó párat be tud nyomni belőle ( a kis bélpoklos), bár ő a natúr sütőtökért is odavan. Pontos receptet azért nem írok, mert szerintem ez nem az a típusú recept, aminél patikamérlegen kellene mérni a hozzávalókat, csak úgy találomra  pakoljuk bele a dolgokat.

Hozzávalók:
  • sütőtök
  • burgonya
  • hagyma (el is hagyható, én most a nagy sietségben kifelejtettem belőle, de így is finom lett)
  • tojás
  • étkezési keményítő
  • petrezselyem
  • tökmag (héj nélküli persze)
  • só, bors
  • olaj a sütéshez
A tököt és a burgonyát is meghámozom, a tököt a magoktól megtisztítom. Nagylyukú reszelőn lereszelem mindkettőt, sózom, kicsit állni hagyom, a levet leöntöm alóla, majd hozzáadom az apróra vágott hagymát is. Hozzákeverek tojást és kevés étkezési keményítőt, annyit, hogy kanállal "pötyögtethető" masszát kapjak. Ízesítem még kevés borssal, petrzselyemmel, tökmaggal, és kevés sóval is, ha kell. Olajban kisütöm őket, majd papírtörlőre teszem.
A mártogatós hozzá most krémes túró volt (így lehet kapni, tul.képpen tejszín és túró keveréke), egyébként tejfölt szoktam használni, amit sóval, borssal és petrezselyemmel ízesítek.

2010. március 12., péntek

Almás pite, fahéjas-ropogós zabpelyhes morzsával és házi vaníliafagylalttal


Az ígéret szép szó, ha megtartják. És milyen igaza volt Forrest Gumpnak. Éppen ezért, ha már megígértem az előző bejegyzésben, hogy a következő bejegyzés "csakazértis" egy süti lesz, akkor már...
Ez egy finom, lélekmelengető kis sütemény. Olyan bebújok a takaró alá, miközben valami jó kis filmet nézek, és egy szeletkét elmajszolgatok ebből a sütiből, némi hűs vaníliafagylalt társaságában. Ez bizony még abszolút nem idézi a tavaszt. De hát még az idő sem. Megint csak úgy hasraütésszerűen jött ez az ötlet. Ebből a mennyiségből nem kevés lesz, úgyhogy felezhetjük az adagot nyugodtan. Én az alap omlóstésztát készítettem el (30 dkg lisztből van), és fel szerettem volna használni az összeset. Egy 28x22 cm-es kerámiaformában (Ikeás) sütöttem, amibe egy kicsit soknak bizonyult a tészta (ezért is vastagabb a szélén), tehát ennél nagyobb kell hozzá. Langyosan, vaníliafagylalttal tálalva isteni finom.

Hozzávalók:
Az almás töltelékhez:
  • kb. 7-8 közepes alma, megtisztítva, és kisebb, vékonyabb kockákra vágva
  • 1 csapott evőkanál étkezési keményítő
  • barnacukor, fahéj és szegfűszeg ízlés szerint
  • reszelt citromhéj és kevés citromlé
A morzsához:
  • kb. 80 g sima liszt
  • 50 g barnacukor
  • 1 púpos teáskanál fahéj
  • 120-130 g hideg vaj
  • 150 g zabpehely
A sütőt előmelegítem légkeverésen 180-185 fokra. A morzsához valókat összemorzsolom, a töltelékhez valókat pedig összekeverem. Az omlós tésztával kibélelem a kivajazott formát, majd néhány helyen megszurkálom egy villával. Beleteszem egyenletesen az almás tölteléket, majd rászórom a morzsát. Az előmelegített sütőbe teszem és szép aranybarnára sütöm.

A vaníliafagylaltról már írtam itt korábban. Nagyon-nagyon finom! És roppant egyszerű! Pár perc alatt elkészíthető, utána már csak a hűtés kell neki.
A készítésén annyit módosítanék, hogy előbb külön habbá verek 2 dl tejszínt, majd ezután keverem hozzá (még mindig a habverővel) a 4 evőkanál igazi vaníliás cukrot, végül a 2 dl cukrozatlan sűrített tejet. Műanyag dobozba teszem, majd mehet is be a fagyasztóba jó pár órára, ahol csak párszor meg kell keverni és ennyi. Ebbe most nem tettem narancshéjat, ez most "szimplán" vaníliás lett csak.  


Figyelem Hölgyeim! A háború megkezdődött a kis dombocskák ellen...

Nem, ez nem egy új mártogatósnak vagy finomságnak a receptje (elég bizarr lenne, bár mostanában semmi sem elképzelhetetlen). A kedvenc kozmetikai márkám (nekem ezidáig az ő krémeik, olajaik, és egyebeik voltak az egyetlenek, melyek rendszeres használat mellett, valóban hatásosnak bizonyultak a cellulit ellen) megjelentetett egy új narancsbőr elleni testradírt a problémás területekre, amelyben a fenti, konyhában is használatos hatóanyagok találhatóak meg (kivéve az olívaolaj). Én gondoltam egyet és összekutyultam itthon egy házi verziót. Hihetetlen bársonyos bőre lesz a használata után az embernek. Csak két dolgot nem tudtam eldönteni. Az egyik; hogy vajon kávézaccból is ugyanolyan hatásos a keverék (elegendő-e a benne maradt koffein), vagy csak friss kávéból, ill. hogy jó ötlet-e beletenni az olajat vagy sem? Mert bár nagyon jó bársonyossá teszi a bőrt és ápolja is, de ha pont egy krémmel szeretnénk bekenni utána, akkor lehet, hogy hiába szabadítottuk meg a bőrünket az elhalt hámsejtektől, ha a krém nem tud rendesen bezívódni az olaj miatt. Szerintem érdemes pár percig a bőrön hagyni. De mindenképpen csak porblémás területeken használjuk. Arcra pl. semmiképpe sem, mert a koffein vízelvonó hatású, és azt ugye meg senki nem szeretné, hogy az arbőre dehidratált legyen (még, ha zsíros is a bőre, akkor sem tesz jót, ha elvonja a bőrből a vizet). Nekem érzékeny bőröm van, de semmi bajom nem lett tőle. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nem lesz a legtisztább mutatvány a felvitele, de ugye létezik már vezetékes víz :). Csak ilyenkor a férjeket ne felejtsük el kitessékelni a fürdőszobából, nehogy megijedjenek, hogy valami indián szertartásra készülünk és azért maszkírozzuk ki magunkat (mondjuk szerencse, hogy nem arcra kell kenni).

A keverék nem másból áll, mint: 
  • 4 személyes kávéadag zaccából (hűű, ez így értelmes?),
  • 3 teáskanál tengeri sóból,
  • egy kb. 50 g-os gyömbérgyökérből, melyet finomra reszeltünk,
  • és opcionálisan egy nagyobb löttyintésni extra szűz olívaolajból.
És amiért ezek hatásosak:
Kávé: mint írtam fent is, vízelvonó hatású, ami a problémás területeken pont jól jön.
Tengeri só: bőrfeszesítő, méregtelenítő hatású. Szintén vízelvonó, de anélkül, hogy kiszárítaná a bőrt.  
Gyömbér: élénkítő, vérkeringést fokozó hatása van.
Olívaolaj: jelen esetben, ha beletesszük ápoló hatással bír. Magas E-vitamin tartalma a bőr öregedését gátolja. Ezenkívül nagyszerűen regenerálja, védi és táplálja a bőrt. Valamint elősegíti a hámsejtek képződését valamint a bőr megújulását.

Nekem ez az adag 3 alkalomra volt elegendő. Hetente legalább 3x-4x  érdemes leradírozni vele a bőrt és rajta is hagyni esetleg pár percig. És hogy fokozzuk a hatást, hideg-meleg vizes váltózuhannyal mossuk le : ) (na neeeem, ezt most így, hogy még repkednek kint a minuszok és a hópihék is, inkább kihagynám, ha lehet). 
Már csak a lótuszvirágos-koffeines olajat, és a kék-zöd-algás-szójafehérjés-koffeines krémet kellene valahogyan itthon legyártani. Őőő... azt hiszem ez már nem fog (olyan könnyen) menni... : (

Ez után gonoszságból már csak azért is egy sütireceptet fogok feltenni :))).

2010. március 9., kedd

Sajtkrémes sárgarépaleves, pirított szezámmaggal


Egy nagyon gyors leveske. Ismét. Megint az a típus, hogy na nézzünk körül itthon, miből tudnánk valami finomat készíteni. A szezámmag hirtelen ötlettől vezérelve jött, és komolyan meglepődtem, hogy mennyire jól illik hozzá. Másik Felem szerint nagyon jól harmonizált a levessel. Tényleg nagyon finom volt! Úgy az egész. Én külön élveztem, hogy a krémes levesbe valami egészen más textúra is van; apró, kis roppanó, füstös magvak.

Hozzávalók:
  • 1 fej hagyma
  • kb. 400-450 g sárgarépa
  • 2 közepes szál fehérrépa
  • 1 tömlős, natúr sajtkrém
  • 2 evőkanál kukoricaliszt
  • petrezselyem, frissen őrölt vegyes bors
  • só, natúr vega-mix (vagy 1,5 liter húsleves)
  • olívaolaj
  • szezámmag
A zöldségeket megtisztítom, a hagymát finomra vágom, a kétféle répát pedig nagylyukú reszelőn lereszelem. Az olívaolaj társaságában megpirítom kissé a hagymát, hozzáadom a lereszelt répákat, majd párszor átkeverve azt is megpirítom. Megszórom a liszttel, átkeverem, majd felöntöm 1,5 liter vízzel (vagy levessel). Ízesítem, felforralom, majd megfőzöm a zöldséget. Nagyon rövid idő elég neki, hiszen nagyon aprók. Közben a szezámmagot,  száraz serpenyőben megpirítom. Ha kész a leves, belenyomom a sajtkrémet, és kevergetve felolvasztom benne, majd egyet még "rottyantok" rajta és megborsozom kissé. Belekeverek némi petrezselymet, majd tálaláskor a tetejére is szórok belőle, a szezámmaggal együtt. A szezámmaghoz keverhetünk kevés sót is esetleg, hogy még ízletesebb legyen. A levesbe pedig tehetünk fokhagymát is. 

2010. március 8., hétfő

Amikor az elrontott kenyér új életre kel

Sütöttem én már dagasztás nélküli kenyeret, nem is egyszer, és többnyire sikerült is (a 1,5 órás és a 12 órás változat is járt már nálam). A múltkor viszont láttam az egyik műsorban egy még újabb receptet. Talán ez a leggyorsabb verzió, amivel valaha találkoztam. Elég kb. 30-40 perc a kelesztésre. Ez gondolom annak köszönhető, hogy némi ecet is kerül a tésztába, ami - mint mondják is a műsorban - katalizátorként hat az élesztőre. A receptet egyébként a szakács, ha szabadnapos c. műsorban láttam. Szóval maga a recept jó szerintem, csak egyik alkalommal én voltam irtóra béna és kissé több víz került a liszthez, mint kellett volna. Ez önmagában még nem is lett volna gond, ha korrigálom még egy kis liszttel. De én ezt valamiért nem tettem meg (máig nem értem miért, hiszen láttam, hogy valami nem stimm). Így a kenyértésztám szépen szétfolyt, merthogy még nem is formában sütöttem, hanem sütőszacskóban, így volt hova szétterülnie. A kenyér belülről még sütés után is elég "nedves" maradt. Nem sületlen, csak látszott, hogy ez tutira nem az a kenyértípus, ami másnapra hullára morzsálódik majd nekem (tudom, hogy alapvetően a DNK kenyerek ilyenek, de ez kicsit sok volt). Egyébként - gondolom az ecettől - tök jó lukacsos lett a tészta. Miután egy kissé elkenődtem, hogy ilyen béna voltam, eszembe jutott, hogy ebből jó lenne egy sütőben sült, hagymás lepényt készíteni, hiszen a magas nedvességtartalom miatt nem tudna csontszárazra sülni a kenyér. Abszolút jó ötlet volt. A széle ropogós lett, de nem túl száraz, középen pedig finoman puha. Így legalább nem végezte a kukában szegény kenyérke (egyébként sem dobok ki szívesen ételt). Leírom a kenyér receptjét is, mert mint írtam fent is, szerintem jó, csak én voltam akkor béna. Nyilván nem olyan sokáig eltartható, mint pl. a 12 óráig kelesztett verzió, de finom és gyors is. A bögre amiben a mennyiségeket megadom 2,5 dl-es. Tudom sokan nem szeretik, de így volt megadva a recept. Az Ikeában (ez ma már itt a 2. ingyen reklám helye) egyébként kapható ilyen kis müanyag "kanálkészlet", amiben van "cup" mérce is. Ezt ugye a külföldi receptekben előszeretettel használják, mi pedig ugye inkább mérlegelünk. Ez a cup mérce 2,5 dl, de én úgy tudom (bár lehet, hogy akkor rosszul), hogy eredetileg az 1 cup, az 225 ml. Na mindegy! Szóval vagy 2,5 dl vagy 225 ml.

Hozzávalók:
  • 3 bögre sima liszt (én egy evőkanál sikért is tettem hozzá)
  • 2 és 1/2 - 3 bögre teljeskiőrlésű liszt
  • 1 evőkanál szárított élesztő
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál só
  • 1 evőkanál ecet
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • 3 bögre langyos víz
A langyos vízhez hozzákeverem a cukrot és az élesztőt, pár percig állni hagyom, majd hozzáadom az ecetet is és megvárom míg kissé habos lesz. Hozzáadom a sót, az olívaolajat és villával belekeverem az átszitált liszteket. Letakarom és jó meleg helyre teszem kelni kb. 40 percre (nálam picit töb volt a'sszem). A sütőt előmelegítem kb. 200 fokra (a műsorban 190 fokot mondtak, de szerintem nem az nem elég), beleteszem a sütőedényt, amiben sütni szeretném (ebből 2 hosszúkás kenyérke lesz, mint a boltban a kockakenyerek), vagy sütőzacskóban is süthetem. Ha a tészta megkelt, úgy választom ketté, hogy közben ne essen össze és így ügyeskedem bele a formába, majd megsütöm.
A lapos kenyérkém újrahasznosítása pedig a következőképp történt (mennyiségeket nem adok, mert kinek mennyi az "elrontott" kenyere : ) , nah ez jó reklám a fenti kenyérkének, pedig tényleg jó csak én voltam nyomi, ez még a nevemben is benne van Ildi-nyomi):
Hosszában háromba vágtam a kenyeret és megkentem tejföllel, amibe tojást is kevertem meg némi reszelt sajtot, sóztam, borsoztam, petrezselymet adtam hozzá, a tetejét pedig vékony szeletekre vágott hagymával (lila vagy vörös, kinek éppen mi)  raktam ki, majd kb. 190 fokos sütőben szép pirosra sütöttem. Jó kis vacsi egy friss salátával.     

Kiegészítés (03.17.-én):
Ilyen a kenyér, ha rendesen megcsináljuk. Szóval teljesen jó! Ízében semmi különös, finom, mint a legtöbb házi kenyér, de némileg gyorsabban készül el, és ugye nem kell dagasztgatni. Viszont az eltarthatóságát módosítom. A fenti adagot én egyben sütöttem ki, amiből egy hatalmas kenyerem lett, ami ugye nem fogyott olyan gyorsan. De pár nap után is ugyanolyan jó volt. Ja, és én sütőzacskóban sütöttem 220 fokon, amíg nem kongott az alja és szép piros lett. 

Egészséges itókák

Bár férfiak szokták köszönteni nőnap alkalmából a nőket, most én is megteszem ezzel a két finom itallal (virgin).
Bókokban gazdag, boldog nőnapot minden kedves nőtársamnak! 


Sárgarépás narancsturmix

Az ötletet Doctor Peppernél olvastam. Pont egy betegeskedős nap után bukkantam rá, és készítettem el magamnak reggelire és esküszöm az a vitaminbomba egyből meggyógyított : ) De tavaszi fáradság ellen sem utolsó. Na meg, hogy a színe egy kicsit jókedvre derítsen.

Hozzávalók:
  • 1 közepes szál sárgarépa finomra reszelve
  • 1 narancs felkockázva (persze pucolás után)
  • 1-2 evőkanál méz
  • kevéske víz, ha hígabbra szeretnénk 


Kiviturmix áfonyasziruppal
Ő pedig úgy jött, hogy ismét csak szembenézett velem az asztalon néhány túlérett kivi. Aztán ahogy turmixoltam, megakadt a tekintetem az áfonyaszirupon (Ikeás). Gondoltam jól illik hozzá a színe. És végül még finom is lett.

Hozzávalók:
  • 3 nagyon érett kivi (fontos, hogy az legyen, mert különben elég savanyú élményben lesz részünk)
  • szőlőcukor (a kivi érettségétől függően)
  • kb. 1/2-1 dl tej vagy víz
  • néhány kanál áfonyaszirup