2010. február 28., vasárnap

Tavasz, viráááág

Újra egy kis más... Nagyon szeretek virágokat fotózni. Abból az időből, amikor csak sima analóg gépem volt (nem is olyan rég, a blogolás elindítása után 1 hónappal lett digitális gépem) rengeteg virágfotóm marad. Több album tele van vele. A virágfotózás szeretete azóta is megmaradt. Hargitai Bea virágfotóitól pl. mindig elvarázsolódom (na meg a többitől  is persze). Ha már jön a tavasz, legyen hát jácint. Anyukámtól kaptam, és akkor még csak bimbós volt, mint a fenti képen is látszik. 2 napra rá virágba borult, és azóta is csak ontja és ontja. Jelenleg 4 szál van rajta és még újabbakat hoz. Nem is bírja el a saját súlyát,  omlik le mindenfelé. Az alábbi fotók némelyike nem annyira hagyományos, kissé talán "elvont", de úgy látszik mostanában eluralkodik rajtam mindenféle érzés és ez mozgat... 



Egyszerű zöldségleves


Mondtam már, hogy nagyon leveses vagyok? Nem? Hát akkor most mondom. Ill. nem én vagyok leveses, hanem nagyon szeretem.
Ez a leves is úgy indult, mint már sok minden más is. Nézzünk be a hűtőbe, mit találunk? Pontosabban nézzünk be a zöldséges fakkba, és dobáljuk bele egy fazékba, amit ott találunk. Ízesítsük egy kis csipet ezzel, meg azzal (ahogy a Csöppségem szokott főzni, amikor játszik, igen fiú és szokott ilyet játszani), na meg egy jó nagy csipetnyi szeretettel és még legalább annyi csipet szeretetet szórjunk is a tetejére, amikor tálaljuk. Szóval mindent bele gezemice leves. Ami, ahogy így elnézem nagyon hasonlít a fogyókúrás zöldséglevesekre. De mindegy. Mert nagyon finom volt. És nagyon jól esett. Utólag belegondolva, még lehetett volna hozzáadni egy kis darabolt paradicsomkonzervet is, de az már megint más lett volna. Na majd kipróbálom úgy is. Ja, és néhány hagymám "kizöldellt", úgy értem "újhagymát" növesztett. Nyilván nem volt olyan zsenge, mint egy újhagyma, de eszem ágában sem volt kidobni, ezért én azt a tetejére aprítottam tálalásnál. 

Hozzávalók:
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 4 duci gerezd fokhagyma
  • 2-3 közepes burgonya
  • 4 szál sárgarépa
  • 3 szál fehérrépa
  • kisebb káposzta negyede
  • közepes zeller negyede
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • olívaolaj
  • pár szem egész bors
  • 2 evőkanál natúr vegamix (só és ízfokozó nélküli szárított zöldségkeverék)
  • 2 babérlevél
  • 1 teáskanál sáfrányos szeklice (a szín miatt)
  • 1-2 teáskanál (szárított) kakukkfű
  • 1 teáskanál cukor (ízfokozóként működik ebben az esetben)
A hagymát, fokhagymát felaprítom, a zöldségeket megtisztítom, kisebb kockára vágom, a káposztát keskenyebb csíkokra metélem. Kevés olívaolajban megpirítom a hagymát, fokhagymát (közben picit sózom), beleteszem a zöldségeket, azzal is átpirítom kissé. Felöntöm kb. 1,5 l langyos vízzel, majd ízesítem és nagyon lassú tűzön puhára főzök mindent. A kakukkfüvet csak a végén teszem bele, hogy minél kevesebbet veszítsen az aromájából. 

Tipp:
A fenti leves alaplének is felhasználható különféle ételek készítésekor.
Természetesen készíthetünk bele bármilyen levesbetétet. Egyszerű kifőzött csigatésztát pl., grízgaluskát, sajtgaluskát stb.



2010. február 26., péntek

Citromos pohárkrém citromos-kukoricás keksszel


Tegnap még gyönyörű napsütés volt. Akkor még ugyan jobban vágytam egy ilyen roppant frissítő desszertre, mint amilyen ez a fenti kis pohárkrém lett. De azért egy ilyen borongós időben is jó egy ilyen kis sárga színfolt... Ez inkább egyébként csak egy ötlet akarna lenni, mintsem pontos recept. Persze az alábbi keksznek azért leírom a pontos receptjét is, mert azt csak úgy összedobáltam egyik este, és azért jobb, ha itt örökítem meg, mint hogy egy papírfecnin kallódjon.

Citromos pohárkrém
A krémhez:
  • egy éjszakán át csöpögtetett joghurt és tejföl keveréke (jó pár evőkanál volt, nem mértem pontosan mennyi)
  • porcukor vagy édesítőszer (vagy xilit, eritrit porrá őrölve)
  • frissen facsart citromlé
  • kevés vaníliáscukor (nekem valódi vaníliás) 
A kekszes morzsához:
  • a lentebb található keszből néhány darab összemorzsolva
  • annyi olvasztott  vaj, amivel nedves morzsát kapunk a kekszből (kb. 12 kekszhez használtam 4 dekát)
A krémet kézi habverővel alaposan összekeverjük. Ízesítjük cukorral, citromlével és héjával, majd kis poharakba rétegezzük az olvasztott vajjal összekevert morzsával együtt. 


Citromos-kukoricalisztes keksz
Hozzávalók:
  • 120 g nagyon puha vaj
  • 1 tojás
  • 120 g xilit, eritrit (vagy ennek megfelelő mennyiségű süthető édesítőszer, esetleg nádcukor)
  • 1 jó nagy evőkanál reszelt citromhéj (helyette: citromlé és cukros citromhéj keveréke)
  • 1/2 csomag sütőpor
  • csipet só
  • 150 g sima liszt
  • 100-120 g kukoricaliszt
  • kevés barna nádcukor a tetejére
A puha vajat kikeverem a cukorral, hozzákeverem a tojást, a citromhéjat, majd a sütőporral átszitált liszteket. Alaposan összekeverem, majd rövid időre a mélyhűtőbe teszem.  A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tésztából kicsi diónyi gombócokat készítek. A tenyeremmel kilapítom a gombócokat, sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, a tetejüket megszórom picike barnacukorral (másik ötlet, hogy a tésztával "benedvesítem" egy pohár alját, belemártom a cukorba, majd ezzel lapítom ki a sütőlapra tett gombóckákat), majd az előmelegített sütőbe tolva, kb. 12-15 perc alatt (sütőfüggő, figyeljük!!) megsütöm. Rácsra téve hűlni hagyom.



2010. február 25., csütörtök

Nézz, nézz az ég felé...

Először a Duendénél olvasott versről jutottak eszembe ezek a fotók. Végül DebiGabi csodaszép fotói sarkalltak arra, hogy megmutassam én is, hogy nekem mim van (na nem kell megijedni). A felső képet pár napja készítettem a teraszról, ahonnan sajnos pont a lényeg nem látszódott. Az alsó két kép még tavaly készült, a középső tipikus nyári felhővonulás, a legalsó pedig... na igen, az egy kicsit kilóg a sorból...  

Felhők közé vágyom, álmodozva, lebegve...
Hát igen... ezek mennek...
És a tűzgolyónak megnyílt a föld... 

2010. február 23., kedd

Nasi goreng


Egy húsmentes, könnyed ebéd. Indonéz sült rizs. Egyáltalán nem nehéz elkészíteni, mégis kicsit különlegesebb, mint a nálunk megszokott rizses ételek. Sokoldalú, mert többféle zöldség vagy akár húsféle is kerülhet bele. A legalsó képen egy tavalyi változat van, amibe akkor kevés szárított, illatos gomba (vagy fafülgomba, már nem is tudom) is került (persze beáztatva), és a sima káposzta helyett kínai kel, na meg az elmaradthatatlan sárgarépa. Akkor azt hiszem, basmati rizsből készült egyébként, és körete volt a tempuratésztában sült csirkemellfalatkáknak, amihez egy tavaly eltett mangóchutney-t kínáltam mártásnak (na itt aztán keveredett minden, de nagyon finom volt). A lent használt jázmin rizst, amihez egyébként általában "drágán" (tudom, kinek mi) lehet hozzájutni, a kínai piacokon nevetségesen olcsóbban vehet megvenni, mint pl. egy nagyáruházban.
A fenti képeknél azért szórtam egy kis petrezselymet (máááár megint) az ételre, mert Másik Felem mindig a zöldet hiányolja a képekről. Azt mondja, szerinte az feldobja kissé a képet. Ha őőőő mondja...  

Hozzávalók:
  • 1 bögre (kb. 2,5 dl-es) jázmin rizs (vagy basmati, szerintem  a nálunk fellelhetőek közül ez a kettő a legjobb hozzá)
  • 1 fej hagyma (még jobb lett volna pár szál újhagyma felkarikázva)
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 2 közepes sárgarépa
  • 1 kisebb káposzta negyede (helyette lehet kínai kel, kelkáposzta stb.)
  • 2 tojás + picike tej
  • 2-3 evőkanál sötét szójaszósz
  • olaj
  • 200 g szójakocka (ennek a fele is elég, de most fel szerettem volna használni 1 egész csomagot), helyette lehet csirke-, pulykamell stb.
A szójakockát annyi sós (esetleg fűszeres, ételizesítős) vízben, amennyi bőven ellepi felforralom, majd elzárom alatta a lángot és félreteszem legalább 1/2-1 órára, hogy megszívja magát a vízzel. 
A rizst megmosom, majd vastag aljú edénybe teszem, ráöntök kb. 1,5 bögrényi vizet, hozzáadok kevés sót, lefedem, felforralom, majd nagyon csendes tüzön kb. 20 percig "duzzasztom".
A hagymát, fokhagymát megpuculom, majd késes aprítóban finomra, szinte pépesre dolgozom. A zöldségeket nagyon vékony csíkokra (julienre) vágom.
A szójakockáról leszűröm a vizet. 
A tojást kissé elkeverem egy nagyon pici tejjel és sóval.
A wokot felforrósítom, teszek bele kevés olajat, beleöntöm a tojást és egy lapos végű fakanállal folyamatosan kevergetve nem túl szárazra sütöm, majd kiborítom egy tálba és félreteszem.
Megint öntök egy pici olajat a wokba, majd beleteszem a hagymapépet és pár másodpercig sütöm, hozzáadom a zöldségeket is 1-2 percig, kevergetve sütöm őket.
Hozzáadom a szójakockákat is, majd 1-2 percig ezzel is sütöm. 
Beleöntöm a rizst, majd adok hozzá 2-3 evőkanál szójaszószt és összekeverem.
Végül belekeverem a kisebb darabokra szétvagdosott tojást is, jól átkeverem és átsütöm az egészet. Sózhatjuk is egy kissé, bár a szójaszósz eleve sós, úgyhogy nem biztos, hogy sokat igényel.
Tehetünk bele csipős fűszert is: tört chilipaprika, chili szósz. Én most nem tettem.   

2010. február 22., hétfő

Egy kis muffinológia


Az alábbi pár sort már 2008-ban elkezdtem írni. Azóta váratott magára, hogy közzé tegyem. Most éppen itt volt az ideje, mert Doctor Peppernél olvastam, hogy valaki szerint már nem ér muffinról írni egy gasztroblogon. Gondolom azért, mert már lerágott csont, meg nem annyira trendi, meg ilyenek, mondhatjuk már ciki (ugyan már). Nah hát akkor én most égek! De már csak azért is befejezem ennek a bejegyzésnek a megírását. Már csak azért is, mert szerintem nem az! Ennyi erővel, akkor ne írjon senki többet kevert tésztáról, pogácsáról, rizottóról, meg mit tudom én mikről... Anno 2008-ban pontosan ezeket a sorokat írtam:
A muffint már nagyon sokan ismerjük. Sőt! És bizonyára nagyon sokan, és sokfélét sütöttünk már. De azt talán kevesen tudják, hogy a muffin eredetileg egy, a XVIII. századi viktoriánus Angliából származó péksütemény. És valójában nem is kevert tészta volt, hanem egy kelt tésztájú kis zsemlécske, melyet megpirítva, vajjal és lekvárral fogyasztottak reggelire, vagy a délutáni teázáshoz. De ahogy átkerült a határtalan lehetőségek hazájába... na innentől senki nem tudja pontosan, hogyan is vált a kelt tészta kevertté, de valószínűleg az ottani háziasszonyok leegyszerűsítették egy kissé. Mindenesetre köszönet nekik érte, mert szerintem ez egy olyan sütemény, amit az ember bármikor előhúzhat a tarsolyából. A ízesítés lehetősége is szinte határtalan (na pontosan emiatt nem lehet unalmas szerintem). Jóformán tényleg csak a fantázia szabhat neki határt, hogy mit teszünk bele, rá, mellé stb. Egy kis ráfordítással remekműveket varázsolhatunk belőlük.
És igen! Jó előkapni néha az ilyen lerágott csontokat is, pláne, ha alig van munka vele, és mégis finom! Nekem a legnagyobb dicséret az volt, amikor a Sógorom azt mondta, hogy csak az általam készített muffint eszi meg szívesen (egyébként habos-krémes süti rajongó), mert az olyan jó könnyű, nem olyan fullasztós.
Remélem nem sértettem meg senkit! Hiszen mindenkinek szíve joga, hogy ellenérzése legyen egy dologgal szemben, ami már neki unalmas esetleg.
És 1-2 lerágott csont, amin én mindig találok még egy kis husit. Nálam ez az alaprecept, legtöbbször ebből indulok ki és ezt variálom (A Túrós-narancsos változat, csak úgy kútfejből jött még múlt hét pénteken. A Csokis-epres még tavaly nyáron készült. Az alaprecept pedig Jutta Renz Muffinos könyvéből származik, a fenti információkkal együtt):

Az alap muffintészta:
  • 120 g teljes kiőrlésű liszt
  • 140 g sima liszt
  • csipet só
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • kevés fűszer (1-2 teáskanál, vanília, fahéj, mézeskalács, szegfűszeg, gyömbér stb.)
  • kb. 2 maréknyi mazsola, aszalt gyümölcs, reszelt citrom-, narancshéj, csonthéjas, vagy csokoládé apróra vágva stb. (liszhez keverve)
  • esetleg kevés friss gyümölcs, vagy befőtt lecsepegtetve (liszthez keverve)
  • 1 tojás
  • 140 g barnacukor/nádcukor
  • 125 g puha vaj
  • 280 ml joghurt, kefir, író vagy tejföl
A fenti Csokis-epres változathoz, kb. 2-3 evőkanálnyi kakaópor került, persze kb. ugyanannyi liszt helyett, meg némi apróra vágott étcsoki is (lehet tejcsoki is). Ill. némi apróra vágott eper a tésztába keverve, a tetejére meg 1-1 fél eperszem, kevés barnacukorral megszórva. 


Túrós-narancsos muffin
Hozzávalók:
  • 250 g sima liszt
  • 30 g kukoricaliszt (lehet ez is sima, de szerintem ez jót tesz neki)
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • csipet só
  • 60-80 g kandírozott narancshéj, kockára vágva
  • 250 g túró
  • 2 tojás
  • 120 g barnacukor
  • 40 g gyümölcsukor
  • 2 evőkanál vaníliáscukor (igazi)
  • 125 g nagyon puha vaj
  • 2 teáskanál reszelt narancshéj
A lisztet/liszteket összekeverem a sóval, sütőporral, szódabikarbónával, fűszerekkel vagy kakaóporral, ehhez adom az aszalt gyümölcsöket is, a csokit, a friss gyümölcsöt, vagy befőttet, apróra vágva. Egy másik tálban kézi habverővel össszekeverem a tojást a cukorral, a puha zsiradékkal, majd a tejtermékkel. Végül a kettőt összevegyítem, de csak addig keverem, amíg éppen összekeveredik minden. Túlkeverni nem szabad, mert akkor nehéz lesz a tészta. Nekem szilikonformám is van, ami közepes méretű, mostanában inkább ezt használom. A fenti mennyiségekből 24 kisebb muffinom szokott lenni. Normál méretűben kb. 12 darab lesz belőle. 
A tetejükre készülhet morzsa is. Az almás verziót szoktam pl. így készíteni. Ehhez morzsoljunk össze kb. 50 g lisztet, kevés darabos diót, fahéjat, 45 g barnacukrot és 50 g puha vajat, majd osszuk el a nyers muffintészta tetején. Egy málnás változat is készült tavaly nyáron, ott a tésztába került kevés málna és darált mandula, a tetejére pedig a fenti morzsa, amibe dió helyett darált mandulát tettem, és csak picike fahéjat.
180 fokra előmelegített sütőben (légkeverésen 160 fok) 20-25 percig sütöm. Az első 10 percben ne nyissuk ki a sütő ajtaját. Sütés után pedig 5-10 percig pihentessük, és csak utána vegyük ki a formából.

Szódabikarbóna mindenképp kell szerintem az ilyen jellegű sütikbe, mert lúgos kémhatású és így képes megkötni a tejtermékek savait. Ez a sütikre olyan hatással van, hogy ettől jobban megemelkednek és könnyebb lazább szerkezetű lesz a tészta.

Kiegészítés:
Ezt majdnem kihagytam, pedig fontos megemlíteni, hogy a muffinok és a kevert tésztájú sütik között az a legnagyobb különbség, hogy a muffinok könnyebb, lazább szerkezetű-tésztájú sütik, mint a több ideig kevert, és ettől aztán kicsit nehezebb tészták (remélem értitek mire gondolok? :S). Köszönhetik ezt a sok kelesztőszernek is, amire a viszonylag rövid sütési idő miatt van szükség. És ami még fontosabb ezen kívül, hogy egy átlagos kevert tészta úgy készül, hogy először a zsiradékot keverjük ki a cukorral, majd ebbe kerülnek a tojások, és így tovább (többnyire legalább is így indulnak nálam)... A muffin tésztájánál viszont a tojást keverjük ki a cukorral, majd ebbe jön a zsiradék és a tejtermék, és én ezt zuttyintom hozzá a száraz hozzávalókhoz... Szerintem nem mindegy, mert a tapasztalatom azt mutatja, másabb jellegű így a tészta. Egyébként az Egyesült Államokban a "hagyományosabb" kevert tészta a klasszikus cupcake, ami több zsiradékkal készül és a tetejére is kerül valamilyen vajas-cukros máz. Ezeknek a tésztája általában tömörebb szerkezetű, nem olyan lyukacsos, könnyed, mint a fenti receptekből kisült változatok.
A másik dolog, hogy gyümölcsös, szaftosabb tésztájú muffinokat érdemes simán kivajazott (vagy szilikon) formában sütni, mert azok hajlamosabbak beleragadni a papírformákba.



2010. február 21., vasárnap

2010. február 19., péntek

Csokis-aszalt gyümölcsös szelet, feketén és fehéren

Még karácsony előtt feltankoltam vagy 3 zacskónyi ostyatortalapot. Igazából már nem tudom mi célból, de a lényeg, hogy már muszáj volt felhasználnom belőle, legalább 1 csomagot, hogy nehogy megereszkedjen, vagy mit tudom én... Na nem épp egy nagyon diétás nasi lett a végén belőle! Pedig az aszalt gyümölcsökkel, valami egészséges félének indult... csak aztán előkerült a csoki is...(hihihi)... Viszont nagyon finom! És az étcsokis verzió még talán "egészségesnek" is mondható. Persze nem kell belőle egyszerre ötöt megenni! De pl. tízóraira vagy uzsonnára egy szelet még nem gond szerintem. Amikor még nincs itt az ebéd ideje, de kellene egy gyors turbó, és a gyomrunk valami olyasfélét csinál, mint Micimackó gyomra: kooorrrgáááás-kooorrrgááás (hű mostanában túl sok mesét nézek?).
Hozzávalók az étcsokis változathoz:
  • 2,5-3 lap Ziegler (ezt csak a méret miatt írom ide) féle ostya tortalap
  • 3 félmarék mazsola
  • 10-12 szem aszalt szilva
  • 6 szem aszalt füge
  • 100 g puha vaj
  • 100 g étcsokoládé (min. 60 % kakaótartalmú)
Hozzávalók a fehércsokis változathoz:
  • 2,5-3 lap Ziegler féle ostyalap
  • 1 jó nagy marék aszalt barack
  • 1 igen nagy marék aranymazsola
  • 1 jó nagy marék kandírozott narancshéjkocka
  • 100 g fehércsoki
  • 100 g puha vaj
Az aszalt gyümölcsöket mindkettőnél kevés vízbe teszem és mikróban kb. 1 perc alatt megpuhítom (ez most gyors verzió). Ezután késes apírtóban összeturmixolom (a víz maradhat rajta, ha nem túl sok) és hozzákeverem a puha vajat. A csokit is megolvasztom (most szintén mikrózással, óvatosan), majd belekeverem az aszalt gyümölcsös-vajas keveréket. Végül beletördelek fél, vagy 1 egész lap ostyát (kisebb darabokra), alaposan összekeverem, majd  egyenletesen elosztom az egyik ostyalapon, úgy hogy mindenhová, a szélekre is jusson, majd rányomogatom óvatosan a másik ostyalapot. Lehűtöm kissé (nekem kb. fél órát volt hűvös helyen), majd felszeletelem. Én kb. 3,5-4 centi széles és 7 centi hosszú szeletkéket gyárottam belőle. Na nem kell hozzá vonalzó, ezt csak úgy írtam. 

Díjat kaptam

Megint egy elmaradás. Mondom, egyszer csak utolérem magam. Raindroptól kaptam pár napja ezt a díjat. Ez a második díj, amit kaptam, és nagyon örültem neki.
Ha jól tudom ez a 7 pont tartozik hozzá:

1. Meg kell köszönni a díjat annak, akitől kaptam.
Nagyon köszönöm a díjat Raindrop. Megtiszteltetés volt tőled kapni ilyen elismerést, mert nagyrabecsülöm a te munkádat (is).
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
Ezt már megtettem.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
Hát ő lenne az: Raindrop
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
Ezt alább mindjárt meg is teszem.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról
Na ezzel a legutolsó 3 ponttal gondban vagyok, mert ha jól látom már igen régóta kering ez a díj, és igazából úgy látom, hogy akiknek én adnám most hirtelenjében, már van nekik. De remélem ezért nem haragszik meg rám senki, ha én most bezárom ezt a kört. 

7 dolog rólam:

1. Elsőként írom, bár nem tartom a legfontosabb dolognak. Talán meglepő dolog lesz ez, de közel 27 éve cukorbeteg vagyok, tehát életem nagyobb részét így éltem le. Ez nem igazán derül ki a blogból, vagyis az ételekből, amit főzök, hiszen a családom egészséges (rajtam kívül csak az egyik nővérem cukros még), és nekik nem adhatok mindent édesítőszerrel, amit egyébként én nem is nagyon szeretek. Ezért megpróbálok inkább a sima, gyors vércukoremelő hatású fehér cukor helyett egészségesebb alternatívákat találni (persze nem minden esetben van így). Mint pl. gyümölcscukor, nádcukor, méz stb. Különben is, én inkább a folyamatos alacsony vércukorszinttel küzdök, úgyhogy általában még jól is jön a kisebb vércukoremelő hatás.

2. Renkívül érzékeny ember vagyok. Az a típus, aki képes a világ baját is a vállára venni, cipelni és saját fájdalomként megélni. Ez sokszor nem bizonyul túl jó tulajdonságnak, de azt hiszem inkább vagyok hiperérzékeny a körülöttem zajló eseményekre, mintsem hogy fásultan, mit sem érezve tekintsek körbe a nagyvilágban. Így legalább biztosra tudom mindig, hogy van szívem.
3. Nagy az igazságérzetem, ami oda-vissza igaz. Tehát nem csak az érint rendkívül rosszul, ha velem bánnak igazságtalanul, hanem  megpróbálok én is lehetőség szerint a másik oldalát is átérezve, megvizsgálva, a lehető legigazságosabban cselekedni.

4. Örökké a harmóniát, a békét, a nyugalmat kutatom, keresem (hát igen, mérleg vagyok).

5. Van egy szerető férjem, akivel idén nyáron lesz, hogy 13 éve együtt vagyunk. Na jó ebbe benne van az a kétszer fél év is, amikor külön éltünk. De mindig rájöttünk arra, hogy egymás nélkül nem annyira boldog az életünk, mint egymással. És van (de ez a blogból már kiderült) egy 2 éves és 19 napos imádnivaló, örökmozgó, kisördög kicsi fiam.

6. Talán még a közvetlen környezetemben is kevesen tudják, de imádok énekelni. Ha valami felbosszant, vagy szomorú vagyok (és tök egyedül tudok lenni egy kicsit) hangosra tekerem a hangerőt és kiéneklem magamból a bánatot. Jó módszer a feszültség levezetésére! Hát az utóbbi időben az egyedüllétre nem nagyon volt lehetőségem, a gyerek mellett meg már csak nem fogok ordítva énekelni. Bár azt hiszem ahelyett, hogy meglepődne, ő is beszállna...

7. Nagyon sok kis angyalkám van. Azt hiszem hiszek benne, hogy vigyáznak ránk. Karácsony előtti napon történt meg velünk, hogy rendkívül rossz napunk volt (de mondhatom, hogy heteink is). Valahogy semmi nem akart összejönni. Úgy éreztem minden összefogott ellenünk. Rendkívül fáradtak és ingerültek voltunk már a folyamatos megpróbáltatások miatt (nem, sajnos nem az ilyenkor szokásos karácsonyi zűr volt csak). És 23.-án este mikor hazaértünk, egy mini angyalka esett ki az egyik szatyorból. Nem értettem, hogy került oda. Sírva fakadtam, mert azt éreztem ez egy jel, hogy vigyáz ránk és ne aggódjak, minden rendben lesz! Megpusziltam az angyalkát és feltettem a polcra, ahol mindig látjuk és mindig lenéz ránk. Pár nappal később kiderült, hogy Anyukáméknál esett bele a dísz a szatyorba, azt mondta ő "küldte", hogy vigyázzon ránk...

Hát ennyi! Nincs jelentősége, hogy miért pont ezeket írtam magamról. Éppen ezek jutottak eszembe.

2010. február 18., csütörtök

Sütőtökös-csirkés tarhonya


Remélem, egyszer azért utolérem még magam... Ez a tegnap előtti ebédünk volt. Szintén egy hirtelen felindulás. Volt friss csirkemellem itthon és volt még sütőtököm is. Gondoltam valami tésztás, zsályás, sütőtökös, csirkés valamit kellene belőle kreálni, de izibe, mert mindjárt ebédidő lesz. Tésztásnak ugyan tésztás, de végül nem teljesen úgy, ahogy eredetileg terveztem. Inkább olyan rizottó beütése lett. Hűűű, most fel ne háborodjanak az olasz kaja imádók, hogy ezt mertem rá írni. A kigondolástól számítva egyébként kb. 3/4 órán belül tálalni lehet bőven, úgy hogy nem siet vele az ember (szerintem fél óra alatt is). Úgyhogy nem egy túl időigényes étel. Viszont roppant finom! Csöppségem és Másik Felem kétpofára tömték magukba (vagy csak nagyon éhesek voltak már?)...

Hozzávalók:
  • 350-400 g csirkemell, kisebb kockákra vágva
  • 300-350 g sütötökhús, szintén kisebb kockákra vágva (kb. ezeket nem mértem pontosan)
  • 250 g tarhonya tészta (a kis kerek fajta)
  • 100 g natúr tejszínes sajtkrém (azaz 1 rudacska)
  • kb. 1,2 liter leves (nálam natur vegamixes, sós víz)
  • frissen őrölt bors
  • 1-2 teáskanál szárított zsálya
  • 1 fej hagyma apróra vágva
  • olívaolaj
A hagymát kevés olívaolajon üvegesre dinsztelem, hozzáadom a csirkemellkockákat, majd fehéredésig sütöm. Beleöntöm a tarhonyát, majd megpirítom azt is egy kissé, végül hozzáadom a sütötök kockákat, ízesítem a zsályával és fedő alatt pár percet párolom az egészet. Felöntöm a meleg levessel (vagy sós, szárított zöldséges vízzel), és lefedve, időnként megkeverve, hogy ne süljön le az alja, puhára főzöm az egészet. Ha nagyon beinná a vizet, öntök még hozzá egy keveset. A legvégén belekeverem a sajtkrémet, elolvasztom benne, ízesítem kevés borssal (ha esetleg szükséges még sóval is) és már tálalhatom is.   

2010. február 17., szerda

Fűszeres sárgaborsóleves


Ezzel az egyszerű, ám annál nagyszerűbb levessel először Duendénél találkoztam, onnan pedig eljutottam Katához, aki a kitalálója volt ennek a remek kis ételnek. Már Duende is módosított rajta, és én is megtettem, csupán csak azért, mert igazodnom kellett az itthoni fűszerkészlethez. Nem volt itthon kurkumám, helyette tettem bele (leginkább a szín miatt) sáfrányos szeklicét és egy eredeti Mauritius-ról származó curry fűszerkeveréket. A fűszert egy Svájcban élő mauritiusi hölgytől kaptam még pár éve, de akkor annyit adott, hogy az évek alatt nem tudtuk felhasználni. Nem dobtam ki, mert bár az aromájából sokat veszített színező hatása azért még mindig van, és azért egy enyébb curry íze is. Nekem sikerült egy kicsit túlfőznöm a sárgaborsót - annak ellenére, hogy én sem áztattam egy éjszakát, csak 1 órát -, valószínűleg ezért is lett egy kicsit zavarosabb a leve, mint pl. Duendének. De ez mit sem számított, mert így is egy nagyon-nagyon finom leves lett. Remélem a recept gazdája nem haragszik meg, hogy én már átkereszteltem egy kicsit!? De én már csak nem nevezhettem indiaisnak, ha mauritiusi curryport is tettem bele... :)


Hozzávalók:
  • 2 félmarék sárgaborsó
  • 2 nagyobb burgonya
  • 1 kicsi fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj
  • só, natúr vegamix (vagy 1 liter zöldségleves)
  • 1-1 teáskanál koriander mag és római kömény
  • 1/2-1/2 teáskanál curry por és sáfrányos szeklice
  • a tálaláshoz kevés aprított petrezselyem (nálam a fagyasztóból)
Kevés felhevített olajban néhány másodperc alatt megpirítom, a mozsárban kissé összetört koriandert és római köménymagot. Hozzáadom az apró kockára vágott hagymát, átpirítom kissé, majd hozzáadom a vékony szeletekre vágott fokhagymát is. Beledobom a kicsi kockára vágott burgonyát, megszórom a curryporral és a sáfrányos szeklicével, rövid ideig pirítom, majd felengedem kb. 1,2-1,5 liter vízzel. Hozzáadom a lecsöpögtetett sárgaborsót is, majd ízesítem a vegamixes zöldségkeverékkel és puhára főzöm. Sót majd csak a végén adok hozzá, ha megfőtt a borsó. Persze ha levessel öntjük fel, mindez kimarad. Apróra vágott petrezselyemmel megszórva tálalom. Ha kicsit sűrűbbre készítjük és adunk hozzá finom, friss, ropogós héjú kenyeret is, nagyszerű hús nélküli egytálétel válhat belőle szerintem.



Tudja valaki miért romlik meg ennyire a képek minősége, amikor beszúrom őket a szövegbe? Ez kezd bosszantó lenni! :(

2010. február 16., kedd

Halpogácsa zöldségágyon


Ez is egy hirtelen felindulásból elkövetett ebéd volt még múlt héten pénteken. Már amennyire hirtelen felindulásnak nevezhető az, ha valaki a fagyasztóból kapja elő kb. 3/4 órával ebéd előtt a kőkemény halat. Nem baj, ott a jó öreg mikrohullámú sütő, amin ugye van olvasztóprogram is! A zöldségeket meg eszement módon ilyen kis aprócskákra volt kedvem reszelgetni, a nem olyan régen pár száz forintért beszerzett reszelőmön. Ami ugyan nem túl jó, de a célnak azért megfelel. Csak kár hogy a használata közben néha a kezemről is leszántom a bőrt.  
A halpogácsa kicsit több,  mint ami a körethez kellett (most így jött ki a lépés). De sebaj, este vagy másnap, kevés kapros-joghurtos-majonézzel, egy zsemlébe töltve remek kis halburger lesz belőle.

Hozzávalók:
A halpogácsához (kb. 14-15 db lesz belőle):
  • kb. 500 g fagyasztott tőkehalfilé (kb. 2 jó nagy szelet, kiengedett állapotban kb. 400 g)
  • 6-7 evőkanál kukoricaliszt
  • 1/2 citrom leve
  • 2 gerezd fokhagyma
  • kisebb darab hagyma
  • kb. 4 evőkanál pangritata + még egy kevés a hempergetéshez
  • 1 tojás
  • só, frissen őrölt bors
  • olaj a sütéshez
A körethez:
  • Vegyes zöldségek julienre vágva, vagy speckó reszelővel lereszelve. Nálam ezek most: 3 sárgarépa, 3 fehérrépa, egy kisebb darab zeller, de mehet még bele pl. cukkini is stb.
  • kevés aprított petrezselyem
  • 2-3 nagy evőkanál aprított medvehagyma levél (mindkettő fagyasztóból nálam)
  • ízlés szerint só, bors 
  • kevés olívaolaj és vaj
A hal miután kiengedett, alaposan leitatgatom róla a vizet, majd kisebb darabokra vágom, és a darabokra vágott hagymával, fokhagymával, citromlével egy késes apírtóba teszem, majd összedolgoztatom vele. Végül hozzákeverem a tojást is, ízesítem sóval borssal, és annyi kukoricalisztet és pangritatát (vagy sima kenyérmorzsát) adok hozzá, hogy jól formázható masszát kapjak (de ne legyen kemény). A két tenyerem között lapogatva, 1-1 púpos evőkanálnyi adagból pogácsákat lapogatok (az amelyik a képen ketté van vágva, pont egy vaskosabb példány lett a sietségben), majd meghempergetem mindkét oldalát a maradék pangritatában (ez el is maradhat), és teflonos serpenyőben, nem túl sok olajban kisütöm őket.

A körethez a zöldségeket kevés olívaolaj és vaj keverékén először fedő nélkül pár percig sütöm, majd hozzáadom a zöldfűszereket is, ízesítem sóval, borssal és fedő alatt nem túl puhára párolom (inkább ressre). Mivel kicsire vannak vágva ez igen rövid idő alatt megvan. 

2010. február 15., hétfő

Veszprémi állatkert

Ezek a képek még tavaly nyáron készültek a veszprémi állatkertben és nagyon szeretem őket. Bár az enyém nem egy fotós blog, leginkább azért teszem közzé, mert hátha más is egy kicsit szomorkás, mint én, és hátha ezek a képek jókedvre derítik majd őt is, mint engem. Nagyon szeretem egyébként ezt az állatkertet, mert nagyon hangulatos és nagyon szép. Alkalomadtán, ha valaki arra jár majd szép időben, látogassa meg ezt a szép helyet, mert érdemes.

Ezt a profilomat is fotózd le! Ugye milyen szép vagyok?
Ahogy a Csöppségem mondaná: pidencsz, vagyis pihensz.
Bambi
Vegyes válogatás
Anyu úgy szeretleeeeek??
Azt hiszem kicsit teleettem magam!
Most akkor ki kivel van?
Kicsit pihenek ...
"Farkasszemet" néztünk (kár, hogy belógott a kerítés)

2010. február 14., vasárnap

Boldog Valentin-napot!


Szeretetben gazdag, boldog Valentin-napot mindenkinek! Tudom sokakat kiráz a hideg attól, hogy csak az év 1 napján ünnepeljük, különböző giccsekkel a szeretetet. De szerintem nem baj, ha van egy nap, amikor ilyen apró, néha gyerekes csecsebecsékkel lephetjük meg a szeretteinket, mint pl. a fenti (pl. saját készítésű bon-bonnal teletöltve). Mert szerintem ez igen is, nemcsak a szerelmesek napja. És ki mondta, hogy a többi napon ne lehetne ugyanúgy szeretni? Szóval Happy Valentine! :P :D

A fenti kartonszívecske sablonját Martha Stewart honlapján találtam. 


2010. február 13., szombat

Édes szíves "ropik"




Én még jó múltkorában készítettem ezt az édes "ropit". Nem az eredeti élesztős, tahinis verziót, ami Japán eredetű, hanem egy egyszerű linzertésztás változatot, aminek az egyik felét kakaóporral színeztem meg. Az eredeti verzióval egy kicsit talán könnyebb dolgozni, mint ezzel, mert ez a változat hajlamos volt arra, hogy eltörjön. Viszont nagyon finom volt! Lényegében csak egy ötlet szeretne-akarna lenni Valentin-napra, ha valakinek van kedve egy kicsit alkotni. De biztosan ki fogom próbálni az eredeti verziót is, ami Limaránál megtalálható.

2010. február 12., péntek

Burgonyakrémleves kaporral és ropogós szalonnával

Mindig le vagyok maradva egy kicsit... Ez a leves sem ma készült, hanem még tegnap előtt, hirtelen ötlettől vezérelve, mert rám tört a betegség utáni "levesehetnék". Mondjuk a leves az, ami nekem mindig jól esik. Ha beteg vagyok, ha nem. Ez egy egyszerű, ám annál nagyszerűbb kis leveske lett szerintem. Nagyon laktató és olyan toroksimogató, lélekmelengető! Mondom én! Nekem ennyi is elég volt! Persze a Másik Felem mindkét nap evett még valami "tartalmasabbat" is utána. A kapor egyébként nagyon jól felfrissítette az ízét, de szerintem működik más zöldfűszerrel is, mint pl. petrezselyem. Másnapra eléggé besűrűsödött, de segítettem rajta egy kis tejjel és vízzel, majd egy picit még utána sóztam.

Hozzávalók:
  • 2 kisebb fej hagyma, felkokcázva
  • 2 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 6-7 szem közepes méretű burgonya, meghámozva, felkockázva
  • 1 kicsi darab zeller, meghámozva, felkockázva
  • 1 evőkanál só nélküli vega-mix vagy kb. 1,2 liter zöldségleves
  • ízlés szerint só, frissen őrölt bors
  • kevés olívaolaj
  • 1 kicsi dobozos tejföl vagy kb. 1,5 dl tejszín
  • kb. 1-2 evőkanál vaj
  • 4 szelet bacon
  • ízlés szerint frissen aprított kapor a tetejére (nekem ez megint a fagyasztóból került elő)
A szalonnát kisebb kockákra vágom, majd kevés olívaolajban ropogósra sütöm. Szűrőkanállal kiszedem és félreteszem. A visszamaradt zsiradékban megpirítom kissé a hagymát, kicsit később rádobom a fokhagymát is, végül a burgonyát és a zellert is. Kicsit átpirítom az egészet, majd felengedem a meleg levessel (vagy sós, vegamixes vízzel) és puhára főzöm benne a zöldségeket. Ha megpuhultak hozzáadom a tejfölt, vagy a tejszínt és botmixerrel összeturmixolom. Ha túl sűrű lenne, öntök még hozzá kevés vizet, vagy tejet, és ízesítem még sóval, ha szükséges. Még egyet forralok rajta, majd belekeverem a vajat. Miután tányérba szedtem a tetejére frissen őrölt borsot teszek, rádobok néhány szalonnadarabot és megszórom kaporral. 

2010. február 11., csütörtök

Mandulás sárgarépatorta, narancsos mascarponekrémmel


 
Nah hát akkor most, hogy magamhoz tértem a láz és a pokoli ízületi fájdalomból befejezem ennek a bejegyzésnek a megírását. Csöppségem szülinapjára, családi összejövetelre készült ez a torta, aminek a díszítését nem vittem túlzásba, amint az látszik is a képeken. Nem nálunk volt az összejövetel, hanem a Nővéremnél, ahol még a 7 éves unokaöcsém és a 17 éves unokahúgom szülinapját is ünnepeltük. Sőt unokahúg barátjának az elmaradt januárit szülinapját is, így összesen 4 torta volt, 17 emberre, na és rengeteg finom étel. De visszatérve a tortára: régóta tudtam, hogy répatortát szeretnék készíteni. Át is néztem vagy millióegy receptet, de végül egy saját verziót alkottam meg. Biztosan vannak még hasonlóak, tehát nem gondolom, hogy feltaláltam volna a spanyol viaszt, de nekem akkor nem volt kedvem átböngészni újra rengeteg receptet. Olyat szerettem volna, ami úgy készül, mint a kevert tészták, de annál azért egy kicsit könnyebb és mégsem piskóta. Azt hiszem ez sikerült. Mindenkitől csak dicséretet kapott. Tényleg nagyon finom volt!
Hozzáfűzés a recepthez: nekem nem volt darált mandulám, csak egész, amit a leforrázás után lepittyegettem, hagytam megszáradni, majd aprítóban ledaráltam. Ez viszont nem darálta teljesen "púderesre", így maradtak benne nagyon pici darabkák. De ez nem elrontotta, hanem izgalmas lett a kis ropogós gömböcskéktől a tészta állaga.
A másik dolog: a krémbe, egyrészt spórolás miatt is került lecsöpögtetett tejföl krém. Másrészt azért is, hogy ne legyen túl tömény a vajtól és a mascarponétól. Nagyon finom lett az is!
A tortaforma pedig egy kb. 1,8 literes űrtartalmú forma. Ennek hiányában úgy gondolom, hogy ez a tészta mennyiség egy 24 vagy 26 cm átmérőjű kerek formába elég, ha azt szeretnénk, hogy ne legyen túl lapos.
Hozzávalók:
  • 300 g reszelt sárgarépa
  • 200 g liszt
  • 200 g darált mandula
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 1/2 teáskanál szódabikarbóna
  • csipet só és sok-sok szeretet
  • 100 g barna nádcukor
  • 50 g gyümölcscukor
  • 2 púpos teáskanál reszelt, cukrozott narancshéj
  • 4 tojás
  • 60 ml növényi olaj
  • 3 evőkanál tejföl
Krém:
  • 100 g puha vaj
  • 250 g mascarpone
  • kb. 250 g lecsöpögtetett tejföl (3 kicsi dobozos tejfölt gézzel borított szűrőbe tettem és 1 éjszakán át hagytam lecsöpögni)
  • kb. 150 g porcukor
  • kb. 3 púpos teáskanál reszelt narancshéj
  • kb. fél narancs leve
A tortaformát alaposan kivajazom, az alját sütőpapírral kibélelem. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A száraz hozzávalókat összekeverem, hozzáadom a narancshéjat és a sárgarépát is. Egy másik tálban, habverővel pár perc alatt habosra keverem a tojásokat, hozzákeverem a cukrot, az olajat és a tejfölt, majd óvatosan beleforgatom a száraz hozzávalókat. A masszát a formába öntöm, majd az előmelegített sütőbe kb. 40-45 percig sütöm (úgy emlékszem nekem ennyi kellett). Ez sütőfüggő, hogy kinek mikor jó, ezért az utolsó percekben figyeljük, ne égjen meg a széle. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült a közepe is. Hozzá kell tennem, hogy nekem talán azért sült hamarabb a külseje, mert a tésztába gyümölcscukrot is tettem, és azok a sütemények kívülről hamarabb kapnak színt.
Ha megsült pár percet hagyom pihenni, kiborítom a formából, lehúzom róla a sütőpapírt és alaposan hagyom lehűlni, majd kettévágom és megkenem középen is, majd a tetején is az alábbi krémmel.
A töltelékhez valókat habverővel pár perc alatt alaposan összekeverem. A narancslevet csak a végén dolgozom hozzá, hogy ki ne csapja és túrós ne legyen a krém. Megkóstolom, hogy elég édes-e (csak óvatosan, mert el lehet nyalakodni rajta), majd megkenem vele a tortát és alaposan lehűtöm.
Tálalás előtt kandírozott narancshéjjal díszítettem (nekem ez házi volt, és egy kissé formátlan szegény). Lehetett volna még darált mandulával és esetleg még narancshéjjal is tovább díszíteni, de késő estére lettem kész vele és már nagyon fáradt voltam hozzá. Pedig szebb is lehetett volna...

2010. február 8., hétfő

Szardellás-tonhalas spagetti pangritatával

Úgy vettem észre, kezdenek eluralkodni a bejegyzéseim között, az édesség kategóriába sorolható ételek, pedig nem csak ilyeneken élünk ám. Először úgy terveztem, hogy a hét első bejegyzése, a szombati szülinapos összejövetelre készített mandulás répatorta lesz, melyet narancsos mascarponekrémmel töltöttem meg. De úgy döntöttem, hogy előbb erről a vasárnapi ebédről számolok be, ami szintén nagyon finomra sikeredett. Még múlt hétre ígértem a Másik Felemnek, hogy készítek tonhalas tésztát, aminek ő nagyon örült, és el is újságolta a barátjának, hogy ő bizony ilyen finomat fog enni. Barát egyből le is csapott rá és kérdezte a receptet, Másik Felem meg nagy könnyelműen mondta, hogy hát fent van a blogon. Na persze, hogy még tonhalas tészta nem volt fent, csak szardellás. Bár a mostani tésztába is került szardella, de az a tésztaétel akkor teljesen máshogy készült. Érdekes, de eddig még kétszer nem sikerült ugyanúgy ez az étel, merthogy sosem egy adott recept alapján dolgoztam, hanem csak úgy hasraütészerűen. Már csak a fenti két dolog miatt is éppen itt volt az ideje, hogy rögzítsem is, hogy hogyan készül. Legalább ez az egy verzió legyen itt meg. A pangritata egyébként, ami a tetejére kerül, a szegény emberek parmezánja Olaszországban, és egy rendkívül ötletes dolog a száraz zsemle, vagy kenyér hasznosítására, ill. a sajt helyettesítésére. Bár arra nem vetemednék, hogy egy ilyen jellegű halas ételre sajtot szórjak, ez szerintem nagyszerűen illik hozzá. És persze nemcsak ehhez az ételhez jó, hanem bármilyen más tésztaételhez, zöldségételhez. stb. Este én pl. egy natúr sajtkrémmel megkent kenyérre szórtam belőle egy keveset. A lenti mennyiség egy picit talán több lesz, mint amennyire szükség van, de a megmaradt morzsát lezárt dobozban még 1-2 napig lehet tárolni, és tényleg sokrétű a felhasználása. De eszünkbe se jusson hűtőbe tenni, mert akkor a páratartalomtól pont a ropogósságát veszíti el. És természetesen a végső felhasználástól függően, másféle zöldfűszerrel is lehet készíteni.

Hozzávalók:
  • 500 g spagetti tészta
  • 2 közepes fej lilahagyma, felkarikázva
  • 2 gerezd fokhagyma, félbevágva, vékonyan felszeletelve
  • 3 szem olajban eltett aszalt paradicsom, lecsöpögtetve és apróra vágva
  • olívaolaj
  • 2 doboz natúr tonhalkonzerv
  • 1 doboz natúr szardellakonzerv
  • só, frissen őrölt bors
  • fél citrom leve
  • a tetejére: kevés frissen aprított petrezselyem (nekem fagyasztóból, de úgy is nagyon jó)
A pangritatához:
  • kb. 100 g frissen készített zsemle-, vagy kenyérmorzsa
  • 1 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • kb. 5-6 evőkanál olívaolaj
  • 2 teáskanál szárított kakukkfű vagy ízlés szerint más fűszer (nyilván a friss még jobb)
  • só, frissen őrölt bors
Először a pangritatát készítem el: ehhez egy nagyobb serpenyőben felforrósítom az olajat, majd rádobom a fokhagymát és a kakukkfüvet. Ha már illatoznak, utánaborítom a morzsát is, majd folyamatos kevergetés közben - nehogy odaégjen -, aranybarnára pirítom. Ha elkészült, sózom, borsozom, majd egy tálba borítom és félreteszem, amíg a többi elkészül.
A tésztát megfőzöm, közben egy nagyobb serpenyőben (amibe majd a tészta is belefér) felforrósítok egy kevés olajat, beleteszem a lilahagymát, majd egy kissé megpirítom. Hozzáadom a fokhagymát és az aszalt paradicsomot is, majd ezeket is pirítom rövid ideig. Hozzáadom a kétféle halat - a leve nélkül, de még nem öntöm ki -, majd pár(!) másodpercig ezzel is "sütögetem", végül hozzáadom a kifőtt tésztát is, és alaposan átkeverem az egészet. Ha száraznak érezzük, hozzáadhatunk egy keveset a konzervek levéből, vagy esetleg még kevés olívaolajat is locsolhatunk rá, vigyázva hogy ne tocsogjon. Végül hozzáfacsarjuk a citrom levét, majd kissé sózzuk, borsozzuk az egészet. A sózással óvatosan, hiszen az alapanyagok nagy része már eleve sózott. Ha jól időzítettünk, addig éppen el tudjuk végezni a fenti előkészületeket, amíg a tészta megfő, legfeljebb csak rövid ideig kell félretenni, miután leszűrtük róla a vizet.
Tálaláskor a tészta tetejére szórunk a pangritatából és a felaprított petrezselyemből.

2010. február 5., péntek

Fánk


Lassan itt a farsangi fánkszezon vége, így éppen itt volt már az ideje, hogy én is készítsek valamilyet. De eszem ágában sem volt hagyományos szalagos fánkot készíteni, és ennek köszönhetően olajszagban úsztatni a lakást. Amúgy szeretjük a hagyományos fánkot, én főleg a jól megsült cicákat (Anyukám így nevezi a szaggatás során leeső darabokat, melyeket ő szintén megsüt az olajban). Idén már volt szerencsénk enni neki köszönhetően, így én kísérletezhettem valami mással.
Igen, tényleg van valami ezekben a langyos, vajas-cukros fánkokban, ami miatt ellenállhatatlanok lesznek! Ezt Nigella is megmondta! Merthogy a recept tőle van (én már házi istennővé váltam... :)). Bár én szokásomhoz híven már megint variáltam egy kicsit a recepten. Na de nem sokat, csak annyit, hogy kevés kukoricalisztet is adtam hozzá, mert úgy gondoltam, hogy ettől finomabb, omlósabb lesz a tészta, ráadásul a színének is jót tesz. Ja, és a sima cukor helyett pedig gyümölcscukrot használtam hozzá, hogy azért mégse legyen annyira nagyon bűnös (sajnos az).
Hozzávalók (12 muffin formájú, vagy 6 normál fánk méretű):
  • 200 g sütőporos liszt (nekem kb. 5 g sütőpor, és 25 g kukoricaliszt)
  • 100 g finom szemű kristálycukor (nálam kb. 60 g gyümölcscukor)
  • 85 ml növényi olaj
  • 125 ml tej
  • 1 nagy tojás
  • 1 nagy evőkanál vaníliás cukor (nálam igazi, amúgy kevés aroma is jó)
  • 12 teáskanál eperlekvár
  • 100 g sózatlan vaj
  • kb. 150 g porcukor (szerintem ennél kicsit kevesebb is elég, talán a vajból is, így is elég a jóból)
  • csipet só (nálam ez elmaradhatatlan az édes sütikből)
  • muffinsütőforma, vagy ha van, lapos fánksütő forma kiolajozva, vagy alaposan kivajazva (nekem ebből a "fazonból" lett 6 normál méretű fánkom)
A sütőt melegítsük elő 190 fokra. Keverjük össze a tejet, az olajat, a tojást. Az egészet keverjük össze a liszttel és a cukorral. Ne keverjük sokáig! Töltsük meg a formákat 1/3-áig tésztával, tegyünk a közepére némi lekvárt, majd zárjuk le a masszával. Az előmelegített sütőbe tolva kb. 20 perc alatt süssük meg. Közben olvasszuk meg a vajat, a porcukrot pedig szórjuk egy laposabb tálba. A kisült fánkokat egy villa és egy kanál segítségével (hogy össze ne égessük magunkat), mártsuk meg mindenhol a vajban, majd forgassuk meg a porcukorban. Langyosan tálaljuk, de nem megvetendő finomság szobahőmérsékleten sem.

Burgonyás brokkolikrémleves sajttal

Nagyon szeretjük a brokkolit. A brokkolikrémlevest pedig még jobban. Valamelyik nap sikerült egy akciós példányt beszereznem, így ez a tartalmasabb leves készült belőle. Utána már csak egy kis sütőben sült fánkot ettünk. A receptjét ennek is leírom nemsokára, mert nagyon finom lett az is. Ez a krémleves, nem recept alapján készült, csak úgy hasraütésszerűen. De finom lett! Még jobb lett volna, ha van itthon egy kevés tejszín, de csak tejföl volt, így az került bele. És hogy a levest kicsit sűrűbbé és tartalmasabbá tegyem, adtam hozzá burgonyát is. Érdekes, de az a leves a való életben sokkal zöldebb volt (most magyarázom a bizonyítványom). Nem tudom a kép ezt miért nem adta vissza!?
A brokkoliról egyébként még eszembe jutott, hogy régebben sokszor csináltam sajtos-sonkás-brokkolisalátát is. Ennek az ötlete egy étteremből való, ahová régebben sokat jártunk. Nagyon finom kis saláta és nem is túl bonyolult. A brokkolit kisebb rózsákra szedem, szódabikarbónás forrásban lévő vízbe dobom, majd pár percig főzöm, amíg kissé megpuhul. A sajtot kockára vágom, a sonkát szintén. A kihűlt brokkolit összekeverem a sajtos-sonkával, majd nyakon öntöm a következő öntettel: majonéz, tejföl (vagy joghurt, hogy könnyebb legyen), pici bors és só. Behűtve tálalom. Naggggyon finom! És a leves receptje:
Hozzávalók:
  • 1 fej brokkoli (500 g)
  • 2 kisebb burgonya
  • 1 kisebb hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • bors, ízlés szerint kevés reszelt szerecsendió
  • 1 liter natúr vegamixes, sós víz, vagy 1 liter húsleves
  • olívaolaj
  • 1 kicsi dobozos tejföl vagy 1-1,5 dl tejszín
Feltétnek:
  • kb. 8-10 dkg reszelt sajt
  • pirított kenyérkockák, vagy száraz serpenyőben megpirított napraforgómag

A zöldségeket megtisztítom, a brokkoliról levágom a vastagabb szárakat, felaprítom, a rózsáit kisebb darabokra szedem. A burgonyát, a hagymát és a fokhagymát felkockázom. Kevés olívaolajon megdinsztelem a hagymákat. Rádobom a burgonyát és a brokkoliszárakat, majd rövid ideig pirítom és felengedem a meleg levessel. Forrástól számítva kb. 10 percig főzöm, majd hozzáadom a brokkolirózsákat is, és puhára főzöm. Borsozom, kevés szerecsendiót adok hozzá, majd szétturmixolom. Tejszínnel, vagy tejföllel lágyítok rajta. Én ekkor hozzáadtam még fél marék reszelt sajtot is, hagytam elolvadni, majd újra átturmixoltam. Pirított kenyérkockákkal és reszelt sajttal tálalom.

2010. február 2., kedd

Ha még nem fáznánk eléggé... na és a konyhai bakiparádé




Az egész úgy kezdődött, hogy volt itthon egy jó érett mangóm banánom, na meg jó pár mandarinom is. És a kinti, igen csak csípős hideg ellenére, megkívántam a lakás melegében is a hideget. Nem, nem a forralt bort, hanem a fagyit. Ilyen is van! Mindezt persze még a legnagyobb hóesés közepette. Ja és persze volt itthon nem kevés kókuszreszelékem is, na meg joghurtom is. Így neki álltam és ezt hoztam ki belőlük. Úgy gondoltam, majd jól fog mutatni tálalásnál, ha egy szilikon muffin sütőformába kanalazom egymásra a kétféle fagyit, majd így fagyasztom le. Igen ám, de amikor ezt megtettem, rá kellett jöjjek nem raktam semmi "merevet" (értsd: pl. egy tálca) a összecsuklásra nagyon is hajlamos szilikonforma alá. Próbálkoztam én becsülettel, minden hogyan, kézzel-lábbal, fejen állva, hogy bevarázsoljam a konyhapultról a fagyasztóba. De nem ment! Még sütőlapáttal is alá nyúltam... hátha... De esélyem sem volt. Így megadva magamat egy tálba kanalaztam az egészet, próbálva közben némi márványos mintázatot adni az egésznek, hogy mentsem, ami menthető. Na ez azért sikerült. Csakhogy azért mégse törjek le teljesen. Ekkor még mindig maradt egy kevés kókuszos fagyi- és sorbet alapom is, amik végül külön-külön dobozkákban kerültek lefagyasztásra. De előtte a sorbetbe került még egy jó nagy löttyintésnyi Blue Curaçao likőr is, hogy ne fagyjon kőkeményre az egész. Ha már homár, legyen kövér! Ettől lett ilyen kissé bizarr, de azért szerintem szép uv zöld színe. Hát így lett végül háromféle, nagyon finom, hideg nyalánkság belőle.


Mangós-banános sorbet mandarinnal és naranccsal (kb. 600 ml):
  • 1,5 dl mandarin és narancslé (ez kb. 4 nagyobb mandarin és 1 narancs)
  • 1 narancs reszelt héja
  • 80 g barna nádcukor (helyette lehet eritrit is)
  • 1 db jó érett mangó
  • 2 db jó érett banán
  • ha zöld változatot szeretnénk ízlés szerint: pár evőkanál Blue Curacao likőr
A kétféle gyümölcsléből, a narancs héjából és a cukorból szirupot készítünk, úgy hogy kb. 8-10 percet főzzük. Ha kihűlt a szirup, összeturmixoljuk a banánnal és a mangóhússal. Ha szeretnénk, ekkor hozzáadjuk a likőrt, majd fagyasztóba téve megfagyasztjuk. Ahogy elkezd fagyni, óránként átkeverjük. 10-15 perccel a tálalás előtt vegyük ki a fagyasztóból, így könnyebb lesz adagolni.

Kókuszos joghurtfagyi 
Hozzávalók (kb. 450-500 ml) :
  • 80 g kókuszreszelék
  • kb. 1,5-2 dl kókusztej
  • kevés vaníliamag
  • kb. 3 evőkanál eritrit v. xilit
  • 4 nagy evőkanál mascarpone vagy zsírosabb tejföl esetleg
  • 4 nagy evőkanál joghurt
A kókusztejet és a kókuszreszeléket összekeverem a vaníliával és a cukorral, majd felmelegítem és pár percig forralom. Ha kihűlt, összekeverem (vagy turmixolni is lehet) a többi hozzávalóval, majd ez is mehet a fagyasztóba jó pár órára. Ezt is érdemes párszor átkeverni közben, és tálalás előtt jó 10-15 perccel előbb kivenni. Ennek meg egy kis Malibu tett volna jót!

Szóval ha valaki fázna, bújjon be egy meleg takaró alá, közben vegyen a kezébe egy tállal a fenti hideg nyalánkságokból, majd hunyja be a szemét és képzelje magát egy pálmafákkal teli, homokos tengerpartra... :) Félreértés ne essék! Én imádom a havat! Főleg, ha ilyen sok van belőle! : )