2010. november 30., kedd

Pink grapefruit curd, avagy rózsaszín grépfrút krém

Ismét egy pl. kenyérre, kalácsra kenhető, sütemények töltésére használható krém receptje, amely ajándéknak is kitűnő. Mangós és körtés változatban készült nálam ilyen legutóbb. A mangós változat receptje itt olvasható. Ha ajándékba készítjük, szerintem max. 1 nappal előbb tegyük ezt, mert hiába van hőkezelve a tojás, ill. hiába tesszük forró vízzel kicsírátlanított üvegbe a krémet, pár napnál tovább ez sem tartható el azért a hűtőben. A céklapor - mint írom is -, nálam a színerősítés miatt került bele. Szerintem nagyon szép színe lett (tőle), és az ízét egyátalán nem vitte el. 

Hozzávalók:
  • kb. 150 ml rózsaszín grépfútlé (kb. 1 nagyobb gyümölcs leve)
  • 1 púpos teáskanál céklapor
  • 170-180 g világos nádcukor (ízlés szerint lehet több-kevesebb)
  • 80 g vaj
  • 4 nagy tojás
  • 1 evőkanál keményítő (el is hagyható, de ettől biztosabb tartást kap)
Vízgőz felett a cukrot és a céklaport, kevergetve feloldjuk a grépfrút levében. Hozzáadjuk a vajat, majd felolvasztjuk azt is. Hagyjuk, hogy kissé kihűljön, majd kézi habverővel hozzádolgozzuk a tojásokat. (Ha keményítőt is teszünk bele, azt egy kevés lében feloldjuk, majd a főzés végefelé tesszük hozzá.) Visszatesszük a vízgőzre, és egy fakanállal kevergetve, kb. 10-15 perc alatt besűrítjük.

2010. november 29., hétfő

Szezámmagos-karamellás szelet


Tegnap meggyújthattuk az első adventi gyertyát. Tehát megkezdődött/megkezdődhet "hivatalosan" is a karácsonyi készülődés. Az időjárás már az alaphangulatot is megadta hozzá a hétvégi hóeséssel. Aznap éjjel mikor megláttam, hogy elkezdett szakadni nálunk a hó - annak ellenére hogy hideg -, megmelengette a szívemet. Szeretem amikor esik! Annyira jó hangulata van! Ez kellett most! Kellett, hogy karácsonyi hangulatom legyen. Így tegnap már egy-két dísz is kikerült a lakásba. Valamelyik nap pedig kísérletezgettem egy kicsit, és egy ilyen szezámmagos finomság lett belőle. Ez is olyan, ami ajándéknak is remek lehet, akár karácsonyra, akár télapóra. Különösen, ha még saját készítésű és díszítésű kis ajándékdobozkába, vagy pl. kis celofán, vagy papírzacskóba tesszük. 
Másik ötletet, amelybe aszalt gyümölcs és csokoládé került és szintén ostyalap felhasználásával készült, itt találsz.

Hozzávalók (kb. 36 szelethez):
  • 4 nagyméretű ostyalap
  • 250 g nád-, vagy barnacukor
  • 2 evőkanál méz
  • 100 g vaj
  • fél teáskanál tengeri só
  • 100 g tejszín
  • 200 g szezámmag (teflonos serpenyőben, szárazon meg is piríthatjuk kissé előtte, akkor még intenzívebb íze lesz)
  • 50 g (azaz 5 db, 1 kis csomag) babapiskótából készített morzsa
A cukrot nem túl sötétre karamellizáljuk a mézzel együtt, majd hozzáadjuk a tejszínt és kb. 5-10 percig csendes forraljuk. Hozzáadjuk a sót is, majd belekeverjük a vajat is és összefőzzük az egészet. Hozzáadjuk a szezámmagot és lehűtjük kissé. Belekeverjük a piskótamorzsát, és a krémet elosztjuk 1-1 ostyalapon, majd befedjük 1-1 másik lappal és alaposan lenyomkodjuk. Végül teljesen lehűtjük, majd éles késsel felszeleteljük. 

2010. november 26., péntek

Shepherd's pie, Cottage pie, avagy magyarul egyszerűen pásztor pite


Egy - ahogy angol nyelven mondani szokás -, comfort food a hétvégére. Ebben a hideg időben már jobban esnek az ilyen táplálóbb, laktatóbb ételek. Régebben is találkoztam én már ezzel a pásztor pitével (talán Gordon Ramsay műsorában), és el is szerettem volna egyszer a jövőben készíteni, de nem jutottam el odáig. Eddig. Most viszont az történt, hogy Anita barátnőm vendégül látta kicsiny családomat múltkoriban, vasárnap ebédre, és egy ilyen finomsággal várt minket. Na igen, látszik, hogy hatással volt rá az Angliában töltött idő. Merthogy ez egy hagyományos, klasszikus angol étel.  Most pontos receptnek nem néztem utána, csak amire emlékeztem a barátnőm elmondásából arra hagyatkoztam, meg a saját fejemre. De nagyon jól sikerült így "hasraütésszerűen" is eltalálni minden arányt. Mind fűszerezés, mind hozzávalók, mind arányok tekintetében. Próbáljátok ki, mert nagyon finom! Sokféle változata létezik, én olvastam már pl. olaszos ízvilágúról is. Majd azt is kipróbálom egyszer. És hogy a névről is szó essék... Sheperd's pie-nak eredetileg a bárányhússal készül verziót lehet hívni ma már, a többi az Cottage pie. De ugye ez sem szentírás azért, erről is megoszlanak a vélemények, hiszen jó darabig csak az első elnevezés létezett. Tehát függetlenül attól, hogy milyen állat húsából készítették (bárány vagy marha) pie, azaz pásztor pite volt a neve. És mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a barátnőm is Sheperd's pie-nak hívta, így is hallotta, ill. látta kint, pedig nem rövid időt töltött ott. Na de nem is ez lényeg, hanem hogy finom. Köszi Nita még egyszer! 


Hozzávalók (kb. 4-6 személyre):
  • 1 fej hagyma, apróra vágva
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 500 g darált hús (leginkább marha, de lehet vegyesen is használni sertést és marhát is, sőt, akár pulykából is készülhet,de ugye lehet bárányhús is annak, aki szereti)
  • kb. 4-5 szál sárgarépa, megtisztítva, kisebb kockákra vágva
  • kb. 3 marék zöldborsó
  • 1 csokor petrezselyem, apróra vágva
  • kb. 2 dl bor (leginkább száraz vörös, nekem most csak egy száraz fehér volt kéznél)
  • kb. 3 dl húsleves (akkor kevesebb só kell) vagy sima víz
  • kakukkfű (lehet még oregánó, rozmaring)
  • só, frissen őrölt bors
A krumplipüréhez:
  • kb. 1,2 kg burgonya (héjában főzve)
  • 2 tojás
  • kb. 10 dkg vaj
  • kb. 200 g tejföl (nagy dobozos tejfölnek a fele)
  • kb. 2,5 dl tej
  • frissen reszelt szerecsendió, só, bors
A tetejére:
  • pár deka reszelt füstölt és sima sajt 
Az alaposan megsikált burgonyát tegyük fel vízben főni. A hagymát kevés olajon kezdjük el megpirítani, majd mehet rá a hús is, és nem sokkal utána az összezúzott fokhagyma is. Ahogy a hús kifehéredik kicsit, adjuk hozzá a sárgarépát is, rövid ideig pirítsuk, majd engedjük fel a borral.
Párologtassuk el az alkoholt, adjuk hozzá a zöldborsót, engedjük fel a levessel vagy vízzel, ízesítsük kevés sóval, borssal, kakukkfűvel és petrezselyemmel (ezt inkább a vége felé adjuk hozzá), majd fedő alatt pároljuk meg az egészet. (Nekem a kakukkfű helyett egy kész toszkán fűszerkeverék került bele, mert kakukkfű csak egy csipet volt itthon. Ebben volt: rozmaring, oregánó, zsálya, babérlevél és nagyon jól passzolt hozzá, még ha nem is autentikus.) Ha megpuhult vegyük le róla a fedőt és főzzük el róla a levet.
A sütőt melegítsük elő 190-200 fokra. Közben a megfőtt burgonyát hámozzuk meg, törjük át, majd adjunk hozzá vajat, tejfölt és annyi tejet, hogy lágyabb burgonyapürét kapjunk. Ízesítsük sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval, majd keverjük hozzá a tojásokat.
A kész darált húsos ragut egyengessük el egy nagyobb tűzálló tál alján és halmozzuk a tetejére a burgonyapürét. Hogy csinosabb legyen, csillagcsöves habzsákból is rányomhatjuk, de hol van akkor a parasztos pite rusztikus érzése? :)
Szórjuk a tetejére a reszelt sajtot (ez sem túl autentikus, viszont nagyon finom hozzá), majd az előmelegített sütőbe tolva süssük kb. 30 percig. 

Megjegyzés:
A burgonyapürét én egyébként nem így szoktam készíteni, csak simán, felkockázva, vízben, apróra vágott hagymával együtt főzöm meg. Most azért készítettem így, mert úgy gondoltam, hogy így nem szívja meg magát annyira vízzel, nem fő ki belőle a keményítő és ezáltal a tartása is jobb lesz, valamint az íze is. Ez jó ötlet akkor is, ha valami olyan ételt akarunk készíteni, amelybe burgonya kell, mint pl. a gnocchi.


A fotókkal megszenvedtem... Az hagyján, hogy Csöppségem közben nyaggatott, és a sör habja tovatűnt mire lefotóztam a kaját. De ezek a fények... pfff... borzalmas... de akármit csináltam vele ilyen , leginkább 80-as évekbeli, nyugat-német hatású maradt... :)

Mandulás vagy mogyorós csók, avagy Amaretti

Ismét egy piszkozatok közül előszedett bejegyzés. Még jó, hogy ezeket a fotókat feltöltöttem még korábban. Még októberben, egyik vasárnap ebéd után álltam neki, egy gyors kis nasit sütni a kávé mellé. Jó. Szépek azok nem lettek! De csak azért, mert közben a vállam és a fülem közt lógott a telefon, mert a barátnőmmel beszéltem, úgy próbáltam meg kis rudacskákat kieszközölni a mini kis nyomómmal (ami valójában egy fánktöltő és nem habzsák... no mindegy...). Nem követtem semmiféle receptet, de utólag rájöttem, hogy ez tulajdonképpen nem más, mint az olaszok mandulás kis csókja, az Amaretti. Vagy legalábbis ahhoz hasonlít. De készíthetjük mogyoróval is, akkor már persze nem az. Az Amarettiből többféle recept is létezik, nyilván az eredetibe több mandula kell, az enyém eléggé halovány lett, viszont baromi finom. Ennyi elég! Díszíthetjük a végén kevés olvasztott étcsokololádéval. Ajándéknak is nagyszerű, akár karácsonyra is!

Hozzávalók (kb. 2 tepsihez):
  • 90 g tojásfehérje (kb. 2-3 tojás)
  • 150 g porcukor
  • 200 g őrölt héjas mandula vagy mogyoró
  • csipet só
  • tehetünk bele pár csepp színtelen mandula aromát
A sütőt előmelegítem légkeverésen 160 fokra (sima sütés: 180 fok). 2 tepsit kibélelek sütőpapírral. A tojásfehérjét csipet sóval elkezdem habbá verni. Amikor már van tartása, kisebb adagonként elkezdem hozzákeverni a cukrot, fényes habbá verem, majd beleforgatom a darált mandulát is. Sima végű habzsákkal hosszúkás kis formákat nyomok vagy ízlés szerint csókokat, nekem most ehhez volt kedvem), majd sütőbe tolom és legalább 25 percig sütöm. Amikor kivettem még picit puha volt, de ahogy kihűlt nagyon finom ropogóssá vált.

Csokis-diós-cukkinis sütemény



Hétvégére kapásból három ételbejegyzéssel is jövök. Elsőként ezzel a cukkinis süteménnyel. Ez is a sütiáradat egy része. Igaz, én még nyáron készítettem, és már legalább október óta pihen a piszkozatok között. De nem kifejezetten nyári süti, hiszen cukkinit még mindig kapni és nem is kell sok hozzá, úgyhogy most is neki állhat bárki. Ez is egy olyan gyorsan kis összedobott finomság volt. Én akkor egy ilyen jó nagyméretű muffin formában sütöttem, de nyugodtan tehetjük őzgerinc, hosszúkás kenyér, vagy akár kuglóf formába is.

Hozzávalók:
  • 200 g teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 1 jó púpos teáskanál sütőpor
  • csipet só
  • 120 g nádcukor, barnacukor (ebből 1-2 evőkanál van. cukor)
  • 80 g dió krokant (durva darált dió kevés cukorral karamellizálva, összeaprítva, de sima nagyobb darabokra aprított dió is megtetszi, amit szárazon kissé átpirítunk)
  • kb. 50 g étcsokoládé feldarabolva
  • 2 tojás
  • 120 g olvasztott vaj
  • kb. 200 g cukkini lereszelve
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Ha nem szilikonformában sütünk (én abban sütöttem), akkor kivajazzuk, lisztezzük a formát (formákat).
A lisztet átszitálom a sütőporral, hozzákeverem a étcsokidarabokat, a dió krokantot (vagy sima diót), majd a cukkinit. Egy másik tálban alaposan kikeverem a vajat a cukorral, majd hozzádolgozom egyenként a tojásokat. A száraz és a nedves hozzávalókat összevegyítem, majd formába adagolom és megsütöm. Ha nagyon szükséges lazíthatjuk egy picike tejjel. A sütési idő a forma nagyságától függ. Normál muffinformánál kb. 25 perc, nagyobb formánál min. 30-35 perc. De a legbiztosabb, ha tűpróbát végzünk.



2010. november 25., csütörtök

Nem mindennapi menü, a mindennapokra II.rész: Kukoricás lepény ropogós szalonnával és chilivel


És a második a csicsókaleves után, amit adott esetben előételként is tálalhatunk akár, vagy reggeliként is. Nagyon finom! De vigyázzunk vele, mert igencsak eteti magát. Az lepény ötletét valamikor múltkor láttam egy újságban, de persze amikor el akartam készíteni, sehol sem találtam (azóta sem). Gondoltam nem olyan nagy ördöngösség ez, csak el tudok már készíteni egy ilyet. Hát ilyen lett! És tényleg nagyon-nagyon finom! A kis lurkók is nagyon szeretik az ilyen kis lepénykéket. Természetesen náluk hagyjuk el csilit, sőt szerintem a bacont is, és a tejfölt inkább egy tálkában kínáljuk mellé, mert a legtöbb gyerkőc szerintem nagyon szeret pacsmagolni az ilyen ételekkel. Legalábbis az én Csöppségem igen. Az is igaz, hogy egy jó adagnyi törlőkendőt kell odakészíteni mellé, mert ő nem viseli el, ha mancsos a keze vagy a szája. Ilyenkor fél percenként megtörölgeti magának. :)


Hozzávalók (kb. 20-25 kis lepénykéhez):
  • 1 doboz konzerv csemege kukorica (levével együtt)
  • 2 tojás
  • tej
  • kukoricaliszt
  • sima liszt
  • 1 mokkáskanál sütőpor a liszthez keverve
  • só, bors
  • petrezselyemzöld
  • ízlés szerint tehetünk még bele 1 gerezd összezúzott fokhagymát is (nálam most kimaradt)
  • A tálaláshoz:
  • ropogósra sütött bacon szeletek (ennek a zsírjában süssük ki majd a lepénykéket)
  • tejföl
  • csili pehely
A baconszalonna szeleteket egy serpenyőben ropogósra sütjük, egy ici pici olajat is adhatunk hozzá az elején, hogy ne égjen le és, hogy megkönnyítsük a sülést. Közben a kukoricát egy tálba öntjük, villával hozzákeverjük a tojásokat, majd hozzáadunk annyi sütőporral elkevert kukorica és sima lisztet, valamint némi tejet, hogy sűrű massza vonja be a szemeket. Ízesítjük sóval, borssal, petrezselyemmel (és fokhagymával is akár), majd a szalonna kisült zsírjában evőkanálnyi adagokat pakolva a serpenyőbe kisütjük őket.



2010. november 24., szerda

Nem mindennapi menü a mindennapokra I. rész: Sajtkrémes csicsókaleves, zsályával és kakukkfűvel

 
Egy "nem mindenapi menü" első fogása, azaz levese, egy nem túl gyakran használt (sajnos) gumóféléből készült, ami nem más, mint a csicsóka. Én nagyon szeretem! Bár sajnos csak nagy ritkán találkozom vele. Régebben Anyukámék telkén is termett, de aztán valahogy eltűnt, pedig állítólag kiírtani is nehéz... Most az egyik hétvégi piaclátogatás során láttam meg egy nénikénél, és egyből le is csaptam rá. Na jó, nem egyből, mert nem volt valami olcsó. Sajnos! Pedig nagyon jó a cukorbetegeknek (is). Ezt a lentebb található oldalakon nagyszerűen leírják ill. kifejtik, hogy miért is jobb pl., mint a burgonya.
Én most zsálya, kevés kakkukfű és bacon hozzáadásával készítettem belőle levest. Mindhárom nagyszerűen illik hozzá! Bacon helyett más húsos, füstölt szalonna is mehet bele, mert a füstölt íz az, ami nagyon jól passzol hozzá.
Hasznos infók a csicsókáról:

Hozzávalók (kb. 4 személyre):
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • kb. 5-6 nagyobb darab csicsóka
  • 3 szelet bacon
  • 1 tömlős natúr, tejszínes sajtkrém
  • só, frissen őrölt bors
  • néhány levél friss zsálya, kakukkfű, kevés sáfrányos szeklice
  • olívaolaj
A hagymát felaprítom, a csicsókát megtisztítom, majd kisebb kockákra vágom. A szalonnát csíkokra vágom, majd kevés olaj hozzáadásával elkezdem sütni. Hozzáadom a hagymát is, majd mehet bele a csicsóka is, végül az összezúzott fokhagyma is. Hozzáadom a felaprított zsályát, sózom (ha levessel öntjük fel nem kell, mert a szalonna is már sós), borsozom, rövid ideig párolom, majd felöntöm kb. 1-1,2 l levessel, vagy natúr vegamixes, sós vízzel. Hozzáadok kevés sáfrányos szeklicét (ezt leginkább csak a színe miatt), majd puhára főzöm a csicsókát. A végefelé ízesítem kevés kakukkfűvel, majd kiveszek egy keveset a forró levesből, elturmixolom a sajtkrémmel és visszaöntöm a leveshez. Még egyet forralok rajta, majd tálalhatom is. Én még a végén is szórtam a tetejére picike sáfrányos szeklicét, mert tetszett, ahogy a narancssárga és zöld csíkok díszítik a tetejét (bár Másik Felem szerint kinézetre egy kicsit túlzsúfolt lett ezeken a képeken).

2010. november 22., hétfő

Házassági évfordulós menü

Hát ez a bejegyzés is egy kicsit később jött létre, mint szerettem volna, de ami késik nem múlik ugye... A hozzá kapcsolódó fotók nagy részét elvesztettem a múltkori "kis probléma miatt". A desszertről készült fotók viszont megmaradtak legalább, úgyhogy már csak ezért is (vagy inkább "csakazértis") közzé teszem ezt a bejegyzést, hiszen mégis csak a házassági évfordulónk vacsorájáról volna szó... Elnézést, hogy az előételről és a főételről nem tudok képet mutatni most, de remélem azért így is elhiszitek nekem, hogy finom volt... és hmmm... olyan jó színes is...
Apropó fotók és egy kis off:
Egy kéréssel fordulok hozzátok. Mint írtam korábban is, a gépemben tönkrement a winchester és több mint 1 évnyi munkát, emlékeket és iszonyat mennyiségű fotót veszítettem  el... Azt mondják, hogy a speciális adatmentéssel foglalkozó cégek még meg tudnák menteni az adatokat. Ez viszont nekem most nagyon sok pénzbe kerül. Ha ismer valaki olyan céget, aki jó áron dolgozik, megbízható és "nem kell hozzájuk hitelt felvenni", akkor örömmel venném, ha írna nekem. Sőt, ha esetleg valaki aki ilyennel foglalkozik és még esetleg ezen soraimat is olvassa, akkor jelezném, hogy nagyon szívesen belemegyek barter üzletbe is. Ez alatt azt értem, hogy ha lementi az adataimat, én cserébe nagyon szívesen reklámozom itt a blogon. Nagyon boldog lennék, ha sikerülne megoldani ezt a dolgot, mert a múlt héten kisírtam már a lelkemet is...

Ami  a házassági évfordulót illetti. Mérlegen? A valóság... Na jó a viccet félretéve a 4. volt múlt hét előtti héten. Aznap estére készítettem el ajándékképen ezt a vacsorát.
Szóval visszatérve a receptekre:

(Fotó pótolva: 2012. március 6. A recepttel ellentétben a fotón látható nem snidlinggel, hanem petrezselyemmel készült és azzal is nagyon finom)

Előételnek sült padlizsántekercseket tálaltam, snidlinges-paprikás fetasajttal töltve.
Hozzávalók:
  • 1 nagyobb padlizsán, só, bors, olívaolaj
A töltéshez:
  • 200 g feta vagy krémfehér sajt
  • 1/2 piros kaliforniai paprika
  • 3 evőkanál aprított snidling (vagy petrezselyem)
  • 1 kisebb citrom leve
  • frissen őrölt bors
A padlizsán végeit levágjuk, majd hosszában vékony szeletekre vágjuk. Ha valaki szokta, itt be is sózhatja és félreteheti. Én megmondom őszintén soha nem szoktam, de mégsem volt még problémám emiatt. Nem volt keserű soha. Úgy hallottam manapság már nem olyan keserűek egyébként a padlizsánok, mint régen voltak. Hogy ez minek köszönhető, azt nem nagyon tudom. Biztosan a termesztés során "okosítottak" valamit rajta. Az is igaz, hogy fiatalabb és inkább kisebb példányokat szoktam vásárolni, mert ezekben a mag is kevesebb, ami még szintén okozhatja esetleg a keserűséget.
A töltelékhez valókat összeaprítjuk, ízesítjük őrölt borssal, kevés citromlével, az aprított snidlinggel és félretesszük. A padlizsánt sózzuk, borsozzuk, majd mindig nagyon kevés olívaolajat aláöntve (amit aláöntünk azt mindig magába is szívja, úgyhogy ne vigyük túlzásba, mert a végén tocsogni fog) szépen megsütjük. Ha van egy bordázott belsejű serpenyőnk, abban még szebben tudjuk kivitelezni ezt a dolgot. A megsült és kissé kihűlt padlizsánszeletek egyik végére ráhalmozunk egy kevés tölteléket, majd feltekerjük. Behűtve vagy szobahőmérsékleten tálaljuk. 

(Fotó pótolva 2012. március 6.)


(Fotó pótolva 2012. március)

A főétel vargányás-paradicsomos csirkeragu volt, melyhez petrezselymes-túrós gnocchit készítettem köretként.
Hozzávalók:
  • kb. 500 g csirkemell filé, kisebb kockákra vágva
  • kb. 3-4 szelet bacon, felcsíkozva, vagy kockára vágva
  • 1 jó nagy marék szárított vargánya, forró vízbe beáztatva, majd feldarabolva
  • 1 nagy fej hagyma, apóra vágva
  • 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • só, bors, olívaolaj
  • 1 evőkanál vargányapor
  • 1 doboz hámozott paradicsom konzerv, összedarabolva
  • 1 doboz passzírozott paradicsom
  • A tálaláshoz: friss vagy fagyasztott petrezselyem
A bacont kevés olívaolaj hozzáadásával elkezdem sütni, majd hozzáadom a hagymát és a fokhagymát is. Rövid ideig pirítom, majd mehetnek hozzá a csirkemellkockák is, amit alaposan átsütök. Végül ráteszem a szárított vargányagombát is, felengedem a 2 féle paradicsommal, ízesítem sóval, borssal, és a vargányaporral, felengedem a gomba áztató levével is, majd fedő alatt, időnként megkeverve készre párolom az egészet.

A köret:


Petrezselymes-túrós gnocchi
Hozzávalók:
  • 500 g túró (legjobb a finom krémesebb házi) vagy ricotta
  • 50 g reszelt sajt
  • 2 tojás
  • kb. 150 g rétesliszt
  • só, bors
  • 1 csokor petrezselyem felaprítva
  • kevés olvasztott vaj
A túrót összekeverem a tojással, a reszelt sajttal, ízesítem sóval, borssal, a petrezselyemmel, majd hozzáadom a lisztet és egy nem túl kemény, de nem is lágy tésztát gyúrok belőle. Rétesliszttel megszórt deszkán mindig egy kisebb adagból hurkákat hengergetek, majd éles késsel kis darabokat vágok belőle. Forrásban lévő sós vízben kifőzöm, addig amíg feljön a víz tetejére, max. 1/2-1 perc elég neki utána, különben szétesik. Szűrőlapáttal kiszedem, majd kevés olvasztott vajra teszem, hogy ne ragadjanak össze.

Desszertnek egy sütés nélküli, étcsokoládés talapzatú minitorta készült, melyre tejszínes fehércsokoládékrémet halmoztam, végül az édes ellensúlyozásaként gránátalmamagokkal és mandarinnal díszítettem. Egy kicsit töménynek tűnhet, úgyhogy ebből az a pár falat is elég, de egy ilyen estén egyébként sem az a cél, hogy teleegyük magunkat. Ketten osztozunk egy tortán (ez így romantikusabb is), és így másnap reggelire is marad egy.... ;)

Hozzávalók (2 kisebb tortához):
Az alaphoz:
  • 100 g babapiskóta morzsa
  • 60 g étcsokoládé
  • 40 g vaj
A fehércsokoládés krémhez:
  • kb. 150 g fehércsokoládé (nekem belekerült kb. 2 kocka étcsoki is, azért nem teljesen fehér)
  • 200 g tejszín
A díszítéshez:
  • gránátalma, mandarin
A tejszínt forrpontig hevítjük, majd felolvasztjuk benne a fehércsokit. Félretesszük és kihűtjük. A formához én 2 nagyobb méretű kiürült konzervesdobozt használtam (mondjuk őszibarackkonzerv vagy hasonló, de lehet még kisebb is akkor akár 4 még kisebb is lehet belőle) melynek kivágtam az alsó részét is, így tulajdonképpen egy hengerem maradt, melyet oldalt kibéleltem sütőpapírral és az aljához is tettem egy darabot. A tortaalaphoz felolvasztottam az vajat az étcsokival, majd hozzákevertem a babapiskóta morzsát. Kettéosztottam, majd belenyomkodtam a két konzervesdoboz aljába. Amikor a tejszínes fehércsoki kihűlt, habverővel lazítottam rajta egy kicsit (hab nem lesz belőle, nekem legalábbis nem lett, de nem is az volt a célom), majd rákanalaztam az alapra és egy éjszakára hűtőbe tettem. Másnap lehúztam róla a konzervesdobozt, majd óvatosan leszedtem róla a papírt. Kidíszítettem a gyümölcsökkel, majd tálaltam.



2010. november 21., vasárnap

Nizzai saláta leves formájában a provence.hu oldalán

Ezen a héten a provence.hu oldalára egy roppant finom saláta leves formáját készítettem el. Ez nem más, mint a Nizzai saláta, ami a hűvősebb időkre való tekintettel készült el ilyen formában. Zöldbab-krémleves burgonyával, melyet egy paradicsomos salsával és tonhalas puffancsokkal tálaltam. Bár majdnem teljesen lemaradtam róla, de ami késik nem múlik, ugye ahogy mondani szokás. Szóval ajánlásomban most az alábbi levesről olvashattok itt.

2010. november 20., szombat

Újratöltve... Kakaós-fahéjas linzer, gyömbéres-vaníliás almalekvárral töltve




Ezt a november elején készítettem a barátnőm szülinapjára. Valójában már ez is egy kicsit karácsonyi hangulatú, ami leginkább a fahéjnak és a gyömbérnek köszönhető. Persze karácsonyosabb kivitelben is el lehet készíteni, én most csak a szülinap miatt vettem megint virágosra a figurát. Sőt elkészíthetjük simán, töltés nélkül is, és egyszerű fehér mázzal kidíszíthetjük. Sőt szerintem még az is nagyon jól mutat, ha cékla porral is megszínezzük a díszítő mázat, mint ahogy ezeken a kekszeken is látható.

Hozzávalók (kb. 85 kisebb virág):
  • 52 dkg liszt (ebből 5 dkg kukoricaliszt és kb. 3 evőkanál kakaópor)
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 2 púpos teáskanál őrölt fahéj
  • 15 dkg porcukor
  • 2 evőkanál házi vaníliáscukor (vagy kb. 2 tasak)
  • csipet só
  • 2 tojás
  • 15 dkg zsír
  • 15 dkg vaj
  • A töltéshez: gyömbéres-vaníliás almalekvár
A száraz hozzávalókat egy tálba szitáljuk, elmorzsoljuk a zsírral és a margarinnal, majd hozzáadjuk a tojásokat is, és összegyúrjuk az egészet. Fóliába csomagolva legalább 1 órára hűtőbe tesszük, majd lisztezett deszkán nagyon vékonyra kinyújtjuk, kiszaggatjuk, sütőpapírral bélelt (vagy vajazott, lisztezett) tepsire rakosgatjuk (legalább 2 , mert felváltva használjuk, hiszen több tepsivel lesz belőle), és kb. 180-190 fokra előmelegített sütőben kb. 10 percig sütjük. Sütő függő, ne szárítsuk ki, mert azután keményedik, ahogy hűl, majd a töltés után újra visszapuhul. Miután kihűlt megtöltjük a lekvárral és egyet-egyet összetapasztunk.

2010. november 14., vasárnap

Kék halál

Először is elnézést kérek mindenkitől, hogy hirtelen így eltűntem és látszólag nem reagálok semmire! Most is "potyázom" és csak erre a gyors bejegyzésre futja... Úgy tűnik megint utolért a balszerencse és megtalálta a gépemet az un. kék halál... Megpróbálom talpra állítani... őt is... magamat is :( ... és remélhetőleg jövök minél hamarabb vissza... Csak abban tudok bízni, hogy tudnak majd segíteni a gépen és a rajta található dolgokon :(... és persze abban, hogy ez tényleg nem volt esetleg szándékos valami jóakaró részéről... :(

2010. november 12., péntek

Kakaós-banános mini kiflik



No akkor induljon a sütiáradat. Először is ezzel a banános kis kiflivel kezdeném. Ez a süti konkrétan június óta "hever" a piszkozatok között. Gondoltam a nyár közepén csak nem teszem közzé, majd inkább akkor, amikor jobban szezonja lesz. A sütögetésnek is, meg a banánnak is. Ennek a kis omlós kiflinek a receptjét egy régebbi Dr. Oetker receptes újságban találtam és már párszor el is készítettem. Nálam egy picit módosult most a recept, pl. egy kicsi méz is került bele. Nagyon kis finom, sokáig eltartható süti. Nagyszerű lehet majd akár az adventi sütögetés idejére is.
Jó érett banánt használjunk hozzá, mert attól lesz igazán finom.

Hozzávalók:
  • 1 közepes méretű, jó érett banán
  • 250 g liszt
  • 1 csapott teáskanál sütőpor
  • kb. 1,5-2 evőkanál kakaópor (cukrozatlan)
  • kb. 60 g porcukor
  • 2 evőkanál méz
  • 1 evőkanál vaníliáscukor
  • csipet só
  • 100 g lágy vaj (esetleg kevés zsír)
A sütőt előmelegítem 180 fokra (légkeverésen 160 fok). A banánt egy villával alaposan összenyomkodom, hozzáadom a mézet, a vajat, a porcukrot és a sót, majd összekeverem. Hozzászitálom a sütőporos lisztet és a kakaóport, majd alaposan összedolgozom, kézzel kissé átgyúrom. Ha szükséges még adok hozzá kevés lisztet, de ne legyen túl kemény a tészta, ha kell inkább tegyük rövid időre a hűtőbe. Ezután kisebb gombócokat csípek le a tésztából, majd a két tenyerem között kiflikké hengergetem és meghajlítom. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatom, majd kb. 12-15 perc alatt megsütöm (sütőfüggő). Rácsra téve hűlni hagyom. Hűlés során még keményedni fog, erre figyeljünk oda és ezért ne süssük túl. Porcukorral megszórva, porcukros mázzal "megcsíkozva", vagy fehér csokoládéval megpöttyözve díszítem. Persze natúran hagyva is finom. 




Zöld(ség)étel

Egy jó kis zöld étel így a sütiáradat előtt, mert egy pár már van, ami várakozik egy jó ideje, úgyhogy lassan elárasztom vele a blogot. Még valamikor múlt héten készítettem ezt a gyors kaját magamnak, mert zöldet kívántam. Hát ez igazán az lett! Jó zöld és finom! Lehet hozzá tenni egy kis bacont, vagy csirkemellkockákat is, hogy még tovább gazdagítsuk. Bár nekem - a tetején megszórva pirított, fűszeres zsemlemorzsával (maradék volt) és meglocsolva egy kis tejföllel - már így is eléggé laktató volt. Szóval tényleg nagyon gyors, és ízlés szerint variálható. Pontos recept nincs, csak egy ötlet.

Hozzávalók (kb. 2 személyes adaghoz):
  • 1 kisebb fej hagyma, fekarikázva, vagy kockázva
  • 1-2 gezezd fokhagyma, összenyomva
  • kb. 1 közepes cukkini, kockára vágva
  • kb. 2 marék zöldborsó (fagyasztott)
  • pár levél kelkáposzta, felvagdosva (durvább ereket távolítsuk el inkább)
  • olívaolaj, só, bors
  • kakukkfű, oregánó (szárított), vagy ízlés szerint más zöldfűszer
  • Tovább gazdagítható még: csirkemellkockákkal, húsos, baconnel
 A hagymát kevés olajon megpirítjuk, hozzáadjuk a hagymát és utána szép sorjában a többit is, nagy lángon alaposan átpirítjuk, közben ízesítjük sóval, frissen őrölt borssal, kakukkfűvel, picike oregánóval. Pici vizet öntünk alá (csak pár "csepp"), hogy gőz keletkezzen és párolódni tudjon, majd lefedjük és készre sütjük az egészet. Igazából a borsónak és kelkáposztalevélnek kell kicsit több idő, a cukkini hamar megvan. És természetesen ha húsféle is került bele azzal kezdünk és a zöldségeket csak akkor tesszük hozzá, amikor már majdnem megsült a hús.
A fotókért bocs, éhes voltam már... :)



2010. november 8., hétfő

Hangolódva: poharas desszert újra, télre hangolva


A hetet rögtön egy finom desszerttel kezdeném, ha már így jó pár napot kihagytam. Nem elfeledkezve persze az elmaradásaimról, csak ezt most előbb gyorsan megírom, mert nagyon finom lett és épp aktuális is azoknak akik hangolódnak a télre. Persze pótolom a többit is, csak kissé gatyába kellene ráznom magamat... Mindenféle értelemben... Mert valahogy semmi nem megy mostanában... Mindegy. Lesz ez még így se!
Azon gondolkodtam a múltkor, hogy belőlem pl. mikor halt ki a gyermeki rajongás a karácsonyi készülődés iránt? Mert hogy valamikor még volt. Sok-sok éven keresztül, volt hogy már októberben elkapott a láz. De nem azért, mert a média és az üzletek által rám volt erőltetve (nekem most sincs vele különösebb bajom egyébként), hanem mert magamtól elkezdtem már mindenféle karácsonyi dolgon agyalni, ahogy beállt egy kicsit hűvösebb idő. Aztán rájöttem mikor. Kb. 5 éve karácsonykor egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, de a legnehezebb talán tavaly volt, és szerintem ez bújtatta el bennem ezt a rajongást és lelkesedést, ami ilyenkor már rég rajtam volt régebben. Remélem azért visszatalál hozzám, mert nagyon hiányzik. No, de térjünk vissza a desszertre, ami miatt eszembe jutott ez a kis kitérő.
Ha valaki régebb óta olvas, láthatta, hogy nálam már megszokott tavaly óta ez a kis poharakban feltálalt édesség. Azt hiszem a TV Paprikán hallottam - talán Mihályi László mondta az egyik versenyzőre egy cukrászversenyen -, hogy poharas desszertet készíteni olyan, kissé megúszós dolog... vagy valami ilyesmi. Hát akkor én ezt most jól megúsztam. Bár nem mintha ez azért készült volna, mert desszertet kellett volna készítenem bárkinek. Azért készült, mert egyik nap készíteni akartam egy karácsonyi ízekkel megfűszerezett, egyszerű kevert sütit. A sütibe olyan anyagok kerültek (kukoricaliszt, zabpehelyliszt), amiktől önmagában is elég morzsálódós lett volna, de én még elkövettem azt a hibát is, hogy alig tettem hozzá zsiradékot (hát persze... legyen "diétás"). És be kell hogy valljam őszintén, eléggé fullasztós lett az eredmény. De ízre azért nagyon-nagyon finom lett! Hát igen, ez most nem jött össze... De így jár az, aki folyton kísérletezget és nem mindig a bevált recepteket követi, hanem saját kreálmányokon agyal. És különben is, az hibázik csak, aki dolgozik is. Öööm... Ugye? Vagy most csak magamat mentegetem?
Szóval a sütit nem szerettem volna kidobni semmiképp, mert, mint írtam, nagyon finom karácsony ízű lett, amit a mézeskalács fűszerkeveréknek és a plusz őrölt fahéjnak, valamint a kandírozott narancshéjnak is köszönhetett. Bár az nekem nem is szokott soha eszembe jutni, hogy kidobjak bármit is. Előbb agyalok azon, hogy mi is készülhetne belőle, ami valljuk be őszintén, azért nagyobb kreativitást igényel, mint a szemetes fedél felnyitása. És ez azért némileg ugye gazdaságosabb is. Egy részéből ez a kis poharas desszert készült. Igazi karácsonyi hangulattal és ízekkel. Ami jó benne, hogy nem kell várni vele, mert ahogy elkészül, akár azon melegében ehető is. Pontos recept nincs. Ez leginkább csak ötlet akar lenni.


A fenti sütit késes aprítóban morzsásra dolgozom (ez lehet fűszeres, mézes keksz is akár). Egy kevés vajat megolvasztok kevés mézzel, majd megpirítom benne a morzsát. 
A két krém pedig, amivel felváltva rétegeztem rá:
1. krém: egyszerű vaníliás puding, plusz házi (valódi) vaníliáscukorral édesítve
2. krém: 100 %-os almalé szegfűszeggel és egész fahéjjal, pici mézzel felforralva, majd vaníliás pudingporral besűrítve.


És egy kis vidámság a végére. Amolyan hangolódósan. Mostanában Csöppségemmel sokszor nézünk Mr. Beant, azaz ahogy ő mondja: bab urat. Leginkább mese formájában a Minimaxon, és olyan jókat tud nevetni rajta, hogy nekem akármilyen rossz kedvem is van, a végén már azon nevetek, hogy ő hogy nevet... :)



2010. november 3., szerda

Zöld leves: Petrezselymes cukkinileves zöldborsóval

Egy gyors, ám annál finomabb leves még hétvégéről. Nagyon szeretek levest készíteni, hiszen olyan egyszerű összedobni rövid idő alatt is, egy finom és tartalmas, melegítő és lelket is tápláló ételt. Ha leves, akkor nálunk egyébként is jöhet bármilyen formában és mennyiségben, pláne így ősz, télvíz idején. Tudom, kicsit mintha tavaszi beütése lenne, pedig igazából nem. Hiszen ilyenkor is kapni még petrezselymet meg cukkinit a piacon. Zöldborsó meg mindig van, sőt szárított medvehagyma is kapható (pl. bioboltban). Annak ellenére, hogy szinte csak zöldségekből áll (jó tészta is van benne) egy igen sűrű, tartalmas és laktató leves lett belőle. Legalábbis én nagyon jól lakok egy tányér ilyen levessel is. (Bár lehet, már ezért is érdemes gasztroblogot írni meg nézegetni, mert az ember sokszor már az ételek nézegetésével és megfőzésével is jóllakik... :) Én az elmúlt hetekben is fogytam vagy 2 kilót...)
Hozzávalók:
  • kb. 550-600 g cukkini (kb. 3 közepes méretű)
  • 2 marék zöldborsó
  • 2 fej hagyma
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 evőkanál zabpehelyliszt (vagy kukorica, vagy sima liszt)
  • 1 csokor petrezselyem
  • 2 evőkanál szárított medvehagyma
  • só, bors
  • olívaolaj
  • 2 félmarék rizstészta
  • a tálaláshoz: reszelt sajt, olívaolaj, frissen őrölt bors
  • kb. 1,5 liter zöldségleves, vagy ugyanennyi natúr vegamixes víz, vagy sima sós víz
A nagyobb darabokra vágott hagymát (én a félkarikákat háromba vágtam) kevés olívaolajon elkezdem pirítani. Hozzáadom az összezúzott fokhagymát, a zöldborsót, majd a kisebb kockákra vágott cukkinit is, sózom, borsozom, majd átpirítom kissé. Megszórom a liszttel, átkeverem, majd felengedem levessel, vagy vízzel, hozzáadom az apróra vágott petrezselyemszárat és egy keveset a levélből is (a többit félreteszem a tálaláshoz), a medvehagymát is hozzáadom, majd ha már majdnem puhára főtt a cukkini, hozzáadom a tésztát is és készre főzöm. Tálaláskor reszelt sajtot és petrezselymet szórok rá, borsozom és meglocsolom kevés olívaolajjal is. 

És a nagy kérdés! Vajon tényleg mindig azt kapjuk vissza, amit adunk? Vagy másként kérdezve, a körülöttünk lévő emberek viselkedése a saját viselkedésünk tükrei lennének?
Nem lehet hogy időnként torz(ít) az a tükör?

2010. november 2., kedd

Karfiol "rizottó", citromos gombával és ropogós morzsával


Ha nagyon  gonosz akarnék lenni, mondhatnám, hogy ez egy egyszerű, sima karfiolfőzelék, gombás-morzsás feltéttel. De mégsem! Ez annál sokkal fenségesebb! Olvastam már több helyen is, hogy a karfiolt szokták használni, mint rizshelyettesítő, úgy hogy még nyersen apróra vágják, vagy aprítóban szemcsésre dolgozzák. Gondoltam, akkor miért nem lehetne belőle egy rizottóhoz hasonló ételt készíteni. Hát íme, ilyen lett! Szerintem nagyon finom és különleges lett!
Igazából most jövök rá, hogy ez az első karfiolos étel a blogomon. Pedig igazából most már nagyon szeretem! Régebben nem annyira voltam oda érte (bár akkor is megettem), de most már egyre inkább.  És igazából, ha belegondolunk ez egy tényleg gyors kaja. Ha van egy késes aprítónk, amiben le tudjuk "darálni" a karfiolt, akkor igazán nagyon gyorsan lehet haladni vele.


Hozzávalók (kb. 4 személyre):
  • 1 nagyobb fej karfiol
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • kb. 1,5 dl száraz fehérbor
  • 3 evőkanál keményítő
  • kb. 5-6 dl tej (vagy tejszín egy kis vízzel keverve)
  • 1 evőkanál vaj
  • olívaolaj
  • só, bors, csipet cukor
A citromos-petrezselymes-gombás feltéthez:
  • 2 gerezd fokhagyma
  • kb. 25 dkg gomba
  • só, bors (nálam kevés vargánya por is)
  • olívaolaj
  • kevés frissen facsart citromlé
  • friss, aprított petrezselyem
A morzsához:
  • a tetejére kb. 1 bögre házi zsemlemorzsa (nem túl finom szemű), olívaolajon 1 gerezd összenyomott fokhagymával, sóval, borssal ízesítve, folyamatos kevergetés mellett aranybarnára pirítva
A karfiol "rizottóhoz":
A karfiolt megtisztítom, rózsáira szedem, majd egy késes aprítóban morzsásra dolgozom.  Nem kell túl finomra, de ne is legyenek benne nagy darabok, inkább mintha kisebb rizs szemek lennének. Csak kisebb adagokban tegyük a gépbe, mert így tudja szerintem igazán jó állagúra dolgozni.
A hagymát felaprítom, majd kevés olívaolajon megfuttatom kissé, egy picike cukor hozzáadásával. Hozzáadom a fokhagymát is, majd mehet bele a karfiolmorzsa is, borsozom, sózom, majd átpirítom kicsit. Felengedem a borral és elpárologtatom belőle az alkoholt, majd hozzáöntöm a tejet, vagy tejszínt, felforralom és félpuhára főzöm a karfiolt. Nem kell pürévé főzni, a karfiol szemek még maradjanak haraphatóak, mintha rizottót készítenénk. Kevés tejben feloldom a keményítőt, majd behabarom vele és besűrítem. Legvégül belekeverem a vajat és ízesítem még utólag, ha szükséges. Ha van kéznél egy kis reszelt parmezán, még az is nagyon jól jön bele.
A gombás feltéthez:
Az összezúzott fokhagymát egy kevés olívaolajon megfuttatom, majd rádobom a szeletekre vágott gombát, megszórom kevéske vargánya porral, majd megpirítom. Először ne sózzuk, csak borsozzuk, hogy a gomba ne engedjen sok levet és inkább piruljon. Ha gomba már majdnem kész adjuk hozzá a petrezselymet, kevés citromlevet, is és sózzuk is kissé, majd süssük készre.