2010. október 30., szombat

Ijesztő sütik

Igazából én neeeeem.... szóval én nem is akartam beszállni itt a nagy Halloween-ezésbe (hűűű, ezt így kell leírni?). Na nem mintha bármi bajom lenne az ilyen ünnepekkel, csak tényleg nem készültem. De péntek este úgy adódott, hogy eszembe jutott, másnap reggelire jó lenne valami gyors finomság. Így gyorsan bekevertem egy nagyon csokis, rummal és narancshéjjal megbolondított, egyszerű kis muffint. Majd a hűtőben találtam még némi hamis marcipánt is (1 kis tömb pont elég 12 muffin díszítéséhez), úgyhogy a dolog adta magát és nekiálltam hát gyorsan kidekorálni egy párat. Igen, az mondjuk azért meglátszik, hogy ebbe kicsi Lovacskám is besegített... :)
Ezzel a mufffinnal - még ha az utolsó pillanatban is állunk neki -, hamar elkészülünk. Persze a díszítéssel együtt is, mert tényleg az sem egy bonyolult dolog...

Rumos-narancsos csokis muffin
Hozzávalók (12 normál méretű muffinhoz):
  • 200 g liszt (rétes és sima liszt fele-fele arányban)
  • 50 g kakaópor
  • 50 g étcsokoládé, kisebb darabokban
  • 50 g kandírozott narancshéj
  • csipet só
  • 2 csapott teáskanál sütőpor
  • fél teáskanál szódabikarbóna
  • 2 tojás
  • 1 kis dobozos tejföl vagy joghurt
  • pár evőkanál tej
  • kb. 2 evőkanál sötét rum
  • 120 g puha vaj
  • 120 g barnacukor (ebből 1 evőkanál házi vaníliás cukor)
  • A díszítéshez: (hamis)marcipán, kakaópor, kandírozott narancshéj, tortadara, étcsoki és hasonló finomságok...
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A muffinformát vagy kivajazzuk kissé, vagy kibéleljük papírformákkal.
A száraz hozzávalókat egy tálba szitáljuk, belekeverjük a darabokra vágott csokit, és narancshéjat is. Egy habverővel alaposan kikeverjük a puha vajat a cukorral, belekeverjük a tojásokat, a tejfölt és simára és könnyűre dolgozzuk az egészet. Belekeverjük a rumot, majd összevegyítjük a száraz hozzávalókkal és alaposan összekeverjük. Ha szükséges adunk még hozzá kevés tejet, majd elosztjuk a formába, és kb. 20-25 perc alatt megsütjük. Ha kihűlt a fentiek hozzávalók valamelyikével ízlés szerint kidíszítjük.

Ugye milyen ijesztőek és milyen gyagyásak? :D
Azoknak akik bulizni készülnek, nagyon jó tombolást kívánok, akik meg egyéb másra, nagyon szép hétvégét!

Tejszínes-petrezselymes gombaleves

Ismét egy leves, amit ma készítettem nagyon gyors tempóban. A barátnőm ihlette, mert tulajdonképpen ő készített nekem ilyet múltkor, amikor vendégül látott egy csajos estére. (Vééégre eljött ez az idő is! Hurrááááá!!! Mármint a csajos esték! :D).
Nem tudom, hogy nála így készült-e, de eléggé hasonló lett az eredmény. Én még egy kis vargánya porral is feldobtam most. Szóval finom, és igen gyorsan elkészül! Ennél több meg nem igen kell sokszor. Komolyan látni kellett volna, ahogy készült. Bevásárlásból hazaesve, át se öltözve házi ruciba - persze a bemosakodás megvolt azért -, közben pakolva a vásárolt cuccokat, fél lábbal időnként kerülgetve őket, szintén fél lábon egyensúlyozva, gyorsan felvagdosni a hagymát, a gombát, meg a petrezselymet... Szóval vicces volt!

Hozzávalók (kb. 4 személyre):
  • 1 fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • kb. 25-30 dkg gomba (nálam most "egyszerű" csiperke)
  • tengeri só (vagy ízfokozó nélküli bio leveskocka, vegamix), frissen őrölt bors
  • kb. 1 evőkanál vargányagomba por
  • olívaolaj
  • 2 dl tejszín (vagy tejföllel fele-fele arányban)
  • 1 púpos evőkanál keményítő
  • 1 csokor petrezselyem, feldarabolva (a szára is külön apróra)
A hagymát felkockáztam, kevés olívaolajon megdinszteltem kissé, közben pici sóval megszórtam. A gombát felszeleteltem, majd szintén megpirítottam kissé, közben ismét sóztam picit és borsoztam, ill. hozzáadtam az összezúzott fokhagymát, és a gombaport is. Felengedtem kb. 1 liter vízzel, hozzáadtam a petrezselyem szárát is, ill. egy keveset a petrezselyemlevéből is, sóztam, borsoztam, majd fedő alatt puhára főztem a gombát (nem kell sok idő neki). Közben a tejszínben elkevertem a keményítőt, majd behabartam vele a levest. Egyet forraltam még rajta, majd hozzáadtam a maradék petrezselyemlevelet is, és letakarva hagytam kicsit összeesni azt is.

2010. október 29., péntek

Lélekmelengető menü II. rész, leves után a desszert: Körtés-almás crumble

Lelekmelengető menüm második felvonásaként már rögtön a desszert következik. Ne együk tele magunkat annyira, ugye... :) Szóval a gyömbéres sárgarépa-krémleves után, egy finoman fűszeres kis crumble az ajánlat. Ha valakinek nem tetszenek a külföldi elnevezések (bár hivatalosan ez a neve), hívja csak egyszerűen morzsasütinek.
Valamelyik nap egyébként kiszúrtam egy birsalmás crumble receptet Chriesinél, és miután egy jó pár birsalmám van még itthon, nagyon megörültem neki. De amikor elolvastam a receptet jöttem rá, hogy nekem elő kellett volna egy kicsit főznöm a birsalmát (na majd legközelebb), viszont az ebédidő vészesen közelgett, így valami gyorsabb megoldást kellett választanom. Maga a crumble íze már nagyon a számban volt, ezért előkaptam hát pár körtét, meg almát és azzal készítettem el. A morzsa hozzávalóinál én a saját fejem után mentem most, nem követtem senki receptjét, de szerencsére sikerült jól eltalálnom mindent és nagyon jó morzsás, finoman fűszeres lett az egész. Merthogy nálam a morzsába kerültek a fűszerek, és a gyümölcsöket natúran hagytam, amik még a kevéske cukor ellenére is finoman megkaramellizálódtak néhol, és pont finoman puhára sültek.

Hozzávalók (kb. 6-8 személyre):
A gyümölcsös réteghez:
  • 4-5 körte
  • 2-3 alma
  • 1 evőkanál barnacukor
A morzsához:
  • 80-100 g cukor (nekem fehér, barna nád, és házi vaníliás vegyesen)
  • 100 g zabpehely
  • 100 g liszt
  • 1 marék egész, héjas mandula
  • 1 teáskanál fahéj
  • 1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
  • 150 g vaj
A morzsához valókat egy késes aprítóban morzsásra dolgozom, majd a hűtőbe teszem, amíg előkészítem a gyümölcsöket. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A gyümölcsöket megtisztítom, majd közepesen vékony gerezdekre vágom, és egy tűzálló tál aljára pakolom. A tetejére egyenletesen elmorzsolom a tésztát, majd a sütőbe teszem és kb. 40 percig sütöm.
Ha nem késes aprítóban dolgozzuk össze a morzsát, akkor a zabpelyhet daráljuk le külön, vagy nagyon finom szeműt használjunk, ill. a mandulából is durvára őröltet (vagy mozsárban törtet) tegyünk hozzá.
 
Tálalásnál kínálhatunk mellé pl. vaníliasodót is, vagy akár fagylaltot is akár (pl. itt egy narancsos, de lehet sima vaníliás változat is belőle, vagy egy fahéjas almafagylalt mondjuk), de így magában is nagyon finom.
Ez leginkább egy melegen tálalt desszert, de szobahőmérsékleten is ugyanolyan finom lesz, mi legalábbis így ettük másnap reggel a maradékot.




2010. október 28., csütörtök

Lélekmelengető menü I. rész: Gyömbéres sárgarépa-krémleves


Egy lélekmelengető leves a hűvös őszi napokra. A lelkünket a színe és az íze melengeti. (Na igen, a szép narancs színe nem nagyon látszik, mert nekem sikerült a rácsorgatott tejszínnel igazán szépen összepacsmagolnom, de akkor már nem volt kedvem egy újabb adagot kiszedni.)  A testünket pedig a benne található gyömbér, amely ilyen időkben nagyon jó melegítő hatással bír. Egyszerű kis leves, ám annál finomabb, úgyhogy érdemes kipróbálni. Mondjuk én eleve elfogult vagyok a gyömbérrel szemben...
Hozzávalók:
  • 1 kg sárgarépa, nagy lyukú reszelőn lereszelve (nekem volt benne 3 szál fehérrépa is)
  • 1 nagyobb fej hagyma, felkockázva
  • 2 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • kb. 2 centis darab friss gyömbér, meghámozva lereszelve
  • 1,2 l csirkehús-, vagy zöldségleves (vagy víz)
  • 1 tömlős natúr sajtkrém
  • kevés tej vagy tejszín
  • olívaolaj, só, frissen őrölt vegyes bors, pici méz
A hagymát kevés olajon kissé megpirítom, hozzáadom a fokhagymát és a gyömbért is. Öntök hozzá még kevés olajat, majd fedő alatt kissé megpárolom rajta a sárgarépát is (ekkor egy keveset kivehetünk belőle a tálaláshoz). Felöntöm a levessel, picike mézet adok hozzá, majd puhára főzöm. Ezért reszeltük, mert így nem kell sok idő neki. Hozzákeverem a sajtkrémet, kevés tejet, vagy tejszínt (én úgy 1,5 dl-t adtam hozzá), egyet forralok rajta, majd leturmixolom az egészet. Ha szükséges még utána sózom, ill. tálalásnál kicsit borsozom is (legjobb a vegyes, amiben minél több rózsabors is van).

2010. október 26., kedd

Almás-banános sütikocka (ismét liszt és tejmentesen) mangókrémmel töltve



Hasonlóan a múltkori gyümölcsös alapú kakaós-banános-kókuszos sütihez (ami szintén liszt és tejmentes), most készült egy almás-banános alapú sütikocka. Szerintem ez is nagyon finom lett! Pláne hogy még a tegnap közzétett mangó krémmel is megtöltöttem, és így falatoztuk belőle egyik reggel.
Volt egy "álmom" egyébként. Hogy ez a szép sárga krém, milyen elegánsan mutatna egy szinte hófehér, piskótaszerű tésztában (bár egy sötét kakaósban sem utolsó). Láttam már ilyet, de fogalmam sincs mivel készítik, hogy szinte hófehér marad a tészta. Valami ötlet esetleg?
Hát ez a lenti nem épp a hófehér kategória, viszont nagyon finom, úgyhogy érdemes kipróbálni.


Hozzávalók (egy kb. 28x21 cm-es kerámia formához):
  • 100 g zabpehelyliszt (sima zabpehely késes aprítóban lisztesre dolgozva)
  • 50 g zabkorpa
  • 60 g őrölt mandula (nálam héjas)
  • 40 g kókuszreszelék (lehet kókusztej készítésénél használt is akár)
  • 1 teáskanál szódabikarbóna
  • 3 tojás
  • 2 közepes banán
  • 1 kisebb alma
  • 3 evőkanál nádcukor vagy méz (utóbbiból kicsit kevesebb is elég)
  • 2 púpos evőkanál kókuszzsír (vagy olaj)
A sütőt előmelegítem 180 fokra (lehet légkeverés is, ekkor 160 fok). Egy tűzálló tálat kikenek pici olajjal. A száraz hozzávalókat egy tálban összekeverem. A többit összeturmixolom, az almát héjastól, kimagozva. A kettőt alaposan összekeverem, formába öntöm, majd mehet a sütőbe kb. 30 percre (sütőfüggő!!).
Persze magában is abszolút nyerő, de ha kihűlt, kettévághatjuk és megtölthetjük pl. a fent említett mangókrémmel.
A mandulából azért épp annyi  amennyi, mert pont annyi volt daráltan kéznél. Ezért egészítettem ki még kókuszreszelékkel is, de e helyett is mehet bele az őrölt mandula.

A töltéshez használt mangó krém (mango curd) receptjét itt találjátok meg:
http://ildinyo.blogspot.hu/2010/10/mango-curd-krem.html


És a végére egy kis zene...

2010. október 25., hétfő

Mangó curd (krém)


Drága szüleimtől kaptunk még múlt héten 2 szép mangót. Persze megehettük volna csak úgy simán is, de eszembe jutott a lemon curd, hogy miért ne lehetne ezt kivitelezni akár mangó püréből is. Bár én még soha nem hallottam róla, de a citromos verzió alapján kipróbáltam. És egy nagyon, de nagyon finom krém lett belőle. És ami nem utolsó dolog, így sokkal kiadósabb volt azért az az 1 mangó is... Már kétféle sütiben is kipróbálta magát - na meg csak úgy magában is - és nagyon jól bevált. Lehet a másik mangóból is az készül majd!? Egyébként nyilván más gyümölccsel is működik ilyenformán (bár gondolom nem találtam fel a spanyol viaszt ezzel kapcsolatban).


Hozzávalók:
  • 1 normál méretű mangó húsa pürésítve (kb. 200 ml)
  • kb. 80 g világos nádcukor (a mangó érettségétől és édességétől függően, ízlés szerint, több vagy kevesebb)
  • kb. 60 g vaj
  • 3 tojás
Vízgőz felett feloldjuk a mangópürében a cukrot, majd hozzákeverjük a vajat is, és azt is felolvasztjuk. Utána időnként átkevergetve, hagyjuk szobahőmérsékletűre hűlni. Belekeverjük a tojásokat, majd visszatesszük a vízgőzre, és egy fakanállal folyamatosan kevergetve kb. 10 perc alatt besűrítjük a krémet.
Forró vízben tisztára mosott üvegbe töltve, hűtőbe téve pár napig eláll.

Tipp:
Ezt a krémet tovább lehet lazítani - attól függően mire használjuk fel utána - pl. mascarponéval,  kevés habbá vert tejszínnel, vagy akár lecsöpögtetett tejföllel is. Én így magában töltöttem egy gyümölcs alapú (ismét) liszt és tejmentesen készült sütibe (holnap jön) ill. egy Chouquettes nevezetű kis francia fánkocskába (égetett tészta, majd ez is jön később).



2010. október 21., csütörtök

Citromos linzer, levendulás almazselével töltve

Az alábbi kis linzer virágok még a hétvégi családi összeröffenésre készültek. Mindenki, akit kínáltam vele, vagy evett belőle, először félve kapta be az első falatot, aztán rájött, hogy semmi furcsa nincs benne. Sőt! Finom! Nem volt hivalkodóan levendula íze egyáltalán, csak kapott egy finom zamatot tőle az egész kis sütemény, amihez remekül passzolt a linzer savanykásabb citrom íze.
Hozzávalók (kb. 85 kisebb db-hoz):
  • 500 g liszt (nálam ebből kb. 80 g kukoricaliszt)
  • 1 teáskanál sütőpor
  • csipet só
  • 150 g porcukor (ebből 1 evőkanál vaníliás cukor volt)
  • 200 g vaj
  • 50 g zsír
  • 1 egész tojás
  • 1 tojás sárgája
  • 1 citrom reszelt héja és leve
  • A töltéshez: levendulás almazselé
  • a szóráshoz porcukor
A lisztet átszitálom, a száraz hozzávalókat összekeverem egy tálban, hozzáadom a citromhéjat is, majd a vajat és a zsírt elmorzsolom vele. Belekeverem a tojásokat és a citromlevet, majd gyors mozdulatokkal összegyúrom, fóliába csomagolom, majd hűtőbe teszem úgy 1/2-1 órára. Legalább 2 tepsit kibélelek sütőpapírral. A sütőt előmelegítem 180 fokra. Ezután lisztezett deszkán kisebb darabokat kivéve a tésztából, nagyon vékonyra nyújtom, kiszaggatom ízlés szerinti formával, és a tepsire pakolom. Értelemszerűen ugye párosával készítem egy teli és egy lyukas közepűt. Tepsinként 8-10 perc alatt megsütöm. Erősen sütő függő és hogy mekkora formával szaggattuk (én kisebbel), ill. figyeljünk oda arra, hogy a vékonyabbra sikerültek hamar elkezdhetnek barnulni, ha nem vagyunk szemfülesek. A teteje szinte ne is kapjon színt, csak az alja kissé, de az is alig. Ha kisültek és ki is hűltek már, a lyukas közepűeket szórjuk meg egy kis porcukorral, majd tegyünk mindegyik teli közepére 1-1 kiskanál levendulás almazselét, majd tapasszuk össze a kettőt. Jól záródó fémdobozba pakolva tároljuk.

2010. október 20., szerda

Csillagtök a krémlevesben


Még mielőtt megint egy édeséggel jönnék (már megint) - konkrétan a citromos linzerrel, aminek a töltéséhez a tegnapi levendulás almazselét használtam -, jöjjön egy leves. Csak hogy nehogy szó érje a ház elejét, és azt higgye bárki is, hogy csak édességeken él a családom... :) 
Az alábbi levesnek kapásból kétféle nevet is adtam. Tulajdonképpen egy egyszerű krémleves, de kapott egy puccosabb nevet is a hecc kedvéért: Burgonyás csillagtök-krémleves, füstös-fokhagymás petrezselyemmel és ropogós szalonnakockákkal (neki nem találtam kellően puccos nevet :) ). Hétköznapibb megfogalmazásban pedig az alábbi nevet adtam: Patisszonkrémleves krumplival, fokhagymás-petrezselymes zsírral, és sült szalonnával. Ugye mennyit számít a név? Nem hiába fáradoznak ezen annyit a jónevű séfek és éttermek... :)
Kedves Nővéreimtől "szedtem össze" 3 csillagtököt a minap, mert nem nagyon akaródzott nekik enni (kapták). Én meg gyorsan elkunyiztam tőlük és egy szép 1 kilós példányból kerekítettem egy ilyen finom levest. Tényleg egyszerű, gyorsan el is készül, és még nagyon finom is volt. Ennyi elég! Sok hasonló leves van már a blogon, de én nagyon szeretem az ilyen, egymagában is jóllakok vele leveseket. Meg különben is nagyon leveses vagyok, említettem már? :D
 

Hozzávalók:
  • 1 kg patisszon (ebből lehet több is, akkor a burgonyából vegyünk el, de valamennyi maradjon, mert az sűríti majd a levesünket)
  • 1/2 kg burgonya
  • 2 közepes fej hagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • só, bors (ha zölségalaplével öntjük fel, csak kevés só kell)
  • pár evőkanál tejföl (vagy tejszín ízlés szerint)
  • kevés olívaolaj
  • 2 nagy marék apróra vágott petrezselyemzöld (nálam most a fagyasztóból)
  • 2 szelet füstölt szalonna, kicsi kockákra vágva
  • A tálaláshoz: nálam most pirított zsemle, de el is maradhat
A patisszont, a burgonyát és a hagymát megtisztítom, meghámozom, kicsire felkockázom. Kevés olajon elkezdem pirítani a hagymát, hozzáadom a burgonyát és a patisszont is, majd 2 gerezd összezúzott fokhagymát is, kissé sózom, borsozom és fedő alatt párolom pár percet. Felöntöm kb. 1 liternyi vízzel (vagy levessel) sózom (vagy natúr vegamixet adok hozzá), borsozom és puhára főzöm. Közben egy kisebb edényben ropogósra sütöm a szalonnát, majd szűrőkanállal lecsepegtetve a zsírt, kiszedem egy tálkába. A kiolvadt zsíron (ha túl sok, kiveszek belőle egy keveset), megfuttatom pár pillanat alatt a másik két gerezd összezúzott fokhagymát, sózom, borsozom, majd hozzákeverem a petrezselymet, elzárom alatta tüzet és lefedem. Ha a levesben megpuhult minden (kb. 15-20 perc bőven elég neki), hozzákeverek pár evőkanál tejfölt (én kb. 5 kanállal tettem bele) vagy tejszínt, egyet forralok rajta, majd botmixerrel alaposan simára, habosra és krémesre turmixolom. A tetejére pötyögtetett fokhagymás petrezselyemmel és a sült szalonnakockákkal tálalom.



2010. október 19., kedd

Levendulás almazselé


Ezek a zselék, vagyis nevezhetjük őket dzsemnek is akár,még pénteken készültek, hogy az aznap kisütött citromos linzervirágokat (recept holnap) megtöltsem vele. Nagyon kellemes aromájú kis dzsemek lettek. Az állaga miatt nagyon jó így keksztöltésre, de akár a reggeli kalácsunkra kenve is. Nem is szaporítom tovább a szót... Csak még annyit, hogy nagyon egyszerűen elkészül, tényleg nincs sok gond vele, úgyhogy hajrá mindenki! 
A hozzá felhasznált levendulás cukorról - ami házilag is könnyedén elkészíthető 1-2 nappal előbb -, itt írtam bővebben. 


Hozzávalók (kb. 3 kisebb üveghez):
  • 500 ml 100 %-os almalé
  • 3 közepes alma, megtisztítva, felkockázva
  • kb. 250 g levendulás cukor (ezt készíthetjük akár pl. nyírfacukorral is, és akkor diétásabb lesz)
  • 1 tasak 3:1 Dzsemfix
3 kisebb üveget forró vízben alaposan elmostam. Az almákat alaposan elturmixoltam az almalében, majd hozzákevertem a levendulás cukrot, és a Dzsem Fixet is, majd felforraltam az egészet és kb. 1 percig erősen zubogtattam. Még forrón az üvegekbe töltöttem, a tetejét lezártam, majd 10-15 percig fejjel lefelé fordítottam, amikor kihűlt felcimkéztem és mehetett is a kamrapolcra. 
Megszabadíthatjuk a levendulavirágoktól is, én most nem tettem, hogy idővel még aromásabb legyen a dzsem.

Citromos linzervirágokba töltve.




2010. október 18., hétfő

Csokoládés-gyömbéres körtetorta

Egy akkora családban (ca. 15 ember), mint a miénk egy "szimpla" szülinapnál is sokan üljük körbe az asztalt. Nálunk érdemes összevonni a szülinapokat és többet megülni egyszerre. Így történt ez most is. Hiszen egyik Sógorom ma ünnepli a szülinapját, én pedig még 10.-én ünnepeltem, és ebből az alkalomból Anyukám készített a családnak egy pazar és nagyon finom ebédet, valamint én elkészítettem magamnak a tortámat. Az ételek, amiket Anyukám sok szeretettel készített nekünk, tényleg nagyon finomak voltak: húsleves csigatésztával, csirkepaprikás, galuskával, töltött csirkecomb, főtt, majd egyben sült petrezselyemmel megszórt burgonya, zöldséges rizs, uborka és paprikasaláta. Én meg elkészítettem gombhoz a kabátot módon a tortámat. Merthogy vettem egy kevéske kandírozott gyömbért még múltkor, és hát ez a torta már amúgy is régóta ott motoszkált a fejemben. Szerintem nagyon különleges és finom lett! Úgy tűnt, a többieknek is bejött! És ami még nagyon jó benne, hogy szerintem igencsak cukortakarékos jellegű torta. Szóval tök jó, mert amúgy sem szeretem a nagyon édes, gej tortákat. Nővérem pedig egy étcsokoládés tortát készített a sógorkának, amivel nagyon jól összepasszoltak.
Készítettem még egy citromos linzert is, amit levendulás almazselével töltöttem meg. Ez majd holnap jön.


Hozzávalók (egy kb. 26-27 cm-es tortaformához):
A tésztalaphoz:
  • 150 g étcsokoládé 1 evőkanál vajjal megolvasztva
  • 70 g puha vaj
  • 5 tojás
  • 70 g nádcukor
  • kevés rum
  • 150 g darált mandula (nálam héjas, késes aprítóban őrölve)
  • 1 teáskanál sütőpor
A marcipánréteghez:
  • 1 kisebb tömb marcipán vagy kb. 1/4 adagnyi hamis marcipán
  • A körtekrémhez:
  • kb. 850 g körte (zamatos vilmos a legjobb)
  • 3 dl körtelé + 50 ml (nálam almalé, melyben 1 körtét elturmixoltam és adtam hozzá 2-3 evőkanál cukrot)
  • 3 evőkanál zselatin vagy kb. 4 evőkanál étkezési keményítő
A gyömbéres tejszínkrémhez:
  • 500 ml tejszín
  • 1 tasak Zselatin Fix
  • 1-2 teáskanál őrölt gyömbér
  • 50 g apróra vágott kandírozott gyömbér
  • ízlés szerint 1-2 evőkanál porcukor (de akár el is hagyható)
Az alap elkészítése:
A kapcsos tortaforma oldalát vajazzuk ki, alját béleljük ki formára vágott sütőpapírral. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A csokoládét olvasszuk meg a vajjal. A tojásokat válasszuk ketté. A fehérjét csipet sóval, verjük kemény habbá. A puha vajat keverjük habosra a cukorral, majd adjuk hozzá tojások sárgáját és az olvadt, max. langyos csokoládét. A keverékhez adjuk hozzá a sütőporos mandulát, majd forgassuk hozzá a tojásfehérjét is. Öntsük a masszát az előkészített formába, majd tegyük a sütőbe és süssük kb. 30-35 percig (sütőfüggő; a végén tűpróba, hogy megsült-e. A lapot hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt nyújtsuk vékonyabbra a marcipánt, a tortaformáról kattintsuk le a karimát, és azzal vágjuk körbe, majd helyezzük rá a marcipánlapot a kihűlt tortalapra, és tegyük vissza a keretet (sőt még többrétűen hajtott alufóliát is tekerhetünk a tortalap köré, mert így nem fog oldalra lefolyni semmi, hiszen a sütés közben ugye valamennyire összemegy a tortalap és elválik a kerettől. 
A körtés réteghez:
A körtéket tisztítsuk meg, vágjuk kisebb kockákra, majd helyezzük egyből a körtelébe (vagy almalébe, és akkor egy-két botmixeres turmixolás és némi cukor hozzáadással is segítsünk), hogy ne barnuljon meg. Itt két lehetőségünk van, eldönthetjük, hogy zselatinnal vagy keményítővel szeretnénk megdermeszteni a krémet. Nekem a zselatinos megoldás most nem akart bejönni (pedig eddig életembe csak egyszer volt gondom ezzel), és egyszerűen nem akarta megdermeszteni a körtés főzetet, pedig 3 evőkanál zselatin 3 dl folyadékhoz, bőven elég kell hogy legyen. Ezért jött utána a keményítős megoldás, amivel már sikerült megdermeszteni a krémet.
Szóval én inkább a keményítős verziót javaslom eleve, hogy ne bosszankodjunk, ha valami nem úgy sül el, ahogy kellene. Ehhez egy kevés körtelében elkeverem a keményítőt, a körtét felforralom és pár percet hagyom puhulni a körtelében (vagy almalében), majd folyamatosan kevergetve hozzáöntöm a keményítőt és besűrítem. Félreteszem hűlni kissé. Ha már nem forró, akkor rákanalazom a marcipánnal borított tortalapra, elsimítgatom, hogy egyenletesen terüljön el, majd hűtőbe teszem. A körtekockákból egy keveset félretehetünk a tálaláshoz.
A gyömbéres tejszínhez a tejszínt elkezdem habbá verni a gyömbérporral, ha már van egy kis tartása belekeverem a Zselatin Fixet, végül a porcukrot is, ha kell. Beleforgatom a kandírozott gyömbérdarabkákat is, amiből egy keveset félreteszek a tálaláshoz. Ráhalmozom a tortára, majd hűtőbe teszem, amíg megdermed.
A félretett gyömbérkockákkal, körtedarabokkal és esetleg, ha valakinek úgy tetszik, kakaóporral vagy étcsokoládé darabákkal megszórva tálaljuk.

Az eredeti recept, amelyen itt-ott egy kis módosítást eszközöltem, ill. még kiegészítettem, egy nagyon régi Burda receptújságból származik.


2010. október 16., szombat

Fotók csak úgy...

Naplemente (a megunhatatlan téma) egy délutáni séta közben

Utolsó virágok és színfoltok

Minimal stílusban az örök kedvenc 

Bohóckodtam egy kicsit 

És ők? Hát ők azért, hogy vigyázzanak Mindenkire... 

2010. október 15., péntek

Kakaós-banános-kókuszos sütemény (liszt- és tejmentesen)


Ismét egy reggelire készült édes kis semmiség, liszt és tejmentesen. Most pl. ehhez használtam fel a kókusztejnél kiáztatott reszeléket és keveset magából a tejből is. Sajnos még mindig nem szereztem be mézet, ezért nádcukorral készült, de tehetünk bele akár gyümölcscukrot is (abból nyilván kevesebb kell). Ez is egy nagyon finom, "szaftos" tésztájú, puha sütike lett. A recept csak úgy kútfejből, találomra jött. Igen, szoktam ilyeneken éjjelente agyalni, sőőőőt. A süti szerintem még jobb lett volna, ha teljesen finomra tudom őrölni a kókuszt. De nagyon finom kis reformos süti lett azért így is!


Hozzávalók (egy kb. 28x21 cm-es Ikeás kerámia formához):
  • 3 kisebb vagy 2 nagyobb banán (kb. 30 dkg, héj nélkül mérve)
  • 3 tojás
  • 3-4 evőkanál méz (vagy ennek megfelelő mennyiségű xilit/eritrit)
  • 2-3 evőkanál kókusztej (házi vagy bolti, pl. Cocomas)
  • 5 evőkanál kókuszolaj
  • 3-4 evőkanál cukrozatlan kakakópor
  • 80 g kókuszreszelék
  • 60 g darált héjas mandula
  • 50 g zabpehelyliszt
  • 1 csapott teáskanál szódabikarbóna
  • a formához: kevés kókuszolaj
A sütőt előmelegítem 180 fokra (légkeverésen 160 fok). Egy kerámia formát kikenek kókuszolajjal. A banánokat a tojással, a mézzel, a kókusztejjel, a kókuszolajjal és a kakaóporral összeturmixolom, majd beleforgatom a száraz hozzávalókat is. A tésztát az előkészített formába simítom, az előmelegített sütőben kb. 30 percet sütöm. Kihűlés után kockára vágva tálalom.

 



Kókusztej házilag



Kókusztejet készíteni házilag, roppant egyszerű dolog. Most ne arra a kókusztejre gondoljunk, amit konzervben lehet kapni és krémes. Ez annál egy kicsit vizesebb változat, de ha rajta hagyjuk a zsírt, akkor eléggé tejszerű lesz. És nagyon-nagyon finom! Lúgosító hatása is nagyon jó. Lehet, hogy sokan ismeritek már ezt a módszert, de hátha van, aki még nem találkozott vele.
Azt pl. tudtátok, hogy a zöld kókuszból származó kókuszvíz (a belsejében található folyadék), akár még intravénásan is beadható, mint hidratáló folyadék!?
Maga a kókusz hús rendkívül tápláló egyébként. Rengeteg vitamin és ásványianyag található benne. Tartalmaz B vitamint, E vitamint, niacint, magnéziumot és nagy mennyiségben kálciumot is. De a kálcium beépüléséhez szükséges foszfor és D vitamin is megtalálható benne, így nagyszerű a növekedési, fejlődési szakaszban lévő gyerkőcök számára, mint tejhelyettesítő alternatíva.
Megmondom őszintén az én fiam nem kap nyers tejet. Legalábbis úgy nem, ahogy "hagyományosan" a gyerekeknek szokták adni. Csak annyit kap, amennyi az ételekbe belekerül tejféleség. Úgy értem, nálunk nem szokás az estét úgy befejezni, hogy kap egy bögre, jó kis koffeines kakaót. De a reggelt sem így kezdi (inkább 100%-os gyümölcslével). Valószínűleg azért is alakult ez így, mert még mielőtt elolvastam volna Szendi Gábor Paleolit táplálkozásról szóló könyvét már tudtam, hogy nem túl jó a nyers tej a gyerekeknek (a mi gyerekorvosunk is azt javasolta még anno egyébként, hogy minél később adom, annál jobb), sem a felnőtteknek. Sőt továbbmegyek! Előfordulhat, hogy én is ennek következtében (és a gabonafélék miatt) lettem cukorbeteg. Tehát egy autoimmun folyamat eredményeként, amit már jó pár évvel ezelőtt is tudtak nálam. Akkor azt mondták nekünk, hogy bennem volt a mumpsz vírusa, és a szervezetem az ellene folytatott harcban, az inzulintermelő béta sejtjeimet is elpusztította a vírussal együtt. No mindegy! Szóval nálam ezért (is!) a rendkívüli odafigyelés a gyerkőcöm táplálkozására. Sok-sok zöldség és gyümölcs, sajtok, tiszta húsfélék (nem felvágottak), kevés szénhidrát és cukros étel. A tejtermékek közül viszont a joghurt, tejföl és túró ugyanúgy meg van az étrendjében, tehát valószínűleg nem érek semmit a tej kihagyásával, hiszen azok a "káros" fehérjék, amik a tejben megvannak, a fenti tejtermékekben is úgyanúgy megtalálhatóak. Egyedül a sajtban nem. Elnézést a kis kitérőért, időnként elkap, hogy írjak erről is egy pár sort...
Visszatérve a kókuszra, találtam egy oldalt, ahol nagyon sok hasznos és érdekes dolog olvasható róla.


A házilag készített kókusztejnél pedig a következőket kell tennünk:

2 bögre kókuszreszeléket (azaz egy 200 g-os zacskó, vagy még jobb, ha friss reszelék), leöntünk 4 bögre forrásban lévő vízzel, majd összekeverjük, letakarjuk és egy éjszakán át ázni hagyjuk. Másnap reggel egy erős turmixgéppel (nekem csak a botmixerem volt, de ez is megteszi, jobb híján) pár percig turmixoljuk. Teljesen simára nem nagyon fogja dolgozni, ezért utána meg kell szabadítani a reszeléktől a vizet/tejet. Le is szűrhetnénk simán, de miért tennék, ha a benne található anyagok nagyon jól ápolják a bőrünket is. Ezért én a következőket tettem: kikészítettem a sütőpapírral kibélelt tepsit, majd alaposan megtisztított kézzel, belenyúltam a folyadékba, majd mindig egy maroknyi adagot kivéve, alaposan kicsavartam, a maradékot pedig szitán átszűrtem. A tejet üvegbe töltöttem, majd hűtőbe tettem. Én nem szedtem le külön a zsírt a tetejéről (mert egyébként lehetne), hogy még tartalmasabb legyen a vizem. A reszeléket kiterítetettem a tepsibe, majd kb. 140-150 fokos sütőben, folyamatosan megkeverve kiszárítottam, és amennyire tudtam, a késes aprítóban összeaprítottam. Nekem nem lett teljesen lisztes, csak finomabb, mint a normál reszelék. Ezt aztán süteményekhez ugyanúgy fel lehet használni (talán csak az íze nem annyira intenzív).
A következő recept pl. egy ilyen lesz.
Ez a kókusztej jól lehűtve, akár magában frissítőként, akár koktélok, turmixok alapanyagaként, leveskészítéshez (pl. egy thai zöldségleveshez), de melegen akár kakaónak elkészítve is nagyszerűen használható. És ami fontos, sokkal de sokkal könnyebben emészthető, mint a tehéntej.



2010. október 14., csütörtök

Mákos-sütőtökös muffin (liszt és tejmentesen)


Időnként kísérlezetgetek az ételekkel, hogyan lehetne a hagyományostól eltérően tojás, tej vagy épp liszt mentesen elkészíteni egy-egy ételt. Ez a roppant finom kis sütőtökös sütemény is egy ilyen kísérlet eredményeként született, és nagyon-nagyon finom lett. Jelen esetben tej és lisztmentesen készült. Azt nem mondom, hogy gluténmentes, mert amennyire tudom a zabpehely, ami belekerült a búzaliszt helyett, is tartalmazhat glutént. Hacsak nincs igazolva, hogy gluténmentes, tehát nem "fertőzött".
De a lényeg a lényeg: nagyon finom lett tényleg, és hihetetlenül "szaftos" és puha. Próbáljátok ki!
És bár én nádcukorral készítettem, hogy még egészségesebb legyen, édesítésnek használjatok hozzá inkább mézet. 
 
 
Mákos-sütőtökös muffin (liszt és tejmentesen)
Hozzávalók (12 db-hoz):
  • 300 g sült sütőtökhús (ez kb. 3 szelet)
  • 3 kisebb tojás
  • 6 evőkanál olaj
  • 2 evőkanál víz
  • 80-100 g nádcukor (helyette inkább ízlés szerint méz, csak nekem épp nem volt)
  • 50 g darált mák
  • 100 g zabpehelyliszt (sima zabpehely száraz serpenyőben kissé megpirítva, késes aprítóban finomra őrölve)
  • ½-1 teáskanál szódabikarbóna
A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon). A sütőtökhúst összeturmixolom a tojással, a vízzel, az olajjal és a cukorral, majd hozzákeverem a száraz hozzávalókat is. Kissé kiolajozott muffinformába töltöttem, majd kb. 25 perc alatt megsütöttem.
Hogy még könnyedebb legyen, készíthetjük úgy is, hogy a tojások fehérjét habbá verjük, majd így forgatjuk bele a fentiek szerint elkészített masszába.

Sokáig friss marad! Én 2 napja sütöttem meg, de most is azt majszolom reggelire és ugyanolyan szaftos és finom, mint aznap, amikor kisült! 

 

2010. október 13., szerda

Zöldbabos-morzsás csirke, csőben sütve

 

Maradék felhasználás eredményeként született ez a finom és könnyed kis főétel. A maradék jelen esetben a húslevesben főtt csirkemell volt és egy kevés sült csirke. Pontos recept megint nincs, csak úgy nagyjából mert ugye kinek mennyi a maradék. Amúgy tényleg gyorsan összedobható ez is. Aztán a sütőben hamar megvan, és addig is csinálhatjuk a dolgunk, mondjuk építhetünk egy parkolót a gyerekkel, meg kiteregethetünk... :)
Jah, és hát igen, nem épp egy fotogén kaja... De finom és ez a lényeg!

Először a pirított zsemlemorzsát készítettem el, amihez néhány evőkanál olívaolajon megfuttattam 2 duci gerezd, összezúzott fokhagymát. Hozzáadtam kevés kakukkfüvet, majd ment hozzá a kb. 2 kisebb bögrényi házi sózott és borsozott zsemlemorzsa (ami nem túl finomra volt darálva). Alaposan összekevertem, majd aranybarnára pirítottam. Közben kb. 1/2 kilónyi fagyasztott zöldhüvelyű zöldbabot, pár percig előpároltam pici olaj és víz hozzáadásával, kevés sót és borsikafűvet is hozzáadva. Egy lapos tűzálló tálat kikentem kicsit olajjal, megszórtam a pirított zsemlemorzsa egy részével, majd rákanalaztam egyenletesen elosztva a zöldbabot. Erre jött nálam a maradék hús, ami kb. egy kisebb levesben főtt csirkemell volt (és némi burgonya is), ill. sült csirkecomb, amelyeket felkockáztam és úgy osztottam el a tetején. Erre fektettem pár szelet mozarellát (lehet a csomagos is), majd újra megszórtam pirított zsemlemorzsával és 190 fokra előmelegített sütőbe toltam kb. 20 percre. Tálaláskor adhatunk mellé tejfölt is.

2010. október 12., kedd

Minitorták


Ezek a kis torták (nem muffinok, csak olyan a formájuk :) ) még vasárnap készültek, eléggé kutyafuttában, úgyhogy tudom, nem a legtökéletesebbek . Egy szép, kerek évszámot ünnepeltem. Pontosabban aznap csak néhány barátnőmmel ünnepeltük meg. A családi "tor" és a rendes torta majd szombaton lesz. Azért úgy gondoltam, hogy akikkel aznap találkozom, meglepem 1-1 ilyen kis tortácskával.
És már megint a céklaporral színezett, hamis marcipánból készült kis virágok... De nem, nem vagyok ennyire fantáziátlan (ez olyan csajszis volt), csak még be kell szereznem egyéb kis mini kiszúró formákat is, ill. más természetes színező anyagokat is. (Én a nagy család és barátok miatt kapásból 24-et készítettem, de itt most csak 12 db-ra szóló receptet adok meg.)

(A fotók se lettek túl jók, mert a nagy rohanásban nem volt idő nagyon állítgatni, pakolgatni a dolgokat, és még a fényviszonyok sem voltak a legmegfelelőbbek. No mindegy! Ez van!)


Hozzávalók 12 mini tortához:
A kakós piskótához (tehetünk hozzá még kevés apróra vágott étcsokit is):
  • 2 tojás
  • 125 g puha vaj
  • 100 g nádcukor
  • 1 evőkanál vaníliáscukor (igazi vaníliával)
  • csipet só
  • 125 g liszt
  • 1 csapott teáskanál sütőpor
  • 2 púpos evőkanál kakaópor
  • néhány evőkanál tejföl
A töltelékhez (lehet hogy ennyire nem lesz pont szükségünk majd):
  • kb. 1 őszibarack, megtisztítva, apró kockákra feldarabolva
  • ízlés szerint egy kis nádcukor és vaníliáscukor
  • kb. 100 + 50 ml 100 %-os almalé (vagy őszibarack lé)
  • kb. 2 evőkanál vaníliás pudingpor (vagy keményítő)
A diszítéshez:
  • Egész kevés vaj, egy kis porcukorral és mandula aromával habosra keverve (ez a tapasztáshoz kell.)
  • kb. 1/4 adagnyi hamis marcipán, vagy természetesen igazi, abból elég egy kicsi tömb is (ebből egy kevés céklaporral megszínezve)
  • kevés díszítőcukorka
Először a tölteléket készítsük el, hogy legyen ideje langyosra hűlni. A kétféle cukrot karamellizáljuk, majd adjuk hozzá a barackot, forgassuk át a karamellben, és adjuk hozzá a 100 ml almalevet. A maradék almalében keverjük el a pudingport (vagy keményítőt), keverjük hozzá a felmelegedett almaleves barackhoz, majd sűrítsük be és tegyük félre hűlni.
A tészta elkészítése:
A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A muffinformát kibéleljük papírkapszlikkal (jó, ha van magasabb fajtánk, aminek esetleg még pereme is van, nem olyan kis nyomi, mint az enyém). A puha vajat/margarint habverővel habosra keverjük a kétféle cukorral. Hozzáadjuk a tojásokat, ezzel is alaposan elkeverjük, majd beleszitáljuk a sütőporos, kakaóporos lisztet. Alaposan elkeverjük, majd továbbra is a habverővel dolgozva, hozzáadunk pár kanál tejfölt és simára keverjük. Elosztjuk a formákban, majd kb. 20-25 perc alatt megsütjük. Pár percig a formában hagyjuk hűlni, majd rácsra szedjük.
A kis torták közepét egy almamagozóval (ez a legjobb, de ha nincs, akkor megteszi egy hegyes, éles kés, és egy kiskanál is) kiszedem úgy, hogy körben maradjon azért pereme is, és az aljáig se menjük le. Megtöltöm a gyümölcspudinggal. A tetejükre teszek egy-egy pöttynyi vajas krémet. A natúr marcipánt vékonyabbra nyújtom, majd egy kiszúróformával készítek 12 cakkos virágot. A céklaporral színezett marcipánból úgyanúgy 12 kis virágot készítek. A nagyobb virágokat rárakosgatom a minitorták tetejére, majd ezekre nyomok egy-egy újabb pötty vajas krémet és erre jön a kis pink virág, amiknek a közebébe nyomok pár szem díszítőcukrot is.


Beburkolás előtt

Gyönyörű virágcsokor (egy része) a barátnőktől (akik titokban szervezkedtek a hátam mögött).


 Lebuktam :)