2010. augusztus 30., hétfő

A napfényes menü desszertje

Napfényes menüm záróakkordjaként mondjuk az alábbi desszertet, vagyis inkább ezt a kis édes semmiséget ajánlom. Ez a napfényes menü most pláne jól jöhet, hogy az autó hőmérője ma konkrétan 11 fokot fokot mutatott. Hát ez zavarba ejtő még így augusztusban. No de nem baj, legalább az ételeink idézzék még egy kicsit a napfényes napokat. Az alábbi desszert tényleg csak egy kis semmiség és igen már megint ebben az aprócska pohárban feltálalva (de azért tudok ám rendes sütiket is készíteni, ha kell... :) ). Nagyon finom az a natúr túrókrém amit felfedeztem nem olyan régen (és ez itt az ingyen reklám helye: Milkland márka, Spar-ban kapható) és abból készült ez az édesség. Na meg a Reggeli az ágyban című bejegyzésben található töltelék másik feléből és némi maradék házi készítésű müzliszelet kissé krokantosított változatából. Igen, most az lenne az ésszerűbb, ha annak a receptjét tenném fel előbb, de ehhez a recepthez szerintem bármilyen más (magvas) müzli, zabpelyhes keksz vagy ilyesmi megfelel, úgyhogy az majd később jön. :)

Hozzávaló (8 kis pohárkához):
  • 500 g natúr krémtúró
  • 2 púpos evőkanál tejföl
  • 3-4 evőkanál házi vaníliáscukor (ennek hiányában Bourbon vaníliás cukor és porcukor és ízlés szerint lehet több-kevesebb is)
  • pici citromlé v. reszelt citromhéj, rum v. rumaroma (ha gyerkőc is kap belőle, de mindez ki is maradhat)
  • kb. 100-120 g (házi magvas) müzli szelet (vagy zabpelyes keksz, müzli késes aprítóban átdolgozva kissé)
  • 2 evőkanál nádcukor

Egy teflonos serpenyőben elkezdem megkaramellizálni a cukrot, rászórom a müzlidarabkákat (vagy minek nevezzem) és átpirítom kissé. Kiszedem a serpenyőből és hagyom kihűlni. A túrókrémet a vaníliáscukorral, egyéb ízesítővel (rum, citrom) és a tejföllel lazítva habverővel kissé "felhabosítom". A müzlikrokantból (heh ezt most találtam ki) pár teáskanállal félreteszek, majd a többit a pohárkák aljára szórom egyenlően. A túrókrémet is elosztom bennük, majd mehet a tetejére az almás-barackos puding. Egy kissé lehűthetjük, de ha hideg volt minden inkább azonnal tálaljuk, mert ha sokat áll a hűtőben a müzli pont a ropogósságát veszti el. Tálalás előtt közvetlenül szórjuk a tetejére a maradék ropogós müzlit.


A Napfényes menü tehát a következőképpen néz ki:
Desszert: a fenti desszert

2010. augusztus 29., vasárnap

Egy díj, a Magyar Fotográfia Napja és Sült csirkecomb, sült szalonnás, pestos salátával


Íme a mai ebéd. Mindenek előtt.... Mert azt sem tudom most hova kapjak, annyi mindenbe belefogtam, és nem nagyon tudom egyenlőre utolérni magamat (na meg másokat, de úgy kell nekem). Itt is elnézést mindenkitől, akinek nem reagálok azonnal. Ígérem, megpróbálom behozni a lemaradásokat. 
Leszámítva a csirkecomb "szőrtelenítését", ami hasonlóan zajlik, mint Felhőlánynál, tehát gyertyás módszerrel (lévén, hogy nekem sincs gázlángom), na meg azt az időt, amíg a csirke a sütőben sütteti a combját -, viszonylag hamar elkészül ez az étel. Egyszerű, mégis nagyon jól beebédeltünk belőle. A leveskérdést is nagyon jól leegyszerűsítettem most: őszibarackot, sárgadinnyét (ugyanezek apróra kockázva is kerültek bele, mint levesbetét), 100 %-os almalevet, mézet, fahéjat és tejszínt összeturmixoltam. Ennyi! :)


Hozzávalók:
A csirkéhez:
  • 8 csirke felsőcomb
  • ízlés szerinti fűszerek (nálam most: só, paprika, fokhagyma, majoranna vagy oregánó, mustármag, rozmaring, bors és egy kis kukoricapehely (mindez összetörve) hogy ropogósabb legyen)
  • 8 vékonyabb szelet vaj (kisebb tömbből)
  • 1 fej fokhagyma gerezdjeire szedve, de nem megpucolva
A salátához:
  • újhagyma vagy lilahagyma
  • paradicsom
  • uborka
  • paprika
  • ízlés szerint egyéb zöldek
  • szeletelt bacon
  • házi pesto (vagyis pistou? Már magam sem tudom...), amit így készítettem el, csak most még reszelt (Pannónia) sajt is került bele
A csirkét bedörzsöltem a fűszerekkel, a bőrét fellazítottam kissé egy késsel és bedugtam mindegyik alá egy kis darab vajat, majd tepsire pakoltam a pucolatlan fokhagymagerezdekkel együtt, befedtem alufóliával és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam. Fél óra múlva levettem róla az alufóliát, és újabb 25-30 perc alatt még egy kissé odapirítottam neki. 
Közben a salátához valókat felaprítottam. Közvetlen tálalás előtt, a szalonnát vastagabb csíkokra vágtam, majd teflonserpenyőben megsütöttem. Rászórtam a salátára, majd hozzáadtam a pestot is és összekevertem.


Tegnap Vajda János emlékeztetett minket arra, hogy ma lesz a Magyar Fotográfusok Napja. Emlékezzünk meg hát egy fotóval erről a napról és arról, hogy milyen fantasztikus dolog egy "pillanatlopó szerkentyűvel" (Jazza :) ) megörökíteni a dolgokat a mi látásmódunk szerint. A fenti képek ma készültek. Viszont én egy pár másik képet ajánlok erre a napra. Az elsőt azért, mert egyrészt azt hiszem talán a makrofotózás lenne a kedvencem... ha lenne hozzá megfelelő gépem... :) Másrészt, mert erről a fotóról Raindrop jut eszembe, akinek szintén nagy szeretettel ajánlom ezt a képet!!! Már csak azért is, mert a múltkor is megajándékozott engem egy díjjal, mely szerint kreatívnak talál engem. :) Ezúton is nagyon  szépen köszönöm neki!!!


A másik 3 kép sem ma készült, hanem még pénteken (meg a nyaralás alatt). És hogy ezt miért? Mert ilyen édes pillanatokat tudunk megörökíteni egy ilyen szerkenytűvel és ez nagyszerű dolog! Kár lenne kihagyni!



  



2010. augusztus 27., péntek

Reggeli az ágyban...

Mielőtt a Napfényes menü lezárásával, azaz a desszertjével folytatnám, jöjjön egy olyan recept, vagyis inkább ötlet, ami még a múlt héten készült nálunk, és igen hamar el is fogyott. Jön a hétvége, hátha kedvet kapunk hozzá... Még múlt héten volt itthon pár kókadozó almám, ill. némi őszibarackom is (az nem kókadozott még, de valahogy adta magát, hogy a töltelékbe kerüljön), és "hirtelenjében" ezt a sütit agyaltam ki belőle.
Szóval reggeli az ágyban... Azaz, mivel kápráztassuk el a családot (gyereket, gyerekeket, férjet, társat, párt, másik felet... kutyát, cicát, halat, teknőst, gekkót... na jó, őket azért talán ne ezzel) egy "ráérősebb" reggelen? Egy rém egyszerű, ám annál finomabb reggelire valóval. Bár senki nem fog megharagudni, ha más napszakban is eszünk belőle.
Előző nap készítsük el a tölteléket. Nem vesz el ez sem sok időt az életünkből, és még az a jóleső érzés is meg van utána, hogy mi készítettük. Este pedig tegyük át a mélyhűtőből a hűtőbe a kész levelestésztát, hogy kiengedjen. Na igen, tudom, így már nem ér annyira. Viszont így viszonylag gyorsan tálalható egy roppant finom reggeli, ami után mindenki megnyalja még a lábujját is (akár).
Almás-őszibarackos táska
Hozzávalók a töltelékhez: (Ez a mennyiség, bár lehet nem tűnik soknak, akár 1 kg-nyi levelestészta megtöltéséhez is elég. Én első körben csak 1 csomag tésztából készítettem, mert ez az étel tényleg frissen a legfinomabb.):
  • 50 dkg alma, megpucolva, kicsire felkockázva
  • 3 nagyobb barack, megpucolva, kicsire felkockázva
  • 1 citrom leve
  • őrölt fahéj
  • 2 evőkanál vaníliás cukor (igazi)
  • kb. 8 evőkanál nádcukor (ízlés szerint a gyümölcsök édességétől függően több-kevesebb is mehet bele)
  • 1 csomag vaníliás pudingpor

A kétféle cukrot elkezdjük megkaramellizálni kissé. Az almára ráöntjük a citromlevet, majd hozzáadjuk a karamellizált cukorhoz, hozzáadunk kb. 2 teáskanál őrölt fahéjat, összekeverjük és pár percig fedő alatt pároljuk az egészet. Ne ijedjünk meg, a karamell a hirtelen hideg hatására megkeményedik kissé, de majd szép lassan feloldódik. Ha az alma már egy kicsit elkezd puhulni, hozzáadjuk a feldarabolt őszibarackokat is, majd 1-2 percig azt is pároljuk, végül hozzáöntjük a 2-3 evőkanál vízben elkevert pudingport és besűrítjük az egészet. Hagyjuk kihűlni.

A táskákhoz (ebből a mennyiségből kb. 18 táska lesz):
  • 1 csomag (450 g) levelestészta (hűtőben kiengedve)
  • a fenti töltelék fele
  • a kenéshez: 1 tojás
A sütőt előmelegítem 200 fokra. A levelestésztát sütőpapíron (hogy ne kelljen alálisztezni, ezzel is szárítva a tésztát) nagyon vékonyra nyújtom, majd akkora téglalapoknak a dupláját szabom ki egy éles késsel, amekkora táskákat szeretnék. Tölteléket helyezek a közepükre hosszában, majd a széleit megkenem tojással és összehajtom, tapasztom őket. Sütőpapírral együtt a tepsire helyezem őket. Kívülről is megkenem tojással, majd sütőbe téve szép aranybarnára sütöm

A maradék töltelékből is megmutatom majd mi készült.
És nem utolsó sorban egy emlékezés... Apai Nagypapám ma lenne 100 éves... 2006. júniusa óta nincs köztünk már...Gyertyát gyújtok ma este és nagy szeretettel gondolunk rá sokan...

2010. augusztus 26., csütörtök

Napfényes menü: Paradicsomos lepény


Napfényes menüm második fogásaként egy könnyed, omlós tésztából készült francia ihletésű paradicsomos lepényt tálaltam. Ehhez Joanne Harris A Francia konyha c. könyvében található receptet vettem alapul. Bár én a tésztán némi módosítást eszközöltem, és úgy vettem észre, hogy nagyon jó tett neki az, hogy tettem bele némi ecetet is, ill. csak tojás sárgáját használtam hozzá. Persze a végeredmény leginkább szerintem attól függ, hogy milyen paradicsomot használunk feltétként. Nem is az, hogy milyen fajta. Hanem az fontos, hogy rendkívül jó ízűnek kell lennie. Szóval tényleg csak nagyon finom, édes paradicsomból álljunk neki. A másik fontos a mustár, ami úgy tűnik a háttérben szerepel csak, de nem, nagyon fontos összetevő, ezért fontos, hogy az is jó legyen.


Paradicsomos lepény
Hozzávalók:
Az omlós tésztához:
  • 200 g sima liszt, átszitálva
  • 1 csapott teáskanál só
  • 70 g vaj
  • 30 g zsír
  • 1 tojás sárgája
  • 1 evőkanál ecet
A feltéthez:
  • 500 g paradicsom, felkarikázva
  • 3 evőkanál tejföl (vagy tejföl és tejszín keveréke)
  • 3-4 teáskanál dijoni mustár
  • só, bors
  • friss vagy szárított kakukkfű
A tésztához a lisztet elkeverjük a sóval, majd elmorzsoljuk benne a zsiradékokat (vagy azzal a módszerrel készítjük el, ahogy itt leírtam), hozzákeverjük a tojássárgáját és az ecetet, majd gyors mozdulatokkal összegyúrom. Nem baj, ha még morzsalékos, így is rászórhatjuk nyugodtan a frissentartó fóliára, majd azon keresztül nyomkodjuk kissé össze, hogy minél kevesebbet érintkezzen a kezünk melegével, majd tegyük kb. 30 percre hűtőbe.
A tejfölt (tejszínt) keverjük össze a mustárral és némi borssal. A tésztát egy tűzálló kerámiaformába (ezt kivajazni sem kell, nem fog beleragadni) nyomkodjuk bele vékonyan úgy, hogy egy kisebb pereme is legyen. Tegyük vissza a hűtőbe addig, amíg megtisztítjuk és felkarikázzuk a paradicsomot és előmelegítjük a sütőt 190 fokra. Kenjük meg a mustáros tejföllel a tésztát, majd rakjuk ki a paradicsomszeletekkel úgy, hogy azok fedjék egymást. Sózzuk kissé, ill. borsozzuk is, majd szórjuk meg friss, vagy szárított kakukkfűvel. Az előmelegített sütőbe tolva kb. 50-60 percig süssük (sütőfüggő!!! nekem az utóbbi kellett).
(Én egy 27x20 cm-es, Ikeás kerámia sütőformában sütöttem)






2010. augusztus 25., szerda

Napfényes menü: Sültpaprika-krémleves

 

Napfényes menüm első fogásaként egy nagyon finom sültpaprika-krémlevest készítettem, ami nálam most kápia paprikából készült. Mert szerintem vétek lenne ilyenkor nem kihasználni ennek a paprikának a termését - ami nem mellékesen az egyik kedvencem -, és esetleg kaliforniai testvéréből elkészíteni ezt a fogást (merthogy legtöbbször abból készítik). Nagyon finom ezzel a paprika félével is!
A kápia paprikáról kicsit bővebb információkat pl. itt is olvashatunk.
És hogy mitől napfényes? Hát csak rá kell nézni a színére, és az íze...


Sültpaprika-krémleves
Hozzávalók:
  • 1 kg kápia paprika
  • 1 fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 200-250 ml tejszín
  • só, bors, pici cukor
  • sima és füstölt só (füst izű só)
  • kevés olívaolaj vagy libazsír
  • pár szelet bacon
Első lépésként a paprikákat - miután megmostuk és kissé megtöröltük -, egy alufóliával bélelt tespire rakosgatjuk, majd 220 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig sütjük. Nem baj, ha fekete lesz kívülről, mert úgyis megpucoljuk. Ha megsült, egy tálba tesszük és rövid időre letakarjuk. Közben előkészíthetjük a leves többi alapanyagát. A hagymát megtisztítjuk, majd felszeleteljük (nem szükséges apróra, hiszen úgyis turmixolva lesz a leves), a fokhagymát szintén felaprítjuk. A paprikákat megtisztítjuk, azaz leszedjük a héját, ill. kimagozzuk és feldaraboljuk kissé. A hagymát kevés olívaolajon kissé megpirítjuk, hozzáadjuk a paprikát és a fokhagymát is. Pár percig pirítjuk, majd felengedjük kb. 800 ml forró vízzel, ízesítjük a sóval és borsozzuk is kissé. Pár percig forraljuk, majd lassan beleöntjük a tejszínt, közben folyamatosan keverjük. Egyet forralunk rajta, majd leturmixoljuk. A végén lekerekítjük még az ízeket egy kis cukorral és esetleg sóval, borssal, ha szükséges. Vékonyabb csíkokra vágott, serpenyőben ropogósra sütött baconnel a tetején megszórva tálaljuk.
Esetleg a megsült, megtisztított paprikából félretehetünk egy keveset a tálaláshoz is. Én egy bazsalikomlevélbe ültettem most bele, hogy ne süllyedjen le az aljára.
Bár ezzel nem kóstoltam, de most eszembe jutott még, hogy talán egy egészen kevés balzsamecettel is pikánsabbá lehetne tenni akár.



2010. augusztus 24., kedd

Paprikás-cukkinis-szalonnás serpenyős csirke


Tulajdonképpen semmi extra. Csak megint egy amolyan találd fel magad gyorsan a konyhában, ha negyed 1-kor estél haza a gyerkőccel a sétafikás bevásárlásból, és ebéd nincs... De a gyereket jól lenne valami finommal és lehetőleg táplálóval és egészséges étellel megetetned (miután végigmotorozta a fél kerületet. Úgy, hogy ha lehet, akkor 1-kor már a délutáni szunyáját nyomja, hogy te is ki tudd fújni magad azért egy kicsit... Mert azért az "extratartósduracellelemmel ellátott nyuszival" a kolbászolás cseppet sem olyan andalító... Tudom, gyerek... És tudom minden gyerek ilyen... Jah, hát hogyne, perszeee... ;) 

Hozzávalók:
  • 40 dkg csirkemellfilé, nagyobb kockákra vágva
  • 3-4 kisebb, zsenge cukkini, végei levágva, felkockázva
  • 2 közepes fej hagyma, félbevágva, felszeletelve
  • 2-3 gerezd fokhagyma, vékonyan felszeletelve
  • kb. 6-7 szelet bacon vastagabb csíkokra vágva
  • 4 paprika (kápia, tv, pritamin vagy kaliforniai vegyesen és színesen), megtisztítva nagyobb csíkokra vágva
  • só, bors, pirospaprika
  • kevés olívaolaj

Egy nagyobb serpenyőben a bacont, pici olaj hozzáadásával elkezdem sütni, majd hozzáadom a hagymát is és pár percig pirítom. Közben a húst sózom, borsozom, pirospaprikázom kissé, majd beleteszem a forró serpenyőbe és addig pirítom, amíg kifehéredik mindenhol. Ha szükségesnek látjuk ekkor még hozzáadhatunk egy picike olívaolajat. Hozzáadom a paprikát és a fokhagymát, azzal is pirítom rövid ideig, legvégül pedig a cukkinit teszem bele, ízlés szerint fűszerezem még, majd készre pirítom-párolom az egészet.
Mi most csak natúrban ettük, úgy értem köret nélkül, de el tudok hozzá képzelni egy jó kis lepénykenyér féleséget. Vagy mondjuk egy jó kis házi pitába töltve, kevés fokhagymás joghurttal meglocsolva sem lenne megvetendő. De persze akár egy egyszerű főtt rizzsel is tálalhatjuk.

Imádni való kis lókötő kisördög!!!
Amúgy is azt mondják, hogy pont olyan, mint amilyen én voltam! ;) A rendkívüli elevensége is! :)
  



 
 

2010. augusztus 23., hétfő

Érzések

Mielőtt megint receptekkel jönnék - mert azért az is van ám-, íme 2 fotó... Tegnap este kreálgattam... Mert  olyan nagyon unatkoztam éjfél tájékán, meg jobb dolgom sem volt.... :)


Érzések...

2010. augusztus 22., vasárnap

Bográcsoljunk csak, de nem akárhogyan ám...

Apukám hívta fel a figyelmemet erre a kis leírásra ill. lejegyzésre, ami a Sütés-főzés hegyen-völgyön, vízparton c. ősrégi könyvből származik, melyet Dobozy László írt, valamikor talán a 80-as évek közepe táján.

Szegedi birkapaprikás Herman Ottó lejegyzése szerint:
Alulra töszik a fejit, akkörü a dzségért, mánmint: a májat, tüdőt, a szívet, rá a gégéjit, a copákot, azután a nyákát; a bogrács ódaláhó  a csonjával kifele forgatva az ódalast, azé', hogy hozzá ne kapja, mer' akkó' kozmás lönne; a közepibe gyün a többi hús, de mind kétfalatnyira darabóva, a legtetejibe osztán a sós, borsos és paprikás kenyérbéllel tőtött hurka, akár a koszorú. Mikor a hús főseje zörög, akko' mán az ajja megfőtt. Akko' mög kő fordítanyi, hogy a hurka essön alua, a fej meg föjü. Hanem a húsfordításnak is fogása van. Azt ukkő' megtönni, hogy amint a bográcsot a füliné fogvást megrázinti az embör akkó' kettőt-hármat magafelé vet rajta, de úgy ám, hogy eddarab se essön ki belüle. Mikó' osztán még eddarabig főtt, akkó' má löhet önni.
(A bojtároknak csak a tüdő, meg a máj jut; máshoz nem nyúlhatnak).

Nem. A bográcsban nem a fenti étel fő, hanem Apukám féle, nagyon finom gulyásleves. :)
Igen nagy bográcsban, igen nagy társaságnak... :)


2010. augusztus 19., csütörtök

Tortaprojekt


Minek is nevezzelek, minek is nevezzelek? Rákóczi-túrós tortának? Végül is, olyan jellegűnek indult... Pontosabban volt egy álmom, de a megvalósítása nem egészen úgy jött össze, ahogyan én szerettem volna. Ugyanis az volt az elképzelésem, hogy egy habcsók alapot megpakolok majd sárgabaracklekvárral, vaníliás túrókrémmel, végül a tetejét ropogósra sütött kekszmorzsával szórom meg. De az élet közbeszólt (vagy a bénaságom?), és valamiért a tojásfehérjét sehogyan sem sikerült kemény habbá vernem. Folyós marad sajnos, de rendesen. Így a tepsiben is szépen szétterült, olyannyira, hogy már majdnem sírtam... De erős voltam ám, így leginkább csak szitkozódtam, de azt is csak finoman (van egy Csöppségem is, ugye) és halkan (jaaaa, persze, mert úgy marha könnyű kiadni magunkból bármit is)... Másik Felem is abszolút mellettem állt ám: "Én mondtam, hogy ne csinálj tortát! Nem?" Ööm... hát köszi! A torta egyébként a Keresztfiam és az Unokahúgom (elmaradt) szülinapi partijára készült (volna) még múlt hétvégén. De visszatérve a tojáshabhoz: már a sütés felénél láttam, ebből habcsók tuti nem lesz, maximum a máglyarakás tetejéhez hasonlítható hab. Amit mellékesen ahhoz, hogy használni is tudjam még formára is kell majd igazítanom, mert azzal az amorf formával, amit felvett, nem sokat tudtam volna kezdeni. Ezért nem is szárítottam ki teljesen. Miután egy újabb adagnak éjjel 11-kor nem szerettem volna nekiállni, a gyerekfürdetés, fektetés, meg egyéb mizéria után, úgy döntöttem, lesz ami lesz, lefekszem aludni én is. Reggelre pedig ez a hipergyors változat született meg. Pontosabban a terve, mert azért még készen nem várt a hűtőben. De igazán nagyon hamar megvolt. Pláne, ha van egy kész tojásfehérje hablapunk is már, amit a tetejére nyomhatunk. Sajnáltam, hogy nem sikerült összehozni az eredeti ötletet, de utólag már nem bántam, mert egyrészről mindenkinek nagyon ízlett a lenti változat, másrészről pedig így, a puha tojáshabbal a tetején, talán még inkább hasonlított a Rákóczi túróshoz.


Hozzávalók (egy 25 cm átmérőjű tortaformához):
  • kb. 13 db babapiskóta, félbevágva
  • 600 g sovány, natúr, krémes túró 
  • 1 csomag Zselatin Fix (hidegen keverhető)
  • 200 g tejszín
  • kb. 150-160 g (igazi) vaníliás cukor (nekem nem olyan tömény a vaníliáscukrom, ha valakinek nincs ilyen, helyettesítse 2-3 cs. Bourbon vaníliáscukorral összekevert porcukorral)
  • kb. 6-7 púpos evőkanál sárgabaracklekvár
  • 200 g háztartási keksz, aprítóban morzsásra dolgozva (nem baj, ha maradnak benne kicsit nagyobb darabok)
  • kb. 140 g olvasztott vaj 
A hablaphoz:
Hasonlóan a habcsók receptjénél:
Úgy gondolom, hogy itt elegendő kb. 3-4 tojás fehérjéje is, kb. 100 g porcukorral (én ugyan vaníliással készítettem, de nem feltétlenül szükséges), 1 csapott evőkanál kukoricaliszttel (vagy étkezési keményítővel) és 1 teáskanál világosabb borecettel, csipet sóval.

A hablaphoz a sütőt előmelegítjük 180 fokra. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, vagy szilikonlappal. A fehérjét elkezdjük habbá verni egy csipet sóval, majd ha már lágyan habos, hozzákeverjük kisebb adagonként a porcukrot is, mindegyikkel jó pár percig keverve és kemény, fényes habbá verve az egészet. Végül óvatosan beleforgatjuk a lisztet (vagy keményítőt) és az ecetet is. Formázzunk a habból a sütőlapra úgy kb. egy 23-24 cm átmérőjű kört. Vegyük le a sütő hőmérsékletét kb. 140-150 fokra (én légkeverésen sütöttem 150 fokon), majd tegyük be a habot sülni, úgy 30 percre. Figyeljük, és ha már kezd egy kis színt kapni a teteje elzárhatjuk a sütőt és hagyjuk benne kihűlni. Rövid idő után támasszuk ki fakanállal a sütő ajtaját és hagyjuk úgy kihűlni, különben bepárásodik. (De mindezek nagyon sütőfüggő dolgok!!!!)
Egy kapcsos tortaforma alját kenjük ki egy pici olajjal. Keverjük össze a darált kekszet és az olvasztott vajat, majd lapogassuk bele kézzel egyenletesen a tortaformába. A tetejére kanalazzuk a sárgabaracklekvárt (ez ízlés szerint lehet több-kevesebb a fent leírtnál), terítsük el egyenletesen, majd rakjuk ki a félbevágott babapiskótákkal a szélét. A tejszínt verjük kemény habbá. A krémtúrót, szintén gépi habverővel kezdjük el keverni, keverjük hozzá a zselatin fixet, keverjük rövid ideig, majd adjuk hozzá a cukrot is (ezt is ízlésünk szerint) és keverjük készre. Forgassuk bele a tejszínhabot, majd kanalazzuk a tortalalapunkra a krémet, helyezzük a tetejére hablapot és hűtsük jó pár órán át az egészet.

Készíthetjük tejszínhab nélkül teljes egészében csak túrókrémből, akkor úgy gondolom lehet kb. 800 g, és akkor lehet picit több zselatin fixet is hozzáadni.




És az ünnepi banzájról, a bájos Jázmin unokahúgomról három fotó... Szegénynek pont a szemébe sütött a nap, így nem sikerült senkinek olyan fotót készítenie róla, amin pont a kamerába nézne, és nem lóg be virág (na igen, Anyukám erről nem tud leszokni és mindig mindennel körbepakolja az ünnepelteket), ill. senkinek a haja, keze, arca,  meg miegymás... :)
A fiúsabb kinézetű tortát kapta ő végül (na meg a kisebbet), és az általam készített, pont a lányosabb kinézetű lett végül a Keresztfiaménak kikiáltva. Na nem mintha nem evett volna utána mindenki mindenből.


Jah, és hogy miért ez a képfelirat? Hát mert mi a Másik Felemmel, néha Dzsezzminnek (jó fonetikusan) hívjuk őt. Csöppségem csak Zámbinak hívja... :)
És mielőtt bárki azt gondolná, hogy én is hazacipeltem egy fél ólajtót, hogy rusztikus hatású képeket tudjak készíteni, sajnos nem. Ez a drága asztal a mi imádott Zsámbékunkon (Szüleim hétvégi háza itt van), a vénséges, öreg körtefa alatt található, ahol a gulyásfözős szülinapi partit is rendeztük.





2010. augusztus 17., kedd

Kakaós-őszibarackos clafoutis


Egy könnyed vasárnapi menü:
Minestrone leves
Kakaós-őszibarackos clafoutis
Ca. 1 hetes csúszásban vagyok itt a bejegyzésekkel (vagy több is)... merthogy ez nem a most vasárnapi menü volt, hanem még a múlt hét előtti heti. Van ez így! Jobb később, mint soha!
Volt egy jó pár őszibarackom itthon és gondolkodtam, milyen süti is készülhetne belőle, egy sűrű Minestrone utáni leves desszertjeként. Így egy asztalhoz ültettem az olaszokat és a franciákat, és egy francia tejespite (csak hogy ne legyünk mán ennyire gasztrosznobok...) sült ki belőle. Eredetileg csak simán szerettem volna elkészíteni, de aztán eszembe jutott, hogy miért ne tehetnénk a tésztájába kakaóport és fahéjat is. Eredetileg ugye nem kellene, de a franciák csak nem sértődnek már meg, hiszen jó lett! Viccet félretéve, itt az őszibarack szezon, úgyhogy kóstoljuk csak meg nyugodtan, szerintem nem fogjuk megbánni. Igazán sok munka sincs vele, hiszen mire a leves elkészül, a clafoutink is megsül, és mire megesszük a levest, pont a megfelelő hőmérsékletre hűl a tálaláshoz. 


Kakaós-őszibarackos clafoutis
Hozzávalók:
  • 120 g liszt
  • 2-2 és fél jó púpos evőkanál kakaópor
  • 2 evőkanál kukoricaliszt
  • 3 tojás
  • 300 ml tej (tejszín és tej keveréke)
  • 50 g nádcukor (ebből egy kevés lehet vaníliás cukor) + az őszibarackra kb. 2 evőkanál
  • csipet só
  • őrölt fahéj
  • 4 közepes őszibarack
  • kb. 1 evőkanál vaj
Egy laposabb tűzálló tálat kikenek vajjal. Én egy kb. 27x19 cm-es kerámia sütőtálat használtam erre a célra. Az őszibarackot megpucolom, majd vékonyabb gerezdekre vágom és kirakom vele a tál alját. Megszórom cukorral és őrölt fahéjjal. A sütőt előmelegítem 180 fokra (én légkeverésen sütöttem 160 fokon).
A lisztet átszitálom a kakaóporral, kevés fahéjjal, hozzákeverem a cukrot és a sót. Egy másik tálban vagy nagyobb bögrében összekeverem a tojást a tejjel (tejszínnel). A lisztes keverék közepébe mélyedést készítek, és fokozatosan hozzáadagolom - közben folyamatosan keverve -, a tejes keveréket. A tésztát ráöntöm a barackra, majd a sütőbe tolva kb. 40 perc alatt megsütöm.
Langyosan, vaníliás tejszínhabbal, vagy fagylalttal (vanília, fahéj, csokoládé) tálalom.

 


És a desszert előtt a fenti, sűrű és tartalmas leves volt. Most fordítva írom, mert itt most a levesről nem írok részletesen. Majd legközelebb. Csak egy fotó... mert akkora bazsalikom leveleim voltak, hogy akár abban is feltálalhattam volna... :) De azért nem tettem!



2010. augusztus 16., hétfő

Hogyan készítettem?


Mai naptól a Gasztrobox oldalán, 1 héten keresztül az én fotómról olvashattok, hogy hogyan is készült.

2010. augusztus 13., péntek

"Nyár van, nyár, röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár..."


Gurulós málnák...

mézédes szeder a Nagymama kertjéből...


 
mosolygós barackok...

ropogós cseresznyék és lédús meggyek...


zümmögő bogarak...

virág...

 
virág...
 
virág...
 
virág mindenhol...

fűben heverészni...

vagy épp

virágos réteken...

tóparton hasalva, nézni a vizet...

a kertben ücsörögve, csendben lesni egy hűsölő gyíkot...

hallgatni a szomszéd háztetőn éneklő madarat...

kapkodni a lábunkat a forró homokban...

árnyékot adó, hűs lugasban bort iszogatni és elmélkedni...

figyelni az időnként felhők mögé bújó nap sugarait...

mezitláb rohanva, fedezéket keresni egy gyorsan érkező zápor elől...

miközben elbóbiskolunk afrikai szavannákon járni
felébredve egy napraforgómezőn találva magunkat...

fák ölelésében lenyugodni...

figyelni a csillagos eget...
hold fényében elaludni...