2010. május 31., hétfő

Zölbabfőzelék, sertéspörkölttel


Akár egy kifőzde napi ajánlata is lehetne, de ez most nem valamelyik útszéli, hanem az itthoni kifőzde ajánlata volt. Egy roppant egyszerű étel, de ahányan vagyunk, annyi féle készülhet belőle. Én ezt a verziót szeretem a legjobban, és persze ki mástól tanulhattam volna így elkészíteni ezt a főzeléket, mint az én drága Anyukámtól. Ő általában nem szereti a halovány, semmi színe nincs ételeket. Így tőle tanultam, hogy daraboljak bele nagyon apróra egy kevés sárgarépát is, és kevés pirospaprikával is színezzem meg. A tökfözelékbe is szoktunk tenni egy keveset, és mindamellett, hogy a színe is szebb lesz, még finom is. Nem mellékesen, a sárgarépa is, és a pirospaprika is nagyon jót tesz a zöldbab ízének. Nem lesz tőle egyáltalán finomfőzelék jellege, mármint a sárgarépától. Egyébként valamikor burgonya is szokott hozzá kerülni, de az már megint egy kicsit más "tészta". És mi lehet erre a legnagyobb dícséret? Másik Felem azt mondta, miután elfogyasztotta, hogy ő még életében nem evett ilyen finom zöldbabfőzeléket (vagy most csak pedálozik valamiért, hiszen már Anyukáméból is rengetegszer evett az enyém mellett, vagy csak nagyon-nagyon éhes volt :))) )...

Hozzávalók:
  • kb. 500 g sárga hüvelyű zöldbab (nálam most fagyasztott volt)
  • 1 közepes fej hagyma, finomra vágva
  • 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 2 közepes szál sárgarépa, nagyon apró kockákra vágva
  • 1 csokor petrezselyem, felaprítva
  • 1 nagy dobozos tejföl
  • kb. 4 evőkanál étkezési keményítő
  • só, pirospaprika, olaj
  • kevés cukor, kb. 1 evőkanál ecet
A hagymát kevés olajon elkezdem dinsztelni, hozzáadok a fokhagymából is egy keveset, majd mehet hozzá a sárgarépa és a zöldbab is. Pár perc alatt átpárolom-pirítom kissé, megszórom kevéske pirospaprikával (én ezt most elfelejtettem, ezért a tejfölös habarással együtt került bele ez is), majd felengedem annyi vízzel, amennyi ellepi. és sózom is kissé. Lefedem, majd puhára főzöm a zöldségeket. Közben elkeverem a keményítőt a tejföllel, hozzáadom a maradék fokhagymát és a petrezselymet, pici sót, majd behabarom vele a főzeléket. Egyet rottyantok rajta, ízesítem picike cukorral és ecettel (ha kell még sóval is), csak hogy kerekebb legyen az egész, és már tálalhatom is az éppen éhen halni készülő családnak.

A pörköltben, amivel most tálaltam semmi különös nincs. Szokásos módon készült: sertéscombból, apróra vágott, füstölt szalonnát és jó sok hagymát alápirítva, (nekem kevés fokhagyma is ment bele), paradicsommal, paprikával, sóval, borssal és amint az a képen is látszik, véletlenül egy kicsivel több pirospaprikával, mint kellett volna (nem baj, az ízén nem rontott).

...


Az elmúlt pár napban ezt a dalt hallgattam végig. Ha nem százszor, hát egyszer sem.... És ha épp nem hallgattam, akkor hol porszívózás, hol mosogatás közben jó hangosan, szinte kiabálva énekeltem, hogy kiénekeljek magamból minden keserűséget. Szeretem ezzel a módszerrel kiűzni magamból a feszültséget. A zene és az éneklés pedig mindig is az életem szerves része volt. Ritkán leszek libabőrös, de ettől a daltól az lettem. Gyönyőrű!   

2010. május 26., szerda

Érzések...

Lelassultam megint. Vagyis nem is tudom mi van. Nem sokat főztem az elmúlt napokban, vagy ami készült azt sem fotóztam le, mert... nem tudom... . Pedig készült finomság azért. Tegnap pl. ilyen májat készítettem, nagy csokor újhagymával a sima helyett. Hozzá pedig ennek a tócsninak a mintájára, egy karalábés változat készült hozzá. Nagyon jó lett mindkettő. Akkor készült még pl. egy fahéjas almafagylalt, amit a tavaly eltett, mézes fügedzsememmel fogok tálalni (erről majd később írok a'sszem).
De akkor is. Leeresztettem, elfáradtam egy kissé...
Tegnap olvastam Duendénél egy idézetet, amiből ez a három mondat nagyon szíven ütött:
"Addig játszol,
Amíg a dolgok zűrössé nem válnak.
A felfordulást pedig nem szereted."

Na igen. Duendénél mindig olyan dolgokat olvasok, ami valamilyen szinten aktuális. Mintha ráérezne arra, hogy mit is írjon ; ) (jó persze, tudom, csak én érzem így).

Az alábbi képeket hétvégén kattintgattam. Most ebbe merültem bele egy kicsit, ill. most ebben próbáltam kifejezni magam. Kikapcsol. Szereteeem.
Íme 1-2 kép a rengetegből:

 Ecseri domboldal.

Na a pipacs, pont az a virág, ami ritkán "jár" egyedül.

Naplementében.

Fény az (alag)út végén. (Rákoskert, hazafelé.)

"Atomrobbanás"

2010. május 23., vasárnap

Kókuszos sárgadinnye-krémleves

 Fotó: 2011.

... ill. turmix, hogy meg ne sértsünk senkit, hogy ez nem is olyan komoly, mert még főzni sem kell... ;) Ezt a levest, italt (csak tálalás kérdése szerintem) tavaly nyáron rengetegszer készítettem el, mert nagyon-nagyon finom. És most Adri csábító Kókuszos mangókémlevese juttatta eszembe, hogy erről én még nem is írtam. Eredetileg tejszínnel készítettem, és egy bio boltokban kapható kókuszkrémmel. Volt, amikor sárga belű dinnyét adtam hozzá, volt amikor sima kókuszreszeléket és tejszín. És volt amikor tejszín nem, csak joghurt és tejföl került bele. Persze mindannyiszor kicsit más lett, de nagyon finom! Tudom még csak hébe-hóba lehet sárgadinnyét kapni, és az sem biztos, hogy jó ízű, de mielőtt megfeledkeznék róla felteszem a receptet 

Hozzávalók:

  • 1 közepes méretű, zöld belű sárgadinnye, megtisztítva, felkockázva
  • 1 zöld citrom leve és héja, vagy 1/2 citrom leve és héja (olyan, aminek a héja is használható, vagyis kezeletlen)
  • 200 ml krémes kókusztej (konzerv, vagy pl. Cocomas)
  • kevés víz a kókusztej higításához
  • ízlés szerint: édesítőszer (szaharin alapú), cukor (eritrit, xilit), méz stb. az édesítéshez

A hozzávalókat turmixgépben, vagy botmixerrel simára és habosra keverjük, majd jó hidegen tálaljuk. Tehetünk bele sárga belű sárgadinnye golyókat, csak hogy kontrasztosabb legyen (vagy fordítva, bár maga a leves szerintem zöldből a legfinomabb), megszórhatjuk (zöld)citromhéjjal, díszíthetjük citromfűvel, vagy kínálhatjuk egy 1/2, kivájt belű dinnyében is az egészet.


Új fotók 2011.

Fotó 2009.

2010. május 21., péntek

Mákos-szezámmagos rudacskák



Ezt a sós rágcsát még múlt hétvégén készítettem egy csajos traccspartira. Úgy tűnik, jól sikerült, mert nagyon bejött mindenkinek és el is kérték a receptet. Tulajdonképpen több, neten talált receptet gyúrtam össze (szó szerint :) ), ill. egészítettem ki a saját "dolgaimmal" (de alapvetően végül a Rita konyhájában talált receptet használtam fel hozzá nagyrészt). Nagyon könnyű és omlós lett, ami gondolom köszönhető elsősorban talán a hozzáadott ecetnek, és talán a többféle lisztnek is (de biztos, hogy eredetiben is finom). Ne riasszon el senkit a hozzávalók sokasága, mert csak látszólag vészes. A liszteket egyébként szerintem lehet variálni - bár nyilván, akkor más-más lesz a végeredmény -, pl. zabpehelyliszt helyett kukoricaliszt, vagy valamilyen teljes kiőrlésű (bár ekkor nagyobb mennyiségű folyadékot igényelhet). A tészta az összegyúráskor egy kicsit morzsálódós, de a végeredmény szerintem abszolút megéri azt a kevés fáradságot, amíg a sütőbe kerül. Na jó, nem ragozom tovább hogy nagyon finom, hanem jöjjön inkább a recept:
Hozzávalók:
  • 100 g sima liszt
  • 100 g rétesliszt
  • 100 g zabpehelyliszt (késes aprítóban addig daráltam, amíg lisztfinomságú lett)
  • 100 g kukoricaliszt
  • 50 g szezámmag
  • 50 g mák (egész, nem darált)
  • 250 g vaj
  • 80 g reszelt sajt (nálam sima és füstölt vegyesen, a tetejére szerintem ehhez nem kell)
  • 1 egész tojás + 1 tojás sárgája
  • kb. 1 evőkanál ecet
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 1-2 teáskanál só (ízlés szerint, na meg só és só között is van különbség)
  • 1-1,5 teáskanál pirospaprika
  • kb. 1-2 evőkanál tejföl + megkenni (lehetne a fehérjével is, de én azt félretettem most másra)
  • + a nyújtáshoz sima liszt
A liszteket átszitálom, és a száraz hozzávalókat összekeverem. Belekeverem a reszelt sajtot is, elkeverem, majd összemorzsolom a vajjal. Hozzáadom a tojást, majd a tejfölt is és összegyúrom az egészet. Kicsit morzsálódós lesz, de megéri azt a kis fáradságot, amíg összeállítjuk. (Eredetileg pihentetés is elő van írva, én nem tettem, mert siettem, de így is nagyszerű szerintem). Jó vékonyra nyújtom, megkenem tejföllel, majd ujjnyi vastag hasábokat vágok belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe pakolom, majd 200 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. 13-15 perc alatt megsütjük (sütőfüggő, figyeljük!).



2010. május 19., szerda

Petrezselyemleves

 
Imádom a petrezselymet. Egyik hétvégén vettem 3 csokorral a piacon és ennek nagy része a lentebb leírt, szerintem nagyon finom, roppant egyszerű kis levesben végezte. Megint csak úgy találomra "dobáltam bele" a dolgokat, de nagyon tényleg fincsi lett. A petrezselymet akár más, friss fűszernövényre is cserélhetjük. Pl. bazsalikomra, csak hogy a kedvenceimnél maradjunk (abból szerintem azért kevesebb is elég). Még múlt héten készült ez a leves is, úgyhogy ez is elmaradás. És, hogy még mindig a vágykeltő ételeknél maradjunk egy kicsit, ismét az afrodiziákumos könyvemből idézek a petrezselyemről. Nagyon érdekes!
"A petrezselyemben sok a hisztidin, egy természetes aminosav, melyet a szervezet az ejakuláció és az orgazmus szabályozásáért felelős hisztaminná alakít át. A hisztidin értágítóként is működik, tehát segíti a nemi szervek megfelelő vérellátását. Gazdag A és C-vitaminban, káliumban és vasban, valamint három növényi vegyi anyagban, apiolban, apiinben és pinénben is, melyek segítenek az emésztésben, a felfúvódás megszüntetésében, és a magas vérnyomás csökkentésében. Terhesség esetén nem szabad túl sokat enni belőle, mert túlzott fogyasztása a méh összehúzódását okozhatja."
 
Hozzávalók:
  • 1 fej hagyma felkockázva
  • 2-3 gerezd fokhagyma, összenyomva, vagy aprítva
  • kevés vaj és olívaolaj
  • 2 evőkanál kukoricaliszt
  • 2 kisebb csokor petrezselyem, felaprítva (egy keveset tegyünk félre a tálaláshoz)
  • 1/2 liter hús-, vagy zöldségleves
  • 1/2 liter fözőtejszín (vagy lehet a fele tejföl is, vagy zsírosabb tej, de tehetünk bele natúr tejszínes sajtkrémet is akár)
  • só, bors
A hagymát és a fokhagymát a vaj és olívaolaj keverékén kissé megdinsztelem, majd hozzáadom a petrezselyem felét is. Kicsit megpárolom, majd megszórom a liszttel, átkeverem, majd apránként felöntöm a meleg levessel és a tejszínnel. Felforralom, majd hozzáadom a petrezselyem másik felét és botturmix segítségével pürésítem habosítom, eldolgozom kissé. Megkóstoljuk és sózzuk, borsozzuk kissé ízlés szerint. Petrezselyemmel megszórva, levesgyönggyel, vagy pirított kenyérkockákkal tálalom (el is maradhat).    
 

D-vitamint akaroooook



Egy kis napsütés csalogató.



2010. május 18., kedd

Felhők és esőcseppek


Múlt héten pénteken így érkezett, vagyis közeledett felénk a rossz idő a teraszunkról nézve. Hatalmas, fekete fellegekkel, alattomosan. Mintha örök sötétségbe akarta volna csomagolni a gyönyörű napsütéses időt. Hát pont annyira csúnya lett, mint amilyennek mutatta magát. De talán nem fog örökké tartani.   


A hatalmas eső után még egyszer kisütött a Nap, és megcsillantotta magát az esőcseppeken. 


De azóta is csak valahol a felhők mögül nevet rajtunk, hogy: "Hiányzom nagyon, mi?".

2010. május 17., hétfő

Avokádós frappé


Amikor először megkóstoltam ezt az roppant finom kávés turmixot - mert tulajdonképpen az -, egyből szerelembe estem vele. Már, ha lehet ilyen dologgal szerelembe esni. Ez egy indonéz eredetű frissítő ital. Ott rengeteg avokádó van és persze fillérekért lehet kapni, így szerintem nem csoda, hogy ezzel gazdagítják a reggeli kávéjukat. És amennyire tudom, előszeretettel használják sok mindenhez a sűrített tejet is. Leginkább a cukros változatát, de miután én azt nem szoktam használni, legfeljebb csak cukrozatlant, ezért az került bele. Amúgy eredetileg csak sűrített tejjel készül és nincs benne tejszín, de én azt is tettem hozzá. Talán első hallásra furcsának tűnhet ez a recept, de nem az. Komolyan nagyon finom! Az avokádónak köszönhetően rendkívül krémes lesz a végeredmény, és persze nagyon tápláló és vitamindús is. A kávénak köszönhetően pedig nagyon frissítő. Az avokádó ízéből egyébként szerintem csak az enyhén diós aroma (nekem ehhez hasonlít leginkább) marad meg, ami nagyon jól illik hozzá. Szóval én bátran ajánlom mindenkinek, hogy próbálja csak ki! Nem fogja megbánni! Egyébként miután az avokádó is afrodiziákumnak számít (itt már írtam róla korábban), nyugodtan hozzácsaphatjuk akár ezt is egy erotikától fülledt vacsorához. Vagy kezdhetjük ezzel a reggelt, hogy folytatni tudjuk... :)


Hozzávalók (kb. 2 személyre):

  • 1/2 avokádó húsa
  • kb. 150 ml hideg kávé
  • kb. 100 ml sűrített tej (nem cukrozott, én a Lidl-ben szoktam a dobozosat venni)
  • kb. 100 ml tejszín vagy zsírosabb tej
  • ízlés szerint édesítő anyag 
  • jégkocka
A fenti hozzávalókat turmixgépben, vagy botmixerrel alaposan összeturmixolom, majd jégkockával tálalom.
Ha kicsit kevesebb kávét teszünk hozzá, simán megissza egyedül is az ember. :)



2010. május 14., péntek

VKF 34. forduló IV. rész: Csokoládé és gyümölcsök randevúja


Azt ugye nem kell különösebben részleteznem, hogy a csokoládé miért afrodiziákum. Úgyhogy még szép, hogy szerepelnie kell Afrodité asztalán. Elég annyit tudni, hogy található benne egy rendkívül hatásos vegyület, egy amfetaminhoz hasonló sav; a vágygerjesztő fenil-etil-amin. Ennek a vegyületnek a hatására a szívdobogás felgyorsul, a vérnyomás megnő, és boldoság önti el az embert... Hát nem hasonlít roppantul ez az érzés valamihez?
"Ha nem érzi jól Magát, ha nem volt módja aludni, a csokoládé majd új életre kelti. De hiszen ott, ahol Ön van, nincsen csokoládé! Csak erre tudok gondolni éjjel-nappal. Ó, drágám, hogyan fogja ezt túlélni?"
Sévigné Márkiné levele kedvesének, 1677-ben
Szerintem a belemártogatott gyümölcsökhöz sem kell különösebb komment (persze bármilyen nekünk tetsző gyümölcsöt használhatunk, nem csak almát és banánt). Mindegyik nagyszerű. Különösen a banán... csokiba mártva... öhmmm... Na és a fűszerek mindegyike is remek lesz hozzá, bármelyiket is választjuk, akár a buja vanília, a tüzes csili, az aromás szegfűszeg, vagy a csábító illatú fahéj kerül bele. (Tudják nem kell nekem kőkemény popsi, elég, ha fahéj illatú. - Ellen Degeneres)


Csokoládé fondü hozzávalói:
100 g étcsokoládéhoz
kb. 100 ml tejszín
ízesítésnek: kevés fahéj, vanília, chili, kardamon, szegfűszeg stb.

És akkor még nem említettem a másik fantasztikus párost: a csokoládét és az epret. Ha éppen a keményebb - óhhh, bocsánat, dermedtebb csokira - vágyunk, olvasszunk meg egy kevés étcsokit egy pici olajjal, majd mártsuk bele a megmosott epreket és hagyjuk megdermedni, vagyis keményedni. Aztán etessük meg egymást vele, ha eljött a megfelelő pillanat. Amikor beleharapunk, az ajkainkon végigcsordogáló gyümölcsnedv, garantált hatást vált ki mindenkiből! ; )


Ha már a nyalakodós részhez értünk, muszáj megemlítenem a fagylaltot (mindegy, hogy csokoládé, eper, vagy vanília), mert ugye ezek is nagyszerű vágykeltőek. Különösen, hogy nem csak tálkából vagy tölcsérből lehet őket enni... :D



VKF 34. forduló III. rész: Pesto-s lazacfilé, sült paradicsomos újburgonyával

Ez az étel telis-tele van afrodiziákummal, így nagyszerűen beleillik szerintem egy romantikus, némi erotikával megfűszerezett vacsora menüjébe. A lazac, a friss fűszernövények; mint a bazsalikom, az oregánó, a paradicsom, a fokhagyma, mind-mind csupa ajzószer. És így együtt egy igazi ízorgia az egész. Ha igazán könnyed ételre vágyunk, ráadásul több fogás is szerepel az étlapon, én csak simán, a sült paradicsomot adnám hozzá, kevés olívaolajjal meglocsolva, és durva szemű tengeri sóval, frissen őrölt borssal fűszerezve. Na meg néhány levél friss bazsalikommal és oregánóval tálalva. Persze, ha nagyon éhesek vagyunk (vagy nagyobb hancúrra készülünk :) ), azért elkél a laktatóbb burgonya is hozzá.
Bár a tenyésztett lazac ugyan olcsóbb, ehhez az ételhez érdemesebb (úgy értem az orgiamenühöz) mégis vadlazacot beszerezni, mert lévén, hogy zsírosabb a húsa, sokkal gazdagabb omega-3 zsírsavakban is. Hiszen neki sok ezer mérföldet kell megtenni a szaporodás érdekében, míg tenyésztett társa addig csak lustul. Az afrofiziákumos könyvem, roppant találóan ezt írja róla:
"A lazacnak minden szerető étlapján rajta kellene lennie. A lazac olyan, mint a fekete kisestélyi  : mindegy, hogy grillezed, félig nyersre főzöd, roston sütöd, egy kevés vajjal vagy erős szósszal tálalod, a lazac mindig könnyű és tökéletes a mámoros estéhez."
A bazsalikom, hmmm.... a bazsalikomhoz csak Nefzawi sejket idézném, Az illatos kertből:
„A nő olyan, mint a gyümölcs, melynek nem tudod élvezni zamatát mindaddig, míg kezeiddel meg nem dörzsölöd. Nézd csak meg bazsalikomot; csak akkor ontja illatát, ha ujjaid dörzsölésétől felhevül.”
És a paradicsom, talán nem véletlen ez a név; pommes d'amour, azaz szerelemalma. És nem csupán C-vitaminban rendkívül gazdag, de a prosztata épségét biztosító likopin egyik fő forrása is egyben.
Talán nem épp vágykeltő hatása jut eszünkbe, az amerikaiak által csak "büdös rózsának" (Hogy miért így hívják, érthetetlen számomra? Pedig egy liliomféle egyébként.) nevezett fokhagymáról. Pedig nagyszerű afrodiziákum ám! Szinte az egész világon elismerik jótékony hatását, és ahol nem fogyasztják -  mint pl. a keleti vallású, cölibátust fogadott szerzetesek, vagy a buddhizmus hívei, és akik a megvilágosodást keresik - ott is leginkább a serkentő hatása miatt. Tehát ez is csak azt igazolja, hogy aki serkenteni szeretné magát, vagy párját, hát csak tegye-egye. Érdekes pl. és talán nem véletlen, miért vittek magukkal az ősi egyiptomiak teljes fej fokhagymákat a sírokba. Hát mert hittek a túlvilági szexben. :)
Hozzávalók a pestós-morzsázs lazachoz (kb. 4 adaghoz, na nem azért ennyi, mert...):
  • 500 g lazacfilé (bőr nélkül), vékonyabb (kb. 4-5 centis) szeletekre vágva 
  • házi készítésű pesto (friss bazsalikomlevelek, pirított fenyőmag, fokhagyma, só, bors, reszelt parmezán vagy pecorino sajt, mindez összepépesítve annyi olívaolajjal, amivel lágyan folyós mártást kapunk)
  • fűszeres, pirított, házi zsemlemorzsa (olívaolajon megfuttatok kevés összenyomott fokhagymát és pár levél összevagdosott friss oregánólevelet, majd hozzáadom a zsemlemorzsát, átkeverem, sózom, borsozom kissé, majd halvány aranybarnára pirítom) 
A kissé sózott, borsozott lazacot egy serpenyőben, minimális olívaolajon egy kicsit elősütöm (kb. fél-fél perc, csak hogy egy kis kérget kapjon), majd egy tűzálló tálba pakolom őket, megkenem a tetejüket a pestóval, majd rákanalazok mindegyikre egy kevés zsemlemorzsát, ellapogatom, majd mehet a 180-190 fokra előmelegített sütőbe, úgy 15-20 percre.
A sült paradicsomos újburgonya is roppant egyszerű:
Kb. 1 kg újburgonyát megsikáltam kissé, sóztam, borsoztam, majd egy tűzálló tálba fektettem a feldarabolt 3-4 szem paradicsommal együtt. Meglocsoltam olívaolajjal, majd ment a kb. 190 fokos sütőbe, először alufóliával lefedve, majd anélkül, míg puhára nem sült. Ha csak a paradicsomot sütjük, azt nem kell lefedni, csak ízesíteni kissé, és utána meglocsolni olívaolajjal (és persze akkor többet süssünk belőle).
Készíthetjük úgy, hogy a burgonyát tesszük be először, majd ha már majdnem megpuhult, mehet mellé a hal is. Így egyszerre lesz kész minden.
Kellemes falatozást! 

2010. május 13., csütörtök

VKF 34. forduló II. rész: Hemingway kedvenc itala


Kb. 5-6 évvel ezelőtt - amikor a főnöknőm Dél-Amerikában járt -, hozott haza Cachaçat (cukornád pálinka), és minket is megkínált az egyik, ebből készülő, roppant finom itallal: a Caipirinha nevű koktéllal. Innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy a kubai Mojitóval is szerelembe essek, ami nagyon hasonló, csak valamivel könnyedebb változat. Egyik alapvető különbség, hogy a Caipirinha alapja a fent említett ital, a Mojito alapja pedig a sima rum. A rumot simán, a cukornád levéből, vagyis melaszból párolják le, a Cachaçát pedig magából a zöld cukornádból desztillálják, ezáltal semlegesebb az íze.
A Caipirinhánál a szétvágott, alaposan megmosott zöld citromot, némi nádcukor és tört jég társágában egy kisebb pohárba tesszük, majd egy mozsártörővel kissé összezúzzuk és ezt öntjük fel némi Cachaçával. 
Ezzel szemben a Mojitonál, a nagyobb tumbler pohárba belekerül zöldcitrom és még kevés lé is, nádcukor és esetleg cukorszirup is, valamint mentalevelek és tört jég, amit szintén egy mozsártörővel összezúzunk egy kicsit. (Én bele szoktam önteni ilyenkor a rumot is, mert szerintem akkor az alkoholban jobban kioldódnak a mentalevelek és zöldcitrom illóolajai.) Majd ezt kell felönteni rummal és szénsavas, vagy mentes ásványvízzel, egyszer átkeverni, majd mentabóbitával és szívószállal kínálni.
Rendkívül frissítő mindkét ital. És van ennek egy alkoholmentes változata is. Ebbe természetesen nem tesznek rumot. A múltkori nagy citromvásárlás után készítettem egy citrusos cukorszirupot (persze ez nem olyan töményen édes), ami nagyszerű alapja lett végül ennek a frissítő alkoholmentes italnak. Már csak pár mentalevél kell hozzá, némi jégkocka, jó hideg ásványvíz, és esetleg némi citrom, lime, vagy narancshús (persze héjastól), aztán már el is vonulhatunk a napernyő alá egy kicsit hűsölni. 

Citrusos cukorszirup koktélokhoz
Hozzávalók:  
  • 500 ml víz
  • 500 ml frissen facsart citrusfélék leve (nálam ez kb. 4 nagyobb citrom, 2 narancs, 2 grépfrút)
  • a narancsok és citromok héjából is egy kevés (szigorúan fehér rész nélkül)
  • ízlés szerint nádcukor (én kb. 10 evőkanállal tettem bele, ha jól emlékszem, de többet is elbír, bár legfeljebb az ital készítésénél teszünk még hozzá)  

A cukrot kevés vízzel kissé karamellizálom (de csak épphogy, halvány legyen), majd jöhet bele a többi víz és a citromhéj is amivel beforralom, azaz "sűrűbbre" főzöm. Végül hozzáöntöm a citrusok levét is, de ezzel már csak egyet forralok rajta. Kihűtöm, üvegbe öntöm, majd hűtőben tárolom. 

Hozzávetőleges arányok az alkoholos koktélokhoz:
Caipirinha
1 zöldcitrom, feldarabolva
3 teáskanál barnacukor
6 cl Cachaça
tört jég

Mojito
4 cl zöldcitromlé
kb. 1 zöldcitrom (lime) feldarabolva
kb. 8 mentalevél
2 teáskanál cukor
1 cl cukorszirup
6 cl fehér rum
szénsavas (én mentessel szeretem) ásványvíz
jégkocka, vagy tört jég


Jaj, és hát a címadó szöveg. Tényleg Ernest Hemingway kedvence volt ez az ital, de természetesen az alkoholos változata, tehát némi rummal is megspékelve, nem pedig ilyen szűz változatában.
A "régi szép időkben"- és ez most nem a fizetett reklám helye -, én leginkább a Havana Club rumot részesítettem előnyben ehhez az italhoz. És az alkoholos változata tényleg zöld citrommal a legeredetibb, viszont akár alkoholmentes frissítőnek nagyszerű ez a vegyes citrusos verzió is (amúgy is van több változata is már a Mojitónak).

És hát volt nekem egy kedvenc poharam: vastag, masszív, kissé zöldes-kékes beütésű, hosszúkás pohár. Még egy Bacardi rumhoz kaptam anno ajándékba. De sajnos eltört. Ugyanis Másik Felem már körbehajózta a földet, azaz föltette a lábát arra az asztalra, és ezzel a mozdulattal a drága poharamat szépen le is rúgta onnan. Szegény pedig millió darabban landolt a földön. Ezért most nem ebben szervíroztam.

Tudtátok egyébként, hogy a menta is afrodiziákum? Bizony. Mindamellett, hogy az elmét is felfrissíti, sok más dolog mellet  jó pl. az álmatlanságra és a tengeribetegségre is.
Ami roppant érdekes még, hogy rengeteg fajtája létezik, köztük van pl. olyan, hogy csokoládémenta, vagy  ananász-, alma-, és gyömbérmenta. 

A menta története egyébként az afrodiziákumos könyvem szerint a következő:
"Egy Minthe nevű nimfa, Ceres (a mezőgazdaság istennője) lánya, Plútóval az alvilág urával kavart Plutó felesége, Perszephóné háta mögött. (A legtöbb mentaféle nagyon szabadelvű, vígan üzekednek a kert többi növényével, új hibrideket hozva létre.) Amikor tudomást szerzett férje afférjáról, a féltékeny Perszephóné növénnyé változtatta Minthét. (Soha ne bosszants fel isteneket. Még kisebb isteneket se.) Plútó nem tudta ugyan megszüntetni a varázslatot, de a hatását megváltoztatta: minél többet léptek rá Minthére, annál illatosabb lett. Átváltozása ellenére Plútó továbbra is ellenállhatatlannak tartotta Minthét, különösen az illatát."
A kis hamis. 


Kínáljuk ezzel a roppant frissítő itallal a Szeretőnket (Kedvesünket), hogy kissé lehűtsük, azaz inkább hogy felfrissítsük kissé két hancúr között... Ja, és javaslom még, hogy használjunk az igazi lazításhoz egy finom és csábos illatú, narancsos-fahéjas masszázsolajat... Tutira beválik! ; ) 


2010. május 11., kedd

VKF 34. forduló I. rész: Spárgakrémleves szalonnával, újhagymával és petrezselyemmel


Annyi gondolat és ötlet kavarog a fejemben... és egyszerűen nem érem utol magam. Annyi mindent csináltam az elmúlt napokban, na meg fotózgattam is és annyi ötletet szerettem volna megvalósítani. És azt sem tudom, most mit hozzak, mit mutassak, mit csináljak. Ez a leves is várhatott volna még, de gondoltam megmutatom. Hogy miért várhatott volna? Mert egy nagyszerű afrodiziákum az egész, úgy ahogy van. Akár Aphrodité asztalára is jó (akár egy menü részeként, de még azt sem biztos, hogy azt meg tudom majd csinálni).
Az egyik afrodiziákumos könyvem azt írja a spárgáról: "Mindegy, hogy a vastag, vagy a vékony jön be neked, egy biztos: ebben a sármos liliomfélében nem fogsz csalódni. Elég egy pillantást vetni rá, és rögtön egyértelművé válik, hogy a spárga afrodiziákum." :) 
A világon nagyon sok helyen elsimerik és fogyasztják afrodiziákumként: a franciáknál, Indiában, Kínában, a Közel-Keleten, csak hogy néhányat említsünk. Egyes gyógynövényszakértők szerint az asparagin -  ami egy természetes vízhajtó vegyület  - miatt lehet hatásos ajzószer, mivel ez az anyag, pont a húgycsövet és a körülötte található szöveteket ingerli. A spárgában található egy immunrendszert erősítő antioxidáns is: a glutation - mely a hagymában és a fokhagymában is megtalálható egyébként -, és nagy mennyiségű C és A vitamint, valamint folsavat is tartalmaz.  Szteroid-glüközid vegyületek is találhatóak benne, amelyek a hormonképződést segítik. És nem utolsó sorban alacsony kalóriatartalmának köszönhetően roppant könnyed ételnek számít.  Ezért úgy gondoltam, hogy akkor belefér most az a hozzáadott kevés szalonna is majd. 
  
Hozzávalók:
  • 500 g fehér spárga (vagy zöldspárga), megtisztitva, felkarikázva
  • 1 csokor újhagyma, megtisztítva, felkarikázva (én a zöldjének a nagy részét is beletettem)
  • kisebb darab füstölt szalonna, apróra felkockázva (én nem húsosat használtam most, de biztos az is jó)
  • 1 l húsleves
  • frissen őrölt bors (esetleg még só is)
  • egészen kevés cukor 
  • kb. 3 evőkanál tejföl (el is maradhat)
  • kb. 2 dl tejszín
  • 1 púpos evőkanál étkezési keményítő
  • petrezselyem, apróra vágva
A szalonna zsírját kiolvasztom, majd egy szűrőkanállal kiszedem. A visszamaradt zsiradékon kissé átsütöm az újhagymát, majd abból is kiveszek egy keveset a tálaláshoz. Rádobom a spárgát, pár percig "pirítgatom", majd felöntöm a húslevessel. Lefedem és pár perc alatt megfőzöm. Ha a tálaláshoz szeretnénk, szedegessünk ki néhány spárgasípot, majd habarjuk be a tejszínben és a tejfölben alaposan elkevert étkezési keményítővel, forraljunk rajta egyet, majd botturmix segítségével pürésítsük a levest. Kóstoljuk meg, majd ízlés szerint ízesítsük még, sóval, egészen kevés cukorral és borssal. Szalonnakockákkal, petrezselyemmel és a spárgasípokkal megszórva tálaljuk.


Utólag módosítottam kicsit a dolgokat és mégis elküldöm Duendének a linket a VKF fordulóra. A menü többi része meg vagy összejön majd, vagy nem. :) 



2010. május 9., vasárnap

Végső leszámolás: Zsályás-citromos csirke, sütőtökös galuskával



Tényleg volt még egy épségben megmaradt sütőtököm. Ezúton is hála kedves unokatesóméknak, akik rengeteg saját termelésű sütőtökkel láttak el az idén is minket. És persze a Nagyszülők is hoztak nem keveset, ami persze nem baj, hiszen imádjuk. És miután az elmúlt napokban nem igazán volt alkalmam szezonális, friss zöldségeket beszerezni (de szombaton már kijutottam a piacra végre, és ez különben is még hét elején készült), gondoltam ebből alkotok valamit. A múltkori galuska finomságán és sikerén felbuzdulva, az készült a tökből is. Be kell hogy valljam, hogy az elmúlt 1 hónap alatt ez már a harmadik verzió, mert a spenótoson kívül, a múltkor egy medvehagymás változatot is bekebeleztünk már. A sütőtökös galuskához pedig egy zsályás-citromos csirkemellet készítettem, tehát jelen esetben a galuska a köret szerepét töltötte be. Ez a tök már nem volt annyira édes, de azért még így is finom volt. És azért beírom ide is, hogy ha újból itt lesz a szezonja (bár bébiételből sem lehet rossz, bár ahhoz nyilván több liszt kell), ne feledkezzek meg majd róla.

Hozzávalók:

 A zsályás-citromos csirkéhez:
  • 600 g csirkemell filé, felkockázva
  • 300 ml tejszín
  • kevés tej
  • 1 közepes fej hagyma, apróra vágva
  • 4 gerezd fokhagyma, apróra vágva
  • kevés olívaolaj és vaj
  • só, frissen őrölt bors
  • fél marék friss zsályalevél felaprítva
  • fél citrom héja nagyobb darabokra vágva (fehér rész nélkül)
A sütőtökös galuskához:
  • 500 g sült sütőtökhús, pürésítve
  • 200-220 g sovány túró vagy ricotta
  • 2 tojás
  • 200-250 g rétesliszt (nagyban függ a sütőtök víztartalmától)
  • (nekem szárazabb volt a sütőtököm, ezért kevés vizet is tettem hozzá, így kellett kb. 250 g liszt)
  • kb. 1 evőkanál só (én tettem bele 2 evőkanál cukrot is, mert nem volt annyira édes ez a sütőtök, de szerintem alapból nem szükséges hozzá)
  • A főzővízbe: só, kevés olaj
  • A tálaláshoz: kevés olvasztott vaj
A csirke elkészítése:
A hagymát megdinsztelem kevés olaj és vaj keverékén, majd hozzáadom a fokhagymát és a csirkemellkockákat. Addig sütöm, míg ki nem fehéredik kissé, közben sózom, borsozom. Hozzáadom a tejszínt, a zsályát, és a citromhéjat is és lefedve puhára főzöm. Ne ijedjünk meg, a tejszínt összerántja kissé a citrom. Legvégül kóstolom, ízesítem ha még kell, és ha szükséges, öntök hozzá egy egészen pici tejszínt (esetleg tejet) is.

A galuska elkészítése:
Egy nagy fazékban felteszek forrni vizet. Ha már forr, gyorsan összekeverem a galuskához valókat, majd a kissé sózott, olajos vízbe szaggatom (vizes deszkáról, éles késsel, vagy nokedliszaggatóval). Nagyságtól függően 1-3 percig főzöm, szűrőbe pakolom, leöblítem kissé és olvasztott vajban átforgatom..


2010. május 7., péntek

Bűnmentes brownie


Martha Stewart oldalán találkoztam egyszer hasonló sütivel. Még a neve is valami hasonló volt magyar fordításban. Le is mentettem akkor, de lusta voltam megkeresni ma, amikor ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy végre süssek valami csokis sütit. Szóval megint csak úgy hasraütésszerűen alkottam egy saját verziót. Most nem azért, de nagyon finom lett! Pont amilyet gondoltam. Na jó, lehet, hogy nem teljesen bűnmentes, de azért szerintem jóval "soványabb" az eredeti tesójához képest. A szilvalekvárnak köszönhetően nagyon jó "krémes" a tészta sütés után is. Olyan, mintha egy csomó csoki lenne benne (pláne, ha még egy icipicivel több cukrot is teszünk bele). El tudom képzelni egyébként más sűrű lekvárral is, pl. eper, barack. Na majd kipróbálom azzal is. Most hirtelen eszembe jutott, egy fehércsokis-málnás változat is, persze szigorúan diétás alapanyagokból. ; )
Az alábbi változatot lehet feldarabolt dióval, a fehércsokisat pedig mandulával gazdagítani. 


Fotó: 2012.

Hozzávalók:

  • 100-120 g étcsokoládé (diétás, fruktózzal)
  • 2 evőkanál vaj
  • 250 g szilvalekvár, ami nálam most egy enyhén fűszeres, diétás (gyümölcscukorral készült) változat volt (de még jobb a hagyományos, cukor nélküli változat, a lényeg, hogy jó sűrű legyen)
  • 2 evőkanál igazi vaníliás cukor
  • 40-50 g nyers nádcukor
  • 2 tojás
  • 2 dkg kakaópor
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • csipet só
  • 150 g liszt
  • 6 evőkanál tej
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A csokoládét megolvasztom a vajjal, majd hozzáadom az összes többi hozzávalót és alaposan összekeverem (a lisztet szitáljuk át a sütőporral és a kakaóporral). Egy 27x20 cm-es formát (én kerámiában sütöttem most) kibéleltem sütőpapírral (talán még azt sem szükséges, elég kivajazni), a masszát a formába öntöttem, beleütögettem kissé, majd kb. 35-40 perc alatt megsütöttem.   



Jó, hogy lassan itt a teljes bikiniszezon. Én meg ahelyett, hogy sorra készíteném a diétásabb, könnyedebb epres, spárgás, zöldséges stb. ételeket, ilyen "nehézbombázónak" tűnő sütikkel zaklatok másokat. De csak hogy magamat mentegessem, tényleg egyáltalán nem olyan durva, mint amilyennek kinéz. És hát nem csábító???

2010. május 6., csütörtök

Medvehagymás-túrós pogácsa


Pár napja, amikor Anyukáméknál voltunk, Csöppségem felmászott az étkezőasztalhoz az egyik székre, és pogácsát keresett. Egész pontosan ezt mondogatta: "Podácsa! Hó ban? Podácsa! Hó ban?" (Anyukáméknál sűrűn találhatóak ilyen-olyan finomságok). Mondtuk neki, hogy sajnos most nincsen, a Mama nem sütött most. De csak hajtogatta: "Podácsa, hó ban?". Akkor már gondoltam, hogy valamelyik nyugisabb nap, tuti sütök neki egy kis "gyógyító, sós csemegét", azaz pogácsát. Volt megbontva egy nagy doboz túróm, ezért abban biztos voltam, hogy túrós pogi lesz. Volt még medvehagymám is, ezért gondoltam azt is aprítok bele egy keveset, úgy még finomabb lesz. Aztán eszembe jutott, hogy a napokban mintha láttam volna én ezt valahol, valakinél. És beugrott Duende. Hát persze, nála láttam. Az én pogijaim ugyan nem lettek olyan szépek, mint az övéi, de azért leírom én is, hogyan készült ez a verzió (megint csak úgy hasraütésszerűen), mert nagyon finom lett . 
Ja, és addig készült, amíg a Csöppségem aludt. Az első tepsivel (kettő lesz belőle) sült éppen, amikor felkelt és egyfolytában mondogatta: "Kérek podácsát!". Ahogy kisült azon melegében fel kellett neki szabdalni egyet, hogy gyorsan tudjon enni belőle... egymás után vagy négyet-ötöt bevágott... azt hiszem, ízlett neki (vagy csak éhes volt)... :)
(Ma voltunk doktor bácsinál és azt mondta szépen javul nagyon a Csöppségem. Hurrá!!!)  

Hozzávalók:
  • 500 g búzacsírás finomliszt
  • 200 g rétesliszt
  • 250 g túró
  • 250 g puha vaj (vagy vaj és zsír fele-fele arányban)
  • 1 evőkanál tengeri só
  • 1 tojás + 1 a tetejét megkenni
  • 1 teáskanál cukor
  • 1 csomag szárított élesztő (7 g)
  • 250 ml langyos tej
  • 2 nagy maréknyi felaprított medvehagyma
A langyos, cukros tejben felfuttatom az élesztőt. Közben átszitálom a liszteket, hozzákeverem a sót, a túrót, majd elkezdem hozzádolgozni az élesztős tejet, a tojást, a medvehagymát és a puha vajat (egyéb zsiradékot) is. 5-10 perc alatt ruganyosra dolgozom a tésztát, majd kb. 1-1,5 órára (inkább 1,5, mert zsírosabb tésztának több kell) meleg helyre teszem kelni. A megkelt tésztából kidöngölöm a levegőt, átgyúrom újra egy kicsit, majd lisztezett deszkán kb. 1 centisre nyújtom. A tetejét kockásra vagdosom egy éles késsel, majd megkenem felvert tojással, és felvágom kockákra (persze szaggathatjuk is pogácsaszaggatóval, de én most lusta voltam :) ). Tepsibe pakolom, újra pihentetem kb. 20-30 percig, majd a kb. 190 fokra előmelegített sütőbe teszem és szép aranypirosra sütöm . Sütőfüggő, ez kb. 20 perc (de ne szárítsuk ki nagyon). 


2010. május 4., kedd

Naplementék átszelve...


Néha elgondolkodom, Svájcban pl. miért nem így lehet látni egy-egy naplementét. Tudomásom szerint ott nagyrészt a föld alatt futnak a vezetékek. Persze nem minden esetben és nem is mindenhol, de az biztos, hogy nem csúfítják úton-útfélen ilyen kábelrengetegek a szép tájat. Na igen, a szomszéd fűje mindig zöldebb... De akkor is, most komolyan.... Hát nem sok ez???


A fenti képek idén készültek Ecseren.

Gondoltam, ha már újabb ételek-italok nem kerültek fel olyan sűrűn mostanában, akkor legalább tegyek közzé valami mást.
Miután kijöttünk a kórházból, az én drága Anyukám ellátott minket mindenféle földi jóval, így az elmúlt pár nap alatt igazán keveset kellett főzöcskéznem. Helyette inkább Kicsi Lovacskámmal foglalatoskodtam. Kaptunk nagyon finom zöldborsólevest (nokedlivel), csirkepörköltet, és a Másik Felem nagy kedvencét, brassói aprópecsenyét is (persze én sem vetem meg :) ), amit szerintem a hét minden napján meg tudna enni.
Csöppségem napról napra jobban van, úgyhogy lassanként újra visszatérek a konyhába én is. : )


2010. május 3., hétfő

Sárgarépafőzelék


Igen, ez egy szimpla főzelék. Ami miatt úgy gondolom, hogy érdemes róla beszélni az az, hogy szerintem egyáltalán nem mindegy milyen nagyságban kerülnek bele a hozzávalók. Tapasztalatom azt mutatja, szinte egészen más hatás érhető el, ha úgy készítjük el, hogy a bele kerülő zöldségek nagy lyukú reszelőn vannak legyalulva. Talán még ízre is egészen más így. Minden esetre az biztos, hogy így már több olyan ember is szívesen megette, aki korábban nem igazán volt oda érte. (És ízlett is nekik!) Akár gyerekeknél is jó trükk lehet, de mint írtam felnőtteknél is beválik. : )
Egyébként meg nagyon fontosnak tartom, hogy egy gyerekkel minél korábban, minél többféle zöldséget megszerettessünk, mert a legfontosabb táplálékaink közé tartoznak. Ezért minél többféle módon próbálunk meg elkészíteni egy-egy ilyen ételt - és itt nagyon is számít az "állag" és a forma is -, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy valamelyik módon csak megkedveli és rájön, hogy az nem is olyan rossz. Na persze, lehet, hogy nem pont a sárgarépa szerepel a népszerűtlenségi lista élén, de minden esetre jó példa arra, mekkora különbség lehet, a többféle forma között. A készítését pedig ki mástól tanultam volna, mint az én drága Anyukámtól. Bár írok receptet, de természetesen ezt mindenki alakítsa saját ízlése szerint.

Hozzávalók:
  • kb. 700-800 g sárgarépa (igazából sohasem mérem)
  • ha egy kicsit fel akarjuk dobni valamivel: 1 közepes cukkini, 1-2 szál fehérrépa
  • jódozott tengeri só
  • 2-3 evőkanál kukoricaliszt (én ezt jobban szeretem, mert még édesebb tőle)
  • olívaolaj
  • apróra vágott petrezselyem
  • tej
A zöldségeket megtisztítom, nagy lyukú reszelőn lereszelem, majd nem túl sok olajon, fedő alatt pár percig kissé párolom. Megszórom a liszttel, átkeverem, majd felengedem annyi tejjel, amivel főzeléksűrűségű lesz és felforralom (a későbbiekben még fokozatosan adhatok hozzá tejet, hogy elérjem a kívánt sűrűséget). Közben ízlés szerint ízesítem sóval és petrezselyemmel.

2010. május 2., vasárnap

Az Édesanyáknak



Az édesanyáknak erre a csodás napra....
Köszöntelek Téged Drága Édesanyám!
Saját szavak helyett - melyeket egyébként sem találnék most -, jöjjön egy pár idézet és vers:

"És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szívét
S érezni, most is rám gondol szíve:
Szeretnék néha visszajönni még!"
Juhász Gyula


"Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
Pohárkába gyűjtögettem,
nefelejcsem beletettem.

Hazamentem, elpirultam.
Édesanyám mellébújtam,
Egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre."
Fazekas Anna


"Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani."
Szabó Magda


"Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?"
Wass Albert


"Anyám, fölnézek a te homlokodra,
Hol a dicsőség koszorúja helyett
Nehéz robotnak ráncait találom,
És fölteszem rá büszke áhítattal
Ujjongó dallal minden szál virágom!"
Juhász Gyula