2010. április 21., szerda

A gödörből...



Azoknak, mindenkinek, akinek most szüksége van rá...

Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az Te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva, vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál.
(P.S. I Love You c. film)

És ha már tavasz van, éljünk vele...

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érzem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!

És akinek az alábbi idézetet szánom, fogja tudni, hogy Neki szól...

"Anya tegnap halt meg, sok-sok évvel ezelőtt. És tudod, eltávozása másnapján leginkább azon csodálkoztam, hogy a házak még mindig állnak, és köztük az úton most is gurul a sok autó, a járdán pedig továbbra is nyüzsögnek a gyalogosok, mintha fogalmuk sem volna arról, hogy az én egész világom odalett. Én azonban tudtam, hogy így van, mert megéreztem az ürességet, amely úgy rögzült az életemen, mint egy összegabalyodott filmtekercsen. A város zajai hirtelen elültek, mintha a csillagok egyetlen perc alatt elporladtak vagy kihunytak volna. A halála napján - és esküszöm, hogy ez így volt - a kert méhei nem hagyták el a kast, egyetlenegy sem indult zsákmányszerzésre a rózsák közé, mintha ők is tudták volna, mi történt."
(Marc Lévy)

8 megjegyzés:

bodzazsuzsa írta...

Igen, Ildinyó, tudjuk kinek szól e bejegyzés, s valahogy mindőnknek, akik vágyjuk e tavaszt, és mégis valamitől most nehéz..

Ildinyó írta...

Igen, érzem én is ezt... de nagyon... úgy tűnik, sok minden csak erőtlen próbálkozás...

Hol van már az a kéz????? Lehet, hogy odabent van a gödörben...

Felhőlány írta...

A filmet végigbőgtem vagy háromszor... :(
Várnai Zseni verseit imádom... :)
Csak van kiút a gödörből is...

Padparadsa írta...

Ildinyó, Te olyan kedves vagy! :) Ma ezt a második embernek mondom. Úgy tűnik, ez a kiút. Ez az odafigyelés, ez a kedvesség! Köszönöm a magam átmeneti gödréből! ;)

Ildinyó írta...

Felhőlány
Igen-igen, én is. Annyira, de annyira szívbemarkoló.
Kell, hogy legyen kiút. Muszáj!!! :)

Padparadsa
Nagyon-nagyon szépen köszönöm! Te is!!! És tényleg ez lehet a kiút. A sok kedvesség, ami "életben tart". Jó, hogy itt vagyunk mi egymásnak bloggerek. És nagyon szívesen máskor is! ;) :)

Vajda János írta...

Asztrológ bloggerünk szavait nagyon nehéz überelni, nincs rá a alternatívám a tarsolyomban, csak a csatlakozás szándéka...

duende írta...

Köszönöm, Ildinyó!

Igen, minden más. Hiányos. Anyunak zöld keze volt. Bárihez nyúlt, bármit ültetett, minden kizöldült, burjánzóan egészséges és szép lett. Nagyon szerette a növényeket.
Egy hete az jutott eszembe, azért olyan esős ez az április, mert a Földanya is megkönnyezte az anyumat.

Ildinyó írta...

János

Nagyon-nagyon szépen köszönöm Neked is!

Duende

Elhiszem és mélységesen átérzem. Nem tudok úgy Rád gondolni, hogy ne könnyezném meg.
Tényleg ezért lehet a sok eső.
Én őszintén hiszem egyébként, hogy ez az erő benned is ott rejlik és eddig is ott volt.
Nehéz ilyenkor bármi vigasztalót is mondani, hiszen jóformán minden haszontalannak tűnik az embernek. De talán mégis a figyelemelterelés lehet a kulcs. Ami nem is annyira vigasz, inkább a fájdalom átformálása. Az alkotás, vagy amit szeret az ember csinálni lehet a terápia. Amelyek nem fájdalmas, hanem kellemes gondolatokat idéznek elő az emberben.
Kívánom, hogy találd meg azt a tevékenységet, amivel enyhíteni tudod a fájdalmat, a szomorúságot és a rosszkedvet.
De ezt kívánom Mindenkinek!
Formálja át szeretetté, kreativítássá a fájdalmát, szomorúságát, rosszkedvét és alkosson belőle valamit, bármit.