2010. április 27., kedd

Csak egy kérés...



Csöppségemmel, vagyis inkább már Kicsi Lovacskámmal (a fenti kép még tavalyi) holnap kórházba vonulunk egy napra. Egy - hogy is fejezzem ki magam finoman - a férfiasságát érintő műtétet kell sajnos végrehajtani rajta. Ma délelőtt már megjártuk az aneszteziológust, merthogy a műtétet altatásban végzik majd. A műtét pedig, valamikor holnap délelőtt lesz. Szegénykém most éppen alszik. Talán nem is sejti, mi vár rá holnap. Talán épp réten szaladgáló őzikékkel, nyuszikákkal, aranyszárnyon repkedő angyalkákkal (nem bajszossal) álmodik... Anyukám mindig azt mondta lefekvéskor, hogy rózsás csókokat, bajuszos angyalkákat. : ) 
Nagyon-nagyon izgulok, ill. aggódom már most miatta.   
Kérlek szépen Titeket, szorítsatok nekünk nagyon, hogy minden rendben legyen és, hogy ez a kislegény jól viselje a megpróbáltatásokat. Nagy szükségünk van rá! Köszönöm-köszönöm! (A 2x köszönés azért, mert fiacskám is, ha éneklek neki egy altatódalt, kétszer szokta megköszönni utána. : ) ) 




2010. április 26., hétfő

Rusztikus kolbászos-újburgonyás gombaleves


Múlt heti gombafelhasználás másik eredménye. Olyan dobáljuk bele a fazékba, amit jónak látunk alapon. Ahogy így ránézek a képre, elég őszies hangulata van. De nem baj. Ízre nem volt az. És hogy mitől rusztikus? Hát csak rá kell nézni: mindent csak úgy durván vagdostam bele, és természetesen eszembe sem jutott megpucolni az újburgonyát. Különben is, ha nem újkrumpliról van szó, szerintem akkor is jó rajta hagyni a héjat néha. Már úgy értem a rusztikusabb ételeknél, és persze csak akkor, ha nem túl vastag héjút választunk. Nekem legalábbis nagyon tetszik így. Erre egy múltkor készített levesnél jöttem rá. Kéretik nem hülyének nézni emiatt, mert tényleg finom. (Most alapvetően nem az újkrumpliról beszéltem, ill. írtam, mert azon persze, hogy rajta hagyjuk a héját). Különben is a héjában van a vitamin. :)
Az alábbi leves persze még finomabb lehet, ha vegyes erdei gombát használunk fel hozzá, és persze minél többfélét. Ha más nem, egy kis szárított vargánya, rókagomba, vagy valami ilyesmi kerülhet bele. Ebből kevesebb is elég, és mégis feldobja az egyszerűbb ízű csiperkét (a szárított gomba áztatólevét mindenképp tegyük bele a levesbe). De így, egyszerűen, csak barna csiperkéből is nagyon finom volt egyébként. 
   
Hozzávalók:
  • 3-4 nagyobb sárga újburgonya
  • kb. 8 közepes barna csiperke gomba
  • kb. 20 centis darab parasztkolbász
  • 1 fej hagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 1,5 l erőleves, vagy sós, natúr vegamixes víz
  • frissen őrölt bors (én tettem bele Kotányi féle vargányagombás fűszersót is, ebben borsikafű is van)
  • kevés olívaolaj
  • petrezselyem
A gombát és a burgonyát megtisztítom, majd nagyobb darabokra vágom. A hagymát megtisztítom, majd felkockázom. A kolbászt félbevágom, majd felszeletelem (persze a "bőre" nélkül). A hagymát egy egészen kevés (a kolbász is ki fogja adni a zsírtartalmát) olajon elkezdem pirítani. Hozzáadom az összenyomott, vagy apróra vagdosott fokhagymát, a kolbászt, majd a burgonyát és a gombát is. Kissé átpirítom őket, ízesítem kissé sóval, borssal, majd felengedem a levessel és puhára főzök mindent. Az utolsó percekben hozzáadok némi felaprított petrezselymet is, és tálaláskor is megszórom egy kevéssel. (Tuti, hogy ezt a petrezselyemmániát Anyukámtól örököltem. Ő szór mindig egy kis tavaszt a levesbe. De nem baj, mert finom!)

2010. április 24., szombat

Citromos és bazsalikomos-citromos sorbet


Újabb citromos recept. És ha még 28-30 fokos meleg is lenne hozzá, még jobban ideillő lenne. Mondjuk egy gyönyörű tengerparton, a homokban üldögélve, miközben a tenger nyaldossa a meztelen lábamat... Jól van naaaa! Jó lesz a drága Mamámnál is Balatonalmádiban, a terasz alatt, a szőlő árnyékában ücsörögve elnyalogatni... :)) 
De először is a készítésnél felejtsük el a szárított bazsalikomot. Mármint ehhez a sorbet változathoz. A friss bazsalikom ugye azért egészen más. Van egy kissé édeskés aromája. Higgye el mindenki, a citrommal együtt nagyszerű párost alkotnak majd. Egyáltalán nem lesz furcsa, vagy oda nem illő az íze. Próbáljuk csak ki bátran! Nagyon különleges és igazán nagyon finom!

Kb. 1/2 liter vízből, kb. 20 dkg nádcukorból és 1-2 evőkanál mézből főztem egy kicsit sűrűbb cukorszirupot. Miután felforrt, kb. 10-15 percig főztem, hogy jó sűrű legyen. Hagytam kihűlni kissé, majd hozzáadtam kb. 2 dl frissen facsart citromlevet (kb. 4-5 citrom). A sima citromos ennyi, már mehet is a fagyasztóba. A bazsalikomos változathoz adtam még pár evőkanál joghurtot (ezt a sima citromoshoz is  adhatunk) és pár bazsalikomlevelet, amit összeaprítottam előtte kissé. Dobozba öntöttem őket és 1-2 óránként átkevertem egy villával,  ill. a vége felé és a tálalás előtt botmixerrel tettem krémesebbé az állagát. Nagyon-nagyon üdítő mindkét változat! Kóstoljuk meg, mert az én verziómban ez jó citromos, ha valakinek ez túl savanyú, édesítse még szükség szerint esetleg porcukorral, vagy szőlőcukorral. 

Tipp:
Hogy egészségesebb legyen, készítsük a cukorszirupot eritrittel és legfeljebb csak egy kevés mézzel.
Mindkét változatnál, habbá vert tojásfehérjét is keverhetünk a joghurt helyett a sorbetbe, az első 2-3 órás fagyasztás után.



2010. április 23., péntek

Zöldbabkrémleves medvehagymás olajjal


Már megint egy leves, és megint egy krémleves. Nagyon leveses vagyok, ez már látszik. Ez egy jó laktató változat. Ha nem vagyunk farkaséhesek, még másodikat sem kívánunk utána. Igazán ideális azoknak, akik nincsenek annyira megbarátkozva a zöldbab egész formájával. Különösen gyerekeknél lehet ez jó trükk. Persze egy idő után azért nem árt megszerettetni velük, nem püré állagban is. Bár az én Csöppségem nagyon szereti "egészben" is. Néha szét szokta boncolgatni a hüvelyeket, és örömteli arccal kiáltozza a benne található babokra, hogy: "Kici baba! Nizd anya, kici baba!".
Pár napja motoszkált a fejemben ennek a levesnek a receptje, és most még hozzáötlöttem a medvehagymás olajat is. Ezt azért, mert szerintem a medvehagyma nyersen adja ki leginkább a nagyon finom fokhagymás ízét, ami remekül illik a zöldbabhoz. És persze azért is, mert így nyersen a legegészségesebb. Intenzívebb zöldbab ízt érhetünk el a levesben egyébként, ha nem teszünk bele burgonyát, hanem keményítővel sűrítjük be. De így is nagyon finom és még laktatóbb is.

Hozzávalók:
  • 1 kisebb fej hagyma, tisztítva, felkockázva
  • 2 gerezd fokhagyma, tisztítva, apróra vágva
  • 500 g fagyasztott zöldbab (sárgahüvelyű)
  • 2-4 szem kisebb burgonya, tisztítva, apróbb kockákra vágva
  • kb. 1 l zöldségleves, vagy sós, ételizesítős víz
  • 2 kicsi doboz tejföl (alacsony zsírtartalmú, vagy lehet joghurt is, vagy ugyannyi tej is az egyik, hogy ne legyen olyan sűrű)
  • kevés olívaolaj és vaj
A tálaláshoz:
  • medvehagymás olaj (medvehagyma, olívaolaj, só, bors összeturmixolva)
  • pirított kifli, zsemle, vagy kenyérkockák (lehet a medvehagymás olajon is pirítani, csak vigyázzunk a medvehagymadarabkák oda ne égjenek) 
A hagymát kevés olívaolaj és vaj keverékén elkezdem párolni, majd hozzáaadom a fokhagymát, a burgonyát és a zöldbabot. Felöntöm annyi ízesített vízzel vagy levessel, amennyi ellepi, majd puhára főzök mindent (forrástól számítva kb. 15-20 perc). Belekeverem a tejfölt, fölforralom mégegyszer, majd simára turmixolom az egészet és már tálalhatom is a pirított kiflikockákkal és a medvehagymás olajjal. 







2010. április 22., csütörtök

Citromos-gombás vaj


 
Tekintettel a múltkor levadászott 4 kg-nyi citromra, időnként felbukkan majd néhány citromos recept is itt. Bár eddig a legtöbb, limonádé formájában tűnt el. Éljen a C-vitamin!
Az alábbi, nagyon finom kencét már többször készítettem, és nekünk nagyon ízlik. Nagyon jó gombás és kellemesen üdítő, a citromnak köszönhetően.
Sajnos fotó nem készült róla (most sem), mármint a kész ételről, de ha legközelebb újra készítem, pótlom ezt a hiányosságot.

 
  • Hozzávalók:
  • 250-300 g gomba (nálam most barna csiperke), nagyon apró kockákra vágva
  • 1 citrom leve
  • 100-120 g nagyon puha vaj
  • só, bors (nekem most Kotányi féle vargányagombás sókeverék)
A gombát egy nagyobb serpenyőben, kb. 1 evőkanálnyi vajon süssük meg, közben ízesítsük sóval, kevés frissen őrölt borssal. Inkább nagyobb legyen a serpenyő, mintsem kisebb, mert valamennyi levet így is fog engedni, de azt könnyebb lesz elpárologtatni belőle, ha jól el tud terülni a serpenyőben. Ha kész meglocsolom citrommal, majd hagyom kihűlni és hozzákeverem a puha vajat. Alaposan lehűtve tálalom, pirítós társaságában, friss zöldségekkel.

2010. április 21., szerda

A gödörből...



Azoknak, mindenkinek, akinek most szüksége van rá...

Ha alkotsz, akkor nem leszel átlagos. Nem számít, hogy mit, műtárgyat vagy egy pár zoknit. Csak újat alkotni, ennyi az egész, és az Te vagy a nagyvilágban. Nézheted, hallhatod, vagy olvasva, vagy érezve, de elárul valamit rólad, így több leszel másoknál.
(P.S. I Love You c. film)

És ha már tavasz van, éljünk vele...

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érzem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés... tavasz!

És akinek az alábbi idézetet szánom, fogja tudni, hogy Neki szól...

"Anya tegnap halt meg, sok-sok évvel ezelőtt. És tudod, eltávozása másnapján leginkább azon csodálkoztam, hogy a házak még mindig állnak, és köztük az úton most is gurul a sok autó, a járdán pedig továbbra is nyüzsögnek a gyalogosok, mintha fogalmuk sem volna arról, hogy az én egész világom odalett. Én azonban tudtam, hogy így van, mert megéreztem az ürességet, amely úgy rögzült az életemen, mint egy összegabalyodott filmtekercsen. A város zajai hirtelen elültek, mintha a csillagok egyetlen perc alatt elporladtak vagy kihunytak volna. A halála napján - és esküszöm, hogy ez így volt - a kert méhei nem hagyták el a kast, egyetlenegy sem indult zsákmányszerzésre a rózsák közé, mintha ők is tudták volna, mi történt."
(Marc Lévy)

2010. április 19., hétfő

Hétvégi termés

Ha már ilyen szép időnk lett (na... naaa, mintha kezdene kitisztulni az idő, fogadjunk megijedt a virágoktól), akkor megmutatom - csak azért, hátha egy kicsit jobb kedvre deríti az embereket -,  miket kattintgattam a hétvégén. Van még ezer más is, de azt majd legközelebb hozom. : ) 
   



A tavasz egyik gyönyörű csodája; a japánbirs (amit én valamilyen oknál fogva folyton madárbirsnek akarok hívni). Csodaszép így április táján, amikor a komplett bokor ilyen virágtengerbe borul.


A szintén nagyon szép kis meténg, vagy ahogy sokan hívják még meténgke (én is így ismerem), ami hasonlóan gyönyörű virágtengerbe borul ilyenkor tavasszal.
És, ami érdekes, ezt találtam róla a wikipédián:
"Gyógynövény, drogja a szárított, leveles hajtás. Több mint 30 alkaloidot tartalmaz, gyógyászatilag jelentősek a vinkamin, izovinkamin és vincin.
Vérnyomáscsökkentő, agyértágító, vizelethajtó hatású. A népi gyógyászatban „vértisztító”, vizelethajtó teakeverékekben és sebgyógyításra használták. Alkaloidja kiinduló vegyülete a Cavintonnak."
Ezt nem is tudtam róla.




A szintén nagyon aranyos kis gyöngyike. Olyan kis bájos virág szerintem.

Ezek a gyönyörű virágok sajnos nem az én kertemben (mert nincs is : ( ) nyílnak ilyen szépen, hanem a Nővéreméknél. Egyébként ilyen gyöngyikével tele van a tőlünk pár száz méterre található Merzse mocsár  területe is. Pontosabban körülötte van, nem a mocsárban. Erről is mutatok majd pár fotót (mármint a mocsárról), csak még közvetlen a mocsár részhez nem jutottam el.

És, hogy ne csak más tollával ékeskedjek, íme egy kakukktojás, ami kivételesen az én teraszomon bújt ki.  A cserép tavaly tele volt citromfűvel, de kipusztult sajnos. Helyette nőtt egy ilyen helyes, kicsi gombám: bolondgombám. Megfőzöm vacsira, mert nem vagyok még elég lökött. : ))

2010. április 15., csütörtök

Sóskakrémleves


Az én aranyos Keresztanyukám jóvoltából egy szép nagy zacskónyi friss sóskához jutottam pár napja, amit aznap szedett nekünk a kertjéből. Egyből tudtam, hogy ez lesz belőle. Pár éve készítettem először ilyet, és azóta úgy megszerettük, hogy inkább leves változatában készítem, s nem pedig főzelékként a sóskát. Jó sok tejföllel (amitől nagyon finom, lágy lesz), a tetején főtt tojással, pirított zsemlével, vagy kenyérkockákkal és újhagymakarikákkal. És ami érdekes lehet még benne, hogy legutóbbi alkalommal, amikor ilyet készítettem, valami isteni sugallatra tettem bele egy keveset az enyhén csípős dijoni mustáromból. Nem érezni benne tolakodóan, de mégis ad neki valami rendkívül finom plusz ízt. És hogy hogy ízlett a család többi tagjának? Csöppségem a délután hazaérkező és enni próbáló Apja adagjából is vígan falatozott. Másik Felem pedig az első falat lenyelésétől kezdve így evett: mmmm...mmm...mmmm. Hát kell ennél több? Ja, a levesből pont a lényeg nem látszik, mert jól telepakoltam a tetejét. :)

Hozzávalók:
  • 1 nagy zacskónyi sóska, megtisztítva, felcsíkozva (fogalmam sincs mennyi volt súlyra, kb. bevásárlószatyornyi adag :) )
  • kb. 3 szem kisebb burgonya, tisztítva, apróra felkockázva (ez fogja sűríteni)
  • kb. 1,5 csomag újhagyma, megtisztítva, felkarikázva a zöldjével együtt
  • kevés vaj és olívaolaj
  • só és vegamix (natúr szárított zöldségek) vagy kb. 3-5 dl húsleves
  • frissen őrölt bors
  • kevés citromlé és cukor
  • 1 evőkanál nem túl csípős dijoni mustár
  • 1 nagy dobozos tejföl
  • pár deci tej
  • A tálaláshoz: pirított kenyér-, vagy zsemlekockák, főtt tojás, újhagyma
Az újhagymát (egy keveset tegyünk félre a tálaláshoz) a vaj és némi olívaolaj keverékén kissé megfuttatom, rádobom a burgonyát, majd felöntöm annyi ízesített vízzel, vagy levessel, amennyi éppen ellepi, majd fedő alatt puhára főzöm. Közben megtisztítom a sóskát és felvagdosom, a tojást nem túl keményre főzöm, a kenyér- vagy zsemlekockákat pedig kevés olívaolajon  megpirítom. Ha megfőtt a burgonya, beleteszem a sóskát is, és addig főzöm amíg összeesik (pár perc elég neki). Hozzáadom a kevés tejjel felhígított tejfölt., elkeverem, felforralom, ízesítem borssal, mustárral, kevés cukorral és citromlével, majd botmixerrel összeturmixolom. Ha túl sűrűnek találom, még öntök hozzá kevés tejet, ill. utánaízesítem, ha szükséges. 

Tipp:
Szezonon kívül természetesen használhatunk hozzá 1 csomag fagyasztott sóskát is.


A felkockázott tojással, újhagymakarikákkal és pirított kenyérkockákkal tálalom.



2010. április 14., szerda

Sok-sok citrom


A Napfény-ima meghallgattatott. : )
Ma reggel még kopogott a tetőn a sok esőcsepp, de délutánra előmerészkedett a Nap is, és újult erővel süt le Ránk.
Tudom kell a sötétség, hogy utána jobban értékeljük a fényt. És tudom kell az eső is, hogy utána jobban örüljünk a még jobban zöldellő fáknak és fűnek, a még nagyobb erővel kibomló virágoknak és a friss, ázott föld illatának. 
A fenti citromokat a minap szereztem be még jó pár társával együtt. Ugyanis akcióban volt (99,-Ft/kg) és én ennek örömére - mert gondoltam nagyon-nagyon kellene nekünk a sok C-vitamin - ca. 4 kg-ot vásároltam belőle. Most aztán agyalhatok, hogy miket készítsek belőle (citrom sorbet, lemon curd, citromos-mákos keksz, citromos sült csirke, citromos rizsleves stb.). Persze a limonádén kívül, amibe esetleg még egy kis gyömbér is kerül. :) 

Weöres Sándor
Futózápor

Csillog a bozót,
Ága-boga ázik...
Nem jutok szárazon
Addig a házig.

Vízben, sárban
Cuppogva járok...
Majd ha bozót leszek,
Esőt kivánok.

Ázott ingemet
Tűz mellé terítik,
Fázó testemet
Gyorsan melegítik.

Majd ha virág leszek,
Esőre nyílok...
Ázik a bozót,
Csillog-villog.


Weöres Sándor:
Eső

Esik eső,
csepereg,
az esőcsepp
nagy sereg,
megisszák az egerek,
vedelik a verebek,
s a gépkocsikerekek
mind csúszkálnak,
csetlenek.
Javát a föld issza meg
s visszaszívják az egek.

2010. április 13., kedd

El van a gyerek, ha játszik...



A fenti tortát, ill. tortákat (bár csak kinézetre más) hétvégén készítettem. Szombaton a sógorom névnapja volt, vasárnap pedig az egyik Keresztfiam, Gergő lett  4 éves lett. Hivatalosak voltunk ez alkalomból egy kis sütizésre. Úgy volt, hogy én most nem készítek semmit. De az utolsó pillanatban meggondoltam magam és mégis összedobtam két minitortaszerűséget. Tényleg az utolsó pillanatban, mert szombat délután kellett mennünk, és én valamikor 2 óra körül fejeztem be a torta díszítését, az alapot pedig délelőtt sütöttem meg. A múltkori Barátság kenyér tésztáját használtam hozzá, amit most kakaóporral és jó sok felaprított Kinder csokival ízesítettem. És azért tortaszerűség, mert még tölteléket sem készítettem hozzá. Ehhez a tésztaféléhez szerintem nem is nagyon kellett, a sok csokinak köszönhetően egyáltalán nem volt száraz. De még a külsejét is elfelejtettem bekenni porcukorral kikevert vajjal. Erre is akkor jöttem csak rá, amikor már a harmadik hamismarcipán lapot tapasztgattam fel a kockára, és persze így nem volt olyan egyszerű, mert nem akart odaragadni egykönnyen. Meg is látszik, hogy kissé összenyomorgattam, de akkor már nem volt kedvem levenni az addig felrakott lapokat, és szórakozgatni a kenegetéssel. Így én nem voltam annyira elégedett a végeredménnyel (még mindig csak gyakorló kategória), de a többieknek tényleg nagyon tetszett.

Boldog szülinapot Geri baba!


2010. április 12., hétfő

Régi idők


Tádám!
Tudja valaki mi ez?
Na... naaaa?
Még mindig nem?
Eláruljam?


Ez kérem szépen egy fényképezőgép.
Na jó. Nem egy digitális szupermasina, de fényképező a javából.
Apukám is használta még katona korában, de már akkor sem volt fiatalnak mondható. Szerinte, úgy a 1920-as 30-as évekből származhat. Szegény kissé viseltes már, ami gondolom a rengeteg használatnak is köszönhető, hiszen Apu is annak idején nagy fotóbolond volt (szintén zenész :o ), és sorra gyártotta vele gondolom a képeket. Na meg szerintem az elmúlt kb. 80-90 év sem tett neki annyira jót.
Ha ránézek erre a gépre, arra gondolok, mennyi mindent láthatott már. Szívesen "belenéznék a fejébe". Miket láthatott annak idején?
Olyan kis bájos szerintem. Már ha lehet ilyet mondani egy öregecske, foszladozó burkolattal rendelkező kis fényképezőgépre.


És kissé megkésve a költészet napjára jöjjön nem csak egy vers, hanem néhány idézet, melyek némelyike talán témába is vágó. Mondtam már, hogy szeretem az idézeteket?

"És nem tudom, mi fáj majd jobban:
Mi itt örökre elveszett,
Vagy ami él a múltban, s onnan
Kivenni többé nem lehet?"
Vajda János

"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."
Wass Albert

"Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot."
Márai Sándor

"Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem... de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik."
Christopher Paolini

"A költészet beszélő festészet, a festészet néma költészet."
Szimonidész

"Minden művész vágya, hogy egyszer tökéletesen kifejezze magát. A varangy, ha varangyot szül, tökéleteset alkot. Nem hiszitek? Csináljátok utána."
Victor Hugo

"A művészet érzelmek nélkül olyan, mint a csokitorta cukor nélkül. Nem ér semmit."
Laurie Halse Anderson

Na jó! Azt hiszem egyenlőre ennyi, mert idézetek terén, ha egyszer beindulok...

2010. április 11., vasárnap

Olaszos lencseleves (vagy inkább egytál)


Ha valakinek még van húsvétról megmaradt sonkafőzőleve esetleg a mélyhűtőben elraktározva, most gyorsan kapja elő, mert itt a remek alkalom, hogy felhasználja. Ez egy nagyon jó kis recept. Az alapötletet a Tv Paprika magazinban láttam meg, de én végül nem is nagyon olvastam el a pontos receptet. A kezdő löket már úgy is megvolt, hogy a címet elolvastam, meg néhány hozzávalót a felsorolásból. Nem a megszokott lencseleves. Egy kicsit más, de nagyon-nagyon finom. A nem megszokott fűszerek remekül passzolnak bele. Egy kis olívaolajjal lecsurgatott friss ciabatta (vagy hasonló jellegű kenyér) nagyon finom hozzá. Sűrűsége miatt, és mert igen laktató, én inkább sorolnám az egytálételek közé. Persze lehet "vékonyabbra" is készíteni, ha kevesebb zöldséget teszünk bele, és nem adunk hozzá burgonyát. Én direkt szerettem volna egy jó sűrű ételt kihozni belőle. Sikerült! Érdekes, de a paradicsomnak és a fűszereknek köszönhetően már nem is annyira téli jellegű. Egyébként lehet sima levessel is készíteni, akkor persze nem lesz ennyire füstös, de szerintem úgy is finom. 

Hozzávalók:
  • 300 g lencse (átválogatva, leöblítve, majd 1-2 órára beáztatva)
  • 1 nagy fej hagyma, durvára felkockázva
  • 4 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • kb. 1 marék kockázott bacon (vagy húsos, füstölt szalonna)
  • füstölt sonka főzőleve, zsírtalanítva, leszűrve (nem tudom pontosan mennyi volt, annyi amennyi épp ellepi)
  • kb. 4-5 szál sárgarépa, kisebbre felkockázva
  • 2-3 szál fehérrépa, kisebbre felkockázva (nekem pont elfogyott)
  • pár szem burgonya, kisebbre felkockázva
  • 2 marék füstölt lapocka, kisebb kockákra vágva
  • 1 teáskanál szárított oregánó
  • 200 g sűrített paradicsom
  • 4 babérlevél
  • 1 jó nagy marék friss bazsalikomlevél, apróra vágva
  •  A tálaláshoz: olívaolaj, ciabatta jellegű kenyér
A apróbbra vágott szalonnát kevés olaj hozzáadásával elkezdem sütni. Hozzáadom a hagymát, pirítom azzal is egy keveset. Majd hozzáadom a füstölt húst is, és fokozatosan a zöldségeket és a fokhagymát is. Hozzákeverem a paradicsompürét, az oregánót, kevés borsot, majd az áztatatólétől nagyjából megszabadított lencsét is.  Felöntöm a sonka főzőlevével, hozzáadom a babérlevelet, majd lefedem és puhára főzök mindent. Legvégül hozzáadom a bazsalikomot, de ezzel már nem főzöm, csak a gőzben hagyom hogy kissé összeérjenek az ízek.
Jó étvágyat!



2010. április 9., péntek

Anyukám szülinapi tortája: Csokitorta, málnás-szedres tejszínkrémmel, marcipánburkolat alatt

Az én kedves drága Szüleimnek húsvétkor ünnepeltük meg a szülinapját. Anyu 03.03.-án lett 67 éves, Apu pedig pontosan egy hónapra rá 04.03.-án töltötte be a 72 évet. Anyukámnak én készítettem a tortát, Apunak pedig a nővérem. Az enyém elég hasonló lett a múltkorihoz, de úgy tűnt ezt senki nem bánja. Elég sok (hamis)marcipán rajongó lett a családban, ezért is döntöttem ismét egy ilyen jellegű torta mellett. A céklapor ugye, pedig már megint adva volt...
Alapnak ugyanazt a finom, "szaftos" tortalapot sütöttem meg, mint a múltkor, csak most 300 g lisztből, tehát harmadoltam a mennyiségeket (és itt most beletettem azt a mennyiségű kakaóport, ami eredetileg kell hozzá).
A töltelék pedig egy egyszerű tejszínes málnakrémnek indult, de miután nem volt elég málnám a mélyhűtőben, tettem még hozzá egy kis szedret is. Én többre számítottam, de csak vékonyan lett benne így töltelék. A többiek azt mondták, hogy ez jó volt így. Száraznak egyáltalán nem volt száraz így sem, ez a tortalap nem az a típus. De én azért örültem volna még egy kis tejszínes-málnás-szedres krémnek... Azért leírom mit tettem bele, bár egyáltalán nem bonyolult. Legfeljebb, ha valaki kevésnek találja, duplázza meg az adagot. Lehet csak málnával, vagy csak szederrel is készíteni, bár szerintem jól összepasszolnak az ízek így is.
Jut eszembe: a torta kinézete... igen, lehetett volna szebb is... HA nem kirándulás után, este 8-kor állok neki a dolgoknak és a hűtéssel, meg a vacsival, gyerekfürdetéssel, altatással együtt, nem éjfél környékén helyezem fel a masnit és a virágokat a tortára. :) Ez van.

Tortalap leírása: lásd ezen a linken, arányosítva 300 g lisztre.
Tejszínes-málnás-(szedres) krém
Hozzávalók:
  • 2 nagy marék fagyasztott málna (a múltkor már említettem egy kommentben, hogy szerintem ennek intenzívebb az íze, úgyhogy nem is baj, hogy nem friss), felengedve
  • 2 nagy marék fagyasztott szeder, felengedve
  • 2,5 dl tejszín
  • ízlés szerint cukor (én gyümölcscukrot tettem bele)
  • kevés vaníliás cukor
  • 1 tasak Zselatin Fix (azaz főzés nélküli, hidegen használható zselatin)
A gyümölcsöket pürésítem, szitán áttöröm és megszabadítom a magoktól. A tejszínt felverem kissé, tovább verve hozzáadom a Zselatin Fixet, majd a cukrokat. A cukrot keverhetjük a gyümölcspürébe is, hogy könnyebben feloldódjon. Végül a gyümölcspüréből kb. 200 ml-t belekevertem, ill. beleforgattam a habbá vert tejszínbe, majd hagytam kissé dermedni a krémet. Ezt követően elsimítottam a kettévágott torta alsó lapján, majd hűtőbe tettem rövid időre, és a felső tortalapot csak ezután tettem rá. Ennek annyi értelme van, hogy ez nem egy könnyű piskóta lap és félő lenne, hogy kinyomja oldalt a krémet. Ezt szerettem volna elkerülni. 
Legvégül ugyanúgy csináltam mindent, mint ez előzőnél: kivülről vékonyan megkentem kissé kihabosított porcukros vajjal, majd beborítottam a vékonyra kinyújtott hamis marcipánnal (1 adagnyi bőven elég volt hozzá, még maradt is), aminek egy részét céklaporral színeztem meg, és ebből készítettem el a többi díszt.
Persze nem szükséges mindez rá. Ha több tejszínes krémet készítünk, azzal díszíthetjük a tortát kivülről is. Én most csak a látvány kedvéért készítettem így. 
Utólag is mégegyszer nagyon boldog szülinapot kívánok az én imádnivaló Szüleimnek, akik remek és csodálatra méltó emberek (és nem csak mert az én szüleim)! Annyi mindent tesznek értünk: a gyerekeikért, az unokáikért, a vejeikért, hogy azt elmondani sem lehet. Örökké hálásak leszünk ezért a sok jóért, amit kapunk!
Nagyon szeretünk Titeket!
És, ahogy a Csöppségem mondaná: Jobbiátá! Azaz, jó étvágyat!

2010. április 7., szerda

Spenótos-túrós galuska sajtmártással


Egy kis húsmentes étel még a húsvéti ünnepek előtti napokból.
Miután megláttam Raindropnál, aztán pedig Duendénél is a nokedlit, ill. galuskát (persze nem ám simát), vagy ahogy Duende nevezte monyádod (ezekkel a régi elnevezésekkel kapcsolatban van itt nála egy iromány, érdemes elolvasni, mert nagyon érdekes dolgok vannak benne), muszáj volt nekem is elkészítenem. Eredetileg úgy szerettem volna csinálni, ahogy Raindrop is, hogy teszek egy kis főtt burgonyát is a nokedli tésztájába. De későn jöttem rá, hogy nem főztem meg hozzá. Viszont volt felbontva túróm, így az került bele, ezért írom le én is, hogy hogyan készítettem. Nagyon finom és nagyon laktató étel kerekedett belőle. Miután nincs nokedliszaggatóm, én is a deszkás módszert vettem elő, ezért is lettek ilyen szép nagyok. Na jó, meg persze azért is, mert eleve egy kissé nagyobbra szerettem volna készíteni, amolyan rusztikusra. Nagyon jó így! És persze én is sajtmártással tálaltam. Nagyon finom, laktató! És ami még fontos: igen rövid idő alatt elkészül.

Hozzávalók:
A galuskához:
  • 1 csomag (450 g) fagyasztott spenótpüré, felengedve
  • 4 tojás
  • 200-250 g túró vagy ricotta
  • 2 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • 500 g rétesliszt
  • só (én kb. 1 evőkanál tengeri sót tettem bele), frissen reszelt szerecsendió, frissen őrölt bors
  • kevés olvasztott vaj (vagy olaj)
A sajtmártáshoz:
  • 2 nagy evőkanál vaj + egy pici olívaolaj
  • 2-3 evőkanál liszt
  • 4-5 dl tej és tejszín keveréke 
  • 200 g reszelt sajt (sima és füstölt vegyesen)
  • 1-2 gerezd fokhagyma, összenyomva
  • szerecsendió, só, bors és még egy pici vega-mix
A sajtmártáshoz egy hagyományos besamel/fehér mártást készítek, amit fokhagymával és a sajttal ízesítek. A vaj és olaj keverékén megfuttatom kissé a fokhagymát, majd a lisztet is. Folyamatos kevergetés közben, egyszerre csak kicsi adagokat hozzáöntve, felöntöm a tejjel és a tejszínnel, ízesítem, majd besűrítem. Végül hozzáadom a reszelt sajtokat és kevergetve felolvasztom benne. 
A galuskához összekeverem a spenótot (a levével együtt, pont fog kelleni bele), a tojást, a túrót és az összenyomott fokhagymát is, végül fűszerezem is. Közben felteszek egy jó nagy fazékban vizet forrni.  Ha forr, megsózom, pici olajat öntök bele. Egy deszkát bevizezek, majd összekeverem a lisztet a spenótos-túrós-tojásos masszával. Összekutyulom gyorsan, ha szükséges még adok hozzá egy nagyon picike vizet. Egyből a deszkára pakolom egy részét, majd egy éles késsel galuskákat "lökdösök" a vízbe. Ha feljöttek a víz tetejére még kb. 2 percig főzöm őket, majd szűrőbe pakolom, hideg vízzel kissé lemosom (hogy ne ragadjanak majd össze) és kevés olvasztott vajba forgatom.
A galuskát a sajtmártással tálalom. Be lehet dobni rövid időre a forró sütőbe is, hogy egy kicsit odapirítsunk neki.



2010. április 6., kedd

Húsvét(i kirándulás) képekben

 
Vasárnap a Szentendrétől nem messze található Lajos-forrásnál "kirándultunk". Idézőjel azért, mert jó magyar módjára persze kocsival mentünk, délidőben érkeztünk (mert persze korán elindulni sem tudunk, megjegyzem másik két nővérem és családja sem, hisz velük mentünk), majd az ott található tisztáson jó magyar módjára kipakoltuk az összes elemózsiánkat, majd szépen elfogyasztottuk a szépen megterített faasztaloknál a sonkát, tojást, tormát, ezerféle zöldséget és némi kenyeret, majd még egy kis süteményt is. Ezek után elindultunk sétálni egy kicsit. Na de nem sokat, és persze azt is inkább a jobban kitaposott kocsiúton, nem pedig befelé az erdőbe, felfelé az emelkedőn.
A fenti képen az éledező természet látható; itt még csak egy-két helyen fedezni fel, hogy tavasz van, hisz jóformán minden kopár még, és csak néhol bukkan fel egy-egy kis virág és zöld a száradó falevelek közt...

Bandukolunk...

És Ő is bandukol...

Még mindig bandukol...

És csak megy és megy...

És íme:
nem cseresznyefa virágzás Japánban,
hanem mandulafa virágzás a nővéremék kertjében. :-)

Csak így fantáziátlanul és közhelyesen minden. Alig készült egy-két fotó, valahogy most nem ment. Még a gépem sem akart rendesen dolgozni. A közeli fotókat nem akarta élesre venni és volt olyan kép, amit kétszer is elkészített. Egy sötétebb és egy világosabb változat is lett belőle, pedig nem exponált kétszer. ???? Rejtély. Na jó, azt hiszem jobb, ha befejezem az írást, mert úgy tűnik kissé ironikus hangulatban vagyok. :-)

2010. április 3., szombat

Az én tojásaim....

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok Mindenkinek!
Csütörtökön festettem ill. készítettem ezeket a tojásokat. Kicsit kijöttem már a gyakorlatból, már ami a "kreatívkodást"  illeti. Pedig évekkel ezelőtt, amikor elkezdtek sorra nyílni a hobbiboltok, temérdek festéket, faanyagot, szalvétát, gyöngyöt, figurákat stb. vettem és sorra gyártottam az ilyen-olyan kézzel készített díszeket, ajándékokat. Többek közt hasonló tojásokat is, mint a fentiek, csak az Anyukáméknál maradt, amikor elköltöztünk. A tojások egy része akrilfestékkel festett (hungarocellből és papírmaséból) vannak, másik részük pedig decoupage technikával díszített. Egy komód 4 hatalmas fiókja egyébként a mai napig tele van ilyen cucokkal még. 



2010. április 2., péntek

A szerencsét hozó kenyér


Mostanában nem megy az írás annyira. El vagyok fáradva, le vagyok lassulva, el vagyok gyötörve... tavaszi fáradság... különösen, amióta megvolt az óraátállítás. Tegnap pedig még tojást is festettem. Kicsit feszült voltam, gondoltam egy kis alkotás elűzi majd a rossz gondolataimat. Megmutatom ám azt is, csak el kellene jutni oda, hogy le is fotózzam. A fenti "dologról" is már vagy pár hete írni szerettem volna, még a kép is fel volt töltve hozzá... Na mindegy! Jobb később, mint....
A fenti kenyér valójában nem is kenyér, hanem inkább egyfajta sütemény. Érdekessége az, hogy az alapja tulajdonképpen egy kovász. Biztosan voltak már olyanok, akik találkoztak vele, vagy hallottak róla. Én kétféle elnevezéssel találkoztam eddig. Amerikai barátság kenyér és vatikáni kenyér. Próbáltam kutakodni utána a neten, de nem sok mindent találni róla. Eléggé zavaros az eredete. Kb. 15 éve is kaptam már egy adag masszát hozzá és annyira emlékeztem, hogy nagyon finom volt a belőle készített süti. Aztán pár hete a nővéreméktől is kaptam egy adagot. A lényege, hogy kapsz egy cukorból, tejből és lisztből álló érlelt kovászt, amit 1 héten (más variáció szerint: 10 napig) etetgetned és érlelgetned kell neked is, majd 4 részre osztani, hármat elajándékozni, egy adagból pedig különféle dolgok hozzáadásával sütni egy sütit. Közben pedig kívánni kell valamit.
Nem szeretem az ilyen továbbküldős dolgokat, de miután ezt sütni kellett muszáj volt elkészítenem újra. :-) Egyébként korábban én úgy tudtam, hogy ez egy az amis(h)októl eredeztethető szokás. Ugyanis náluk jár így körbe a kovász. Az amisokról egyébként nekem mindig a Szegény embert az amish húzza c. film jut eszembe, Kirstie Alley-vel és Tim Allan-nel. Bővebben itt és itt, bár biztosan sokan látták már. Nagyon vicces kis film.  Szóval visszatérve a kenyérre: a vatikáni elnevezés nekem nagyon új, ezzel nem találkoztam korábban. Ez szerintem olyan lehet, mint a pletyka, meg a mendemondák; mindenki hozzárak és elvesz belőle egy kicsit. És így az amisoktól (akik egyébként szintén keresztények) eljutunk a Vatikánba. Egy külföldi fórumon olvastam egyébként, hogy nekik semmi közük nincs hozzá, mármint a Vatikánnak. Hevesen tiltakoznak ellene, hogy tőlük eredne. Nekem végül is tök mindegy, mert finom! 
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem először nem sikerült mind a három adag kovászt elpasszolnom. Ezért a megmaradt 1 adagot újra elkezdtem etetgetni, majd újra elosztani, de a három helyett megint csak 2 embernek tudtam elpasszolni. 1 adagból újra sütöttem egy sütit, egyet meg újra elkezdtem etetgetni, de már kevesebb hozzávalóval, így a masszát csak mindig kétfelé osztom és az egyiket használom csak fel sütésre (húúúú, tiszta matek óra). Nem bánom hogy megmaradt, mert minden hétre megvolt így a sütink. Egyébként egy egyszerű kevert sütinek néz ki, de annál sokkal hosszabban eltartható és valamivel finomabb is, mindezt gondolom a kovásznak köszönheti. Gondolom hasonlóan működik, mint a kenyérnél. De ha valaki esetleg többet tud róla, kérem írja meg! Most húsvétra is készítek egyébként egyet, kalács helyett. Ebbe most reszelt sárgarépa és őrölt mogyoró kerül majd Vagy mandula, még nem tudom. Csöppségem miatt még mindig nem szívesen használok erősen allergén dolgokat. Nem azért mert most az, hanem hogy később se legyen. És ha már ennyit szövegeltem a lényeg, amiért írok erről a dologról. Szerintem ezt a kovászt elkezdhetjük magunk is elkészíteni, csak gondolom ilyenkor első alkalommal többet kell hagyni, hogy "megérjen". Ja és a szöveg, amivel megkapjuk, csak hogy értsük is, hogy miről habratyoltam eddig:

Az ajándékba kapott kovászt egy nagy műanyag tálba öntjük. Csak MŰANYAG-, vagy FA kanállal szabad keverni! Szobahőmérsékleten tartjuk! Lefedni és hűtőbe tenni TILOS!
Hétfő:         adjunk hozzá 2,5 dl cukrot
Kedd:         adjunk hozzá 2,5 dl tejet
Szerda:       adjunk hozzá 2,5 lisztet
Csütörtök:   keverjük meg 3x
Péntek:        adjunk hozzá:
  • 2,5 dl cukrot
  • 2,5 dl tejet
  • 2,5 dl lisztet, majd keverjük össze.
Szombat: 4 egyenlő részre osztjuk, ebből 3 részt elajándékozunk ezzel a leírással!
A maradék 1/4 részhez hozzákeverünk:
  • 3 tojást,
  • 2,5 dl lisztet,
  • 1,5 teáskanál sütőport,
  • 1/2 kávéskanál szódabikarbónát,
  • kevés őrölt fahéjat,
  • 1 csomag vaníliáscukrot,
  • 100 g mazsolát,
  • 1,5 dl olajat,
  • és opcionálisan: aprított étcsokit, magvakat, egyéb aszalt gyümölcsöket.
Kivajazott formába tesszük és kb. 160 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük (kb. 40-45 perc).
Ez a kenyér szerencsét hoz az egész családnak és a sütőjének egy kívánságát teljesíti. ;-)
A kenyeret csak egyszer lehet megsütni az életben! :o
Én egy-két dolgot módosítottam a fenti szövegen, mert szerintem nem volt annyira pontos. Pl. nem írta a hozzávalók között a magvakat és az egyéb aszalt gyümölcsöket (barack, áfonya, füge, cseresznye, meggy, ananász, papaya stb.). De emlékeim szerint a régi verzióban ez is benne volt. Ráadásul nagyon finom, ha minél több ilyen dolog kerül bele. Az első adagba pl. rengeteg étcsokit daraboltam, és ezt ellensúlyozandó hozzátettem nem kevés aszalt szilvát (aprítva) és mazsolát is. Isteni finom volt!!!
A sütést 150 fokon írta, de szerintem az nem elég. Én az elején mindig rásütöttem egy kicsit légkeverésen is (160 fokon azt is), és nekem úgy volt jó.
Ezenkívül azt írta eredetileg: normál tepsibe való adag. Szerintem vétek elrontani azzal, hogy lapos formában sütjük, hiszen akkor pont a "szaftosságát" veszíti el. És persze, hol marad akkor a "kenyérfeeling" (tudom van lapos kenyér is), ha már az a neve!?
Olaj helyet én mindig 10 dkg olvasztott vajat vagy margarint használtam. Én azt tapasztaltam, hogy az olajjal készült sütik valahogy mindig nehezebbek, fojtósabbak lesznek (bár lehet, hogy csak nekem, nem tudom miért). 
Ja és persze mindig került bele reszelt citrom és narancshéj is.
Úgy gondolom, ha összekeverünk kb.
  • 125 ml tejet,
  • 125 ml cukrot,
  • 125 ml lisztet
(még jobb, ha házi tejet, nyers nádcukrot és pl. teljes őrlésű lisztet használunk),
és ezt érleljük szobahőmérsékleten pár napig, majd ehhez kezdjük el a fenti módon adagolni a dolgokat. (De csak 125 ml-t mindenből, vagy, hogy egyszerűbb legyen 1 dl legyen minden.), akkor egy hasonló, vagy inkább ugyanilyen eredményt érhetünk el, mint a fenti. 
És amiért értelme van mindennek az az, hogy szerintem egy nagyon finom és hosszan (legalábbis hosszabban, mint az átlag kevert sütik) eltartható sütemény lesz belőle, ami jó pár nap után is nagyon finom és friss.
Húú, még hogy nem tudok írni mostanában... ehhez képest "be nem állt a szám", ill. le nem állt a kezem, vagy mi....