2010. március 4., csütörtök

Életem része...

Életem része díjat kaptam, két nagyon kedves embertől Bellytől és Raindroptól. Mindketten már másodszor adtak nekem díjat, ami nagyon megtisztelő. Nagyon jól esik, hogy a blogom az életük része.
Igazából én már jó pár év óta olvasgatok (sokkal régebb óta, mint ahogy nekem blogom lett) nagyon-nagyon sok blogoldalt, így igazából szinte az összes, amit valaha olvastam valamilyen szinten az életem része. De hogy közelebbit is írjak, azt kell hogy mondjam, hogy tulajdonképpen az összes blog, ahol én rendszeres olvasó vagyok, és az összes blogtulajdonos (vagy éppen nem bloggerkedő) ember, aki engem is olvas, az (blog)életem része. Na jó, tudom ez sem sokkal közelebbi, de nem szívesen emelek ki csak egy párat, mert akkor esetleg a többi mellőzve érezheti magát. Pedig egyáltalán nem azok ők sem!!! Igazából személyesen sajnos nem ismerek senkit (kár!!!). De kettőt azért mégis egy kicsit kiemelek a többiből, mert az ő blogjukat mostanában nagyon közel érzem magamhoz (hangsúlyozom a többiek is életem részei, nagyon is), ők: Duende, Raindrop.
Ja, és azt majdnem kifelejtettem, hogy tulajdonképpen az oldalsávon található összes oldal is az életem része. Ezt csak azért írom így külön még, mert azt hiszem nem mindenkinél vagyok rendszeres olvasó. Valakinél nincs is olyan egyébként.

6 megjegyzés:

Vajda János írta...

Ez nagyon kedves bejegyzés :)

Ildinyó írta...

Nagyon szépen köszönöm Nagylátószög! :)))

Raindrop írta...

Nagyon szépen köszönöm, igazán kedves tőled! :)
Örülök, hogy megismertelek, még ha neten keresztül is. :)

Édesanyádnak nagyon boldog és hosszú életet kívánok!
A képeslap meseszépre sikeredett. Majd nézegetem még a képet, és rájövök hogyan csináltad, bár eddig még nem sikerült. :D
A kisvirágokat, szitakötőket, glittert értem, a többi még megoldásra vár. :D

A festmény több, mint gyönyörű! Imádom a régi házakat, épületeket, várakat, romokat, templomokat!
Ez pont nekem való! :) Nagyon ráéreztél, igazán köszönöm!!!

Ildinyó írta...

Én is mégegyszer köszönöm Raindrop! Te vagy az esőcsepp, ami szivárványt csinál. Hűűűű, ez nagyon költőire sikeredett, de remélem érted a lényeget :). Én is örülök, hogy "megismertelek". Az első bejegyzésed, amit olvastam - de már fogalmam sincs hogy keverdtem hozzád (akkoriban indítottam újra a blogot, az előző fél évben nem nagyon voltam képben)- a karácsonyi történeted volt, amiben ellopták a karácsonyfátokat. Azon akkorákat röhögtem (pedig az egy nagyon szomorű időszakom volt).
A köszöntést Anyukám nevében is köszönöm! Erre a képeslap "gyártásra" már rászoktam 1-2 éve. Ez az ún. scrapbook technika. Tulajdonképpen mindenre rájöttél (nincs benne semmi ördöngősség), még a cikk-cakk olló (ill. ez inkább hullám olló), ami kimaradt. Lényegében egymásra ragasztgatom a dolgokat, formára vágott papírokat, díszeket, kis masnikat, gyöngyöket stb. meg ami éppen tetszik...
Emlékeztem én, hogy szereted a várakat, gondoltam ez is tetszeni fog :)))) És az unokahúgom még csak 17 éves... miket fog készíteni még később??? :))) Nagyon szívesen :)

duende írta...

Ildinyó, nagyon szépen köszönöm! Igazán meghatottál, nagyon jólesik, és nagyon örülök, hogy szívesen vagy nálam! :) Még ha csak virtuálisan is.

Te is életem része vagy, mindig elolvaslak! :)

Ildinyó írta...

Köszönöm Duende! És azt is, hogy annyi szépet, érdekeset, hasznosat, izgalmasat lehet nálad olvasni, mindamelett, hogy remek ételek is vannak :))))