2010. február 25., csütörtök

Nézz, nézz az ég felé...

Először a Duendénél olvasott versről jutottak eszembe ezek a fotók. Végül DebiGabi csodaszép fotói sarkalltak arra, hogy megmutassam én is, hogy nekem mim van (na nem kell megijedni). A felső képet pár napja készítettem a teraszról, ahonnan sajnos pont a lényeg nem látszódott. Az alsó két kép még tavaly készült, a középső tipikus nyári felhővonulás, a legalsó pedig... na igen, az egy kicsit kilóg a sorból...  

Felhők közé vágyom, álmodozva, lebegve...
Hát igen... ezek mennek...
És a tűzgolyónak megnyílt a föld... 

6 megjegyzés:

bodzazsuzsa írta...

Valóban ritka szép pillanatokat sikerült elkapnod...

duende írta...

Gyönyörűek.

DebiGabi írta...

Meseszépek:)))

Ildinyó írta...

Nagyon szépen köszönöm Nektek!!!

Raindrop írta...

Ó jaj!
Meseszépek! Gratulálok!
Az ember ha nem fotózik rendszeresen, talán annyira nem is figyel ilyenekre oda.
Sok sok apró és nagyobbacska csodáról maradtam le eddig én is. Most igyekszem bepótolni. :)

Ildinyó írta...

Nagyon szépen köszönöm Raindrop! Persze ezeket a pillanatokat őrzi magában is az ember, de jó ezeket megörökíteni, aztán néha-néha megnézni és elmerengeni az ilyen képeken. Egyébként tényleg másképp látja az ember a dolgokat, ha le is fotózza. Az apróbb vagy éppen nagyobb, de más szemének talán "láthatatlan" dolgokat is meg tudja így örökíteni a "saját szemével".