2009. december 31., csütörtök

Boldog új évet!

Mindenkinek szeretetben, egészségben, mosolyokban gazdag, békés, boldog új évet kívánok!

2009. december 29., kedd

Zserbó és citromos mákos keksz

(2010-ben, 4 réteggel készítve így sikerült, a 2009-es verziót, 3 réteggel lásd lentebb)

Gondolom így karácsony után pár nappal a legkevésbé sem gondol még senki az újabb sütögetésre (pedig még lesz szilveszter is), de én azért még közzé teszem annak a két sütinek a receptjét, ami még karácsonyra készült. Zserbó. Hát igen! Nem egy bonyolult sütemény, mégis nagyon könnyű apró dolgokon elrontani. Nekem egyébként nincs szerencsém ezzel a süteménnyel. Most készítettem másodszorra, az első alkalommal a teraszon éppen dermedő csokimázra rárázta a Másik Felem a szőnyeget, úgyhogy lehetett lekapargatni a tetejét és újrakezdeni az egészet. Bár ízre állagra teljesen jó volt így is. Az idei egy kicsit talán még jobban sikerült, DE: a sütemény 2 napot pihent egy helyen, ahonnan úgy döntött, hogy ott akkor most neki nem jó, ezért lecsúszott tepsistől, és fejjel lefelé a földre esett. Ezért lett hát ilyen viseltes szegénynek a teteje. Azt hittem infarktust kapok! Nem szeret engem ez a süti! Pedig szerintem jól sikerült! Egy ici-picit vastag lett ugyan a tészta, de szerintem nem vészes. Legközelebb tényleg betartom a tészta késfok vastagságúra történő nyújtását, így lehet belőle 4 réteg is. Ja, és egészen addig, amíg le nem esett, nem is vált szét rétegeire. Úgyhogy a recept jó, csak el kell fogadtatnom végre ezzel a sütivel, hogy már pedig el fogom még máskor is készíteni, úgyhogy ne üldözzön semmiféle balszerencsétlenséggel.
A mákos keksz pedig még jobb lett. Egy teljesen más jellegű mákos kekszreceptet kerestem, de ezt találtam, és nagyon nem bántam meg, hogy el is készítettem. Csak sajnos arra nem emlékszem már hol találtam, mert csak lekörmöltem a füzetembe gyorsan. Nagyon citromos, a mákszemek finoman roppanak benne, kellemesen omlós, vajas a tésztája. Ez is felkerül az "újra megsütöm" listára.

Zserbó
Hozzávalók:
A tésztához:
  • 550 g liszt
  • 2 tojás
  • 100 g cukor
  • 300 g vaj
  • 1,5 dl tej
  • 1/2 csomag szárított élesztő (7 g-os csomag)
  • csipetnyi sütőpor és só, na meg szeretet
A töltelékhez (3 réteg diótöltelékhez):
  • kb. 35-40 dkg darált dió (darálás előtt megpirítva kissé)
  • kb. 25-30 dkg porcukor
  • 1 nagy üveg baracklekvár (kb. 400-500 g-os volt és házi, úgyhogy pontosan nem tudom)
A tetejére:
  • kb. 15 dkg étcsokoládé (vagy könnyebb ha ét tortabevonót, tehát magasabb kakóvaj tartalmú csokoládét használunk)
  • 2-3 evőkanál tejszín
Az élesztőt 1 evőkanál cukorral a tejben felfuttattom. A lisztbe belekeverem a cukrot, a sütőport és a sót, majd hozzáadom a darabokra vágott vajat. Hozzáadom a tojásokat és az élesztős tejet, valamint a cukrot, és gyors mozdulatokkal sima tésztává dolgozom az egészet. A tésztát négy részre osztom, és késfok vastagságúra (tehát jó vékonyra) nyújtom. Beleteszem az első lapot egy sütőpapírral bélelt tepsibe, kissé megszúrkálom egy villával, megkenem lekvárral, megszórom cukros dióval. A rétegzést ugyanígy folytatom, a tetejét tésztával zárom le. Kb. 1 órát hagyom pihenni, kelni. Majd 170-180 fokra előmelegített sütőbe tolva 30 perc alatt halvány aranybarnára sütöm. Hagyom kihűlni, majd olvasztott csokival bevonom a tetejét és hűvös helyen hagyom legalább 2 napot, mert akkor lesz igazán jó.

Tipp:
A diót át is piríthatjuk darálás előtt, hogy még intenzívebb legyen a dió íz.


Citromos-mákos keksz
Hozzávalók:
  • 300 g finomliszt
  • 170 g olvasztott vaj
  • 70 g szőlőcukor és 110 g porcukor (eredetileg 20 dkg cukor)
  • 1 db tojás
  • 2 citom leve és reszelt héja
  • 1 kiskanál szódabikarbóna
  • 40 g egész mákszem (eredetileg 2 dkg, de nekem így tetszett)
  • csipetnyi só és szeretet
A hozzávalókból tésztát gyúrunk, ami elég ragacsos lesz, de ne tegyünk bele több lisztet, hanem hűtőbe téve pihentessük egy órát. Ezek után formázzunk belőle diónyi gombócokat, pakoljuk sütőpapírral bélelt tepsire, majd egy belisztezett pohár aljával lapítsuk le. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 perc kell neki. A tetejére szerettem volna még fehércsokit csorgatni, de arra már nem jutott idő.

A lentiek 2009. karácsonyán készültek:




Stollen

 Végül mégsem muffinformában és élesztő nélkül készült el nálam ez a sütemény, hanem a leghagyományosabb módon, kalácsként kisütve. Mint korrábban írtam az Apukám nagyon szereti ezt a süteményt, de persze ő készen szokta venni. Gondoltam hát karácsonyra meglepem házi készítésűvel. Pláne, hogy most még marcipánom (hamis) is volt itthon. Na igen! És így jár az aki csalni akar (nem mintha nem tudta volna mindenki, hogy az nem igazi marcipán benne)... A lehető legnagyobb szeretettel próbáltam elkészíteni ezt a kalácsféleséget, de történt egy kis baleset. A Csöppségemet kellett volna már ebédeltetni és altatni, ezért sietni próbáltam a megformázásával és nem bugyoláltam be gondosan a szélére helyezett hamis marcipánrudat, ami persze nem sütésálló. És persze hogy egy idő után megadta magát, kifolyt egy része, rá a tepsire, be a sütőbe és szépen megkaramellizálódott ott. Bosszús voltam nagyon! Na de végül nem folyt ki az egész, és a Stollen ízre is nagyon finom lett végül, úgyhogy megvígasztalódtam kissé! Legközelebb viszont nem sütöm 60 percig, mert így az én sütőm egy ici-picit kiszárította a két szélét. Még valami: ezekből a hozzávalókból nekem 2 hatalmas kalács lett. Nyilván lehetett volna négyet is formázni belőle, de akkor kevesebb a belső, puhább rész. Így legfeljebb az igazságos elosztással lesz baj (nekem vagy 4 felé kellett vinnem belőle). Ja! És belekerült ám rengeteg mazsola is, ami pont ezen a képen mégsem látszik annyira, de nem volt időm már utána új képet gyártani.

Hozzávalók:
  • 1 kg liszt átszitálva
  • 2 tasak (7 g-os) szárított élesztő
  • 150 g cukor
  • 2 tasak vaníliáscukor (valódi vaníliával, vagy 1/2 rúd vanília kikapart magjai)
  • 300 g puha vaj
  • nagyobb csipet só
  • 2 tojás
  • 400 ml langyos tej
  • 100 g kandírozott narancshéj
  • 50 g kandírozott citromhéj
  • 400 g mazsola
  • 1/2-1/2 teáskanál rum-, és (színtelen) mandulaaroma (vagy mandulalikőr)
  • Fűszerkeverék: 1-1 teáskanál őrölt fahéj és szegfűszeg, 1/2-1/2 teáskanál reszelt szerecsendió és őrölt kardamom
  • A közepébe: kb. 300 g marcipán (igazából nem mértem pontosan)
  • A tetejére: kb. 150 g olvasztott vaj és ízlés szerint porcukor 
Kevés tejben elkeverek pici cukrot, majd felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzákeverem a fűszereket, a sót, a cukrot. A maradék tejhez hozzákeverem a tojást. A liszthez apránként elkezdem hozzákeverni a folyékony hozzávalókat, villával keverem, amíg csak tudom, majd ha már majdnem fölvette az összes folyadékot, elkezdem beledolgozni a puha vajat is és kézzel elkezdem dagasztani. Ez ekkora lisztmennyiségnél nem is olyan könnyű feladat, de azért kb. 10 percig mégis érdemes dolgozni rajta. A végén a mazsolát és a kandírozott narancs és citromhéjat is hozzáadagolom és beledolgozom, majd egy konyharuhával letakarva, langyos helyen 2 órát hagyom kelni. Ezek után kettéosztom a tésztát (ha nem 2 nagy kalácsot akarunk, akkor max. 4 felé szedjük), az egyiket nem túl széles, elég vastag téglalap alakúra nyújtom, húzogatom, majd az egyik felén elhelyezem a hosszú hengerré formált marcipánt. Ezt az oldalt behajtom a tészta közepére és jól összenyomkodom, nehogy ki találjon jönni onnan a marcipán. A másik tésztával ugyanígy járok el. Így az egyik oldalán kicsit ducibb kalácsformát kell, hogy kapjak. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, újabb 30 percet kelni hagyom, majd 180 fokra előmelegített sütőbe tolom és kb. 45-50 percig sütöm (a sütési idő nagyban függ a kalácsok méretétől). Ha nagyon sülne a teteje takarjuk le és vegyük le kissé a hőfokot. Ha elkészült hagyjuk langyosra hűlni, kenjük be a tetejét az olvasztott vajjal, majd vastagon szórjuk meg porcukorral.
Tipp:
A mazsolát áztassuk be rövid időre gyümölcsteába, amibe kevés színtelen mandulaaromát vagy kevés mandulalikőrt is tehetünk.

2009. december 28., hétfő

Spenótos lazacfilé levelestésztában sütve



Ez a finom étel volt nálunk 24.-én a "gyors" ebéd. Az utolsó pillanatban mégis sikerült friss lazacot beszereznünk (nagy nehezen, már a 3. üzletet végigjárva), így nem kellett ezen tervemről lemondani, hogy 'márpedigcsakazértis' ezt fogunk enni, ha törik, ha szakad... De nem szakadt (csak az idegállapotom lett viseltes kissé), így elkészülhetett. Már csak magam miatt is beírom, hogy máskor tudjam hogyan készítettem, és hogy mit csinálnék kicsit másképp. Végül is mindennel elégedett voltam. Egy dolgot rontottam el egy kicsit: fagyasztott spenótlevelekből készítettem és nem olvasztottam fel előre, így a belőle "kiáramló" lé kissé eláztatta a tésztát, még úgy is, hogy előtte lepároltam kevés vajban és nem a levével együtt tettem rá a tésztára. De ez a hiba könnyen orvosolható. Egyszerűen máskor lesz annyi eszem, hogy előtte kiolvasztom a spenótot és úgy forgatom át egy egészen kevés fokhagymás vajban. Ha friss spenótból készítjük, akkor ráadásul ez már nem is probléma. Ami mindenképp hasznos mozzanat, az a tészta tetején ejtett néhány vágás keresztben, ahol nagyszerűen távozni tud a gőz, így a tészta is ropogósabbra sül. Kinézetre talán nem a legtökéletesebb, de először próbálkoztam vele, így sikerült.
Hozzávalók:
  • kb. 50 dkg lazacfilé
  • kb. 45 dkg-os levelestészta
  • kb. 30 dkg fagyasztott leveles spenót (én a Tesco-ban találtam ilyet 450 g-os kiszerelésben)
  • 1 közepes szál sárgarépa
  • 1 közepes cukkini
  • kb. 10 dkg reszelt mozzarella (nem a lében árult)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • só, frissen őrölt bors
  • fél citrom leve
  • kevés vaj és olívaolaj
  • a kenéshez: 1 tojás
A halat megfosztom a bőrétől, majd az esetlegesen benne maradt szálkákat, akár egy szemöldök csipesz segítségével kiszedem. Felvágom kb. 4 cm vastag szeletekre, kissé sózom, borsozom, majd egy egészen kevés citromlevet csepegtetek rá, és félreteszem pihenni. A sütőt bemelegítem 200 fokra. A répát megtisztítom és nagy lyukú reszelőn lereszelem. A cukkinivel ugyanígy járok el, de a zöld héjának csak a felét távolítom el. A zöldségeket egy kevés vajon, kissé sózva, borsozva, kb. 5 perc alatt megpárolom. A kiolvadt spenótot egy kevés fokhagymás vajon átpárolom, majd ha kissé hűlt már, belekeverem a reszelt sajtot. A levelestésztát vékonyra nyújtom, a közepére halmozom a spenótot, és a zöldségkeverék felét. Hosszában ráfektetem a lecsepegtetett halszeleteket (a tészta két hosszanti végén is maradjon néhány centi szabadon), majd ennek a tetejére halmozom a maradék zöldséget és sajtos spenótot. A tészta széleit bekenem felvert tojással, majd ráhajtogatom a zöldséges lazacra. Először a hosszanti oldal egyikét, erre rá a két rövidebb oldalon szabadon maradt rész, végül a másik hosszabb résszel teljesen befedem a tetejét. Bekenem mindenhol a maradék tojással, keresztben ejtek pár vágást a tetején (hogy a gőz távozni tudjon és ne áztassa el a tésztát) majd a sütőbe tolom és kb. 30-35 perc alatt megsütöm.
Tálalás előtt néhány percet célszerű pihentetni. Ill. ezt az összeállítós részt célszerű, már a sütőpapírral kibélelt tepsin elkövetni. Különben pakolhatjuk át a két szabad kezünkkel a nagy batyut, ha ez későn jut eszünkbe (mint én is).

Tipp:
Készíthetünk kisebb egyszemélyes adagokat.


2009. december 23., szerda

A négy gyertya

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.
Azt mondta az első:
Én vagyok a Béke!
De az emberek nem képesek életben tartani! Azt hiszem, el fogok aludni. Néhány pillanat múlva már csak egy vékony füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángokra.
Azt mondta a második:
Én vagyok a Hit!
Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem. A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
Én a Szeretet vagyok!
De nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem. Semmi veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel ki is aludt.
Ekkor belépett egy gyermek. Amikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott:
De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kell mindörökké! Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedi gyertya:
Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a Remény!
A gyermek szeme felragyogott. Megragadta az égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.
Békés, szeretetben és boldogságban gazdag, szép karácsonyt kívánok Mindenkinek!

2009. december 22., kedd

Szegfűszeges-narancsos keleti csemege

Ennek a finomságnak a receptjére még vagy 2 évvel ezelőtt leltem rá a neten. Én némileg módosítottam az alaprecepten, hogy most egy kissé karácsonyi hangulatú legyen. Egyébként eredetileg nem kell bele semmiféle fűszer, és én kandírozott narancshéjat tettem bele, mazsola helyett. Ja, meg egy kicsivel több kakaóport és kevesebb ostyát. De a lényeg tulajdonképpen ugyanaz! Nagyon hamar elkészül és egyszerű, úgyhogy még bőven belefér karácsony előtt! Csak arra kell várni, hogy kihűljön és összeálljon az egész! Hogy mitől keleti? Fogalmam sincs! De azóta én már többféle elnevezéssel is találkoztam.
Hozzávalók:
  • 250 g vaj
  • 200 g porcukor
  • 2 csomag főzős csokis pudingpor
  • 2 tojás kissé elkeverve
  • 3 evőkanál kakaópor
  • 100 g kandírozott narancshéj (kockára vágva)
  • 2 evőkanál tejszín
  • 4 lap ostyatortalap összetörve (ne túl kicsire)
  • kevés rumaroma vagy igazi rum
  • 1 teáskanál őrölt szegfűszeg
Vízgőz felett összeolvasztom a vajat a porcukorral. Habverővel folyamatosan keverve hozzákeverem a kakaóport és a pudingport. Ízesítem a szegfűszeggel és a rumaromával, hozzáadom a tejszín, majd a tojást és alaposan összekeverem, majd pár percig még hagyom a vízgőz felett. Hozzáadom a narancshéjat és az összetört ostyát, majd egy folpackkal kibélelt őzgerinc vagy hosszúkás formába öntöm a masszát, a tetejére is ráhajtom a fóliát és hűvös helyre teszem pár órára. Ezek után éles késsel, vékonyra szeletelve tálalom.

Aszalt barackos-mandulás-mogyorós cantuccini

Ez a süti a nővérem születésnapjára készült, ami szombaton volt. Igen. 5 nappal karácsony előtt. És szegénynek ráadásul még a névnapja is azon a napon van. Jól kifogta. A sütinek egyébként nagyon örült. Ajánlottam nekik hozzá egy jó kis Tokaji bort, mondjuk Fordítást. Különlegességképpen most ne a reggeli capuccinójukba mártogassák, hanem ebbe a nagyon finom borfélébe. Erről a borfajtáról szerintem a mai napig sokan nem hallottak még (én pár évvel ezelőtt szerelmesedtem bele. Pedig egy rendkívül finom borkülönlegességről van szó! Az aszúnál ugyan magasabb csersavtartalmú, de néha a cukortartalma hasonló, mint egy négy-öt puttonyos aszúnak. Annak idején rájöttek, hogy a kipréselt aszúszemekben rengeteg értékes anyag marad benne és ráadásul még jó édes marad az után is, hogy kipréselik belőle az aszúnak szánt mustot. Ezért a préselést követően ismét musttal öntik fel a kipréselt aszúszemeket és ebben áztatják az aszútésztát, azaz fordítják. Ezt követően jön létre ez a rendkívüli zamatokkal rendelkező bor. Szerintem ez nagyon jó illik ehhez az olasz édességhez!

Hozzávalók:
  • 25 dkg teljes kiőrlésű vagy graham liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 5 dkg gyümölcscukor
  • 7 dkg barnacukor
  • 1 csomag vaníliáscukor
  • csipet só
  • pár csepp színtelen mandulaaroma
  • 5 dkg darabokra vágott vaj
  • 2 tojás
  • kb. 3 evőkanál tej
  • 12 dkg hámozatlan mandula és mogyoró 
  • 8 dkg kisebb darabokra vágott aszalt barack
A sütőt melegítsük elő kb. 190-200 fokra. A fenti hozzávalókból, a felsorolás sorrendjében adagolva gyúrjunk tésztát. A tészta elég ragacsos lesz, de ne sok lisztet adjunk hozzá utólag. Vizes kézzel formázzunk 2 hosszú hengert belőle és fektessük sütőpapírral bélelt tepsire. Nedves kézzel simítsuk el a tetejét, majd kb. 25-30 perc alatt süssül aranybarnára. Ha készen van vegyük ki a sütőből és kb. 5-10 percig hagyjuk hűlni, majd éles késsel, ferdén, vágjunk belőle vastagabb szeleteket. Vágott felükkel lefelé tegyük vissza őket a tepsire, majd a sütőbe tolva újabb 5-10 percig süssük, amíg egy kis aranybarna színt kapnak. Fémdobozban sokáig eláll ez a finom ropogtatnivaló.

Tipp:
Karácsonyi ajándéknak is remek lehet, pl. egy cink vödörbe pakolva, szép szalaggal átkötve, melyre egy szép ajándékkísérőt is fűzünk.


2009. december 21., hétfő

Paradicsomleves, ahogy az olasz nagymamák főzik az unokáiknak



Bár már nagyon a karácsonyra készül mindenki, de hát enni azért csak kell addig is valamit az előre felvágott bejglin, az anyuka által eldugott, de a gyerekek által megtalált mézessüteményen és egyéb finomságokon kívül is.
Paradicsomleves: na igen, hát ebben nem betűtészta van és nem is a leghagyományosabb módon ízesített. Legalábbis a mi nagyijaink számára! De ettől még egy nagyon finom, zamatos levesről van szó! Komolyan érdemes kipróbálni! Anyukám mikor meghallotta: - Micsoda???? Paradicsomleves túrógombóckákkal! -, hát ő bizony még sosem hallott ilyet. De ettől még van.
Én voltam olyan merész és a féltve őrzött erdei gyümölcsös balzsamecetemmel ízesítettem meg egy kissé a végén ezt az amúgy is aromás levest, amitől egy egészen rendkívüli ízt kapott. Természetesen sem a narancstól, sem ettől a balzsamecettől nem lett gyümölcsös, hiszen egyikből sem került bele annyi, hogy el tudott volna uralkodni rajta. Csak mindkettőtől kapott egy különleges ízt a háttérben.

Hozzávalók:
  • kb. 800-900 ml paradicsompüré, vagyis passatta (nálam 2 üveg Mutti Passatta)
  • 2 narancs frissen facsart leve, vagy kb. 1-1,5 dl 100 %os
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • kevés oregánó
  • bazsalikom (a legjobb lett volna a friss, de a szárított is jó)
  • kb. 1 evőkanál barnacukor
  • 12 dkg túró
  • 1 tojás
  • 2-3 evőkanál reszelt ementáli jellegű sajt vagy parmezán
  • kb. 5 evőkanál zsemlemorzsa
  • nagyon pici balzsamecet
  • só, kevés frissen őrölt bors
A hagymát nagyon finomra felaprítom a fokhagymával együtt, és kevés olívaolajon elkezdem pirítani, majd fedő alatt kissé megpárolom. Felöntöm a paradicsompürével, vízzel kiöblítem még az üvegeket és ezt is hozzáöntöm (ez kb. még 5-6 dl legyen), ízesítem sóval, borssal, cukorral és kevés oregánóval, majd fedővel letakarom és 15-20 percig főzöm. Közben elkészítem a túrógombócot. A túrót alaposan elkeverem a tojással, ízesítem sóval, borssal, kevés bazsalikommal, hozzáadom a sajtot, végül besűrítem a zsemlemorzsával és félreteszem kicsit pihenni. Ha lejárt a leves ideje, kiskanál segítségével kisebb diónyi adagokat veszek ki a masszából, és nedves tenyérrel gombócokat formázok belőle. A levesbe pottyantom őket, és kb. még 5-6 percig főzöm az egészet. Végül nagyon kevés balzsamecettel ízesítem.


2009. december 19., szombat

Karácsonyi menü

Emlékeztetőül magamnak és azért, hátha ötletet adok valakinek, vagy hátha ötletet ad valaki nekem. Nem bonyolítom túl a dolgokat... Sem lelki, sem fizikai erőm nincs ennél komplikáltabbat alkotni most. Ez most nem az az év. De azért az előrelátható tervek:
24.-én hármasban (papa+mama+gyerek) elköltött ebéd (ha lesz idő friss lazacot szerezni):
Csak így "ligh-tosan", a karácsonyfa díszítés közepette, köret nélkül, inkább a vacsorára készítve a gyomrunkat. Terveimben volt még a Csicseriborsós gesztenyeleves. De a friss gesztenye irtó macerás, és a fele általában nem jó, a fagyasztott meg irtó drága (régen, amíg Plus volt a Plus és nem Spar, lehetett nagy csomagban kapni, nagyon jó áron). Akkor már a lazac, ha összejön.
Desszertnek gyümölcssalátát tervezek készíteni almából, banánból, mandarinból vagy narancsból, kiviből, grapefruitból, egy kevés mézzel meglocsolva.
A meghitt szintén hármas vacsora:
Aszalt szilva, bacon, hagyma, pulykamell nyárson sütve. Köretnek: fólia alatt, gyömbéres sütőtökös sült burgonyakockák. Vagy esetleg sima, sütőben sült burgonyakockák és egy gyors, gyengéden gyömbéres sütőtökchutney. Na, hogy ezekből mi lesz, nem tudom, de főpróbát csinálni meg végképp nem volt energiám. Csak összejön valami.
Na és a desszert ta-ta-ta-taaam: bolti diófagylalt. Jobb lenne a házi, de ez most bizony a boltból lesz, mert nem jut idő másra. A Lidl-ben egyébként egész finomat lehet kapni. Csak így egyszerűen. Esetleg valami gyors öntettel feldobva, és persze fagylaltostyával. Ez igazán gyors. A főételt hamar össze lehet dobni, aztán már a sütés alatt nem is kell foglalkozni vele különösebben, csak néha rápillantani. És nyugodtan sülhetnek a nyársak és a köret egy időben.
Többi napon előreláthatólag nem én főzök (legalábbis nagyrészt), úgyhogy kicsit pihi van.
Ezt a bejegyzést már pár 1-2 nappal korábban elkezdtem írni, úgyhogy azért írtam, hogy nincs főpróba. De pénteken mégis sikerült kipróbálnom a köretet. Nem bántam meg! Nagyon-nagyon finom lett! És nem csak köretként lehet enni, hanem egy kis sajttal megszórva önmagában is megállja a helyét. Nem egy bonyolult valami, de azért leírom hogyan készítettem. Pontos recept nincs is igazából, csak saccperkábéra pakoltam bele a sütőedénybe a dolgokat. De ez szerintem nem is az a recept, aminél szigorú szabályok kellenének. Kinek mi esik jól!

Gyömbéres sütőtök és burgonyakockák
Hozzávalók:
  • kb. 1 kg sütőtök (pucolatlanul volt ennyi)
  • kb. 4-5 szem burgonya
  • 1 kisebb fej hagyma
  • só, frissen őrölt bors
  • kevés őrölt gyömbér (direkt nem frisset használtam, mert azt akartam elérni, hogy csak a háttérben jelenjen meg az íze)
  • kevés frissen reszelt szerecsendió
  • olívaolaj
Egy tűzálló tálat kiolajozok kissé. A burgonyát meghámozom, 1x1 centis kockákra vágom, a sütőtökkel ugyanígy járok el (ezt vághatom kicsit nagyobbacskákra). A hagymát megpucolom, félkarikákra vágom. Mindent a tűzálló tálba szórok, fűszerezem, majd meglocsolom kevés olívaolajjal és kb. 180 fokra előmelegített sütőben puhára sütöm. Nekem ez kb. 1 óra volt és a felét fólia alatt töltötte. Az utolsó negyed órában feljebb vehetjük a hőt, hogy kapjon egy kis színt. A sütőtök így nekem ugyan kissé szétesett, de ez nem volt baj kicsit sem, mert a burgonya így viszont pont jó puha lett. Remek köret lesz szerintem a fent leírt nyársakhoz! Már érzem is a számban az ízét!

2009. december 18., péntek

Mámi féle kekszi


egy roppant egyszerű keksz, akkor is citromosan...
Mámi az egyik német származású barátnőm anyukája, akinek a Kakaós lepényéről már írtam korábban itt. Emlékeimben az él, hogy sok-sok évvel ezelőtt, amikor összejöttünk megünnepelni pl. a barátnőm szülinapját, Mámi biztosan sütött ezekből a finom kekszekből. Vékony, finoman roppanós, a tetején színes díszítőcukorral megszórva. Érdekes módon az én emlékeimben az élt, hogy ez egy citromos keksz (nem tudom miért), de rá kellett jönnöm, amikor a másik barátnőm lediktálta nekem telefonon a receptet, hogy ebben bizony semmiféle citrom nincsen. De én "csakazértis" úgy készítettem el... Finom lett! Bár én nem nyújtottam nagyon vékonyra, mert féltem, hogy kiszárad, de nyugodtan lehetett volna akár 2 mm-esre is, úgy még sokkal jobb (a sütőpor miatt úgyis megnő egy kicsit). Ennyi hozzávalóból egyébként igen tetemes mennyiségű süti lesz, de miután vékony, könnyed kis keksz, igen gyorsan fogy. És sokáig eltartható fémdobozba zárva. Én kétszerre sütöttem ki egyébként (úgy értem két külön napon, mert amúgy több tepsi lesz belőle), és a második adag egy kicsit tovább napozott, mint kellett volna, ezért kicsit barnultabbak is. Én már szokásomhoz híven ehhez a recepthez is használtam egy kevés kukoricalisztet, ami eddigi tapasztalataim alapján csak jót tesz a sütiknek (is), különösen az ilyen kekszfélék lesznek tőle omlósabbak. Érdemes 2-3, méretre vágott sütőpapírral dolgozni, mert így folyamatosan és gyorsabban tudunk haladni.

Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt (ebből kb. 5 dkg kukoricaliszt nálam)
  • 2 tojás
  • 25 dkg puha vaj
  • 25 dkg cukor (nekem nád, gyümölcs és szőlőcukor vegyesen)
  • 2 teáskanál sütőpor
  • 1 tasak vaníliáscukor (vagy házi vaníliás porcukor)
  • csipet só (na meg szeretet)
  • és ami egyébként nem volt a felsoroltakban, de én tettem bele és igen jót tett neki: 2 nagy teáskanál  reszelt, cukrozott citromhéj apróra vágva, kb. fél citrom leve
  • A tetejére: 2 tojássárgája (én az első adagot semmivel, a második adagot egy pici tejjel kentem meg, hogy megtapadjon rajta a cukrozott citromhéj és a díszítőcukor)
A vajat keverjük ki a cukorral, a vaníliáscukorral, a sóval, majd egyenként keverjük bele a tojásokat, a citromlevet és héjat is (lehet narancs is akár). Szitáljuk bele a sütőporral elkevert lisztet, majd fakanállal alaposan keverjük el, végül kézzel gyúrjuk át egy kicsit. Lisztezett deszkán nagyon vékonyra nyújtsuk ki, majd tetszőleges formákkal szaggassuk ki. Helyezzük őket sütőpapírral bélelt (vagy kivajazott) tepsibe kenjük meg a tetejét tojással, vagy pici tejjel és díszítsük szórócukorral vagy reszelt citromhéjjal. Tegyük 170 fokra előmelegített sütőbe és 8-10 perc alatt süssük meg őket. Ha nagyon vékonyra nyújtottuk, bőven elég neki 8 perc is. Ha az alja kap egy kis színt, már megfelelő, hiszen miközben hűl is fog valamennyit keményedni.

És hogy miért kekszi? A barátnőm így hívja, és már rám is átragadt. Gondolom egyébként a vékony roppanósssága miatt van így "becézve".



2009. december 17., csütörtök

Paprika, vagy paradicsom-confit

Ezt a receptet még nyáron próbáltam ki először, de akkor paradicsomból. Minap pedig vacsorára kaptam elő a pritaminparikás változatot, hogy kicsit feldobjam vele a sajtos kenyeremet. És akkor eszembe jutott, hogy ez is nagyon jó ajándék lehet akár a fa alá (persze máskor is). Hamar elkészül, és tapasztalatom szerint úgy 2-3 hétig vígan elvan a hűtőben. Így télvíz idején lehet, hogy érdemesebb paprikából készíteni, mert az kicsit ízletesebb. Én ilyenkor abból is a pritaminparikát ajánlom leginkább, bár biztosan nagyon finom a kaliforniai testvéréből is. A recept egyébként az egyik kedvenc vegetáriánus recepteskönyvemből származik, ahonnan a Különleges káposztaleves is. Nagyon jól fel lehet dobni vele egy szendvicset, vagy grillezett zöldséget, húst, de tésztamártásnak is remek. Én annyit módosítottam a recepten, hogy olívaolajat is adtam hozzá a végén, mert így nekem finomabb ill. tovább is eltartható.
Hozzávalók (1 db 2-2,5 dl-es üveghez):
  • kb. 4-5 db pritaminpaprika vagy kb. 25 dkg paradicsom
  • 1 vörös, vagy lilhagyma
  • 1 evőkanál méz
  • 3 evőkanál gyengébb fehérborecet (én rosso-t használtam)
  • 1 jó nagy evőkanál aprított friss (nekem mindig van a fagyasztóban aprított állapotban) petrezselyem (vagy korianderzöld)
  • só, frissen őrölt bors
A paradicsomot vagy a paprikát megmossuk, kicsumázzuk, majd feldaraboljuk. A paprikákat kicsi kockákra vágjuk, a paradicsomot lehet picit nagyobbra is (koktélparadicsomból is készíthetjük). A vöröshagymát is megpucoljuk, és vékony félkarikákra vágjuk, amit szintén elfelezhetünk. A mézet egy kis lábasban beforraljuk, vagyis karamellizáljuk. Rádobjuk a hagymát és kb. 1 percig kevergetve pirítjuk benne. Hozzáadjuk az ecetet, és 2-3 pericg pároljuk benne a hagymát. Hozzáadjuk a paradicsomot, vagy a paprikát és kb. 4-5 percig főzzük. A paradicsomnak elég rövidebb, a paprikának kicsit hosszabb idő kell, bár egy kicsit érdemes megőrizni a roppanósságát. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Legvégül belekeverjük a frissen felaprított fűszernövényt, majd annyi olajat öntünk hozzá, hogy kissé ellepje. Forró vízzel alaposan elmosott üvegbe töltjük. Ha nem használjuk fel egyszerre, tartsuk be, hogy mindig tiszta kanállal nyúlunk bele, mert így tovább tartható, hiszen az ecet és az olaj tartósítja valamennyire (persze a forró vízben csírátlanított üveg is ezen segít).

2009. december 16., szerda

Hamis marcipán



Már korábban is készítettem hamis marcipánt, de tegnap egy egészen új (legalábbis számomra) receptre bukkantam a neten (egy fórumon, de aki beírta törölve volt már), ami nagyon felkeltette az érdeklődésem. Jobb volna persze, ha igazi marcipánt tudnék felmutatni, de szerintem ebben a helyzetben sokan vagyunk rászorulva ilyen kényszer megoldásokra. A másik dolog pedig, hogy torták bevonásánál ezzel a verzióval sokszor könnyebb dolgozni, mint valódi marcipánnal (nem beszélve, hogy az sem mindig csak mandulából és cukorból áll...)
Apukám nagyon szereti a Stollent, és valami hasonlót készülök sütni neki, de muffin, vagy valami más formában, és nem élesztősen. Még nem tudom milyen lesz a pontos recept, majd kialakul. A nővérem pedig úgy ahogy van, akár töményen is szereti csemegézgetni a marcipánt. Nekik egy egész tömböt szeretnék készíteni. Remélem nem olvassák. :) Bár ha igen, akkor se baj, mert úgyis tudják, hogy saját készítésű és ehető dolgokat kapnak karácsonyra. :) Szerintem igen jó ajándék lehet így is, hogy semmit nem készítünk belőle, mert aki kapja, arra tudja használni majd, amire szeretné. Én az eredeti recepten módosítottam egy kicsit, mert nekem túl lágy lett a massza. De még így is ez az a változat, ami az eddig kóstoltak közül a legjobban hasonlít, mind ízben, mind pedig állagban az igazi marcipánhoz.

Hozzávalók (kb. 65 dkg-hoz):
  • 1 dl tej
  • 350 g cukor
  • 200 g rétesliszt
  • 125 vaj
  • színtelen mandulaaroma (kb. 2 ampulla, vagy a Dr. Oetker féléből kb. 1 evőkanállal, ízlés szerint)
A gyúráshoz:
Ez az, amit nem írt az eredeti recept, de nekem enélkül egy ragacsos massza lett volna az eredmény, a lentiek használatával viszont remekül formázható lett. A felhasznált anyagoktól is függ persze, hogy erre szükség lesz-e, mert a tapasztalatok és az olvasók eddigi visszajelzései alapján, sokszor az alábbiak nélkül is nagyon jól kezelhető, formázható masszát kapunk. Itt leginkább a liszt minősége játszhat szerepet szerintem. Ill. javaslom, hogy margarin helyett inkább tényleg vajat használjunk hozzá, egyrészt mert ettől finomabb is lesz, másrészt a zsírtartalma miatt is jobban összetartja. Ha hűtés után jól formázható a massza és pl. torta vagy sütemény bevonására szeretnénk használni, akkor is érdemes hozzágyúrni 1-2 evőkanál keményítőt, mert így sokkal jobban tartja a formáját szobahőmérsékleten is.
  • pár evőkanál kukoricakeményítő (ennek semleges az íze)
  • pár evőkanál porcukor
A tejben keverjük el a cukrot és forraljuk fel, majd alacsony hőmérsékleten gyöngyöztessük pár percig, amíg feloldódik a cukor. Apránként keverjük bele az átszitált lisztet, hogy ne legyen csomós, majd ezzel együtt, sűrűn kevergetve pár percig főzzük, amíg a liszt íze elfő és jól besűrűsödik, krémszerű lesz. Keverjük bele a vajat és az aromát, alaposan keverjük össze, majd hagyjuk teljesen kihűlni. Ha langyosra hűlt, hűtőbe is tehetjük, hogy felgyorsítsuk ezt a folyamatot. Ha ezután jó állagú, fel is használhatjuk azonnal. De ha túl puhának találjuk, akkor egy tálcára szórjunk porcukros keményítőt, kanalazzuk rá a masszát és alaposan gyúrjuk át az egészet, amíg marcipánhoz hasonló állagot nem kapunk.

Eddigi receptek a blogon hamis marcipán felhasználásával. Böngészd át és meríts ötleteket a felhasználáshoz.
http://ildinyo.blogspot.hu/search/label/marcip%C3%A1n#.UJN_Vm9mLZE

Kiegészítés: 2012.11.02.


2009. december 15., kedd

Nem adom fel...

Az előző bejegyzésemhez még annyit: DE NEM ADOM FEL! Hiszek benne! Na nem a télapóban, hanem hogy jobb lesz. És még egy dal ennek a jegyében, és azért naaa, hogy ezzel is egy kis karácsonyi hangulatot varázsoljak már egy kicsit a blogra...

Röszti gorgonzolás mártogatóssal

Erről az ételről a kép úgy eltűnt a fotómasinámról, ill. a memóriakártyáról (persze sok-sok más képpel együtt), mintha sose lett volna ott. Nem tudom mi történik ezekkel a szerkezetekkel ilyenkor, de inkább már nem is bosszankodom miatta! Fotó helyett inkább halgassátok meg azt a számot, amit egyébként nagyon szeretek, de most a címe is aktuális. Mert ez már az volt nekem: csepp a tengerben! Bízom benne, hogy a jövő év sokkal, de sokkal jobb lesz! Kicsi bosszúságok jöhetnek, de ne eeeeennnyiii!!!!
És a recept: hát ezt sem ma készítettem, hanem még a múlt héten, de mostmár esély sincs rá, hogy fotót eszkábáljak hozzá, úgyhogy közzé teszem anélkül, mert azért finom volt. És mi történik, ha találkozik egy svájci és egy olasz? Összerakják amijük van, és lakmároznak egy jót belőle! Szerintem nem rossz párosítás! Kerekíthetünk még hozzá egy könnyed kis salátát is pl. jégsalátából, paradicsomból kevés olívaolajból és balzsamecetből.

Röszti

Hozzávalók:
  • kb. 8 szem közepes burgonya (igazából nem mértem)
  • 1 kisebb fej hagyma
  • 1 tojás
  • 2 evőkanál étkezési keményítő
  • só, bors
  • kevés olívaolaj

A burgonyákat megtisztítom, nagy lyukú reszelőn lereszelem, kissé besózom, majd állni hagyom. Addig a hagymát megtisztítom, majd nagyon apróra vágom, vagy aprítóba teszem és összedarabolom. A burgonyát kissé kinyomkodom, majd hozzákeverem a hagymát, a keményítőt, megborsozom, ill. ha kell még kissé sózom is. Én pizza sütő tepsiben készítettem, ami bár teflonos bevonatú, én azért egy kissé kiolajoztam és úgy nyomkodtam bele a masszát, szép egyenletes rétegben. Az egészet 180-190 fokra előmelegített sütőben szép aranybarnára sütöttem.

Gorgonzolás mártogatós

A hozzávalók aránya természetesen nem szentírás. Én éppen csak azért csináltam ennyiből, mert ennyi maradék gorgonzolám volt itthon. És nyugodtan lehet túró nélkül is készíteni, bármilyen márványsajt vagy rokfort hozzáadásával.

Hozzávalók:

  • 100 g gorgonzola
  • 150 g túró (nekem házi, éppen ezért krémesebb is, de a dobozos túrók általában krémesebbek)
  • kevés fokhagyma (vagy granulátum ízlés szerint, de szerintem nem nagyon fogunk utána csókolózni úgysem)
  • kb. 3 evőkanál tejföl
  • pici só és bors

A fenti hozzávalókat egy villával alaposan összenyomkodom, kevergetem. Kissé hagyom összeérni az ízeket és már kész is. Persze kenyérre kenve is finom, nem csak a röszti tetejére.

Vegaburger

Ezt az ételt szintén még a nyáron készítettem előszőr. Azóta persze már egy párszor terítékre került, kissé más változatban is. Egyébként egy nagyon jó kis recepteskönyvben találtam, az a címe Főzzünk gyerekeknek. De persze, hogy nem csak a gyerekeknek ízlik... A Másik Felemnek is nagyon bejött, meg persze nekem is! Nagyon jó a maradék kenyér hasznosítására, ill. jó kis alternatíva egy hús nélküli feltétre, mondjuk főzelékekhez.

Hozzávalók (kb. 12 db-hoz):
  • 20 dkg 1-2 napos kenyér
  • 2 tojás
  • 15 dkg túró
  • fél csésze paprika kockára vágva (legjobb a piros, vagy a zöld)
  • fél csésze szemes kukorica
  • 3 evőkanál aprított metélőhagyma (én 2 szál újhagymát használtam)
  • só, bors, kevés pirospaprika és szerecsendió
  • 6 evőkanál zabpehely
  • olaj
A kenyeret kisebb kockákra vágom, összekeverem a fűszerekkel elkevert tojásokkal, majd 5 percig állni hagyom. Ezután hozzákeverem a túrót és a zöldségeket. Ha kell zabpehellyel sűrítem még. Lapos pogácsákat formázok belőle, meghempergetem a zabpehelyben, majd kevés olajban kisütöm.
Más zöldséggel is finom szerintem. Most hirtelen egy zöldborsós-petrezselymes változatot képzeltem maga elé.

2009. december 14., hétfő

Szaloncukor. Már nálam is.



Hát nehogy már csak én maradjak ki itt a nagy szaloncukor készítésből... Én is készítettem hát gyorsan egyet. Bár szerintem ez nem is szaloncukor, hanem inkább amolyan Zsannamanna. Bár teljesen mindegy, hogy hívjuk, mert mindenki szerint nagyon finom lett. És a jó, hogy még viszonylag egészségesnek is mondható. Az alap ötletet egyébként Dolce Vita Nők Lapjában olvasható szaloncukra adta, de én egy kicsit megvariáltam (mint mindent.... :) ). Bár az összetevők között én diót írok, valójában én diópótlót adtam hozzá, de csak azért, hogy a Csöppségemnek is adni tudjak még csupaszon belőle. (Én a lassan 2 éves fiamnak még nem adok dió-, és mogyoróféléket, mert nagyon allergizálóak. És innen üzenem azoknak, akik úgy hiszik, nem azért, mert nem tudná megrágni, hanem mert az orvosok is valóban azt mondják, hogy jobb ezt elkerülni 2-3 éves koráig. Sőt, némely tüdőgyógyász még 5 éves kort is rebesget. Különösen akkor igaz ez, ha valamelyik szülő bármire allergiás!!!) Szóval, visszatérve a receptre: az aszalványok áztatására én szintén a Nők Lapjában olvasott narancsos karamellt használtam, hígítva, de szerintem egy aromásabb tea is megfelel erre a célra, esetleg sima víz egy kis rummal, vagy aromával elkeverve. És természetesen az aszalt gyümölcsöket is variálhatjuk kedvünk szerint és tehetünk hozzá, akár darált mogyorót vagy mandulát is. Most eszembe jutott, hogy jól mutatott volna még az is, ha egész mákszemekkel szórom meg a tetejét...


Hozzávalók:
  • kb. 10-12 szem aszalt szilva
  • kb. 15 szem aszalt sárgabarack
  • 1 nagy evőkanál mazsola
  • 1 nagy evőkanál aszalt áfonya
  • 1 nagy evőkanál kandírozott narancshéj
  • darált dió
  • narancsos karamell (barna nádcukor megkaramellizálva, 100 %-os narancslével felöntve, fűszerekkel :fahéj, szegfűszeg, csillagánizs stb. felfőzve)
  • 15 dkg fehércsoki
  • 1-2 evőkanál étolaj
  • kevés kókuszreszelék (vagy pl. mák)
Az aszalt gyümölcsöket beáztattam rövid időre annyi, vízzel hígított narancsos karamellbe, hogy éppen hogy ellepje, majd lecsepegtettem és egy késes aprítóban összedolgoztam kissé. Annyi diót és esetleg áztatófolyadékot adjunk hozzá, hogy jól formázható masszát kapjunk. Esetleg pihentethetjük is egy rövid ideig. A csokit az olajjal megolvasztottam, egy pálcikára húzva megmártottam a csokiban, hagytam kissé lecsurogni, majd egy tálcára tettem és megszórtam a kókuszreszelékkel. Hűtőben hagytam dermedni.

Tipp:
Szép ajándék lehet ez is az ünnepekre.

2009. december 13., vasárnap

Hagymás, mustáros csirkemájjal töltött réteskosárka


Ez az étel még a novemberi házassági évfordulónkra készült. A májat többször készítettem már, persze nem ilyen formában, de az eseményre való tekintettel most egy kicsit elegánsabbá próbáltam tenni ezzel a tálalási móddal. Valójában ez szerintem inkább előételnek való, semmint főételnek, aminek mi ettük. De egy gazdagabb zöldségkrémleves után ez nekünk pont elég volt. A májat egyébként azért találtam ki még évekkel ezelőtt és neveztem el Marshall májnak, mert volt egy étterem ahová nagyon sokat jártunk, és ott volt kapható egy meleg saláta, aminél a friss salátán tálalták a májat. Persze Marshall saláta volt a neve. A máj nem tudom, hogy pontosan így készült-e, de nagyon hasonló volt. Arról viszont fogalmam sincs, hogy miért hívták Marshall-nak, mert igazából nem sok köze van hozzá. Úgy tudom, hogy eredetileg ezt az ételt, mármint a Marshall májat borjú, marha vagy sertésmájból készítik és vagy megtűzdelik a májat szalonna darabkákkal, és hagymával együtt zsírban kisütik, vagy szalonnából készített kakastaréjjal és jó sok sült hagymával együtt tálalják. Jó! Ebben is van hagyma meg szalonna, de más is...
A hozzávalóknál csak hozzávetőleges arányokat írok, mert igazából sosem mértem eddig. A réteskosárban történő tálalás egyébként máshoz is nagyon jó ötlet (én Laci bácsitól kölcsönöztem egy régebbi újságsorozatából). Akár édes ételekhez is. Nagyon látványos tud lenni!

Hozzávalók:
A májhoz:
  • 500 g csirkemáj kisebb kockákra vágva
  • 1 fej hagyma félkarikákra vágva
  • 1-2 evőkanál magos dijoni, vagy sima dijoni mustár
  • 2 nagyobb pritaminpaprika, vagy 1 piros kaliforniai apróbb kockákra vágva
  • olívaolaj
  • só, bors
A réteskosarakhoz:
  • 1 csomag réteslap
  • némi olvasztott vaj
Először a réteskosarakat készítem elő. A réteslapokat kiterítem egy nedves konyharuhára, majd akkora kockákra vágom fel, hogy egy muffintepsi méllyedéseiben, kosárformákat tudjak kialakítani belőlük. A lapokat egyenként megkenem az olvasztott vajjal, majd egymáson kissé elcsúsztatva, belehelyezem őket a kivajazott muffinformákba. 200 fokra előmelegített sütőben, szép aranybarnára sütöm őket.
Amíg sülnek a kosarak, elkészítem a májat. Ehhez egy serpenyőben felhevítem az olajat és megfonnyasztom rajta a hagymát, hozzáadom a paprikakockákat, majd ezzel is sütöm pár percig. Beleteszem a májat, és ahogy elkezd sülni, hozzákeverem a mustárt és ízesítem sóval és borssal. Nem sütöm túl sokáig, pár perc elég neki!
A réteskosarakba belehalmozom a májat, mellé friss zöldséget, pl. jégsalátát, uborkát, koktélparadicsomot tálalok, némi balzsamecettel díszítve. Azonnal tálalom, mert frissen igazán finom.
Megjegyzés: Elnézést, de utólag vettem észre, hogy kimaradt belőle a szalonna, bár anélkül is finom lenne, de azért elbír még egy kevéske füstölt, húsos szalonnaféleséget is, amit még a hagyma előtt kezdek el pirítani.

Narancsos-tejszínes gyors fagylalt, ráadás: Boyd mama sütije az én átiratomban

Igen! Nálunk is vészesen közeleg a karácsony! Akkor is, ha ez a blogon nem annyira érzékelhető most még. Ezt csak azért írom le így elöljáróban, mert a legtöbben ilyenkor ugye pl. Luca cicát, Luca napi pogácsát, vagy valami hasonlóan adventi időszakra illő süteményt sütnek. Nálunk a sok ide-oda rohangálás miatt idén is elmarad a Luca cica sütés. Pedig jó régen tervezem már. Konkrétan, amióta a nővérem süt (pár éve). Az enyém se nem cica, se nem pogácsa, de még csak nem is meleg, és langyosnak sem mondható, és még szerencsepénzt, vagy üzenetet sem lehet előhúzni belőle. A fagyiban található reszelt narancs héj mégis karácsonyi hangulatot idéz elő bennem. A készítésének viszont marha jó története van. Szóval az úgy volt, hogy... néztem a Tv Paprikán egy műsort, amiben tejszínből, sűrített tejből, cukorból és vanília kivonatból (Jut eszembe! Ha tud valaki ilyet jó áron, vagy nem horrorisztikus áron vanília rudat, kérem szóljon! Köszönöm!) készítettek gyors, és egyszerű vanília fagylaltot. Én csak fél szemmel tudtam néha odapillantgatni a műsorra, de azt láttam, hogy ebből az elegyből botmixerrel készített a hölgyemény habos fagylalt alapot. Nosza neki én is gyorsan így tettem, aminek az lett az eredménye, hogy a tejszínből kicsapódott a zsiradék és szépen úszkált a tetején. Ezek után már persze, hogy nem lett se krém, se hab belőle. Ízre viszont nagyon jó lett (és gondolom jó kalóriadús is), ezért úgy döntöttem mégis befejezem, azaz lefagyasztom a drágát. Az első fagyás utáni botmixeres eldolgozás azonban jót tett neki, és nem lett olyan rossz végül az állaga sem. A receptet mégis leírom, mert szerintem, ha nem ilyen rossz a konyhai "segítőszerszám" választásom teljesen jó lett volna a végeredmény is. És bár nincs fagyigépem (Sajnos!) és fagyit sem nagyon próbáltam még készíteni, azért még fogok próbálkozni ezzel a tojás nélküli recepttel.
Ja, és a benne lévő keksz pedig a Nigella nagy sütiskönyvében található Boyd mama sütije, amit én némileg módosítottam, hogy megpróbáljam utánozni az egyik finom csokis kekszet. Erről a nyomozásról korábban már írtam egyszer-kétszer! Még ez sem lett teljesen ugyanolyan, mint az a bizonyos Lidl-s, de nagyon finom szerintem átirat nélkül, és az én változatomban is! Az előzőhöz képest ez talán kevésbé ropogós, viszont annál inkább vajas-omlós, zömök kis csokis példányok! Nagyon finom!

Narancsos-tejszínes fagylalt
Hozzávalók:
  • 200 ml habtejszín
  • 200 ml cukrozatlan sűrített tej (én ezt a Lidl-ben találtam jó áron)
  • ízlés szerint cukor (én 1 evőkanál nádcukrot és 3 evőkanál vaníliáscukrot tettem bele)
  • 1 evőkanál reszelt narancshéj
A tejszínt és a sűrített tejet HABVERŐVEL elkezdem habbá verni, majd hozzáadagolom a cukrot, a reszelt narancshéjat, és teljesen elkeverem. Ezután egy laposabb, fagyasztható műanyag edénybe öntöm, fagyasztóba teszem, majd kb. óránként átkeverem, hogy a nagy jégkristályokat összetörjem és minél krémesebb legyen a végeredmény. Jó pár órát bent hagyom. Tálalás előtt röviddel kiveszem a mélyhűtőből így könnyebb adagolni. (Az enyém a képen már jócskán elolvadt, mire odajutottam, hogy lefotózzam.)

(Fotó: 2011.)
Boyd mama sütije
Hozzávalók kb. 35-40 db-hoz:
  • 30 dkg sima liszt 1/2 csomag sütőporral összekeverve
  • kb. 15-20 g kakaópor (eredetileg 30 g)
  • 250 g puha vaj
  • 125 g finom szemű kristálycukor (nálam gyümölcscukor és szőlőcukor keveréke)
  • kb. 100 g ét-, vagy tejcsokoládé, kisebb kockákra vágva (ez az, amit nem ír a recept)
A vajat egy habverővel alaposan elkeverem a cukorral, majd hozzáadom a csokidarabokkal elkevert lisztet és alaposan összedolgozom az egészet (kézzel is összedolgozhatjuk egy kicsit). Kisebb diónyi gömböket formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsire teszem, majd egy villával lenyomom őket. Amit én szintén módosítottam, az a sütés. Nem akartam most bonyolítani, ezért 170 fokra előmelegített sütőben kb. 13 percig sütöttem őket (igen, az én sütőmben pont ennyi kellett). Eredetileg 170 fokon 5 percig, majd 150 fokon 10-15 percig kell sütni. A lényeg, hogy szilárdak legyenek, de ne süljenek túl, mert akkor keserűek lesznek, és egyébként is, hülés közben válnak egyre "keményebbé".

(Fotó: 2011.)

2009. december 11., péntek

Omlós tészta egyszerűen



Kénytelen vagyok régebbi recepteket összeszedni, mert úgy tűnik nálam, ami elromolhat, tuti el is romlik. A memóriakártyám "írásvédte saját magát" és nem enged semmi új képet átmásolni a gépemre. Próbálom azt a mély depressziót nem közvetíteni az írásaimon és a receptjeimen keresztül, amiben vagyok, de most kitört egy kicsit! Mindegy!
Szóval a jó öreg omlós tészta... Szintén nyáron készítettem először ezt a jó kis omlóstésztát, amit azóta már többször is megsütöttem, mert szerintünk nagyon finom. Apukám nagyon szereti a Benei féle linzereket és engem úgy dicsért meg, hogy azt mondta, hogy olyan finom az enyém is. Csak az enyémben nincs semmiféle adalékanyag. Na persze a margarinban találhatóakon kívül, de ha csak vajjal készítjük, úgy nem lesz annyira könnyed szerintem. Valójában az enyém sem más csak egy alaprecept, amely tojás nélkül készül. Én annyival bolondítottam meg egy kissé, hogy a sima liszt mellé adtam még egy kevés kukoricalisztet és grahamlisztet is, ami másodszorra már teljes kiőrlésű liszt lett. Tapasztalatom szerint egyébként a grahamliszt tűnik a legjobb választásnak, mert abban csak korpadarabok vannak, és ez által nem nehezíti el annyira a tésztát. De teljes kiőrlésű liszttel is nagyon finom (valójában azzal sem nehéz). Ad neki egy különlegesebb textúrát és kissé talán dióra emlékeztető zamatot is.
Hozzávalók:
  • 300 g liszt (nálam: 200 g sima liszt és 50-50 g kukoricaliszt és graham liszt, vagy valamilyen teljes kiőrlésű liszt, pl. tönkölybúza)
  • 200 g hideg vaj
  • 100 g porcukor (nálam: 50 g szőlőcukor vagy nádcukor és kb. 25 g gyümölcscukor)
  • tehetünk még bele vaníliát (házi vaníliáscukrot), reszelt citrom és narancshéjat stb. a végső felhasználástól függően
A lényeg, hogy tényleg hideg legyen minden (de legalábbis a vaj). Nekem nincs nagyméretű késes aprítóm, de egy kisebb igen. Ezért úgy szoktam készíteni, hogy kimérem a liszteket, hozzáadom a cukrot, majd belekockázom a vajat és 2 adagban összemorzsásítom ebben a kicsi késes aprítóban. E nélkül persze marad a kéz, de akkor minél gyorsabban végezzünk vele. Ha kész, egy nagyméretű folpackba öntöm a morzsalékot, ráhajtogatom a szélét, majd laposra (így gyorsabban hűl), és egyneműre nyomkodom az egészet. Mehet is be a hűtőbe min. 30 percre. Ezek után két részre osztom a tésztát, és amíg az egyik felével dolgozom, a másikat visszateszem a hűtőbe. Folpack között szoktam kinyújtani is, mert így nem ragad, és nem kell hozzá plusz lisztezés sem, ami csak szárítaná a tésztát. Készíthetünk belőle linzert, amit valamilyen finom, pikánsabb lekvárral (ribizli, szeder, áfonya stb.) összeragaszthatunk miután kissé kihűlt. A képen látható pedig: az egész tésztát kb. fél centisre kinyújtom, majd a tetejét szépen kirakom vékony szeletekre vágott almával, vagy körtével, megszórom nádcukorral és fahéjjal, majd 180 fokra előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt megsütöm. Ezt készítettem már úgy is, hogy pikáns lekvárral megkentem a kinyújtott tészta tetejét, majd apró tésztavirágokkal kiraktam és így sütöttem meg. Ez nagyon látványos volt, kár hogy nem készült róla fotó. Majd legközelebb! Ha a tésztát formákkal szúrom ki és így sütöm meg, elég neki 10-12 perc is. Semmiképp ne barnuljon meg! Mikor kisül még úgy tűnhet, hogy sületlen, de ahogy hűl, szépen omlóssá válik majd.

Megjegyzés:
Szerintem fontos a fenti lisztek használata, mert a kukoricaliszttől nagyon jó porhanyós lesz a tészta, a teljes őrlésű liszttől pedig kap egy olyan jelleget, mintha diót is tettünk volna bele.


2009. december 10., csütörtök

Paradicsomos fehérbabsaláta, kakukkfüves csirkemellel


Ismét egy nyáron készített, ízeiben is a nyarat idéző étel. Legalábbis számomra. De mégsem mondanám, hogy kifejezetten csak nyári étel. Igaz a paradicsomnak már nincsen szezonja, de pár darab belefér még szerintem mindenkinek. Pláne úgy, hogy felturbózzuk kissé az ízét, amiből így tél derekán nem túl sok jut ugye szegénynek. Saját kreálmány ismét , szerintem nagyon finom (és azok szerint is, akik kóstolták). A képen látható, hogy némelyik babszem sötétebb, mint a többi. Ez azért van, mert amikor előszőr készítettem a bab egy része, fejtett bab volt. De másodszorra már sima konzervből készült, így sokkal egyszerűbb.

Hozzávalók:
  • 4 szelet csirkemell filé
  • kakukkfű
  • fokhagymagranulátum
  • füst ízű só (természetesen a sima is jó, én ezt egyébként már régóta kutattam, s végül a Vámház krt.-i Csarnok alagsorában található "fűszeres" boltban leltem rá, ezzel egyébként faszénen való sütés nélkül is elő lehet csalogatni "grilles" ízeket)
  • frissen őrölt bors
  • olívaolaj
A salátához (ebből kiadós adag lett nekem, úgyhogy felezhetjük nyugodtan):
  • 1 nagyobb vagy 2 kisebb fej lilahagyma
  • 2 doboz konzerv fehérbab (így a leggyorsabb)
  • 4-5 szem kisebb paradicsom
  • 2 evőkanál világosabb balzsamecet (nálam rosso, az Aldiban vettem, ennek hiányában jó a fehérborecet is)
  • 6 evőkanál olívaolaj
  • kevés a konzerv levéből
  • pici só, frissen őrölt bors
  • kb. 1 teáskanál borsikafű (vagy ízlés szerint)
A csirkemellet ízlés szerint befűszerezem, rövid ideig hagyhatom állni is. Addig összeállítom a salátát amivel szintén nincs sok probléma. A hagymát megpucolom, félbevágom, majd vékonyan felkarikázom. A paradicsomoknak kivágom a zöld részét (brrrr, de utálom, ha valaki rajta hagyja), majd feldarabolom kb. 1x1 centis kockákra. Szóval nem túl nagyra, de ne is túl kicsire. A babot leszűröm, az egyik konzerv levét felfogom egy pohárban. Egy tálban összekeverem a babot, a paradicsomot és a hagymát. A konzerv levéhez hozzáteszem az ecetet, az olívaolajat, kevés sót, borsot és a borsikafüvet, majd alaposan összekeverem és hozzáöntöm a salátához, majd azzal is átforgatom. Lefedem. Amíg sül a hús, hagyom összeérni az ízeket a hűtőben. A húshoz felmelegítek egy enyhén kiolajozott serpenyőt, majd pár perc alatt mindkét oldalán megsütöm a húsokat. Ne szárítsuk ki! Tényleg elég pár perc! A frissen sült húst, a salátával tálalom, ropogós héjú kenyér kíséretében.

2009. december 8., kedd

Rokfortfelfújt

Ez is egy elmaradás, mert még ezt is valamikor nyáron vagy ősszel készítettem. Ezt a receptet egyébként már nagyon régen kinéztem Joanne Harris A francia piac c. könyvéből. Rém egyszerű, s mint minden ilyen, szerintem nagyon finom. Egy tál salátával tálalva nagyon finom és könnyed pl. vacsora bármikorra. És természetesen elkészítehető bármilyen más kéksajttal. A recept kb. 6 személyre szól.

Hozzávalók:
  • 50 g vaj
  • 50 g sima liszt
  • 250 ml tej
  • 150 g szétmorzsolt rokfort sajt
  • frissen őrölt szerecsendió
  • 4 tojás sárgája és fehérje különválasztva
A sütőt melegítsük elő 190 fokra, majd vajazzunk ki egy nagyobb felfújt formát. Egy kisebb serpenyőben olvasszuk meg a vajat, majd szórjuk hozzá a lisztet és alaposan keverjük el. Apránként öntsük hozzá a tejet és sűrítsük be. Vegyük le a tűzről, adjuk hozzá a sajtot, a tojások sárgáját és a szerecsendiót, majd alaposan keverjük el. Verjünk kemény habot a tojásfehérjékből, majd óvatosan forgassuk bele a sajtos masszába. Öntsük a felfújtformába, toljuk a forró sütőbe, majd 35-40 perc alatt süssük szép aranybarnára. Mint minden felfújt, ez is hamar összeesik, úgyhogy azonnal tálaljuk.

Paradicsomos-morzsás tengeri halfilé fokhagymás cukkiniszalagokkal és sajtos kuszkusszal

 
Most jött el az a pillanat, amikor előkapok a tarsolyomból egy nyáron készített fogást, mert pocsék ez az idő. Ez az étel szerintem abszolút jól elkészíthető akár télen is, és minden hozzávalója tényleg a nyarat csalogatja majd elő. Ez megint egy saját recept, de már fogalmam sincs mi ihletett meg (lehet hogy éppen semmi). Valószínű ezek voltak otthon és csak úgy jött az ötlet.

Hozzávalók:
A halhoz:
  • 4 szelet fehér húsú tengeri halfilé
  • 2 száraz kifli (vagy zsemle, kenyér)
  • 6-8 szem aszalt paradicsom
  • kevés az aszalt paradicsom olajából + kevés olívaolaj
  • ízlés szerint szárított oregánó és bazsalikom (nyáron persze lehet friss)
  • kevés só és bors
  • kb. 4 teáskanál petrezselymes-fokhagymás dijoni mustár (vagy sima dijoni)
A cukkinihez:
  • 3 közepes méretű cukkini
  • 3 gerezd fokhagyma
  • kevés olívaolaj
  • 2 evőkanál vaj
A kuszkuszhoz:
  • 250 g kuszkusz
  • kb. 3 dl víz (vagy leves, akkor a só természetesen nem kell)
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • a tetejére kevés reszelt sajt
Először is a sütőt előmelegítem úgy 180 fokra. Ha fagyasztott volt a hal, természetesen előbb hagyom kiolvadni, majd sózom, borsozom, az egyik oldalát pedig megkenem a mustárral, majd egy kiolajozott, sütésre alkalmas edénybe fektetem. A száraz kifliket összetördelem és az aszalt paradicsommal, némi olajjal, oregánóval és bazsalikommal, egy késes aprítóban összedolgozom. Utólag még fűszerezem ha szükséges, bár az aszalt paradicsomhoz általában tesznek sót és esetleg egyéb fűszereket. Ezt a masszát a halak tetejére lapogatom, ill, ha marad belőle mellé is teszek, majd a sütőbe teszem és addig sütöm, amíg a paradicsomos massza a tetején enyhén kezd aranybarnává válni, de a hal még nem szárad ki. Időre már nem emlékszem, de ez egyébként is sütő függő. A képen látható, hogy én pár szem koktélparadicsommal sütöttem, persze ez el is hagyható.
A kuszkuszhoz a vizet felforralom, sózom, hozzákeverem az olajat és a kuszkuszt, majd elzárom alatta a lángot és lefedve állni hagyom , amíg sül a hal. A sajtot tálaláskor szórom rá, de a kuszkusz jó meleg legyen, hogy ráolvadjon a sajt.
A cukkiniket alaposan megmosom, végeit levágom, majd egy zölséghámozóval hosszában szalagokat kezdek vágni belőle. A vajat kevés olívaolajjal megolvasztom (hogy ne égjen oda), hozzáadom az összenyomott fokhagymákat, majd ha már jó illata van hozzáteszem a cukkinit, kissé sózom, borsozom és addig sütöm-párolom, amíg kissé összeesik, de még nem főtt szét (ez pár perc).

2009. december 7., hétfő

Fotó utólagosan


Azt már leírtam, hogy hogyan készítem a pizzát, csak akkor kép nem került fel hozzá. Hát most bepótolom. A recept egyébként itt olvasható, és a képen a II. tésztavariáció látható paradicsomos és fokhagymás tejfölös alappal.

2009. december 4., péntek

Pritaminpaprikás-magos szendvicskrém

Fotó 2011.
Azt hiszem, arról már korábban beszámoltam, hogy egyre inkább rossz véleménnyel vagyok a felvágottakról, virslikről stb. stb. Olyannyira, hogy én magam már hónapok óta nem eszem ilyet. Azt már mondanom sem kell, hogy a lassan 2 éves fiamnak ilyen jellegű étel még sosem csúszott le a torkán (hála a gondos odafigyelésnek). De ugye valamit azért csak eszik az ember a felvágott helyett. Sajtot meg körözöttet nem lehet mindig, ezért folyamatosan kísérletezgetem, hogy mikkel válthatnám ki ezeket a nátrium-glutamáttal, zselésítőanyaggal, sóval és egyéb, ki tudja milyen laboratóriumi adalékanyaggal telenyomott termékeket. Ez is egy ilyen kísérletnek az eredménye. Tudom, ilyenkor néhányan felsóhajtanak, hogy jah persze, akinek erre van ideje... El kell hogy keserítsek mindenkit, aki esetlegesen arra hajazott, hogy az idő kifogás lehet, mert nagyon hamar elkészült.

Hozzávalók (ebből 1 nagy tállal lesz, jó pár személynek elegendő):
  • kb. 4-5 dkg szezámmag
  • kb. 10-12 dkg hámozott napraforgómag (natúr, pörköletlen, vagy ha sós, ezt kalkuláljuk bele a végén)
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • kb. 1/2 kg pritaminpaprika (de lehet vegyesen is: kápia, színes vastagabb húsú stb.)
  • örőlt kömény, borsikafű, só
  • olívaolaj
A magvakat száraz serpenyőben, külön-külön megpirítom. Ha a szezámmagot is pépesíteni akarjuk majd, akkor mehet együtt a kettő. A hagymát megpucolom, felkarikázom, majd elkezdem pirítani pár evőkanál olajon. Addig a paprikákat kimagozom, majd feldarabolom, de nem kell túl kicsire. Ez is mehet a hagymához az összezúzott, vagy apróra vágott fokhagymákkal együtt. Fűszerezem (a borsikafüvet csak a végefelé adom hozzá), majd jó pár percig, fedő nélkül pirítom-párolom. A napraforgót (ha a szezámmagot nem szeretnénk darabosan hagyni azt is tegyük bele) egy aprítóban elkezdjük aprítani, majd hozzáadjuk a hagymás paprikát is, és simára turmixoljuk az egészet, végül belekeverjük a szezámmagot is. Ha szükséges, utólag ízesítsük még, és ha túl sűrű lenne a magvak miatt, keverhetünk hozzá még egy kevés olívaolajat.

Tipp: Ha nem fogy el egyszerre ennyi, akkor egy forró vízzel tisztára mosott, csírátlanított üvegbe töltve, amelynek a tetejére löttyintünk egy kis olívaolajat, hogy elfedje az oxigéntől, pár napig eláll a hűtőben.

Fotó 2011.

Őszi zöldségleves

Ismét egy leves! Már miért ne? Hiszen a hideg téli napokon mindig jól esik egy kis melengető leves... Hogy mitől őszi? Hát persze, hogy a sütőtöktől! Sajnos kép nélkül kell hogy bemutassam, mert nem találom a róla készült képet (vagy nem is készült, és sajnos nem ez lesz az egyetlen ilyen recept). De ha utólag megtalálom, majd bepótolom. Ennek ellenére higgyék el nekem, hogy szép is, finom is.
Hozzávalók:
  • 2 szál közepes sárgarépa
  • 2 szál kisebb fehérrépa
  • kb. 2 szelet sütőtök
  • 1 fej hagyma
  • 2 centis friss gyömbér
  • 1 kicsi pritaminpaprika
  • 2 fél marék csigatészta (vagy gyufatészta)
  • kevés reszelt szerecsendió, só, bors, natúr vegamix (vagy kb. 1,5 l zöldség vagy csirkehúsleves, de akkor a só nem kell)
  • kevés olívaolaj

A zöldségeket meghámozom. A répákat félkarikára, a sütőtököt kisebb kockákra vágom. A hagymát felbevágom, majd vékonyabbra karikázom. A gyömbért megtisztítom és lereszelem. A pritaminparikát kimagozom és félbevágom (ennek csak ízesítőszerepe lesz). Az olajon 1-2 perc alatt megdinsztelem a hagymát, majd hozzáteszem a gyömbért és azzal is pirítgatom egy keveset. Beleteszem a répákat és a sütőtököt, majd fedő alatt pár percig párolom. Végül felöntöm vízzel (vagy a levessel) és ízesítem a fűszerekkel, pritaminpaprikával. Lefedve megfőzöm. Amikor már majdnem puhák a zöldségek, hozzáadom a tésztát és készre főzöm az egészet.

Utólag eszembe jutott, hogy ezt lehet akár egy kevés kockára vágott csirkemellfilével is gazdagítani. Úgy még finomabb lehet! Na és persze táplálóbb is!