A fenti kép éveken át volt, télvíz idején a munkahelyemen, és az otthoni gépemen is a háttérképem. Van egyfajta szívet melengető bája ennek a képnek. Az igazi karácsony jut eszembe róla. És bár nálunk az időjárás még nem nagyon utal rá, de már nagyon közeleg a karácsony. Aminek én egyébként nagyon örülök, mert imádom. Imádom az ezzel együtt járó
készülődést,
sütést-főzést, ajándékok kitalálását és megvételét, a mézeskalács illatát, a forralt bor fűszeres ízét, a
karácsonyfa díszítését és különösen idén leszek nagyon kíváncsi, hogy mit fog hozzá "szólni", a majd 11 hónapos fiam. És imádom a telet is. A havat, ami ha leesik, néma csendbe burkolózik a táj (mások egyből a szürke latyakot látják benne, amitől nem tudnak közlekedni normálisan), a vacogás utáni felengedést az otthon melegében (és örüljünk, hogy van hol felmelegednünk), a családdal sűrűbben együtt töltött időket, és egyáltalán, az egész telet és karácsonyi előkészület hangulatát. Nem az őrült rohanást, nem azt, hogy néhányan meglátják már októberben a feldíszített
bevásárlóközpontokat és fájdalmasan
felnyögnek, hogy:
Oh, már megint itt van ez az elcsépelt karácsony! Mert kötelezőnek érzik, hogy a "kicsi gyereküknek, teszem azt asszonykának, vagy urának min. egy 20 ezer forintos (
óóó, és akkor még keveset is írtam talán) ajándékot vegyenek, ami 2 nap múlva talán már a sarokba dobva hever, és rá se néz senki. Mert sem az ajándékozó, sem az ajándékozott lelke nincs benne, csak egy ajándék, amit levettünk a polcról, és talán végig sem gondoltuk, hogy szívvel, szívből
adjuk-e. Hogyhogy nem jöttünk még rá, hogy ilyenkor annak kellene örülnünk, hogy együtt vagyunk és egymásra mosolygunk!? Nem vagyok
naív. Tudom, hogy ezek nem a háború utáni idők, ahol egy szelet kenyeret is megbecsült az ember. Tudom, hogy túl sok mindenünk van már ahhoz, hogy holmi "apróságoknak" is örülni tudjunk. De a szeretet, a család, a barátok, a mosoly, az ölelés, a jókedv és mindezek nem holmi apróságok. Talán, csak ha nem lenne, akkor tudnánk igazán mi is hiányzik, mi is teszi igazán teljessé, és boldoggá az életünket. Én szívből remélem, hogy legyen akár férfi vagy nő, felnőtt vagy gyerek, örömmel készül a karácsonyra, és nem olyan gondolatokkal, hogy megint egy fránya ünnep, ahol csak a pénzt költi az ember és fárasztó vendégségbe járkál, hogy aztán ismét fárasztó vendégek jöjjenek hozzá...
Tavaly az egyik unokatestvérem az alábbi videóüzenettel köszöntött minket karácsonykor. Lehet, hogy csak azért, mert én akkor terhes voltam, és ennek köszönhetően egy kissé érzékenyebb is, de én akkor nagyon sírtam rajta. Szerintem nagyon megható.
Ezúton kívánok Mindenkinek vidám, stresszmentes és szeretetteljes készülődést az ünnepek előtti időkre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése