2008. november 27., csütörtök

Fűszeres, krémes leves

Nagyon szeretem a forralt bort, legyen akár fehér-, vagy vörösborból. Szeretem a fűszerességét, a melegségét. Csodás téli hangulata van. Ennek jegyében alkottam meg ezt a levest, ami szerintem akár karácsonyra is remek. Nem bonyolult, és gyorsan elkészíthető. És ami fontos, nincs benne egy csepp alkohol sem, így akár gyerekeknek, és autózó felnőtteknek is adható.

Hozzávalók kb. 4 személyre:

  • 1 liter almalé, ha hígabbra szeretnénk mehet bele kicsivel több is (a Lidl-ben 169,-Ft-ért nagyon finom kapható és persze 100 %-os)
  • fűszerek ízlés szerint (Nálam: egész fahéj, szegfűszeg, citrom-, és narancshéj, kevés gyömbérpor. Ezek helyett használhatunk kész forralt bor, vagy puncs fűszerkeveréket is.)
  • ízlés szerint barna nádcukor (de lehet helyette gyümölcscukrot is használni)
  • 1 tasak Bourbon vaníliáscukor
  • egy kevéske rumaroma
  • 1 csomag főzős, Bourbon vaníliás vagy tejszínes pudingpor
  • kevés tej
  • a tálaláshoz sűrű tejszín

Az almalevet felforraljuk a fűszerekkel, és a kétféle cukorral. A fűszerekkel óvatosan bánjunk, mert ha túl sokat teszünk bele "fullasztóvá" válhat ez az egyébként simogatóan, selymes leves. Ezalatt a pudingport kikeverjük pár kanál tejjel, vagy használhatunk ehhez is almalevet. Ha az almalé kellőképpen átvette a fűszerek ízét, átszűrjük. Vagy ha volt annyi eszünk eleve teatojásban tettük bele a fűszereket. Én nem így tettem, tehát megszabadítottam ezt a csodás, sötét karamell színű levet a fűszerdarabkáktól, majd habverővel folyamatosan keverve hozzáadtam a kikevert pudingport és kissé besűrítettem. Ez pár perc alatt megvolt. A tálaláshoz tálkákba merem és a sűrű tejszínnel mintát rajzolok a tetejére.

2008. november 24., hétfő

Banános nutellatorta

Stahl Judit azt írta az egyik könyvében, hogy képes egy szuszra megenni fél üveg Nutellát, utána egy rövid pihi és jöhet a másik fele is. Háááát, valljuk be őszintén, sokan vagyunk így ezzel! Ha nem is az egészet, de jó pár kanállal. Finom kis csemege! Az egyik karácsonyi receptújságban volt egy krémes Nutella torta recept. Én egy kissé átalakítottam, na meg megtoldottam még egy kis banánnal is. A végeredmény ez lett:

Hozzávalók (ebből úgy kb. 16 szelet lesz):
A tésztához:


  • 6 tojás
  • 6 evőkanál cukor
  • 1 tasak vaníliáscukor
  • 2 evőkanálnyi olaj
  • 2 evőkanál Nutella (Vagy bármilyen kakaós mogyorókrém. A Lidl-ben pl. egész jót lehet kapni.)
  • 40 dkg liszt
  • 1 tasak sütőpor
  • kevéske tej

    • A töltelékhez:

    • jó pár evőkanál Nutella
    • kb. 2-3 banán

      • A bevonáshoz:


      • 4 dl tejszín
      • 2-3 evőkanál Nutella

        • A tojásokat egy nagyobb keverőtálban jó habosra keverjük a kétféle cukorral. Hozzáadjuk az olajat és a Nutellát, ezzel is jó alaposan kikeverjük. Beleszitáljuk a sütőporral elvegyített lisztet és tejjel szükségszerűen lazítjuk annyira, hogy egy jó sűrűn folyó masszát kapjunk. Előmelegített sütőben, légkeverésen, 160 fokon (simán sütés 180 fok), kb. 35 percig sütjük. Ha készen van, kivesszük a formából és hűlni hagyjuk. Ha kihűlt 3 felé vágjuk. Mikróban egy kissé megolvasztunk pár evőkanál (ránézésre és ízlésre megy) Nutellát, megkenjük vele a két alsó tortalap egy-egy oldalát. Kirakjuk vékony karikára vágott banánnal, majd ha készen vagyunk összerakjuk a tortát, és bevonjuk a habbá vert tejszínnel (nem kell bele cukor), amibe óvatosan beleforgatjuk a 2 evőkanálnyi puha Nutellát. Ízlés szerint díszítjük. De banánnal nem túl jó ötlet, mert ugye az gyorsan megbarnul. És ha még inkább fokozni akarjuk az élvezeteket, tálaláskor a szeletekre még tehetünk egy kevés natúr tejszínhabot is.
          Összességében szerintem jó lett. Sőt nagyon finom! De lehet, hogy a tésztáján még változtatni fogok egy kicsit. Esetleg piskótaszerűbb tésztát gyártok hozzá, mert ez ugye így inkább olyan muffintésztaszerű. Legalábbis a végeredményt illetően muffin szerű.


          Gubakenyér, avagy maradék kifli-, kenyérhasznosítás...

          Ma olvastam egy receptet Dolce Vitánál a Kenyér gnocchiról. Ezt a receptet lásd itt: http://fozzunkolaszul.blogspot.com/. Erről nekem egyből eszembe jutott az egyik maradék kenyér (kifli, zsemle) hasznosító receptem, amelynek az alapjait én még az Apukámtól tanultam (majd továbbfejlesztettem), Apukám pedig a Nagymamámtól leste el. Mennyiségeket megint csak nem írok. Nem lustaságból, vagy ilyesmi, de ez sem az a nagyon precíz, méricskélős recept, inkább csak egy ötlet, ihletadó...
          Hozzávalók:
          • maradék kenyér, kifli, zsemle (legideálisabb szerintem a kifli)
          • tojás
          • kevés tej
          • hagyma, fokhagyma
          • szalonna
          • ízlés szerint zöldfűszer (pl. ha olaszosabb ízvilágot szeretnénk oregáno, bazsalikom)
          • ízlés szerint só, bors
          • olívaolaj
          A felkockácott szalonnát egy kevés olajon elkezdem pirítani, rádobom a nagyobb darabokra vágott kiflit, vagy kenyeret, vagy egyebet. Hozzáadom a felaprított hagymát, kicsit később hozzányomom a fokhagymát is. A kenyeret egy kissé megpirítom. Közben a tojásokat felverem, adok hozzá egy kis tejet, fűszerezem sóval, borssal, és a zöldfűszerekkel, majd a megpirult kenyérhez öntöm, átkeverem, és addig sütöm, amíg a kenyér magába nem szívja a tojást, és meg nem pirul is egy kissé. Friss zöldségekkel: paradicsommal, uborkával, paprikával tálalom. Esetleg friss vagy szárított zöldfűszerrel is megszórhatjuk.

          2008. november 21., péntek

          Narancsos csirkesaláta

          Hozzávalók:
          • 1 nagyobb főtt csirkemell (húslevesben főtt is nagyon jó, sőt a legjobb)
          • 1 kis pohár kefir vagy joghurt
          • ízlés szerint só
          • kevés currypor
          • 1 nagyobb narancs
          • 1/2 tubus majonéz
          • aprított petrezselyem
          A csirkemellet kicsontozzuk és kockára vágjuk. A narancsot megtisztítjuk, szintén kockára vágjuk, majd hozzákeverjük a csirkehúshoz. A mártáshoz összekeverjük a majonézt a kefirrel (vagy joghurttal), ízlés szerint fűszerezzük a sóval, curryporral, majd ráöntjük a csirkére és legalább 1 órára hűtőbe tesszük. Tálaláskor szórjuk meg a tetejét petrezselyemmel. A magyaros ízvilágot kedvelőknek ez talán egy kicsit fura ízvilágú étel lehet. De szerintem nagggyon-nagggyon finom!!!
          Fogalmam sincs, hogy ez a recept honnan származik. A családban kering már egy jó pár év óta. És szerintem karácsonyra ez egy nagyon alkalmas különleges finomság, pl. előételnek.

          2008. november 20., csütörtök

          Közeleg a karácsony! Ez nem fenyegetés...



          A fenti kép éveken át volt, télvíz idején a munkahelyemen, és az otthoni gépemen is a háttérképem. Van egyfajta szívet melengető bája ennek a képnek. Az igazi karácsony jut eszembe róla. És bár nálunk az időjárás még nem nagyon utal rá, de már nagyon közeleg a karácsony. Aminek én egyébként nagyon örülök, mert imádom. Imádom az ezzel együtt járó készülődést, sütést-főzést, ajándékok kitalálását és megvételét, a mézeskalács illatát, a forralt bor fűszeres ízét, a karácsonyfa díszítését és különösen idén leszek nagyon kíváncsi, hogy mit fog hozzá "szólni", a majd 11 hónapos fiam. És imádom a telet is. A havat, ami ha leesik, néma csendbe burkolózik a táj (mások egyből a szürke latyakot látják benne, amitől nem tudnak közlekedni normálisan), a vacogás utáni felengedést az otthon melegében (és örüljünk, hogy van hol felmelegednünk), a családdal sűrűbben együtt töltött időket, és egyáltalán, az egész telet és karácsonyi előkészület hangulatát. Nem az őrült rohanást, nem azt, hogy néhányan meglátják már októberben a feldíszített bevásárlóközpontokat és fájdalmasan felnyögnek, hogy: Oh, már megint itt van ez az elcsépelt karácsony! Mert kötelezőnek érzik, hogy a "kicsi gyereküknek, teszem azt asszonykának, vagy urának min. egy 20 ezer forintos (óóó, és akkor még keveset is írtam talán) ajándékot vegyenek, ami 2 nap múlva talán már a sarokba dobva hever, és rá se néz senki. Mert sem az ajándékozó, sem az ajándékozott lelke nincs benne, csak egy ajándék, amit levettünk a polcról, és talán végig sem gondoltuk, hogy szívvel, szívből adjuk-e. Hogyhogy nem jöttünk még rá, hogy ilyenkor annak kellene örülnünk, hogy együtt vagyunk és egymásra mosolygunk!? Nem vagyok naív. Tudom, hogy ezek nem a háború utáni idők, ahol egy szelet kenyeret is megbecsült az ember. Tudom, hogy túl sok mindenünk van már ahhoz, hogy holmi "apróságoknak" is örülni tudjunk. De a szeretet, a család, a barátok, a mosoly, az ölelés, a jókedv és mindezek nem holmi apróságok. Talán, csak ha nem lenne, akkor tudnánk igazán mi is hiányzik, mi is teszi igazán teljessé, és boldoggá az életünket. Én szívből remélem, hogy legyen akár férfi vagy nő, felnőtt vagy gyerek, örömmel készül a karácsonyra, és nem olyan gondolatokkal, hogy megint egy fránya ünnep, ahol csak a pénzt költi az ember és fárasztó vendégségbe járkál, hogy aztán ismét fárasztó vendégek jöjjenek hozzá...
          Tavaly az egyik unokatestvérem az alábbi videóüzenettel köszöntött minket karácsonykor. Lehet, hogy csak azért, mert én akkor terhes voltam, és ennek köszönhetően egy kissé érzékenyebb is, de én akkor nagyon sírtam rajta. Szerintem nagyon megható.



          Ezúton kívánok Mindenkinek vidám, stresszmentes és szeretetteljes készülődést az ünnepek előtti időkre!



          2008. november 19., szerda

          Couscous, avagy kuszkusz paradicsomos cukkiniraguval

          Nemrég vettem egy jó pár cukkinit, mert jó áron adták és szép is volt, és még zsenge is. Gondoltam jó lesz belőle egy pár adag főzelék az én Prüntyőmnek. Na de nem 1,5 kilóból. Így hát maradt egy pár, gondoltam ebédre kellene kezdeni valamit belőle. Volt néhány darab paradicsom is a hűtőben. Már jött is az ötlet: paradicsomos-cukkinis zöldségragu, csak úgy á la Ildinyó. De mit kellene hozzá csinálni köretként, ami gyorsan meg is van (lehetőleg, amíg még alszik a Cseppem)? A tésztát elvetettem, pedig az kézen fekvő lett volna, de előző nap azt ettünk. Hát így maradt a kuszkusz. Bár eredetileg a robosztusabb bulgurral szerettem volna, de mint kiderült nem az volt itthon. A lenti recept kb. 3-4 személyre szól.

          Hozzávalók a kuszkuszhoz:
          • 1 nagy bögre kuszkusz (kb. 2,5 dl-es bögre)
          • 1 nagy bögre víz
          • 1 evőkanál olívaolaj
          A vizet felforralom, hozzáadom a sót és az olajat, összekeverem a kuszkusszal és lefedem. Közben villával egyszer-egyszer átkeverhetem, hogy ne ragadjanak össze a szemek. Addig hagyom pihenni, amíg elkészítem a ragut hozzá.
          Hozzávalók a paradicsomos cukkiniraguhoz:
          • 1 fej hagyma (lehet lila is)
          • 3 gerezd fokhagyma
          • kb. 50 dkg cukkini
          • kb. 50 dkg paradicsom (lehet hámozott konzervparadicsomot is használni)
          • kb. 2 evőkanál sűrített paradicsom (tubusost használni a legegyszerűbb ilyen esetben)
          • só, frissen őrölt bors
          • kevés szárított bazsalikom (de lehet friss is, csak azzal kicsit másabb ízű lesz)
          • 1 nagy csokor friss petrezselyem
          • olívaolaj
          A  hagymát felkockázom, elkezdem pirítani az olajon, hozzáadom a kisebb kockákra vágott cukkinit, majd hozzányomom a fokhagymákat is. Pár perc alatt átpirítom kissé fedő nélkül. Hozzáaadom a felkockázott paradicsomot is (ha vastagabb héjú, előtte hámozzuk inkább meg), majd sózom, borsozom, beleteszem a szárított fűszert, sűrített paradicsomot, majd fedő alatt átpárolom az egészet. Közpen felaprítom a petrezselymet és a legvégén hozzáadom a raguhoz, majd újra lefedem egy kicsit, hogy a gőzben kissé összeessen, de ekkor már nem kell főzni. A villával átkevert, kissé fellazított kuszkusszal tálalom. Laktató, mégis könnyű étel, és egy kis nyár a télben.

          Tipp:
          Egyéb friss zöldfűszert is adhatunk hozzá (ill. szárítottat is), pl.: kakukkfű, oregánó stb.
          Ez a ragu hidegen is nagyon finom, egy kis fokhagymás-olívaolajos pirítósra/bruschettára halmozva.

          2008. november 18., kedd

          Hasraütöktorta

          Egyik hétvégén vendégségbe voltunk hivatalosak a nővéremékhez. Elmúlt és jövendőbeli születés-, és névnapok alkalmából ültünk össze. És miután idén nem sikerült megtartani sem a sógorom, sem az én születésnapomat úgy gondoltam utólagosan sütök egy tortát. Na de milyet? Piskóta alap. Az biztos. A krém pedig valamilyen pudingos, tejszínes. Hát ez kerekedett belőle a végén. Az egész családnak nagyon ízlett. Szerintem a krémjének olyan íze volt, mint a madártej krémjének és olyan volt egy kissé, mintha vajas krém lenne (pedig az egyáltalán nem volt benne), csak annál sokkal könnyedebb.

          A tészta
          Hozzávalók:
          • 8 tojás (külön a sárgája és a fehérje)
          • 5 evőkanál liszt
          • 2 evőkanál kakaópor
          • 1 evőkanál keményítő
          • 1 teáskanál sütőpor
          • kb. 10 dkg olvasztott vaj 
          • 1 tasak vaníliáscukor
          • 7-8 evőkanál porcukor
          A tojások fehérjét kemény habbá verem. Egy másik tálban fehéredésig keverem a sárgáját a kétféle cukorral, majd hozzáadom az olvasztott vajat. Innentől már fakanállal dolgozom: hozzáadom a sütőporral, és a kakaóporral átszitált, keményítős lisztet, majd előszőr határozott mozdulatokkal (hogy lágyítsak a tésztán) belekeverek pár kanállal a tojásfehérje habból, utána pedig óvatosan beleforgatom a maradékot is. Egy forma oldalát kivajazom, lisztezem, aljára sütőpapírt teszek, majd előmelegített sütőben 180 fokon (sima, nem légkeverés, hogy ne száradjon ki) kb. addig sütöm, míg a tészta kezd egy kissé elválni a formától. Ez sütőfüggő, nálam talán 30- 35 perc volt max.

          A krém
          Hozzávalók:
          • 1 tasak Bourbon vaníliás pudingpor (főzős)
          • 1/2 l zsírosabb tej
          • kb. 6 evőkanálnyi cukor (ki-ki ízlése szerint adagolja)
          • 5 dl tejszín
          • 2 tasak Bourbon vaníliáscukor
          • 2 tasak instant Zselatin fix
          A pudingot, a fele adag cukorral elkészítem, félreteszem hűlni. Időnként megkeverem, hogy ne bőrösödjön be annyira. Ezek után a tejszínt elkezdem habbá verni, ha már sűrűsödik egy kicsit hozzáadom a két tasak Zselatin fixet, majd utána a maradék cukrot, és a vaníliáscukrot is. Ha kemény már a hab, óvatosan beledolgozom (még mindig a habverővel, de már alacsonyabb fokozaton) a kihűlt pudingot, csak annyira, hogy éppen egyneművé váljanak. Ezzel a krémmel töltöm meg a kettévágott tortalapot. Egy keveset pedig a díszítéshez is meghagytam a krémből.

          Én azon szerencsések közé tartozom, akinek az anyukája remekebbnél remekebb lekvárokat, dzsemeket gyárt. Volt is nekem egy üveg sűrű, darabos, meggy-cseresznye dzsemem. Ebből tettem még egy pár evőkanállal a krém alá, de ez akár el is hagyható. És miután volt itthon egy kis rumos meggyem is, annak a levéből locsoltam egy keveset (tényleg csak keveset, mert gyerekek is ettek belőle) a tésztára.
          A tetejére 10 dkg étcsokoládét olvasztottam fel, amihez 1 evőkanál olajat si kevertem, majd ezzel vontam be. Mielőtt a máz megszilárdult volna, szórtam még rá fehér és arany színű Dr. Oetker mini dekor gyöngyöt, majd kidíszítettem a maradék krémmel.

          Pizza, pizza, és megint csak pizza

          Bár néhányan ragaszkodnak a "natúr" pizzához, azért valljuk be őszintén, ezt az ételt pont azért találták ki az olaszok, hogy hasznosítsák a rávaló maradékokat. Az is igaz, hogy ha jó a tészta, a paradicsomszósz, és a sajt, az már önmagában is azt eredményezi, hogy nem kívánunk mást tenni rá. A lényeg szerintem, hogy ne essünk túlzásba a rávalók tekintetében. Összességében pedig tényleg a minőségen van a legnagyobb hangsúly. A ketchup, na hát az is ízlés dolga, de egy jó pizzára tényleg nem kívánkozik az sem. Velencében ettem olyan pizzát, ami olyan könnyed volt, hogy simán, gond nélkül meg tudott enni belőle az ember egy 28 cm-est, és fért még mellé desszert is. Nem úgy, mint nálunk Mo.-on, ahol az ember (nem a férfiember) már egy nagyobb szelet után felborul. Ami a vastagságot illeti: az első tésztarecept olyan, hogy is mondjam magyarosabb, vastagabb fajta. A második, ami persze Jamie-től származik, egy könnyedebb, vékonyabb változatot eredményez, és egy kissé át van alakítva a magyar viszonyokra (hozzávalók tekintetében). Tésztarecept I. Hozzávalók 2db kb. 30 cm-es pizzához:
          • 280 ml víz
          • 2 evőkanál extra szűz olívaolaj
          • 450 g sima liszt (vagy kenyérliszt, de mindenképp jó, ha teszünk bele 1-2 evőkanál sikért)
          • 1 és 1/2 teáskanál só
          • 1/2 teáskanál cukor
          • 1 teáskanál szárított élesztő

          Én ezt a változatot a kenyérsütő gépem gyorsdagasztó programjára szoktam betenni, ami nálam 45 perces. Szerintem ez bőven elég idő egy pizza tésztájának.

          Tésztarecept II. (az utóbbbi időben ezt a vékonyabb eredményű változatot részesítem előnyben) Hozzávalók kb. 6-8 közepes méretű, vékony alaphoz:

          • 800 g kenyérliszt vagy sima fehér liszt 2-3 evőkanálnyi sikérrel
          • 200 g rétesliszt
          • 1 csapott evőkanál finom tengeri só
          • 2 x 7 g-os tasak szárított élesztő
          • 1 evőkanál barnacukor
          • kb. 650 ml langyos víz

          Ezt kézzel szoktam csinálni, mert nem túl hosszadalmas, és az ember még a dühét is kiadhatja (ha esetleg van) a tészta megdolgozása közben. Egy kevés langyos, cukros vízben felfuttatom az élesztőt. Addig a lisztet átszitálom (jó, ha az sem hideg, esetleg langyos is lehet egy kissé) egy tálba, hozzáadom a sót, a kupac közepébe csinálok egy mélyedést, és beleöntöm az olajat, a felfuttatott élesztőt, meg a maradék vízet. Villával, körkörös mozdulatokkal összekeverem a lisztet a vízzel. Amikor már villával nem lehet tovább keverni, neki esek kézzel, és kb. 10 percig dagasztom, amíg sima és ruganyos tésztát nem kapok. Belisztezem a tetejét és kb. 15 percig kelesztem meleg helyen.

          Amíg kel a tészta el lehet készíteni a pizzaszószt, amibe nálam az alábbiak kerülnek bele. Szándékosan nem írok mennyiségeket, mert én ezt "érzésre" szoktam elkészíteni, nem pedig pontosan kimért hozzávalók alapján.

          Pizzaszósz Hozzávalók:

          • konzerv (vagy friss) hámozott paradicsom
          • egy kevés sűrített paradicsom vagy olajban eltett, aszalt paradicsom
          • só, frissen őrölt bors
          • oregáno, bazsalikom (szárított vagy friss, mikor mi van itthon)
          • kevés hagyma és fokhagyma
          • extra szűz olívaolaj

          Én mindent a kis aprítómba teszek (lehet turmixba is) és egy perc alatt összedolgoztatom vele. Nálam ennyi és nem több!!!

          A továbbiakban mind a tésztával, mind a többi hozzávalóval a szokásos módon járok el. Készítettem már úgy is, hogy reggel megcsináltam a tésztát, és estig, amíg meg nem sütöttem, a hűtőben pihent. Abszolút jó volt így is.

          Kép a pizzáról egy későbbi bejegyzésben található itt.

          Utólagos megjegyzés: kipróbáltam úgy is a pizzaszószt, ahogy sokan készítik, főzve. Nekem úgy nem nagyon ízlett, mert a paradicsom édeskéssé vált a főzés által, vagyis pont a frissességét (még ha konzerv is) veszítette el ezáltal.

          2008. november 15., szombat

          Mogyorós karamellgolyók

          Sok éve gyűjtöm már a Dr. Oetker karácsony előtt megjelenő kis receptesfüzetkéjét (általában receptesújságokhoz adják ajándékba, most a Nők Lapjában volt), mert szerintem jó kis különleges, vagy épp inspiráló süteményreceptek vannak benne. És miután nagyon szeretem a földimogyorós sütiket, most is egyből kinéztem belőle ezt a receptet. Volt is itthon egy jó pár vajkaramellám, na meg földimogyoróm is, így ez kerekedett belőle. Szó szerint. :)

          Hozzávalók:
          • 100 g mézes földimogyoró
          • 10 db tejkaramella
          • 250 g búzaliszt
          • 1/2 csapott teáskanál sütőpor
          • 100 g porcukor
          • 1 tasak vaníliás cukor
          • 1 közepes méretű tojás
          • 100 g lágy vaj
          • 3 evőkanál tej
          Előkészítés: A mogyorót apróra törjük. A karamellát egyenként 6 apró darabra vágjuk. A tepsit (kb. 30x25 cm) kibéleljük sütőpapírral. A sütőt előmelegítjük. Elkészítés: A lisztet a sütőporral elkeverjük és egy keverőedénybe szitáljuk. Hozzáadjuk a porcukrot és a vaníliás cukrot, a tojást, a vajat, és konyhai robotgéppel először alacsony, majd a legmagasabb fokozaton sima tésztává keverjük. A tésztát enyhén lisztezett munkalapon 24x40 cm-es lappá nyújtjuk, kb. 4x4 cm-es kockákra osztjuk, és minden lapocskába 1-1 karamellát teszünk. A tésztalap széleit a karamellára hajtjuk és golyóvá formázzuk. A golyókat kis tejbe mártjuk, majd megforgatjuk a mogyoróban. Végül az előkészített tepsire helyezzük és a sütő középső részén 180 fokon (légkeverés 160 fok) megsütjük. Sütési idő: 18 perc Bár a recept azt írja, hogy kb. 60 db lesz belőle, nekem csak kb. 47 db sikeredett, pedig nem csináltam nagy golyókat. Miután mézes mogyoróm nem volt, csak sima, karamellizáltam egy kis cukrot és abban forgattam meg a mogyorókat, maj miután kihűlt az aprítógépbe tettem és kisebb darabokra daráltam. A tejkaramella helyett pedig én vajkaramellát használtam, de szerintem az omlósabb tej jobb lett volna. Egyébként egy nagyon ízletes kis aprósütemény. Vendégségbe vittem és ahogy kibontottam a dobozt kb. 3 perc leforgása alatt elfogyott (pedig már senki nem volt éhes). Pedig én még egy kicsit túl is sütöttem. Kicsi fiamnak köszönhetően szegény süti 18 perc helyett kb. 25 percet töltött a sütőben. Úgyhogy az aranysárga helyett kissé barnácskákra sikeredtek, de a család szerint így is nagyon finom volt. A tészta egyébként nagyon jó, és könnyű dolgozni vele. El tudom képzelni, hogy mással is megtöltsem.

          Tipp: A füzetecske pl. sütésálló lekvárt javasol még, de szerintem jó lehet még akár marcipánnal, vagy darált mogyoróból (vagy dióból), cukorból, és tojásfehérjéből egy szilárdabb masszát készíteni, azzal megtölteni, majd nagyobb darabokra vágott cukrozott mogyoróba (dióba, mandulába) hempergetni. Vagy pl. darabolt, aszalt sárgabarackkal, vagy szilvával, vagy datolyával megtölteni... Na majd kis is próbálom valamelyiket és beszámolok róla.


          2008. november 13., csütörtök

          Narancsos kalács

          Isteni finom ez a kalács. Engem egy kicsit a Panettonéra emlékeztet. Persze azt nehéz lenne akár megközelíteni, hát még felülmúlni. Cseppet sem mellesleg a Panettonét, az olaszok gazdag, karácsonyi kalácsát én nagggyon-nagggyon imádom, és egyszer talán majd meg is próbálkozom vele. De egyelőre jöjjön ez a számomra könnyebb változat, aminek a receptje a Nagy süteménykönyvből való.

          Hozzávalók:
          • 2 dl kefír (szerintem joghurttal is jó)
          • 1 narancs leve és lereszelt sárga héja (én ezt narancslével és házi gyártású, cukorral eltett, reszelt narancshéjjal helyettesítem)
          • 3 evőkanál méz
          • 2 dkg élesztő
          • csipetnyi só
          • 45 dkg finomliszt
          A hozzávalókat dagasztógépbe tesszük és 15-20 perc alatt megdagasztjuk. Letakarva megkelesztjük. Én a kenyérsütőgép gyorsdagasztó programjára tettem, ami nálam 45 perc, így az első két lépést elvégezte helyettem a gép. A gépből kivéve átgyúrjuk és egy sütőpapírrral bélelt (szerencsésebb, akinek szilikonformája van) hosszúkás formába tesszük. A tetejét tejjel megkenjük, majd előmelegített sütőben 180 fokon 40-45 percig sütjük. A formából kiborítva hagyjuk kihűlni. Én még tettem bele kandírozott narancshéjkockákat is (Tesco-ból való, és szerintem teljesen rendben van). Aki szereti mazsolával is dúsíthatja (az én párom nem igazán rajong érte, így kihagytam).
          Most hogy nézem a receptet beugrott, hogy mintha egy kevés (talán 5-6 dkg) olvasztott vajat is tettem volna bele annak idején. Így viszont mehet bele egy kicsivel több liszt.

          Kókusztorta


          Ezt a tortát is elkészítettem már egy párszor és nagyon-nagyon finom. Senki ne ijedjen meg a hozzávalók mennyiségétől, mert a végeredmény nem lesz túl tömény. De ha mégis elrettentő lenne a cukor mennyisége, a tésztába való mennyiséget csökkenthetjük, szerintem kb. 25 dkg-ra. A recept forrása egyébként egy ősrégi Fakanál receptújság.

          Hozzávalók:
          • 25 dkg cukor (eredetileg 30 dkg)
          • 1 tasak vaníliás cukor
          • 3 tojás
          • 25 dkg liszt
          • 25 dkg barna cukor
          • 3 evőkanál sütőpor
          • 2,5 dl tej
          • 18 dkg vaj
          • 10 dkg kókuszreszelék
          A cukrot a vaníliás cukorral és a tojásokkal 10 percig keverjük, majd hozzáadjuk a sütőporral átszitált lisztet, 2dl tejet és 5 dkg vajat. Egy kb. 20 cm-es kapcsos tortaformába öntjük és forró sütőben kb. 20 percig sütjük. A maradék felolvasztott vajat és tejet, a kókuszreszeléket meg a barna cukrot jól kikeverjük, hogy kenhető legyen. A masszát a torta tetejére simítjuk, és forró sütőben 5 percig sütjük. Rácsra téve hűlni hagyjuk, majd a formából kipattintjuk és tálaljuk. A recept szerint porcukorral megszórva, na de ez azért már tényleg túlzás lenne, úgyhogy én csak úgy magában.

          Kelkáposzta másképpen

          (Fotók és kiegészítés: 2012.02.12.)

          Hogy őszinte legyek nem vagyok nagyon oda a hagyományosan elkészített rakott kelért. Pár éve viszont felfedeztem az egyik könyvemben ezt a receptet, és azóta többször is megcsináltam már. Én a másoknál jól bevált rakott kel helyett ezt a változatot részesítem előnyben. A könyv, amiből a recept származik, Joanne Harris (tudják a híres Csokoládé c. könyv neki köszönhető) és Fran Warde közös, A francia konyha c. könyve. Ez egy nagyon jó kis könyv, telis-tele jobbnál jobb receptekkel. A recept egyébként Auvergne vidékéről származó hagyományos, francia falusi étel és arrafelé galette au chou néven ismeretes. A könyv ajánlása szerint hidegen és melegen is egyaránt tálalható, de ahogy ők is, én is melegen (vagyis langyosan) szeretem leginkább. 

          Kelkáposztás lepény
          Hozzávalók:
          • 1/2 fej kelkáposzta durvára gyalulva, vagy vágva
          • 2 evőkanál olívaolaj
          • 200 g kockázott bacon
          • 2 tojás
          • 1 közepes vöröshagyma, apróra vágva
          • 3 összenyomott fokhagymagerezd
          • 1 csokor friss petrezselyem apróra vágva (vagy snidling, a fotón is ez látható most)
          • tengeri só, frissen őrölt fekete bors
          • 200 g liszt (ennek egy része lehet teljes kiőrlésű (tönkölybúza), ill. kukoricaliszt is, de akkor lehet, hogy több folyadékot igényel majd)
          • 250 ml tej
          Melegítsük a sütőt 180 fokra. A szalonnát pirítsuk meg egy nagyobb serpenyőben, majd szedjük ki a kiolvadt zsírjából, és tegyük félre. A visszamaradt zsiradékban (ha kevés, tegyünk hozzá pici olívaolajat) pároljuk-pirítsuk át a káposztát kb. 2-3 perc alatt. Kenjünk ki egy nagyobb felfújtas kerámia edényt olívaolajjal és melegítsük meg a sütőben. Egy tálban keverjük össze a tojást, a hagymát, a fokhagymát, a petrezselymet és a fűszereket.  Adjuk hozzá a lisztet és a tejet, és keverjük puha tésztává. A szalonna egy kis részét is keverjük hozzá, a többit keverjük a káposztához. Vegyük ki a meleg sütőformát a sütőből. A tészta egyik felét tegyük az aljára, rakjuk rá a káposztát, és a kezünkkel nyomkodjuk le kissé. Majd osszuk el rajta a maradék tésztát és süssük kb. 35 percig (sütőfüggő!!), amíg aranysárga nem lesz (a fotón látható egy picivel tovább sült most).
          Elkészülte után én egy kis petrezselymes tejföllel szoktam tálalni.
          (A szalonnát kihagyva, természetesen a húsmentesen táplálkozóknak is jó lehet (persze, ha esznek-isznak tojást és tejet.))

          Ötlet:
          A szalonnás kelkáposztát köretként is el tudom képzelni, vagy önmagában egy kis tejföllel meglocsolva egy.


          2008. november 12., szerda

          Szezámmagos-kókuszos sütik

          Ezt a kis receptet én találtam ki. Valami biztosan megadta az alaplöketet, de hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy mi. Az is lehet hogy csak úgy jött "hasraütésszerűen", meg hajtott előre az, hogy reggelire legyen valami finom rágcsálnivaló a kávém mellé. Omlós kis szezámmagos-kókuszos sütik, pikánsá téve egy kis zöldcitrom héjával és levével.

          Hozzávalók (kb. 35 db süti lesz belőle):
          • 150 g vaj
          • 80 g nádcukor
          • 2 evőkanál méz
          • csipet só
          • 1 lime/zöldcitrom reszelt héja és kevés leve
          • 2 tojás
          • 120-150 g teljes kiőrlésű liszt
          • 1 mokkáskanál sütőpor
          • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
          • 150 g szezámmag
          • 100 g kókuszreszelék
          • opcionális: kandírozott vagy aszalt gyümölcsök: pl. kandírozott citrom-, lime héj, aszalt meggy, kandírozott sárgadinnye, aranymazsola stb.
          A sütőt előmelegítjük 180-190 fokra (nálam légkeverésen 160 fokra). A vajat kikeverjük a cukorral, a mézzel és a tojásokkal, hozzáadjuk a reszelt lime héjat, végül pedig beledolgozzuk az előzőleg összekevert száraz hozzávalókat is. A lisztes keverékhez adjuk az aszalt ill. kandírozott gyümölcsöket, ha teszünk bele, de nélküle is nagyon finom. Ha nagyon lágy lenne a tészta, tegyük rövid időre a hűtőbe, vagy a mélyhűtőbe. Sütőpapírral bélelt tepsire (2 tepsi lesz belőle) tegyünk diónyi gombócokat, majd a tenyerünkkel, vagy egy lisztezett pohár  aljával lapítsuk el kissé. Tegyük az előmelegített sütőbe, majd süssük 10-15 percig, és rácsra téve hagyjuk kihűlni. A sütőből kivéve még egy kissé puha lehet, de ahogy hűl, úgy kapja meg a tartását, de kekszes állagú nem lesz, inkább puha, omlós marad.

          Megjegyzés, tippek:
          A teljes kiőrlésű liszt mennyisége nagyban függ attól, milyen jellegű lisztet használunk, ill. a tojások nagyságától is. Nálam már készült teljesen egyszerű teljes kiőrlésű búzaliszttel - ekkor kevesebb is elég volt, de használtam már hozzá őrölt zabpehely, korpa, búzacsíra és teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt keverékét is - ebből a keverékből valamivel többre volt szükség. A szezámmag egy része lehet őrölt is, és hogy intenzívebb legyen az íze, száraz serpenyőben meg is piríthatjuk kissé.

          Házassági évfordulós menü: kukorica-krémleves, paradicsomos-mozzarellás csirkemell pestós burgonyapürével és szív alakú csokitálkában tálalt tejszínes gesztenyekrém

          (Fotó: 2012-ben készült)

          November 11.-én volt Másik Felemmel a 2 éves házassági évfordulónk (ennél sokkal régebb óta együtt vagyunk már ugyan :) ). A menü a következő volt:

          Leves:      Kukorica-krémleves szalonnával
          Főétel:     Paradicsomos-mozzarellás csirkemell pestós burgonyapürével
          Desszert:  Szív alakú csokitálkában tálalt tejszínes gesztenyekrém

          A leves receptje az amit most közzé kívánok tenni. Na nem mintha a többi nem lenne még említésre méltó sem, főleg, hogy némi bénázással ugyan, de saját kezűleg készítettem el a szív alakú csokitálkákat is (némi olvasztott csokoládé és egy szív alakú szilikon muffin sütőforma segítségével). Nagyon finom és laktató leves! Egy kis pirított zsemlekockával én simán jóllaktam vele másnap ebédnél.

          Kukorica-krémleves szalonnával
          Hozzávalók:
          • 2 doboz (285 g-os) csemege kukorica (használhatunk mirelitet is helyette, szezonban pedig frissen főzöttet is akár)
          • 1,5 l zöldségleves (nálam ízfokozó nélküli, bio)
          • 1 közepes vöröshagyma
          • 4 gerezd fokhagyma
          • egy csipet Cayenne-i (bors) paprika + a tálaláshoz egy kevés (vagy használhatunk csili pelyhet is)
          • 1/2 csokor petrezselyemzöld
          • kb. 4 szelet bacon
          • 3 dkg vaj
          • 3 dkg liszt
          • kb. 1 dl tejszín vagy tejföl (az eredeti recept ezt nem írta)
          • só, frissen őrölt bors
          A felkockázott szalonnát megpirítom, majd kiszedem és félreteszem, amíg elkészül a leves. A kiengedett zsiradékhoz hozzáadom a vajat és megfonnyasztom rajta a felaprított hagymát. Hozzáadom a fokhagymát és a kukoricát, majd fedő alatt párolom egy kicsit (itt ha kell kivehetünk a kukoricából egy keveset a tálaláshoz), közben fűszerezem, de sót még nem teszek bele, csak a végén, amennyiben igényli. Ezek után rászórom a lisztet és egy kissé megpirítom, majd felengedem a forró zöldséglevessel, és forralom egy keveset. Én ezek után öntöttem hozzá egy kevés tejszínt, hogy lágyítsak kicsit az egészen. Ezek után jöhetett a pürésítés a botmixerrel. Ha valakit zavar benne a kukorica héja ezen a ponton át is szűrheti a levest, hogy még krémesebb legyen. Ezután még  egyet forraltam rajta, majd tálaltam. A levest tálba szedtem, tetejére kevés kukorica, bacon, cayenne-i paprika jön és ahogy anyukám mondaná egy kis tavasz, vagyis aprított petrezselyemlevél.

          Tipp: 
          Próbáljuk ki úgy is, hogy meggrillezzük egy kis sóval, borssal, vajjal a kukoricát, és így készítünk belőle levest. Igen aromás lesz, és nagyon jót fog tenni neki a füstös íz!





          Citromos muffin



          Ez egy gyorsan és könnyen elkészíthető sütemény (mint általában a legtöbb muffin). A végeredmény pedig egy üdítően citromos sütemény. A recept Nigella Lawson Egész évben nyári ízek c. könyvéből való, melyet ajándékba kaptam, a többi, igen tetemes mennyiségű recepteskönyvem, újságom és gyűjteményem mellé. Most az eredeti receptet írom le, de én csak fele mennyiséget készítettem el, lévén, hogy csak ketten vagyunk most rá. Így 24 kicsi muffin lett belőle. Ebből a mennyiségből 24 nagy muffin lesz.

          Citromos muffin
          Hozzávalók:
          • 25 dkg sütőporos liszt (ez nálam kb. 2/3 rész rétesliszet, 1/3 rész sima lisztet jelentett 2 teáskanál sütőporral, és 1/2 teáskanál szódabikarbónával keverve)
          • 25 dkg nagyon puha vaj
          • 25 dkg finom szemű kristálycukor (én gyümölcscukrot tettem bele és egy kevés folyékony édesítőt)
          • 4 tojás
          • 1 teáskanál citromolaj (én ezt az anyukám receptje által elkészített, cukorban eltett citromhéjjal (recept később) és egy kevés citromlével helyettesítettem, adagolása: ízlés szerint)
          • 2-3 evőkanál tej (szerintem jót tesz neki, ha valami savanykásabb tejterméket választunk, én pl. joghurtot tettem bele)
          Én a következőképpen készítettem: előmelegítettem a sütőt légkeverésen 160 fokra. Addig elektromos habverővel jó habosra kevertem a tojásokat egy csipet sóval, 2 teáskanálnyi vaníliáscukorral (ezt sem írta a recept, de gondoltam ártani nem árt), citromlével, cukrozott citromhéjjal, és a cukorral és édesítővel. Hozzáadtam a nagyon puha vajat, majd fokozatosan belekevertem a sütőporral és szódabikarbónával átszitált lisztet és a joghurtot. Ezt már fakanállal tettem. Ezek után kiadagoltam a masszát a roppant praktikus szilikon sütőformába és mehetett a sütőbe. Az eredeti recept 200 fokra (sima, nem légkeverés) írja 20 percig sütni. Hát én 160 fokon (légkeverésen) sütöttem kb. 15 percig és bőven elég volt, de mindenki a saját sütője ismeretében süssön. Végül készítettem rá egy citromos mázt (porcukor + citromlé óvatosan adagolva, amíg jól kenhető, de sűrű masszát kapunk). Így is nagyon jó, de a máz nélkül is nagyon finom, puha, kellemesen citromos sütemény.

          A kezdetek

          Kb. 1 éve álmodom róla - amióta megpillantottam az első ilyen jellegű blogot -, hogy idővel majd én is, nekem is... talán egyszer... lesz bároságom hozzá ... és elindítom... És íme. Itt van. Megszületett. Remélhetőleg időm is lesz rá. Mármint a rendszeres írogatásra és receptek közzétételére. Az időhiány oka, hogy egy örökmozgó Csöppséget nevelgetek, aki néha még a legjobban tartalékolt energiáimat is elviszi. Sajnos komoly fényképezőgép hiányában (pontosabban komoly digitális gép hiányában, merthogy egy nagyon jó analóg tükörreflexes gépem van, de azzal itt nem sokat érek sajnos), nem tudok majd szép fotókat produkálni (vagy egyáltalán semmilyet), legalábbis egyenlőre. Remélhetőleg a blog szerkesztgetésére is idővel rájövök majd, hogy mit is hogyan, mert pl. hiába próbáltam megjelölni az általam legalább 1 éve olvasott kedvenc blogok listáját, nem jött össze. Na de majd idővel, remélem... Tehát sok-sok szeretettel üdvözlök Mindenkit itt nálam!